Korona - győzd le a félelmed!

Figyelmeztetés! Tekintettel a kialakult helyzetre a jelen blogbejegyzésben olvasható, a vírusfertőzés megelőzésére tehető bármilyen óvintézkedés, valamint a fertőzés elkerülésére használható bármilyen technika nem minősül megerősített információnak, ezért azok csak saját felelősségre alkalmazhatók. Nem célunk sem a pánik, sem a hamis biztonságérzet keltése. Éppen ezért a vészhelyzet teljes időtartama alatt az írás egyes részei nem tekinthetők meg. Az ebből fakadó kellemetlenségért elnézést kérünk. A védekezéshez minden esetben Magyarország Kormánya, és az Operatív Törzs által kommunikált utasításokat, ajánlásokat vegye figyelembe! Tájékoztató honlap: koronavirus.gov.hu Köszönjük! SR staff

By: Reactor
Kialakult egy helyzet, amely befészkelte magát mindenki tudatába. Igazából nem a helyzetről szeretnék írni pár szót, hanem a józan ésszel átgondolt megoldásairól. Egyesek azt mondják: ne félj, mások óva intenek: tarts távolságot, légy óvatos, maradj otthon! De ez nem mindig ilyen egyszerű. Igaza ebben az esetben is annak lehet, aki ugyan meghallgatja az intelmeket (és a rá vonatkozókat be is tartja), viszont tudatosan tájékozódik és józan paraszti ésszel dönt. Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, hogy mit tehetsz a védekezés érdekében úgy, hogy a szabályokat se szegd meg.

Félelem
A félelem mindenkiben valamilyen mértékben benne van. Tagadod, de legbelül te is félsz egy kicsit.
Évekkel ezelőtt már megfogalmazódott bennem, hogy a tudat - azaz hogy "én vagyok" -, amely megteremti az egész világodat, köt gúzsba és ülteti el azt a félelmetes felismerést benned, hogy minden, ami létezik, rajtad kívüli, mert a saját szemszögedből te vagy a mindenség szemlélője, te meséled a történetet, amelynek aktív, vagy passzív részese vagy, és eközben ugyanúgy része vagy mások világának is.
Ma már tudom, hogy ezt a kérdést úgy kellett volna megközelítenem, hogy "Része vagy az Univerzumnak és az Univerzum a részed."

Újrakezdés - az életünk biztos pontja

By: Reactor
Üdv ismét, kedves naplóm! Ideje, hogy leporoljalak, csaknem 7 éve láttuk egymást utoljára, ez alatt történt pár dolog, viszont egyik sem volt olyan hatással senkire, mint ez a mostani. Mi is lehetne megfelelőbb alkalom arra, hogy újraindítsam a blogot, hiszen a biztatásra, a segítségnyújtásra, a megértésre és a szeretetre ebben az időben mindnyájunknak egyre nagyobb szüksége van.

REBOOT vektorgrafika | Készítő: Reactor

Külső, vagy belső – tulajdonságaink sokszínűsége

By: Reactor
Összetett lények vagyunk, ez az összetettség azonban személyiségünkből adódik. Mialatt az utánzástól, eljutunk a tanulásig, a rádöbbenésig és végül a tudásig, belsőnk mindig úgy változik, amilyen hatások érik. Azt adjuk vissza, amit kapunk, olyanok vagyunk, amilyennek a világ nevel minket. Tulajdonságaink egy része velünk születik, de mindenki más jellegűekkel, ettől vagyunk egyediek, megismételhetetlen részei a világnak.

---

A leállásnak vége, viszont igaz, hogy hosszú ideje nem jelentkeztem. Beismerem, méltatlanul elhanyagoltam az oldalt és – persze akaratlanul – „száműztem” is az életemből, ami egyrészt munkámnak, másrészt tulajdonságaimnak, természetemnek köszönhető. Ez a bejegyzés tekinthető egy új „kezdünk”-nek, amellyel megnyitottam a Spontareality-t 4 éve. Úgy érzem, folytatnom kell, nem a kapott bíztatások miatt, hanem azért, hogy továbbra is érezhesd a feléd áradó szeretetet, a jó szándékot és örömöt.

A tulajdonságok, mint a szem, a haj, a bőr színe, a vérmérséklet, a képességek, a hajlamok, mind a génjeinkben vannak kódolva. Az anyag egy olyan magas szintű szerveződése ez, amely lehetővé tette egy ilyen összetett létforma kialakulását, és amely túl is mutat az anyagon, bizonyítja, hogy az ember nem csak anyagból áll.

A 4. év

By: Reactor

Ez az év leginkább inaktív időszakként szerepel a blog történetében, viszont annál több élmény, gondolat vár megosztásra. A forrás nem apadt el, csak sem az idő, sem a kedv nem volt meg az információ rögzítéséhez. Ezen a jövőben mindenképp változtatni kell.

---

És nem csak változtatni, hanem változni is kell. Közhelyesen hangzik, hogy „haladni kell a korral”, de valójában ez a mondat fogalmazza meg a legjobban, mit szeretnék elérni, és ha lehetőség van rá, túl is szárnyalni az elkövetkezendő időben. Szinte észrevehetetlenül múlt el még egy év.

Változások a blogon
Ami első körben már megváltozott, az a blog színvilága. Igyekeztem olyan témát választani, amely jól kifejezi a jelenlegi hangulatot és a jövőbeli terveket is. A fekete háttér nem a sötétséget, hanem a negatív végletet szimbolizálja, amely előtt a fehér elemek a pozitív végletet, a tiszta gondolatokat és az időnként kontrasztos, egymástól távol álló dolgok közti összefüggések magyarázatát hivatottak megjeleníteni.

Változásból soha nem elég, ezért megjelent egy slider a főoldalon, amelyen ezentúl az 5 legfrissebb bejegyzés jelenik meg, látványosan, képpel, bevezetővel és a bejegyzésre mutató linkkel.

Fogadalmak

By: Reflector

Új év - új név - újabb gondolatok. Köszöntök mindenkit itt, az ominózus Apokalipszis-kampány utáni tizenötödik napon. Hát nem előre megjósoltuk itt a blogon, hogy túléljük majd? Mondjuk nem volt nehéz előre látni. Ha ezt így folytatjuk lassan a Spontareality nevet Delphoi jósdára kell változtatnia Reaktor-nak. Ám ez persze megint csak egy vicces bevezető akar lenni, mert ugye minden bejegyzéshez dukál egy ilyen.

---

Komolyra fordítva a szót, és a témát, bizonyára észrevettétek a névbeli változást. Akit esetleg érdekelne, hogy miért is változtattam meg - immáron harmadszor - a felhasználónevemet, az megtalálja a választ a tartalomba szőve, ha figyelmesen olvassa tovább a sorokat.

Világvége után újraindulás

By: Reactor

Jó pár hónap szünet után találtam végre egy olyan alkalmat, amikor újraindíthatom ezt a blogot. Ez az alkalom a várva várt világvége, amely még mindig várat magára.

---

A világvége pontosan 2012. december 21-én 12:11-kor következett be, amelynek hatásait a bejegyzés megjelenésének idejére már mindenki érezheti, vagy nem. Ez az időpont a téli napforduló időpontja, amely egybeesik a maja naptár „végével”. A jóslatot alapvetően az emberi ostobaság és félelem táplálja, de egyes jövőképek egészen részletesen leírják a mindenki által nagyon várt véget.

3 éve együtt

By: Reactor

Három év! Mennyi öröm, szenvedés, szeretet, kétségbeesés, megdöbbenés, de mindenekelőtt mennyi hála és lekötelezettség! Hála az életért, minden új napért, óráért és percért. De ugyanígy hála minden kellemetlenségért, minden bántásért és rosszért, amelyek erősítettek és általuk mindig tovább léptünk az önismeret felé vezető úton.

---

Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.

Varázslat – A szavak ereje

By: Reactor

Létezik varázslat? Mit jelent a varázsvilág a hétköznapi életben? Képesek vagyunk-e „varázsolni”? Számít-e, hogy valaki hogyan nyilvánul meg? Miért kerül időnként nagyobb erőfeszítésbe a hallgatás? Mennyi erő van egy versben? Miért nem értjük az állatokat? Miből állnak a számítógép programjai? Mennyi csoda van egy kérdésben, egy válaszban, vagy a gyermekszóban?

Mindig is érdekelt a csodák, a varázslat világa amely, még ha szemfényvesztés is, elgondolkodtat és általa olyan távlatokba pillanthatunk, amelyek általában nem adatnak meg számunkra. Vizsgáljuk meg most a varázslatot a hétköznapok szemszögéből! Nézzük meg, milyen eszközeink vannak a varázslásra!

Életünk vonata úgy robog át az időn, hogy sokszor észre sem vesszük azokat az apró, ám értékes pillanatokat, amelyekért érdemes élni. Időnként olyanok vagyunk, mint a vonat ablakán kihajoló gyermek, akit elvarázsolt a táj szépsége. Próbálunk a csodából minél többet magunkévá tenni. A gond csak akkor van, amikor a vonat egy sínhez közeli jelzőlámpa mellett halad el. A mérleg egyik karján a halál, a másikon az élet van, és mint minden mérleg, így ez is egyensúlyra törekszik, amit mindenki, minden pillanatban a saját bőrén tapasztal. Ez az egyensúly ugyanúgy igaz a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, a nagy és a kicsi, vagy éppen az élvezet és a szenvedés közti viszonyra, akárcsak a természetre.