A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése

3 éve együtt

2012. június 14.

By: Reactor
Három év! Mennyi öröm, szenvedés, szeretet, kétségbeesés, megdöbbenés, de mindenekelőtt mennyi hála és lekötelezettség! Hála az életért, minden új napért, óráért és percért. De ugyanígy hála minden kellemetlenségért, minden bántásért és rosszért, amelyek erősítettek és általuk mindig tovább léptünk az önismeret felé vezető úton.


Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.

2 évesek lettünk

2011. június 14.

Immár 2 éves a blog, de amilyen hosszúnak tűnik ez az idő, annyira rövid és elenyésző is. Az utóbbi időben sajnos mindketten átmenetileg kizártuk az életünkből az írást, de itt az ideje, hogy folytassuk. Az élet megy tovább és ez a blognál sincs másként. A folyamatosan változó világban időnként rákényszerülünk, hogy más nézőpontjából tekintsük a dolgokat, maradva a realitásnál. Ezt próbáljuk szem előtt tartani az elkövetkezendőkben is.

Továbbra is vágyakozunk, álmodunk, kérdezünk, gondolkodtatunk, keressük a még járatlan utakat. A cél – amelyet nagy valószínűséggel mindenki magáénak érez – hogy hozzáadjunk a kollektív tudáshoz valamit, amely mi magunk vagyunk. Kritikus és tudatos gondolkodással megtalálni az igazságot, vagy legalább közelíteni hozzá. Ezt azután nevezhetjük „magasabb tudatosságnak”, vagy „megvilágosodásnak”, mi csak egyszerűen gondolkodásnak nevezzük, és annak is tartjuk.

Mint korábban említettem, a blog a pozitív gondolkodásmódunkat is tükrözi. Ez ugyanakkor némi magyarázatra is szorul: A pozitív gondolkodás, mint olyan, veszélyes is lehet, hiszen a rossz dolgokról is jót feltételez.
Mi nem így látjuk: A mi pozitív gondolkodásmódunk nem magára a gondolatmenetre, hanem a végeredményre, a hatásra vonatkozik. Nem feltételezzük, hogy a szükségszerűen rossz dolgok alapjában véve jók, hanem megvizsgáljuk azokat, és igyekszünk bennük is meglátni az olyan momentumokat, amelyeket a hasznunkra fordíthatunk.

Nem mondanám, hogy kilógunk az átlagból, de hiszünk abban, hogy egy jól felépített, szeretettel és odaadással szerkesztett blog „meghálálja” a belefektetett energiát.
Annál is inkább, mert írás közben az agyműködés változatos mintákat mutat, olyan agyterületek is aktiválódnak, amelyek addig kevésbé működtek, így próbálunk összefüggéseket találni olyan dolgok között, amelyek első látásra távolabb állnak egymástól. Ez segít szinten tartani a gondolkodásunkat. A blognak emellett más haszna is van: összeköt szerzőt és olvasót, barátságokat alakít ki, van, aki profitál is belőle. (Mi egyelőre nonprofit oldalként szeretnénk működni, és ez a közeli jövőben sem lesz másként.)

Honlap
Visszajelzések, vélemények alapján létrejött Facebook-os oldalunk. Ezzel kapcsolatban ugyanaz a kérésünk, amelyet az említett közösségi oldalon is közzétettünk: anélkül ne like-olj minket, hogy előtte bele ne olvastál volna a blog szövegébe! Csak akkor tedd meg, ha találtál olyan bejegyzést, amely személyesen, vagy érdeklődésed útján megérintett!


A síma, gyertyáktól mentes torta jelen esetben a kortalanságot és a tiszta gondolkodást jelképezi

Ezen túl az oldalon több kisebb változtatást is alkalmaztunk, amelyek közül felsorolok néhányat:
- A blog saját e-mail címet kapott spontamail névvel. Ide várjuk a honlap tulajdonosához szóló-, valamint az általános leveleket, véleményeket. Az egyes szerzők a saját profiljukon található címeken érhetők el.
- Az ajánló oldalon közzétettük bannerünket, amelyet ha érdemesnek tartasz rá, kihelyezhetsz saját honlapodra.
- A fő aláfestő zenét szolgáltató online rádió külön ablakban is elérhető, így a blog böngészése közben folyamatosan hallgatható.

A honlap továbbra is nyitva tartja kapuit a lelkes olvasók, szerzők előtt. A legutóbbi szerző csatlakozása óta nem volt olyan jelentkező, aki szívesen írt volna a blogba, de ezt nem tartom kudarcnak. A jövőben továbbra is lehetőség lesz jelentkezni a „szerzők” oldalon látható feltételekkel. Csak komoly jelentkezőket várunk, de ha megismerkedünk, akkor nem csak egy blogot, hanem azt hiszem vele együtt jó barátokat is kapsz ajándékba.

Statisztika
Elértük a 7000-es látogatószámot, amelyet ezúton mindenkinek nagyon szépen megköszönünk.
A legtöbb látogatónk természetesen Magyarországról érkezett, de szép számmal találtak ránk Románia, Szlovákia, Olaszország, és az Egyesült Államok polgárai is.

Nem maradt más hátra, minthogy minden kedves olvasónknak további kellemes olvasgatást, és lelkileg feltöltődést kívánjak!
Nekünk szerzőknek és a blognak immár második alkalommal kívánhatok boldog születésnapot és minél tartalmasabb időtöltést, elmélkedést.

Páran türelmetlenek voltak a következő bejegyzés megjelenési idejét illetően. Nekik csak annyit mondhatok: gyűlnek a gondolatok, már nem kell sokat várni, valamint „Lassan járj, tovább élsz!”

Végezetül:
"Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja."
Agatha Christie

A blog első születésnapja

2010. június 14.

Pontosan egy évvel ezelőtt íródott a Spontareality elsőnek tekinthető bejegyzése a „Kezdünk”. Ahogy mondani szokás: „Azóta sok víz lefolyt a Dunán.” Voltak jó, és rossz pillanataim is, az élet viszont ezzel jár. Küzdtem időhiánnyal és többlettel is, egy valamit viszont nem tettem: nem álltam le, nem hagytam abba, még akkor sem, amikor megtehettem volna.

Ha vissza kéne emlékeznem az egy évvel ezelőtti körülményekre, amelyek a blog indulásához vezettek, akkor azt mondanám, hogy minden különösebb ok nélkül vágtam bele az írásába, de ma már látom, megérte, mert a blogírás több mint nyers szövegírás. Több annál, mint hogy valaki pötyög a gép előtt. A legtöbb bejegyzés ugyanis nem a gép előtt jön létre, hanem az élet hozza. Ez nem ihlet, csupán a meggyőződés, a vélemény, a legbelső gondolatok közzététele, amelyekből hosszú idő alatt kialakul egy személyiség képe. A teljes személyiség blogra vetítéséhez viszont kevés egy év.
"S" születésnapi torta | készítő: Reactor
A születésnap elengedhetetlen része a torta. A honlap esetében csak jelképesen „sütöttem” ezt a csodaszép „S” alakú tiramisu tortát.


A kezdeti lelkesedés, ami a blog elején a viszonylag gyakoribb bejegyzéseket produkálta, még most sem szűnt meg, csak érthető okokból és szükségszerűen alábbhagyott. A lényeget immár nem a napi gyakoriságú írások, hanem a minőség és kidolgozottság jelenti. Aki nem első sorban blogírással foglalkozik, annak a havi egy bejegyzés tökéletesen megfelel.

Mit lehet megtudni egy emberről, ha látjuk a gondolatait?
Sok mindent. Milyen az emberismerete; hogy viszonyul bizonyos dolgokhoz; miben hisz; magányos-e; milyen az értékrendje; számít-e neki a megbecsülés, a büszkeség; hatalomra, vagy megértésre vágyik-e?
A fogalmazásmódból és az úgymond látszatból minden kiderül. Természetesen magamat nem minősíthetem, arra ott vannak az olvasók.

Folytatom-e az írást?
Mindenképpen. Nem csupán az olvasója, de a szerzője is sokat köszönhet egy blognak. Úgy gondolom, nekem már egy év alatt is sokat adott. Talán a legösztönzőbb az írásban az, hogy az ember valami egyedit, valami újat és valami olyat hozzon létre, ami tulajdonképpen saját maga. „Az vagy, amit leírsz!” Ha az a valami másoknak nem tetszik, akkor induljon ki saját magából, ő milyet írna az adott témában.
A kritika nem a fogalmazásmód, nem a szóhasználat és még csak nem is a helyesírás miatt alakul ki az emberekben, hanem azért, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen közelítjük meg az igazságot.
Ha még nem kezdtél bele a blogírásba, szívből bíztatlak, hogy kezdd el! Meg fogod látni, hogy érdemes. Nem elsősorban mások miatt, hanem önmagad miatt. Mielőtt azonban elkezdenél írni, gondolkodj! Hová vonzódsz jobban, az agresszív, trágár, önző és megvető emberek közé, akiknek az a dolguk, hogy mindenben meglássák a rosszat, a visszataszítót; vagy pedig az olyanok közé, akik nyitottak a világra, szeretetteljesek és látják, vagy látni akarják a dolgok igazi lényegét. Akármelyiket is választod, szembe kell nézned azzal, hogy – annak ellenére, hogy amiket leírsz, azok számodra valóságosak – az elismerés mellett kapni fogsz építő, és romboló kritikát is.
Egy biztos, ha ennek a bejegyzésnek a hatására kezdesz írni, és erre fel is hívod a figyelmem, akkor tőlem megkapod mindkettőt, ugyanis ha én kritizálok valakit, akkor megmondom azt is, hogy a felfogásom szerint általában a legtöbben miben nem értenek egyet vele és miben állnak mellette, így lehetőséget adok a fejlődésre.

Tervezem-e társszerző felvételét?
Egyelőre nem, de a jövőben ez is elképzelhető. Alapjában véve nagyon jó dolognak és kihívásnak tartom egy vagy több olyan személy felvételét, akik színesíthetik az oldal kínálatát. Ahogy a blog folyamatosan növekszik, egyre több téma kerül terítékre, de minél több területet vizsgálunk, annál jobban körvonalazódik az a „középvonal”, amit a blog tényleges témájának lehet nevezni. Ezen központi téma minden új bejegyzéssel változik, és értelem szerűen végső formáját csak a benne szereplő összes írás alapján lehet megítélni.

A felvett írók növelhetik a blog értékét, de csak akkor, ha a kulcsfontosságú dolgokban egyetértenek és tartják magukat a blog szellemiségéhez


Nagyon fontos, hogy az esetleges társszerzők közel azonos érdeklődési körű, és azonos beállítottságú egyének legyenek (jelen esetben „minden” érdekelje őket). Ne legyenek teljesen idegenek, ismerjék egymást és megbízzanak a másikban. Emellett természetesen alkalmazkodniuk is kell egymáshoz, be kell látniuk, hogy nem mindenben értenek egyet. A legkevésbé sem szeretném, ha a blogba meghívott személy valamiféle „főnöknek” tartana, aki mindenáron azon dolgozik, hogy kitúrja. Mivel ez még tervben sem szerepel, az elvárásaimmal kapcsolatban csak annyit: „Láttad az én verziómat, alkoss valami hasonlót!”

Egyszerűen tovább
Célom továbbra is a végtelen egyszerűség az apró értékek meglátása, a „mindenről sokat és érthetőt” elve, a megértés és a készséges magyarázat.
Hogy érdemes volt-e elkezdeni? Egyértelműen igen, hiszen akármilyen témában írhatok, és mindig van pár ember, akit pont az adott verzió fog érdekelni, pont akkor és pont úgy van rá szüksége, amikor és ahogy „tálalásra kerül”.
Az blog végső célját – az olvasó világképének formálódását, érdeklődési körének bővülését – a honlap tulajdonosa a legtöbb esetben észre sem veszi, hiszen nincs ott, amikor olvassák, nincs jelen, amikor az olvasó a fejéhez kap: „És tényleg, ez így van? Így is lehet?” Ezért vannak a visszajelzési, hozzászólási lehetőségek, hogy ebből a felismerésből a szerző is részesülhessen, hogy lássa, célba ért az írása, levonták belőle a tanulságot és ezzel a pozitív tapasztalattal mennek tovább.
Ugyanakkor az írás nem kötelező, folytatom, ahogy- és amíg tudom és örülök minden kis elért célnak, még a legkisebbnek is.

A folytatás nem marad el. Ahogy a fény létrehozza a végtelen illúzióját, úgy folytatódik a blog is, látszólag végtelen, valójában teljesen hétköznapi módon


Mindent összevetve hasonló lesz a folytatás is, azzal a különbséggel, hogy mindenki egy évvel öregebb, okosabb lett, közelebb került a valóság megértéséhez.
Ha nem is akarom megszemélyesíteni, azt azért fenntartom, hogy a blog egy jókora, és egyre nagyobb darab belőlem, így hát: „Boldog születésnapot Spontareality!”