[A képek teljes méretéhez kattints a megtekinteni kívánt képre.]
Annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyre több spirituális témát láthatsz a blogon – mint ahogy most is – nem szeretnék túlságosan elemelkedni a racionalitás talajáról és a korábbiakhoz hasonlóan igyekszem mindent az anyagi oldalról is szemügyre venni. Nem árt a szemszögváltás, de azt sem szeretném, hogy ezekből a gondolati mintázatokból ideológiák szülessenek. Az itt látható felismerések, élmények szubjektív forrásból származnak. Hasonló benyomások eléréséhez nincs kézzel fogható technika. Ahogy az előzőekben is láthattad: ezek az írások csak egy szemszöget tükröznek, ne hidd el és ne élj feltétlenül eszerint. Amit látsz, csupán tapasztalat, ennél fogva viszont a világomban igaz és tényszerű. Hogy a Te világodban is kialakítson egy nézetet, ahhoz a tapasztalaton át vezet az út. A tanulási folyamat során a leglényegesebb kulcs a tapasztalat. Ehhez pedig csak a cselekvésen keresztül juthatsz el. Tapasztalj meg Te is minél többet Önmagadból, rajtad keresztül pedig az életből. |
Lásd a világodat! Képzeld el, hogy egy erdőben vagy. Tisztában vagy a helyzeteddel és nem tévedsz el. Egy hegyoldalon futó ösvényen haladsz felfelé, melletted csodaszép, zöldellő növényzet, madárcsicsergés. Kis idő múlva recsegést hallasz magad előtt az úton. Megijedsz és megállsz. Éppen egy fa dől ki előtted, egyenesen az erdei útra hatalmas robajjal. Félelem tölt el, földbe gyökerezik a lábad. Aztán hirtelen csend lesz, elül a por. Megpillantod a kidőlt fát, amely teljesen elzárja az ösvényt, olyan sűrű a lombja, hogy elfedi az utat és nem tudsz tovább menni. Az ösvényt övező bozót miatt hirtelen azt sem tudod, merre menj, így elindulsz visszafelé. Kisvártatva a bozót ritkulni kezd és Te letérsz az utadról. Keresgélsz, hogy merre menj. Megkerülöd a bozótot és a kidőlt fát, majd visszatérsz az ösvényre, amelyen folytathatod a sétát. Az ösvény az élet; a kidőlt fa az akadály, a csalódás, a kudarc; az útkeresés pedig az önismeret, amely visszavezet az utadra, amelyen mindig is járni szeretnél. |
Ahogy lassan pereg az idő földi életünk homokóráján, egyre kevesebbszer állunk meg megcsodálni és értékelni azt a lenyűgöző ajándékot, amit kaptunk. Létezésünk nem puszta véletlen, nem csak egy történet, hanem olyan, mint egy végtelen és izgalmas film, amelyet nem csak nézünk, hanem éljük is. Az anyag csak egy eszköz ahhoz, hogy itt és most boldoguljunk. Ezért, ha megismerjük az anyagot és elkezdjük formálni, azzal közelebb kerülünk a teljes lényünk ismeretéhez. Az anyag, azaz a test működésének megértése és megfelelő működtetése csupán egy lépcsőfok az önismeret felé vezető úton. Azonban nagyon sokat jelent, mert tulajdonképpen egy olyan jelenet az élet filmjében, amelyet, ha eljátszanak, a film hosszabb és izgalmasabb lesz.
Életünk színpadán mi vagyunk a színészek és egy mindennél valóságosabb, a végletekig ható színdarabot játszunk, amelynek minden hatását a bőrünkön érezzük. Fájdalma éget, félelme borzongat, magánya megdermeszt, szeretete simogat. Nyisd ki a szívedet a világ felé és ő is kinyílik számodra olyan elsöprő erővel, amelyet addig elképzelni sem tudtál.
Életünk színpadán mi vagyunk a színészek és egy mindennél valóságosabb, a végletekig ható színdarabot játszunk, amelynek minden hatását a bőrünkön érezzük. Fájdalma éget, félelme borzongat, magánya megdermeszt, szeretete simogat. Nyisd ki a szívedet a világ felé és ő is kinyílik számodra olyan elsöprő erővel, amelyet addig elképzelni sem tudtál.
Szakaszok [Az egyes részek eléréséhez kattints a kívánt szakasz címére!] Bevezető | A célod filozófiája | Idő | Társadalmi ellenállás Önszeretet | A pillanat megélése | Bátorság Képes vagyok rá! Az észlelés irányítása | A közösség ereje Légy tekintettel másokra és magadra! | Magány Kételkedők, avagy szkeptikusok | A segítő A természet szerepe az önismeretben | Félelem | Találkozások A természet érintése | Sport – ismerd meg a tested | A szíved intelligenciája Kapcsolat a mindenséggel | Összegzés |
Az önismeret nem csak egy állapot, hanem élethelyzettől és tudatossági szinttől függően egy nagyon erős változási folyamat, amely kihat az élet szinte minden területére. Az alábbiakban ezen folyamatról, ennek bizonyos állomásairól, a tudatosság különböző szintjeinek eléréséről lesz szó.
A változás sohasem könnyű. Kellő elszántság és némi elhivatottság szükséges hozzá, de amint megadod a bizalmat másoknak, Te is megkapod a segítséget és a lökést, amely egy jobb és boldogabb élet felé terel.
Ha megkérdezik, hogy a poharam üres-e, vagy tele van, akkor azt válaszolom:
„Hálás vagyok, hogy egyáltalán van poharam! Hálás vagyok, hogy az élet egyre több pillanatát élhetem meg igazán.”
A blog írása, csakúgy, mint az életben egyre több jó pillanat és felismerés, mind-mind a magamra fordított énidőmet gyarapítja. A technológia ma már lehetővé teszi, hogy szinte bárhol írjunk, akárhol megörökítsük a tapasztalatainkat, így az élmények még friss állapotukban, az átélésüket követő pár órában – miután leülepedtek, kikristályosodtak – rögzülnek itt a digitális térben, ami segíti a későbbi újraélésüket. Ebből a szempontból gyűjtögető vagyok, betakarítom a termést és ha már biztonságos helyen van, elkezdem összeállítani belőle a lelked táplálékát.
A minőségi idő az életünk alapkövetelménye. Ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben egy olyan út vár rád, amely néhol visszafogottságot, csipetnyi bátorságot, helyenként pedig elszántságot feltételez, hogy kilépj a komfortzónádból és ne mások határozzák meg az életed, hanem Te magad. Ezt kívánom minden esetleg idetévedő olvasónak, útkeresőnek és mindazoknak, akik az önismeret útjára lépnek.
Mindig is érdekelt az emberi szervezet úgynevezett „magasabb szintű működtetése”. Ennek felderítésére kezdtem foglalkozni az önismeret témakörével – amelynek egyes aspektusai mára már az életem szerves részeivé is váltak – és indultam el az úton, amely egyre izgalmasabb.
A szenvedés- és kudarcközpontú fejlődési folyamatot csupán az egónk hiteti el velünk. Az ego a tudat egy motívuma, amely a személyiség szerves része. Végtelenül hiú, és racionális. Csak akkor hisz el valamit, ha legalább egyszer átélte, de még az is lehet, hogy akkor sem.
Az önismereti út egy nagyon komplex folyamat, amely nem áll meg a szabadságnál, az egészségnél, a pillanat megélésénél, hanem általa megváltozik az egész világod.
Az önismeret többet jelent annál, minthogy „ismerem magamat”. A valódi öntudatosság annak a megélése, hogy a jelen pillanatban, egy nagy, kollektív rendszer részeként létezem, elfogadom magamat és a környezetemet, de mégis tudatában vagyok saját egyediségemnek.
A célod filozófiája
Mi a célod? A célkitűzés legalább annyira fontos, mint az annak eléréséért tett lépések. Szabad akaratodnak köszönhetően bizonyos kereteken belül eldöntheted, hogy milyen célokat szeretnél elérni. Ezek azonban nem biztos, hogy mindenben megegyeznek az életfeladatoddal, vagyis azzal a céllal, amiért megszülettél ezen a bolygón. Itt jönnek képbe a megérzések, vagy intuíciók. Ezek nem tudatosan keletkeznek, hanem a lelked sugallja őket, amely az anyagi világ felett áll. Hogyan tudod kinyerni ezeket az információkat? Kérdezz, és kérj! A kérdésedre megkapod a választ, ha keresed önmagad. A kéréseid csak akkor teljesülnek, ha Te is akarod. A válaszok és megoldások mind Benned vannak, csak meg kell találnod őket.
Vannak az életben olyan tevékenységek, amelyekkel igazából nincs célunk, csupán kedvtelésből végezzük azokat. Azonban ezekből is válhatnak célok, mert ugyanúgy személyes indíttatásúak, mint a megérzések. Ha szeretsz utazgatni a nagyvilágban, akkor célként találkozhatsz a fotóriporter, vagy az idegenvezető foglalkozásokkal. Ha kedveled az írást, akkor előbb-utóbb szembe találod magad a lehetőséggel, hogy könyvet írj. Lehet megérzésed egy külső ingerre adott válasz, de lehet belső indíttatás is. A célod határoz meg téged, az hozza létre a teremtő gondolataidat, általa juthatsz előbbre, mert arra ösztönöz, hogy érd el.
Idő
Az önismeret időigényes dolog, viszont minél inkább önmagad vagy, annál inkább növekszik az életidőd, amelyet teljes egészében magadra fordítasz. „Nincs nekem erre időm, ott a családom, a munkám stb!” Ez pontosan így van. Csak arra van időd, amire szánsz. Az igazi próbatétel itt az, hogy képes vagy-e a családoddal, emberekkel, munkával töltött időt az önmagadévá tenni.
Az idő ily módon történő „manipulálása” másokra is rendkívül ösztönzően hat. Az önmagaddal töltött időben olyan emelkedett lelkiállapotban vagy, amely megváltoztatja a környezetedet is. A Te szemszögedből nézve lassítja az időt, így pl. a test öregedését is. Ez a közeg vonzza a hasonló fejlődési szinten lévő embereket és az ő idejüket is lassítja. Találkozásotok legelső pillanatában eldől, hogy tudtok-e kapcsolódni.
Az idő befolyásolása az életfolyamatainkra is kedvezően hat, ez leginkább a rendelkezésre állás kapcsán van így. Ne állj állandóan rendelkezésére másoknak, mert ezáltal csökken az énidőd. Úgy végezd el a feladataidat, hogy közben ne hagyd magad kihasználni. Adj magadnak és másoknak is időt. Te is és a többi ember is pozitívan fogja megélni ezt. Van erre egy nagyon frappáns kifejezés: „Mindent a maga idejében!” Persze ezt nem a „van még rá bőven időnk” összefüggésében értem, hanem úgy, hogy hagyj mindenre megfelelő időt és az összes feladatodat úgy végezd, hogy közben nem veszted el önmagad és a másoké mellett kis időre figyelembe veszed a saját igényeidet is. Például, ha ezt hallod:
- Légy szíves, segíts, mert már jó pár perce kínlódok ezzel!
Ez esetben tedd a következőt:
- Kérlek, várj egy kicsit, befejezem, amit most csinálok és azonnal segítek.
vagy
- Egy pillanat, megeszem a reggelimet és máris ott vagyok.
Hagyj időt magadnak, hogy befejezhesd azt, amivel éppen foglalkozol, az igényeid szem előtt tartásában ugyanis nagy szerepe van a befejezett tevékenységeknek. Az elvégzett munka elégedettséggel tölt el és ezt az energiát nagyban fel tudod használni a következő feladat végrehajtásához. Ne vágj bele új feladatba, amíg az éppen előtted lévőt el nem végzed.
Minél több feladatot végzel el így, annál elégedettebb leszel az életeddel, hiszen tudod, hogy a jóléted a jelenen múlik. Az határoz meg a jövőben is, ahogy most élsz.
Az idő kapcsán a ráérés, a halogatás ebből a szemszögből egy új dimenzióba emelkedik. Ha már így gondolkozunk, tegyük fel a kérdést, hogy ebben a megvilágításban miért is hangozhatott el Pató Pál Úr szájából annak idején a híres „Ej, ráérünk arra még!” mondat? Vizsgáljuk meg ezt is a másik oldalról.
Talán azért mondta ezt, mert őt nem az anyagi javak éltették, nem a materiális világnézet határozta meg mindennapjait, mert egy másik világban élt. A jelenlegi sűrű anyagállapot nem volt rá hatással, élte a saját kis életét önmagán belül, amely lehet, hogy nagyszerű volt a saját szemszögéből, de sivárnak tűnt a külső szemlélő számára. Ideje túlnyomó részét a belső világban töltötte, azt csinosítgatta. Emellett azonban a többi embert kizárta ebből a nagyszerű világból. Még a lehetőségét sem adta meg, hogy valaki megtapasztalja, amit érzett. A külsőségek, a külső rend ebben az esetben nagy mértékben hanyatlani kezd, majd teljesen elsorvad.
Amint elvonulsz és időt szánsz magadra, az önmagad láttatására, azonnal melléd szegődnek azok a társak, segítők, akikkel aztán könnyebb lesz és ha ez bekövetkezik, az idő másodlagossá válik. A pillanat és a közös élmény lesz a meghatározó. Erre pár bekezdéssel lejjebb kitérek.
Társadalmi ellenállás
Az önismeret megélésében több, egymásnak látszólag ellentmondó kihívás is rejlik. Az egyik, hogy elérd azt az állapotot, amikor tisztában vagy önmagaddal. Ez idővel félelmetes is lehet, mert a létezésed szféráinak felismerése számodra eddig ismeretlen perspektívákat nyit meg.
A másik, hogy úgy érd el ezt a státuszt, hogy közben nem váltasz ki számottevő ellenállást a téged körülvevő emberekből. Ha ugyanis vállalod, hogy önmagad leszel, azzal kezdetben kevésbé elfogadott, később azonban teljesen más, vagy a társadalom haladási irányától különböző irányba ható fejlődési útra lépsz. Miért van ez? Azért, mert különbözünk, még akkor is, amikor rendszereznek minket. Azonban a különbözőség miatti nézetkülönbségeket is legyőzöd azzal, ha önmagad adod.
Megint egy másik próbatétel, hogy képes vagy-e megismerni teljes valódat és el tudod-e sajátítani az önismeret nyelvét. Az anyanyelvedtől különböző nyelv ismerete esetén, ha azon a nyelven szólnak hozzád az agyad azonnal vált és úgy reagál a külvilágra, ahogy elvárják tőle. Ezzel szemben az önismeret nyelve más. Szabadságot feltételez. Egy olyan korlátlanságot, ahol teljesen független vagy az elfogadott normáktól.
Az igazi ellenállást az ebből fakadó eltérőség váltja ki. Az, amikor nem csapódsz a tömeghez, hanem inkább a járatlan úton haladsz, az ismeretlen felé kacsintgatsz, különc vagy és nem is akarsz megfelelni semmilyen elvárásnak.
Ehhez bátorság szükséges. Fogadd el, hogy ahogy előbbre jutsz az öntudatosság ezen ösvényén, elutasítással, megvetéssel és kiközösítéssel találkozol, ugyanis a legtöbbeket a tömeg határozza meg. Ezzel párhuzamosan az egyén egyre kevesebb igényt fogalmaz meg a társadalommal szemben, a társadalomnak viszont csak növekszenek az elvárásai az egyén felé. A jelenlegi életünk a szerepekről szól. Olyan működési elvek mentén vagyunk besorolva, amelyek megfelelnek a „normális” társadalom irányelveinek, ezek az alapértelmezett beállítások teszik lehetővé, hogy annak teljes értékű tagjai legyünk. Ilyen pl. a családban, az oktatási rendszerben, vagy a munka világában betöltött funkció, de ide sorolom az emberek nyilvántarthatóságát is (anyakönyvi kivonat, személyi, védettségi, adó, lakcím igazolvány stb. megléte). Akkor leszel „jó” polgár, ha teljesíted a társadalomhoz tartozás kritériumait, viselkedésed, jelenléted bizonyos határok közé esik. A rendszer lényege, hogy minél több elvárásnak megfelelj.
Fogalmazz meg elvárásokat Te is a társadalommal szemben, légy megfontolt és legyenek feltételeid. Légy nyitott, de ne tetszen minden.
Az önismereti út egyik fontos állomása a kritikus gondolkodás. Az, amikor az egyes működési módokban elkezdesz kételkedni és kezdetben kifogásokat, később alternatívákat fogalmazol meg velük kapcsolatban. Pont úgy, mint amikor a lusta ember könnyebb és gyorsabb megoldást talál egy munka elvégzésére, mint a szorgalmas, minden szabályt betartó ember.
Egyre kevesebbszer fogsz szerepet játszani, vagy képet vetíteni az embertársaid felé, így ők is megláthatják valódi énedet.
Minden ember alapvetően egyedi és megismételhetetlen. Még az egypetéjű ikrek sem egyformák teljesen, mert az agyukban és elméjükben lévő információ eltérően szerveződik. Pont úgy, mint a bögrében lévő víz, amelynek molekulái elmozdulnak egymáson ezáltal strukturális információt hordoznak, amely viszont kívülről nem látszik. Az egyediség miatt az embereket nem lehet keretek közé szorítani és néhány szám, vagy tulajdonság alapján besorolni. Nem egy használati cikk, és az értéke sem fejezhető ki pénzben. Emellett rendkívül nehéz kiszakadni egy ma sokak által elfogadott (vagy inkább megszokott) rendszerből. A rendszer létjogosultságán vitatkozhatnánk, de ebbe nem megyek bele, valamint nem foglalkozom a vele való szándékos szembe menéssel sem, ugyanis az igazi próbatétel – ahogy fent már utaltam rá – az, hogy ellenállás nélkül haladj önmagad felé és képes legyél kezelni az eltérő értékrendű és gondolkodású embereket, azaz gyakorlatilag majdnem mindenkit.
Ehhez belső harmónia szükséges, ha önmagaddal egyensúlyba kerülsz, másokat is arra tudsz ösztönözni és ha így teszel, előbb-utóbb minden ember a környezetedben elfogad téged. Bármily meglepő, de pl. az önszeretet nagyban befolyásolja a külvilág feléd irányuló reakcióit.
Önszeretet
Az önismeret egyik fontos állomása az önmagunk szeretete. Azonban ezt sokan úgy fogják fel, hogy: „azt mondom magamnak: szeretem magamat.” Ez sok esetben korántsem elég.
A cél az, hogy tudjak felelősséget vállalni magamért. A magamba beletartoznak a cselekvéseim, a gondolataim, a szavaim és minden megnyilvánulásom az emberek felé. Akkor leszek képes szeretni önmagamat, ha elfogadom magam akkor is, amikor valami helytelent cselekszem, mondok, vagy gondolok.
Nem szabad azonban végletekbe esni. Az önszeretet végső állomása az egoizmus, amikor szinte csak az „én” létezik a világban, minden és mindenki más csak azért él, hogy engem kiszolgáljon. Ezt a felfogást tekinthetjük túlzott önszeretetnek is, amely azonban különböző pszichés elváltozások melegágya, mint pl. a nárcizmus, vagy a szociopátia. Az egészséges önszeretet figyelembe veszi a többi embert is és valahol az önkorlátozás, valamint az egoizmus között van félúton. Ez az arany középút jön elő, akárhányszor hasonló témákat tárgyalok. Az az igazi, ha mindig a harmóniára törekszünk.
Az önszeretet ezen túlmenően az önmagunk állapotának elfogadását is jelenti. Ha éppen rossz állapotban vagy, esetleg a tested nem működik megfelelően, fogadd el ezt az állapotot. Fogadd el azt, hogy időnként sebezhető és kiszolgáltatott vagy. Ez nem csak a tested – előző bejegyzésben említett – tisztulási folyamatai kapcsán, hanem minden élethelyzetben igaz.
Merj meghatódni és sírni! Ez nem gyengeség, hanem annak belátása és megélése, hogy jelenlétünk az élet színpadán egy porszem méretével egyezik meg. Ami számít, az az egész, amelynek mindnyájan a részei vagyunk. A sírás emellett egy nagyon erős tisztító hatású állapot. A meghatottság a másik ember lelkével való végtelen együttérzés, az igazi feltétel nélküliség megtapasztalása, amely drámaian megváltoztatja a világhoz való viszonyunkat, kedvességre, szeretetre és megértésre tanít. Sok esetben a másik ember szeretetén, reakcióin keresztül ismerhetjük meg a legjobban önmagunkat.
A pillanat megélése
Miért van az, hogy az élet szépségére csak akkor döbbenünk rá, amikor valami trauma ér minket? Azért, mert hajlamosak vagyunk az alvásra. Alvás alatt a kényelmet, a komfortzónát értem. Ám a megrázkódtatás ad egy hatalmas lökést, egy ijesztő, hátborzongató helyzetet, amelyben feleszmélünk, felébredünk és feltesszük a kérdést: éltem az életem valaha is? Ekkor nyílik ki a világ. De nem kell feltétlenül sokkhatás ehhez az ébredéshez, elég az elhatározás. Persze nem árt a külső ösztönzés sem, de Neked kell döntened. Egy jó pillanatodban pl. válassz egy másik utat, törekedj azok felé az élmények felé, amelyek örömet okoznak számodra, és amelyeket még nem tapasztaltál meg. Ha ilyen módon „változol meg”, hamarosan hasonló gondolkodású emberekkel köt össze a sors az együtt könnyebb elve alapján.
Hogy trauma nélkül érj el az élet egyre nagyobb szeretetéhez, iktass be minél több minőségi énidőt. Kezdetnek elég az is, ha egy nap csak egy pillanatod van, amire azt mondhatod: „Ezért már megérte felkelnem!” Vegyél példát a gyermekekről. Az összes pillanatukat megélik annak teljes valójában, mind a pozitív, mind a negatív jellegűeket. Elméjüket nem korlátozzák szabályok, amelyek természetesen később kialakulnak. A reakcióik látszólag azonnaliak, mert nincs bennük meg az a gátlás, ami a felnőtteket visszafogja. Sírnak, vagy nevetnek, de teljesen a pillanat hatása alatt tesznek mindent. A jelen határozza meg az életüket, nem foglalkoznak a múlttal és nem gondolkoznak a jövőn. Az élet minden pillanata örök számukra. Engedd meg magadnak, hogy eljuss ebbe az állapotba, mert ha megteszed, teljesen új életet kapsz.
A felismerés, amely rádöbbent az élet valódi szépségére nálam szintén egy folyamat. Az ember tudja, hogy mit szeretne, illetve, hogy mi teszi őt boldoggá, az önmaga által állított korlátai miatt mégsem teszi. Csak a tiszta énidőben töltött pillanatok segítenek hozzá ehhez a felismeréshez. Minden pillanat, amely a saját döntésed következményeként átélt élményekből áll, a fejlődésed szolgálja. Akár negatív, akár pozitív élmény az, amit átélsz, mind önmagad felé vezet.
Az életet onnantól tudod igazán élni, amint felismered, hogy a szépsége az éppen a jelenben átélt pillanatban rejlik. Akkor kezdesz élni, amikor életre szóló élményeid lesznek. Ezeket keresd és ha megtalálod, az élet is rád talál minden jóságával, örömével, elevenségével, boldogságával és szeretetével.
Bátorság
A 3 dimenziós világunkban alkalmazott fizika törvényei szerint minden elmozdulás legnagyobb erőkifejtést igénylő része annak kiindulópontjánál van, mondhatni: „Minden kezdet nehéz.” Ugyanígy az életünk során végzett bármely tevékenységünk legkörülményesebb része annak kezdete. Viselkedésformánk alapkövetelménye, hogy életünk során minél több tapasztalatot szerezzünk és ezeket beépítsük életünkbe javítva azt és ezzel gyarapítva az egész közösség életét, amelyben élünk.
Azonban – ahogy utaltam rá – a tapasztalat megszerzésére tett erőfeszítés mindig a kezdetén a legnehezebb. A bátorság leginkább annak megélése, hogy merj elindulni, merj valami újba belekezdeni még akkor is, ha ez a környezetednek nem tetszik.
Légy hát bátor, jelentkezz önként az élet adta lehetőségekre, állj bele, vesd bele magad. Ha így teszel, kockáztatsz, de hidd el, csak akkor jutsz előbbre, amikor hirtelen és spontán döntesz sorsodról.
Ha ezt legalább egyszer megteszed, a későbbiekben a hasonló élethelyzetekben hozott döntés már nem igényel annyi erőfeszítést, mint a kezdetnél, így mondhatjuk, hogy már megvan hozzá a bátorságod. Amikor rájössz, hogy mennyi mindent tartogat az élet a bátraknak, akkor kezd majd beépülni a bátorság a mindennapi reakcióid közé.
Ennek egyik lépcsőfoka annak a bátorságnak a megélése, amikor képes vagy félretenni a saját igényeidet és teljesen átadni magad egy másik ember kezébe, vagy a változásra bízni magad. A bátorság egyenes következménye a változás, amely mindig is az életünk része, csak nem mindegy, hogy magunk döntünk-e róla, vagy az élet kényszerít rá. Irányítsd az életed változását pl. azzal, hogy mindig arra figyelsz, ami boldoggá tesz.
Képes vagyok rá! Az észlelés irányítása
Ahogy a külvilág hatásai, úgy a gondolatok is kialakítanak egy képet az elménkben. Ez a kép határozza meg, hogyan fogjuk fel az életet, saját magunkat, kapcsolatainkat, viszonyulásainkat, reakcióinkat és ezeken keresztül a teljes jelenünket.
Már többször volt szó itt a blogon az elme és a valóság kapcsolatáról, a gondolatok általi teremtésről. Nem szeretném ismételni magam, bár az ismétlés a tudás atyja.
Az vagy, amire figyelsz, ami kitölti az elmédet, az teremti a teljes anyagi valóságodat. Próbáld ki: „Meg tudom oldani ezt a feladatot, még akkor is, ha minden ellenem szól!”
Ami viszont még fontosabb: a percepció. Irányítani tudod az észlelésedet, hogy mit fogsz fel a világból. Korábban is szó volt róla, hogy az emberi elme szelektál. Az aktuális információfolyamból kiszűri a számára releváns dolgokat. Ha az elmédet úgy kondicionálod, hogy figyeljen egy konkrét dologra, pl. „szeretnék egy zöld kalapot”, akkor, ha az éppen beállított tárgy kerül a látótérbe, az elme figyelmeztetni fog, hogy „figyelj, itt a kalapod”. Ezt tekinthetjük egyfajta manifesztációnak is, mert a te belső szemszögedből nézve a dolgok akkor és olyan módon válnak láthatóvá, amikor és ahogyan beprogramoztad.
A percepciód ilyen módon történő irányításával bármire képes vagy, mert a neked szükséges dolgokat képes vagy bárhol létrehozni.
A közösség ereje
Nemrég egy kedves ismerősöm ajánlott egy úgynevezett önismereti tréninget, ahol egymás számára teljesen idegen emberek teremthetnek kapcsolatot azáltal, hogy megismerik a másik lelkének egy részét.
Ezek az „együttlétek” azért felbecsülhetetlenek, mert egy másik ember problémáin keresztül ismerhetjük meg a legjobban önmagunkat. A cél, hogy kívülről lásd magad, hogy ráeszmélj, a különbségeitek ellenére egyformák vagytok, egyenlő mértékben komplexek és végtelenül összetettek. És mindenkiben egytől egyig egy csodálatos világ van, amelynek ugyan csak egy kis részét ismerhetjük meg, de az együtt töltött – az élet viszonylatában szempillantásnyi – idő alatt mégis bepillantást nyerhetünk ebbe a világba, amelyben akkor is hasonlóságot fedezhetünk fel a sajátunkkal, ha az élet teljesen más területéről érkeztünk.
A tréningen egy bizalmas környezettel találkozol. A közösségépítés ilyen módja rendkívül megkönnyíti az ismeretségek kialakítását és a barátkozást. A tréning alatt ugyanis nem csak beszélgetünk, hanem megnyílunk egymás előtt. Ehhez a korábbi bejegyzésben tárgyalt bizalom is nagyon fontos, ami az első alkalommal viszonylag ritkán van jelen, ezért érdemes több alkalommal részt venni ilyen és hasonló összejöveteleken.
A dolog a következőképpen működik: minden jelenlévő bemutatkozik, elmondja, honnan jött, szerinte milyen gondjai vannak, mi a részvételének oka. Ez a többieknek máris ad kapcsolódási pontokat, asszociálási lehetőséget saját magával.
Ezután a terapeuta irányított beszélgetést kezdeményez a kliensekkel, amelyből megint csak sok minden kiderül, amit azelőtt az illető felszínesen, vagy mélyen eltemetett magában. A legjobb a dologban, hogy a terapeuta általában úgy válogatja össze a klienseit, hogy a hasonló gondokkal küszködő, hasonló gondolkodású emberek kerüljenek interakcióba, ezáltal még könnyebbé téve a kapcsolódást.
A közösségben hatalmas erő lakozik. Olyan erő, amelyet, ha képes vagy befogadni, könnyebbé teszi az emberekkel való kommunikációt és a kölcsönös megértést. A közösség egy önálló élőlény, egy tudat, amelyhez való tartozás minden ember céljai közt szerepel. Amint sikerül az egész egy részévé válni, az élmény máris transzcendenssé válik, és ez a benyomás semmihez nem hasonlítható. Egyszerre kitárul a világ és a közös létezés szépsége minden így megélt pillanatba koncentrálódik. Az igazi közösségi élményben megszűnnek az ismeretlenség által generált korlátok és az ember szabadabbnak érzi magát.
Nem kell más, csak annyi, hogy együtt létezzünk a kisebb, családiasabb közösségekben. Ez könnyebben kialakul, mert a létszám csökkenésével csökken a saját szokások, korlátok és ezáltal a mások felé támasztott feltételek mennyisége is. Az az igazi, ha az élményt feltétel nélkül éled meg, csak hagyod, hogy átjárjon és úszol az árral.
Olyan közösségek, amelyekben 1-2, vagy akár több 10 ember vesz részt, nagyon könnyen jönnek létre és szintén könnyen bomlanak fel, de egy jó társaságnak elég csak egyszer létrejönnie. Onnantól kezdve a tagjai jó esetben megismerik egymást, „megszelídülnek” egymás számára. „Várj csak! Honnan vagy nekem olyan ismerős? Aha, szóval ott találkoztunk. Örülök, hogy újra láthatlak.” Életre szóló élményeknek lehetsz így részese.
Légy tekintettel másokra és magadra!
Ha elkezded az önismeret útját járni, ha komolyan is gondolod és dolgozol rajta, akkor észre fogod venni magadon a változást, a fejlődést. Ez egy lassú folyamat, de összességében mindig pozitív érzéseket kelt. Egy idő után úgy érezheted, túlcsordul az energiád és legszívesebben másoknak is átadnád az aktuális állapotodat, megosztva mindazt az erőt, amit belefektettél, hogy ők is mielőbb megtapasztalják minden pillanatban az élet szépségeit.
Azonban minden ember más szinten van, és a saját példádból okulva tudhatod, hogy minden kezdet nehéz. Olyannyira, hogy csak trauma, „szerencse”, vagy egy nagyon erős elhatározás által tudunk elindulni egy, az életünket meghatározó úton. Ennek az az oka, hogy az elme lassan áll át a különböző életszakaszok határán és a fejlődésnek is mindenkinél megvan a saját üteme. Ebbe a rendszerbe csak nagyon óvatosan lehet beavatkozni, mert a jó szándékunkkal több kárt okoznánk, mint hasznot.
Egy kedves ismerősömnek felajánlottam, hogy segítek neki. Összehozom a segítőmmel. Ő a következő mondattal utasított el:
„Ne haragudj, de mostanában sem időm, sem erőm, sem pénzem nincs önmagamra.”
Ha belemegyünk a miértek vizsgálatába, ez a kijelentés többrétű. Egyrészt a hirtelen változásban elsősorban a sokkszerű felismerés és az élet rövidsége miatti: „eddig miből maradtam ki” érzése a legerősebb.
Másrészt változni mindenki csak önmaga tud, a saját indíttatásából. Te nem tudsz másokat megváltoztatni, csak finoman rávezetheted az útra, hogy ő jöjjön rá, és akarjon is változni. Ez fordítva is igaz: más nem fog tudni megváltoztatni téged, bármennyire is szeretné.
Magány
Elengedhetetlen, hogy a fent említett folyamatot saját magadon kezdd el. Először egyedül tapasztald meg a saját lényed, amely minden, ami a múltban, a jelenben és a jövőben hozzád kapcsolódik. A lelked olyan darabkái, amelyekről talán nincs is tudomásod, de veled vannak. Ezek érzetekben, szokásokban, viselkedési mintázatokban, vagy kommunikációban is képesek megnyilvánulni.
A legegyszerűbb, ha időnként időt szánsz magadra és megfigyeled a külvilágra adott reakcióidat.
A saját lényed fölötti ellenőrzést csakis Te vagy képes fenntartani. A test csak egy kivetülése a teljes lényed struktúrájának, viszont képes visszahatást gyakorolni rá.
Hogy megkönnyítsd a műveletet, ehhez is szükséged lehet egy segítőre, aki – tapasztalatai és szaktudása révén – megkönnyítheti ezt a folyamatot.
Kételkedők, avagy szkeptikusok
Életünk során a különböző gondolkodás, az eltérő élettapasztalatok és a kudarcok pillanatnyi, egyenlőtlen eloszlása miatt rengetegszer találkozunk olyan emberekkel, akik megjelenésükkel, viselkedésükkel és egész lényükkel képesek elbizonytalanítani minket bármilyen meggyőződésünkben. Egyet ne feledj (ahogy fent is írtam): mások reakciói, kijelentései, akarata nem tud Téged megváltoztatni. Kizárólag a pillanatnyi figyelmedet tudja elvonni a saját életedről.
Az iskolai tanulás kapcsán fogalmazható meg hasonló: A tanítás, mint a gondolkodás megváltoztatására vagy a tudás átadására tett törekvés elméleti síkon nem túl hatásos. Nem a tanórán fogja a gyermek megtanulni a tananyagot, hanem azon kívül, saját tapasztalataira támaszkodva, beleélve magát, cselekedve, így gyakorlati ismereteket szerezve és végigjárva a tényleges gondolkodásbeli változás útját.
A kételkedők másik fegyvere – amely kissé erősebb – a saját rossz beidegződésekből és tapasztalatokból táplálkozó meggyőződés: „Ez azért nem fog sikerülni, mert…” vagy „Úgysem úgy lesz, ahogy tervezted, hanem…” vagy „Mit gondolsz, én hogyan jutottam ide? Hát úgy, hogy…” kezdetű mondatok. Ezek a fenyegetések elsősorban a mások felé oly divatos irigységből táplálkoznak. „Ha én nem vagyok jól, akkor te se érezd úgy magad!”
Ilyesfajta negatív gondolatoknak ne adj teret, helyette próbálj meg megértéssel viszonyulni az emberek felé. A megértés azonban ne a túlmagyarázás felé tolódjon el, hanem inkább fogadd el az emberek véleményét és anélkül, hogy meg akarnád változtatni, hagyd meg őket saját meggyőződésükben. Mint mondtam, mindenki maga járja végig az utat.
A segítő
Az önismereti tréningeken nagyon fontos a segítő személye. Legyen megértő és figyelmes, de ha kell, ne simogassa a lelket, hanem keményen szóljon oda, gondolkodtasson el, döbbentsen rá, és tereljen az önismeret útjára. Egy ilyen közösségi élmény szintjén nemrég sikerült kapcsolódnom életem második nagy segítőjével, egy nagyon kedves emberrel, aki kifejezetten egyedi szemléletmódot képvisel. Ráadásul az élete során elég nagy trauma érte, amelyben az egész addigi élete összeomlott.
Balesetet szenvedett, amelyben olyan súlyosan megsérült, hogy a szervezete a feladás határára került. Testünk – programozása szerint – védi a tudatos lényünket ebben a világban, így a hirtelen mozgásállapotváltozásra úgy reagál, hogy ideiglenesen kikapcsolja a tudatos énünket, az érzékszerveket és magát a gondolkodást is. Ilyenkor – ahogy már korábban is volt róla szó – a lélek kerül előtérbe, aki a fizikai világ felett áll. Tudományosan egyelőre megmagyarázhatatlanul testen kívüli élményt élt át, ahol találkozott a teremtővel, azzal a kollektív tudattal, amelynek mindnyájan részei vagyunk. Az odaát megtapasztalt érzések késztették arra, hogy soha ne adja fel. Tégláról téglára, helyenként darabkáról darabkára a régi romjain építette fel mai életét, amely élet szeretetteljesebb, minőségibb és minden szempontból jobb az előzőnél.
Pozitívan tekint a balesetére, úgy, mint a fejlődését lehetővé tevő eseményre. Ezáltal mára az akkori súlyos állapot is megszépült és ez is nagyban segítette az önmaga felé vezető úton.
Ez a trauma olyan energiával látta el, amelynek forrása végtelen. Ebből folyamatosan tud töltekezni és adni másoknak is.
A természet szerepe az önismeretben
A városunk melletti erdőt mindig is valamiféle „tiltott rengeteg” -ként kezeltem, ahol el lehet tévedni, de ami rosszabb: vérszomjas vadállatok lakják és ha akkor találnak rád, amikor egyedül vagy, véged.
Később kezdtem csak rájönni az erdő legnagyobb ajándékainak mibenlétére. Az erdő nem csak fák halmaza, ennél sokkal több. Ennek az értéknek a megértéséhez próbáljunk más szemmel tekinteni erre az életközösségre. Ez a másik nézőpont amiatt is fontos, mert az erdő megvan nélkülünk, emberek nélkül is. Fordítva viszont ez nem igaz, az ember számára az életben maradáshoz kulcsfontosságú a növények által végzett fotoszintézis, amelynek a végterméke éltető oxigén.
Az erdő számtalan élőlény otthona, amelyben minden teremtmény kapcsolatban van egymással. A kapcsolatot anyagok, impulzusok, természeti erők és a bolygó rezgései biztosítják. Minden erdő egy-egy élő organizmus, amelybe, ha belépsz, Te is a részévé válsz. Együtt lélegzel a számtalan lénnyel, amelyek közül jó néhány azért létezik, hogy Te élhess.
Az igazi felismerés, amely összeköti a természetet az önismerettel az, hogy ráeszmélsz, Te is ennek a rendszernek a szerves része vagy. Tested ugyanabból az anyagból jött létre, amelyből a növények és az állatok. Ha ezt tudatosítod magadban, el tudsz merülni a természet által állandóan nyújtott harmóniában.
Feledkezz bele a pillanatba, válj a részévé, ismerd fel azt, hogy mennyire jó, hogy ott lehetsz és nyugodtan nézz bambán magad elé. Pontosan ez a momentum az, amiért érdemes felkeresni egy erdőt. Az erdőnek nincsenek elvárásai feléd, bátran fedezd fel minden részét és közben még az is lehet, hogy az úton találkozol „önmagaddal”.
A fa az az élőlény, amely összeköti a földet a légkörrel, mint egy kétirányú interfész, amely anyagot és információt közvetít e két közeg között. Szűri a levegőnket, éltető oxigénnel látja el, megköti testében a káros anyagokat – amelyeket mi hoztunk felszínre – hogy aztán később visszajuttassa őket a földbe. Érted él és dolgozik egész életében. A fa élete több emberöltőn keresztül is tarthat így az intelligenciáját a „tapasztalatain” és az életfolyamatain keresztül érthetjük meg a leginkább.
A fák is mozognak, de a mozgásuk a növekedésükben rejlik. Egy fát legtöbbször mozdulatlannak látunk, csak a szél által keltett mozgást érzékeljük, de ha betekintünk az erdő idődimenziójába és felgyorsítjuk azt, feltárul a fa növekedési szekvenciája: Az egyik ág követi a másikat, a gyökér éltető vizet és tápanyagot keresgél a földben, összefonódik a szomszédos fa gyökerével, a törzs vastagszik, a rügyek kipattannak, majd virágot és termést hoznak.
A fának nincs szeme, így csak érez. Érzékeli a környezetét. A testén áthaladó anyagok képessé teszik rá, hogy kommunikáljon az erdő többi fájával. Ebben különleges segítséget is kap a gyökerét és az egész erdő talaját átszövő gombafonalaktól is. Olyan ez, mint egy erdei internet. Emellett a fák teste cellulóz rostokból épül fel, amelyekben a szilárd kötésekkel szorosan egybefonódott anyagok kemény, de mégis rugalmas felépítést kölcsönöznek neki. Az ezen átpréselődő tápanyagok és folyadékok a fának egy nagyon erőteljes és kiterjedt rezgésteret biztosítanak. Megérzik, ha mellettük vagy, megérzik azt is, ha hozzájuk érsz. Ennél fogva van tapasztalatuk és emlékeik is. Ezek az emlékek tűnnek elő pl. az évgyűrűk vizsgálatakor.
Legtöbbször elég, ha csak a fák közt sétálsz. Ha viszont kérdésed van, vagy tapasztalni szeretnél, esetleg a nyugalmat keresed egy fárasztó nap után, akkor érdemes közelebb menni a fákhoz. Minél közelebb vagy hozzá, annál jobban érvényesül a hatása. Állj meg egy kicsit és dőlj neki háttal egy fának. Tölts el egy kis időt így, ne siess, ez nem mókuskerék, hanem annak az ellentéte: kőkemény énidő.
Félelem
Ahogy fent utaltam rá, az erdő tud félelmetes is lenni. De mit ér az élet izgalmak nélkül? Akkor igazán izgalmas és üdítő az ott tartózkodás, ha egyedül teszed meg. Ne úgy tekints rá, mint egy félelmetes helyre, szemléld úgy, mintha a nyugalom szigete lenne. Ez egy tapasztalási folyamat, amely nálam rendkívül lassan indult. Hosszú idő kellett ahhoz is, hogy egyáltalán betegyem a lábam az erdőbe. Amikor viszont sikerült, ismét kinyílt előttem egy egész világ. Az erdő azért segíti az önismereted útját, mert mintegy kikényszeríti belőled, hogy itt és most éld meg a pillanatot annak teljes valójában, minden félelmeddel és örömöddel, kétségeddel és bizonytalanságoddal. Ezt pedig a figyelmed folyamatos fenntartásával éri el. Ne próbáld elterelni a figyelmed pl. a telefonod nyomkodásával, vagy a múlton való rágódással, mert egy ponton túl az erdő visszaköveteli azt.
Egy mérsékelt övi lombhullató erdőt véve alapul, rengeteg apró zajjal találkozol, valamint időnként vannak kifejezetten zajos, illetve csendes időszakok. A csend mindig valaminek a kezdetét jelzi (vihar előtti csend). Ezek a pillanatok adnak lehetőséget arra, hogy teljes mértékben eggyé váljunk a természet ritmusával és igazán megéljük a jelent.
Egy félelmetes élményem is kapcsolódik a természethez. Egy szép napsütéses nap délutánján történt meg, amikor szó szerint egyik pillanatról a másikra egy zivatarral találtam magam szembe az erdő kellős közepén. Az időjárási modell alapján készült előrejelzésben ez az esemény nem szerepelt, mert elszigetelt volt, és egy viszonylag apró légköri labilitásból eredt. Mielőtt tudatosult volna bennem, hosszú léptekkel haladtam egy többször végigjárt, ezáltal elég jól ismert ösvényen, amikor körülbelül a táv felénél olyan érzésem támadt, mintha a Nap kissé elbújt volna. Később, amikor visszagondoltam a történtekre, jöttem rá, hogy a Napot csak az utolsó pár percben takarták el a felhők. Az érzés és a sötétedés közt eltelt időben már megszakítottam a túrát és futva elindultam kifelé. Olyan volt, mintha az erdő figyelmeztetett volna, hogy hagyjam el a területet, mert esélyes, hogy eltalál egy 100.000.000 volt feszültségű, 20.000 amper áramerősségű villám. Éppen kiértem az erdőből egy biztonságos helyre, amikor lecsapott a zivatar. Ismét csak hálás voltam, hogy átélhettem ezt az izgalmas túrát.
De nem csak az időjárás kapcsán kerülhetsz hasonlóan elképesztő állapotba. Az őzek például állandó jelenlétet produkálnak egy erdőben. Érdemes fél füllel az avar hangjaira figyelni, mert amikor felkelti a figyelmedet egy őz, ő már jóval azelőtt észlelte a jelenlétedet és az észleléséig eltelt időben úgy helyezkedett, hogy még véletlenül se vedd észre. Ez nem mindig sikerül neki, ilyenkor menekülőre fogja a dolgot, mert a tudata teljesen más szabályok és értékrendszer szerint működik.
Találkozások
Amikor átéltem életem első őzzel való szemtől szembeni találkozását, a felismerés elsöprő erejű volt. Olyan földúton haladtam, amelyen nem volt egyetlen kavics, levél, vagy ágdarab sem. Így viszonylag hangtalanul tudtam haladni. Egy bokor mögül kiérve nekem háttal, megpillantottam egy őzet, aki éppen egy napsütötte ágról legelte a leveleket. Pár másodpercig nem vett észre, aztán elfordította a fejét és egyenesen a szemembe nézett. Innentől az események felgyorsultak. A pillanat tört része alatt összerezzent, majd nagyot ugorva eltűnt a bozótban.
Amikor észleltem az állat jelenlétét, az belőlem egy hatalmas adrenalinfröccsöt váltott ki. (Azonnal aerob tartományba állt a pulzusom.) Ha addig el is kalandoztam volna, ez egy pillanat alatt visszakényszerített a most megélésébe. Egyelőre nem tudok rá magyarázatot adni, de amikor ott álltam egy őzzel, egy vaddal szemben és belenéztem közvetlenül a nagy barna szemébe – azalatt a pár tized másodperc alatt – hirtelen megláttam benne nemcsak azt az aggodalmat, félelmet, amely bennem is megvolt, hanem a vadságát, a számunkra már olyan idegen természettel fennálló harmóniáját és az egész erdő lelkét. Az állatok egy olyan, számunkra végtelennek tűnő szabadságot testesítenek meg, amelyet az élet és a természet szabályain kívül nem korlátoz semmi.
Ez valóban egy olyan esemény volt, amelyért hálás vagyok. Azon a napon már érdemes volt felkelni és újra megpillantani a Napot.
A természet érintése
Ha úgy érzed, meg is érintheted a fát. Nincs szükség rá, hogy láss és érezz bármit is. A lényeg, hogy éld át a pillanatot. Persze a legjobb, ha meg is öleled a fákat. Ezt ne sietve tedd, vagy attól tartva, hogy mások mit gondolnak az ölelés láttán, hanem hagyva időt az élmény megtapasztalására.
A korábban átélt találkozások és élmények után úgy gondoltam, miért ne próbálhatnék ki valami újat. Amikor először megérintettem egy fát, nem volt kirívó érzésem. A művelet nagyon rövid ideig tartott és nem igazán zökkentett ki a gondolataimból épített falak mögül. Aztán később ez is megváltozott: elkezdtem valóban megérinteni a fákat. Lassan elkezdtem felfedezni a természet apró rezdüléseit. Több fát is megérintettem és figyeltem a reakcióimat ugyanúgy, ahogy az erdőét is. Egyre nagyobb, vastagabb törzsű és magasabb fát kerestem. Csak találgattam, nem volt vele célom, csupán hagytam, hogy megtörténjen valamiféle felismerés bennem. Ez később be is következett. Egyik alkalommal egy jó nagy fát találtam az erdőben. Na mondom: „Ezt érdemes megnézni közelebbről is”. Nem csalódtam a felfedezésemben. Ahogy közeledtem a fa felé, egyre tisztábban hallottam az avar ropogását a talpam alatt, mert az alapzaj (a szél zúgása és a madárcsicsergés) egyre halkult. Amikor odaértem, teljes csend lett. Úgy érzem, épp jókor voltam jó helyen. Aztán megérintettem ezt a fát is egyik kezemmel. Hirtelen levélzörgést és szárnycsapások hangját hallottam a fejem fölül. Felnéztem és madarakat láttam indulni az ágakról. Akkor azt hittem, hogy megláttak és menekülőre fogták. Később jöttem rá, hogy nem ezért mentek el, hanem azért, mert megzavartam őket az erdővel való interakciójukban.
Amit ugyanis ezután éreztem, arra még soha életemben nem volt példa. Ahogy lehunytam a szemem, a talaj eltűnt a lábam alól. Átlátszó lett kb. a fák magasságának megfelelő mélységig, és láttam a teljes fát a gyökerétől a lombjáig. Ahogy körülnéztem, láttam a környező erdőt, az összes fát, a gyökereik kapcsolatait, a levegőn keresztül és a fákban, valamint a talajban áramló anyagokat. Az egész lüktetett, hogy milyen frekvencián, azt nem tudom megmondani, csak az anyagok áramlásának irányát és helyét láttam.
Először nem hittem el, kinyitottam a szemem és újra a talajt, valamint az erdő látható részét láttam. Gondoltam, még egy próbát teszek, mert ez az az élmény, amelyet nem szabad elengednem. Ezúttal két kézzel érintettem. Szinte ugyanazt láttam, mint azelőtt, de tisztábban és szebben. Minden apró gyökérben, levélben, a levegőben, a földben és a fatörzsekben megpillantottam az erdő vérkeringését.
Hasonlóképpen, érdemes kipróbálnod a sétát mezítláb is. Ne törődj az utadba kerülő kavicsokkal, fadarabokkal, avarral, kullancsokkal. Ha így teszel, nem fognak zavarni. Ne foglalkozz a durva talajjal se. Hidd el, éppen ezt szeretnéd megtapasztalni. A természettel való kapcsolat úgy lesz teljes, ha a talpad közvetlenül érintkezik a puszta földdel. Nyugodtan bámészkodj. Légy egy kis időre újra gyermek, ismerd meg ily módon a környezetedet, „gyökerezzen földbe a lábad” és érezd a mindenséget a talajban, amely nem csak földből áll. Rengeteg élőlény lakja. Tapasztald meg az ő jelenlétüket is azáltal, hogy elidőzöl egy kiválasztott helyen. Itt meditálhatsz is, merülj el a természet nyugalmában. A lényeg nem az ott töltött idő hosszán, hanem a tömörségén van.
Sejtjeink megismerik egymást, ezért is tudunk kapcsolódni egymással. A földi élet családfáján a növények ugyanúgy a családtagjaink, mint az összes többi élőlény.
Sport – ismerd meg a tested
Hogy megismerd önmagad, fedezd fel a tested. Érd el a teljesítőképességed határait, tapasztald meg fizikai valódat, ezáltal tested szükségleteit és a mozgás szépségét.
A sport által kiteljesedhetsz egy egészségesebb testben. Ha kitartó vagy, a mozgás fokozatosan felszabadít, hatása önbizalmat ad és egy idő után nagy mértékben növekszik az állóképességed is, amely ösztönöz a folytatásra.
A kitartás minden mozgásforma kulcsmomentuma. Párszor leírtam már, hogy a szellemed a boldogságra, tested a mozgásra hivatott. Összetettsége révén, fizikailag csakis mozgással tudja fenntartani egészséges állapotát. A test mindig az ideális állapotra törekszik, amire nincs szüksége, attól megszabadul. Így jár el pl. az izmokkal. „Ha nem használom, akkor minek az oda.” Így gondolkozik a tested: nem fektetek felesleges energiát abba a részembe, amelynek jelenleg nincs semmi funkciója. Csak azok a területek épülnek, amelyek használatban vannak. Pont úgy, mint egy városban álló, elhagyatott épület. Amikor lezárják, elkezd lepusztulni. De ennek nem kell feltétlenül így lennie.
Nem is hinnéd, de a tested megfelelő mértékben tudatos. És nem az egyes részei, hanem a teljes egysége teszi azzá. Nem csak az agyad gondolkozik. Persze ez a tudatosság nagyrészt alárendelt a saját tudatodnak, de az egyes részek ideális feltételek teljesülése esetén képesek ellátni önmagukat. Idegsejtek a legkülönfélébb területeken találhatók a szervezetben, pl. az emésztőrendszerben. Igaz, hogy az egyes sejttípusok specializált feladatköröket végeznek, de ha összességében tekintjük az egyes szervrendszereket, elég komplex teendőket hajtanak végre. Ha kitartó vagy, akkor a tudatoddal képes vagy arra programozni a testedet, hogy tartsa egészségesen önmagát. A sport egy nagyon jó lehetőség arra, hogy elérd ezt a tudatossági szintet, mert az egyes mozgásintenzitások végzése közben fejleszted az állóképességedet, vagy az izomtömegedet és mondhatjuk, hogy irányítod, beavatkozol vele a tested működésébe. Bármilyen mozgással járó sport – persze nem versenyszerűen művelve – rugalmasabbá teszi az izületeidet, tisztítja a gondolkodásodat és összességében növeli a tested várható fizikai élettartamát.
A sportban akkor találsz igazán önmagadra, ha testedet ideális körülmények közt működteted. Ez az ideális állapot minden embernél más intervallumba esik. Ha nincs tapasztalatod a megfelelő sport, vagy mozgásforma kiválasztásában és mégis szeretnéd elérni ezt a státuszt, megint csak egy segítőre lesz szükséged. Olyan mentort válassz, aki hivatásának tekinti, hogy rávezet másokat az egészségre, valamint szaktudása révén megóv az esetleges csalódásoktól. Az ilyen segítőt a hétköznapi életben személyi edzőnek hívják. Szerepe az önfejlesztésedben rendkívül fontos. Amint fent írtam – a lelki segítőnél –, ő is legyen rámenős és ne hagyjon békén, mert a kitartás és az állóképesség fejlesztése nélkülözhetetlen a későbbi előrehaladásodhoz.
Bár a személyi edzés anyagi ellenszolgáltatás fejében vehető igénybe, a hatása azonban, amelyet a szervezetedre gyakorol nem fejezhető ki pénzben. Az egészséget kapod a pénzedért. A megfelelő mozgás feltételei közé ugyanis nemcsak az izmok, hanem az ideg-, a keringési- és az emésztőrendszer ideális működése is beletartozik.
A sportolás előtt elengedhetetlen a test meglévő állapotának alapos felmérése. Ez az alap, amelyre később az edzésprogram felépül, pontosan úgy, ahogyan az erőkifejtést megelőzi a bemelegítés.
A felméréshez hozzátartozik a határok elérése is. Hogy tisztában légy a jelenlegi korlátaiddal, azokkal, amelyeken át szeretnél törni, ahhoz érd el az izmaid teljesítőképességének határait. Ez ad egy nagyon erős célt. A testtudat fejlesztése a szervezet magasabb szintű működtetésének kulcsa. A cél itt is nagyon fontos, ha szeretnéd meghaladni a jelenlegi erődet, fittségedet és szeretnél egy magasabb tudatosságot elérni.
Az általános vélekedés a sportról az, hogy: „Ne csináld, mert elhasználod magad, elpazarolod az értékes erődet, amelyre később még szükséged lenne.”
Nos, ez nem így van. Minden mozgásformának megvannak az ideális eszközei, környezete, feltételei. A sportot azonban lehet helytelenül is művelni. A segítő azért szükséges, mert általa elkerülhetőek az esetleges sérülések és a nem megfelelő erőkifejtésből eredő fejlődési eltérések. A testet nem elhasználjuk, hanem fejlesztjük, az erőt nem elpazaroljuk, hanem a mozgás által egyre többet nyerünk belőle. A sport említett feltételeit azonban érdemes beszerezni és biztosítani, mert hiányuk a hatékonyság rovására megy és igen, még az egészséget is veszélyezteti. Például az egészséges futásnak 3 feltétele van:
1. Elengedhetetlen a futócipő megléte, amely nagyban különbözik az utcai viselettől. Talpa olyan anyagot tartalmaz, amely megfelelően rugalmas, elnyelve a leérkezéskori mozgási energia nagy részét, így védve a csontjaid kapcsolódásánál található elég komplex szerkezeteket, az izületeket.
2. Szükséges a megfelelő környezet, azaz lehetőség szerint ne aszfalton, vagy bármilyen kemény felületen végezd a futást, hanem a legideálisabb erre a fű, vagy gyep.
3. Attól függően, hogy testünk mely alkotórészének módosítására törekszünk – zsírégetés, vagy izomépítés – fontos mozgás közben a pulzustartományunk figyelése és célszerű szintentartása.
A sportra is igaz, hogy ha egy idő után nem látványos az általa indukált változás – mert az izmok hozzászoknak a mozgáshoz – akkor a tudat szükségtelennek ítéli és a feladásra ösztönöz. Ilyenkor azt gondolhatod, hogy „ha nincs semmi hatása, akkor minek csináljam?” Fizikai szinten, itt úgynevezett keresztedzések (azaz az eddig végzettől eltérő mozgásformák) beiktatásával ösztönzik a szervezetet a további fejlődésre. Lelki szinten a kitartásod jön képbe: „Amit elkezdek, azt be is fejezem, vagy legalább szinten tartom.” Légy makacs, mutasd meg, hogy csak azért is folytatod, még ha minden ellened szól is.
Például: „Hosszú napom volt, fáradt vagyok, nincs erőm a futáshoz. Még az idő sem jó.” Ilyenkor lepj meg mindenkit és mondd azt: „Gyertek el velem futni! A futás ébreszt fel, a mozgás lát el erővel. Ha nem jó az idő, a sport majd felmelegít. Ez tart életben.” Bizonyára meglepőnek tartod ezt a „fordított” felfogást, pedig, ha közelebbről megnézed és elkezded belőle kialakítani az első tapasztalataidat ezen a területen, akkor meg fogod látni, hogy van benne valami. Valami követendő, valami reményteljes, valami tiszta és friss felfogás és valaki, aki Te vagy.
A szíved intelligenciája
Élj szívből! Ez a felszólítás mindig aktuális a teljes fejlődésed útján. A szíved 40.000 idegsejtje lehetővé teszi számára, hogy saját kis tudata legyen. Ez a tudat képes – az agyadat megkerülve – saját döntéshozatalra is. Az élj szívből viszont ebben az esetben nem csak azt jelenti, hogy hallgass az érzelmi intelligenciádra, hanem azt is, hogy hozd egyensúlyba a szíved és az elméd. Ezt az egyensúlyt csak saját magad tudod felállítani mondjuk egy olyan döntéssel, amit a saját intuíciód által hozol meg. Ugyanis, ahogy fent is írtam, a megérzés az, ami előre visz a célod felé. Ez az, amit a szíved diktál, ez az ő intelligenciája. Emellett a szív gondolkodása közelebb áll a lélekhez a kézzelfoghatatlansága miatt. Manapság nem nagyon figyelünk a szívünk üzeneteire, pedig testünk motorja a legerősebb érzelmeink kiindulópontja, úgymint a szereteté, az elfogadásé. Szívünkkel is kapcsolódhatunk magasabb szférákhoz, mivel benne élnek azok a szeretteink, akik fizikailag eltávoztak a földi létből.
Hogy mennyire erős az emberi szív, ezt az mutatja a legjobban, hogy pl. a szívátültetésen átesettek olyan változásokat élnek át, olyan képességek birtokába kerülnek, amelyek azelőtt a donor sajátjai voltak. Ez a szív és az elme egy olyan csodálatos kapcsolatáról tanúskodik, amelyről még nem sokat tudunk, de a legbensőségesebb emberi kapcsolataink kialakításában játszik szerepet és útjelzőként szolgál mások és önmagad önismeretének ösvényén.
Kapcsolat a mindenséggel
A kollektív feladatunk túlmutat az egyéni önismereten. Ezért is utaltam a közösség erejére. A végső cél magadon keresztül a világmindenség megismerése és működésének megértése. Erről bővebben lesz szó egy következő bejegyzésben. Most csak röviden térek ki egy nézetre a világ ciklikusságával és az előre megírt életekkel kapcsolatban.
Ahogy a korábbi bejegyzésekben is próbáltam utalni rá, nekünk embereknek, a természetnek, a Földnek, a Naprendszernek, a Galaxisnak van egyfajta ciklusos ismétlődése, ritmusa. Gondoljunk a nappalra, az éjszakára, a télre, a nyárra, a rengeteg önhasonló, de mégis egyedi tulajdonságokat hordozó rendszerre, amelyek körül vesznek minket. Minden követi a ritmusosság hullámait. A Nap felkel, majd lenyugszik szűntelenül, a bolygók forognak a tengelyük körül, keringenek a csillagjuk körül, és az életünk szűk időhatárai közt azt tapasztaljuk, hogy ezek a ciklusok nagyjából állandóak. Ha mindezt kivetítjük a táguló Univerzumra, azaz arra az anyag és energiahalmazra, amelyben jelenleg élünk, akkor ebből 2 következtetés vonható le:
- Az egyik, hogy az Univerzum a jövőben tovább tágul, egy idő után szétszakad a benne lévő anyag, megszűnnek az atomok, de még az elemi részecskék és a téridő is. Ez az állapotváltozás a teljes homogenitásig, azaz a maximális entrópia állapotáig tart. Ezt nevezhetjük az ősrobbanás előtti őskáosz állapotának. Aztán újra jön az ősrobbanás és minden kezdődik elölről.
- A másik, hogy a tágulás lelassul és átfordul zsugorodásba. Mindez addig tart, amíg az egész anyag egyetlen végtelen sűrűségű pontba zuhan vissza. Ebben a pontban egyesül a világ összes anyaga teljes rendezetlenségben. Aztán ismét ősrobbanás.
Láthatjuk, hogy mindkét elmélet beilleszthető az Univerzum ritmusos létébe. Ha ennek mentén fogjuk fel az életünket – vagy egyesek szerint életeinket, – akkor azt látjuk, hogy az elmélet szerint az Univerzum ciklusosan ismétlődik. Ha ez a nézet igaz, számtalan életünk volt és lesz is. Ezen ciklusosság megértéséhez tekintsünk be az idő dimenziójába, tegyünk kísérletet arra, hogy betekintünk a jövőbe. Ha nem megy, nem vagy egyedül vele. Viszont egyesek azért látják a jövőt is, mert egy korábbi tágulási ciklusban a mostani periódus előttünk lévő eseményei már megtörténtek. Na ez nem semmi. Hogy történhetett már meg a jövő? Ezt emésszük egy kicsit és próbáljuk megérteni a világ ciklusait a mi kis hétköznapi életünkön keresztül. Próbáljuk felfogni azt a hatalmas értelmes és szeretetteljes rendszert, amiben élünk a legkisebb részecskétől, porszemtől a legnagyobb terekig és hogy a világunk ismétlődik.
Összegzésképpen
Nyiss a világ felé, keress élményeket a tudatod mintázatai, a lelked érzései és a tested aktivitásai mentén. Élj át minél több meghatározó pillanatot, mert az élet ezekben rejlik. Vedd figyelembe érzéseidet, mert segítségükkel a megértés magasabb szintjére kerülsz. Önmagadat pedig csak úgy találhatod meg, ha világod egyensúlyba kerül. Világod legnagyobb tanítómestere pedig Te magad vagy és önmagad által juthatsz egyre magasabbra az önismereted lépcsőjén.
A változás sohasem könnyű. Kellő elszántság és némi elhivatottság szükséges hozzá, de amint megadod a bizalmat másoknak, Te is megkapod a segítséget és a lökést, amely egy jobb és boldogabb élet felé terel.
Ha megkérdezik, hogy a poharam üres-e, vagy tele van, akkor azt válaszolom:
„Hálás vagyok, hogy egyáltalán van poharam! Hálás vagyok, hogy az élet egyre több pillanatát élhetem meg igazán.”
A blog írása, csakúgy, mint az életben egyre több jó pillanat és felismerés, mind-mind a magamra fordított énidőmet gyarapítja. A technológia ma már lehetővé teszi, hogy szinte bárhol írjunk, akárhol megörökítsük a tapasztalatainkat, így az élmények még friss állapotukban, az átélésüket követő pár órában – miután leülepedtek, kikristályosodtak – rögzülnek itt a digitális térben, ami segíti a későbbi újraélésüket. Ebből a szempontból gyűjtögető vagyok, betakarítom a termést és ha már biztonságos helyen van, elkezdem összeállítani belőle a lelked táplálékát.
A minőségi idő az életünk alapkövetelménye. Ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben egy olyan út vár rád, amely néhol visszafogottságot, csipetnyi bátorságot, helyenként pedig elszántságot feltételez, hogy kilépj a komfortzónádból és ne mások határozzák meg az életed, hanem Te magad. Ezt kívánom minden esetleg idetévedő olvasónak, útkeresőnek és mindazoknak, akik az önismeret útjára lépnek.
Mindig is érdekelt az emberi szervezet úgynevezett „magasabb szintű működtetése”. Ennek felderítésére kezdtem foglalkozni az önismeret témakörével – amelynek egyes aspektusai mára már az életem szerves részeivé is váltak – és indultam el az úton, amely egyre izgalmasabb.
A szenvedés- és kudarcközpontú fejlődési folyamatot csupán az egónk hiteti el velünk. Az ego a tudat egy motívuma, amely a személyiség szerves része. Végtelenül hiú, és racionális. Csak akkor hisz el valamit, ha legalább egyszer átélte, de még az is lehet, hogy akkor sem.
Az önismereti út egy nagyon komplex folyamat, amely nem áll meg a szabadságnál, az egészségnél, a pillanat megélésénél, hanem általa megváltozik az egész világod.
Az önismeret többet jelent annál, minthogy „ismerem magamat”. A valódi öntudatosság annak a megélése, hogy a jelen pillanatban, egy nagy, kollektív rendszer részeként létezem, elfogadom magamat és a környezetemet, de mégis tudatában vagyok saját egyediségemnek.
A célod filozófiája
Mi a célod? A célkitűzés legalább annyira fontos, mint az annak eléréséért tett lépések. Szabad akaratodnak köszönhetően bizonyos kereteken belül eldöntheted, hogy milyen célokat szeretnél elérni. Ezek azonban nem biztos, hogy mindenben megegyeznek az életfeladatoddal, vagyis azzal a céllal, amiért megszülettél ezen a bolygón. Itt jönnek képbe a megérzések, vagy intuíciók. Ezek nem tudatosan keletkeznek, hanem a lelked sugallja őket, amely az anyagi világ felett áll. Hogyan tudod kinyerni ezeket az információkat? Kérdezz, és kérj! A kérdésedre megkapod a választ, ha keresed önmagad. A kéréseid csak akkor teljesülnek, ha Te is akarod. A válaszok és megoldások mind Benned vannak, csak meg kell találnod őket.
Vannak az életben olyan tevékenységek, amelyekkel igazából nincs célunk, csupán kedvtelésből végezzük azokat. Azonban ezekből is válhatnak célok, mert ugyanúgy személyes indíttatásúak, mint a megérzések. Ha szeretsz utazgatni a nagyvilágban, akkor célként találkozhatsz a fotóriporter, vagy az idegenvezető foglalkozásokkal. Ha kedveled az írást, akkor előbb-utóbb szembe találod magad a lehetőséggel, hogy könyvet írj. Lehet megérzésed egy külső ingerre adott válasz, de lehet belső indíttatás is. A célod határoz meg téged, az hozza létre a teremtő gondolataidat, általa juthatsz előbbre, mert arra ösztönöz, hogy érd el.
Idő
Az önismeret időigényes dolog, viszont minél inkább önmagad vagy, annál inkább növekszik az életidőd, amelyet teljes egészében magadra fordítasz. „Nincs nekem erre időm, ott a családom, a munkám stb!” Ez pontosan így van. Csak arra van időd, amire szánsz. Az igazi próbatétel itt az, hogy képes vagy-e a családoddal, emberekkel, munkával töltött időt az önmagadévá tenni.
Az idő ily módon történő „manipulálása” másokra is rendkívül ösztönzően hat. Az önmagaddal töltött időben olyan emelkedett lelkiállapotban vagy, amely megváltoztatja a környezetedet is. A Te szemszögedből nézve lassítja az időt, így pl. a test öregedését is. Ez a közeg vonzza a hasonló fejlődési szinten lévő embereket és az ő idejüket is lassítja. Találkozásotok legelső pillanatában eldől, hogy tudtok-e kapcsolódni.
Az idő befolyásolása az életfolyamatainkra is kedvezően hat, ez leginkább a rendelkezésre állás kapcsán van így. Ne állj állandóan rendelkezésére másoknak, mert ezáltal csökken az énidőd. Úgy végezd el a feladataidat, hogy közben ne hagyd magad kihasználni. Adj magadnak és másoknak is időt. Te is és a többi ember is pozitívan fogja megélni ezt. Van erre egy nagyon frappáns kifejezés: „Mindent a maga idejében!” Persze ezt nem a „van még rá bőven időnk” összefüggésében értem, hanem úgy, hogy hagyj mindenre megfelelő időt és az összes feladatodat úgy végezd, hogy közben nem veszted el önmagad és a másoké mellett kis időre figyelembe veszed a saját igényeidet is. Például, ha ezt hallod:
- Légy szíves, segíts, mert már jó pár perce kínlódok ezzel!
Ez esetben tedd a következőt:
- Kérlek, várj egy kicsit, befejezem, amit most csinálok és azonnal segítek.
vagy
- Egy pillanat, megeszem a reggelimet és máris ott vagyok.
Hagyj időt magadnak, hogy befejezhesd azt, amivel éppen foglalkozol, az igényeid szem előtt tartásában ugyanis nagy szerepe van a befejezett tevékenységeknek. Az elvégzett munka elégedettséggel tölt el és ezt az energiát nagyban fel tudod használni a következő feladat végrehajtásához. Ne vágj bele új feladatba, amíg az éppen előtted lévőt el nem végzed.
Minél több feladatot végzel el így, annál elégedettebb leszel az életeddel, hiszen tudod, hogy a jóléted a jelenen múlik. Az határoz meg a jövőben is, ahogy most élsz.
Az idő kapcsán a ráérés, a halogatás ebből a szemszögből egy új dimenzióba emelkedik. Ha már így gondolkozunk, tegyük fel a kérdést, hogy ebben a megvilágításban miért is hangozhatott el Pató Pál Úr szájából annak idején a híres „Ej, ráérünk arra még!” mondat? Vizsgáljuk meg ezt is a másik oldalról.
Talán azért mondta ezt, mert őt nem az anyagi javak éltették, nem a materiális világnézet határozta meg mindennapjait, mert egy másik világban élt. A jelenlegi sűrű anyagállapot nem volt rá hatással, élte a saját kis életét önmagán belül, amely lehet, hogy nagyszerű volt a saját szemszögéből, de sivárnak tűnt a külső szemlélő számára. Ideje túlnyomó részét a belső világban töltötte, azt csinosítgatta. Emellett azonban a többi embert kizárta ebből a nagyszerű világból. Még a lehetőségét sem adta meg, hogy valaki megtapasztalja, amit érzett. A külsőségek, a külső rend ebben az esetben nagy mértékben hanyatlani kezd, majd teljesen elsorvad.
Amint elvonulsz és időt szánsz magadra, az önmagad láttatására, azonnal melléd szegődnek azok a társak, segítők, akikkel aztán könnyebb lesz és ha ez bekövetkezik, az idő másodlagossá válik. A pillanat és a közös élmény lesz a meghatározó. Erre pár bekezdéssel lejjebb kitérek.
Társadalmi ellenállás
Az önismeret megélésében több, egymásnak látszólag ellentmondó kihívás is rejlik. Az egyik, hogy elérd azt az állapotot, amikor tisztában vagy önmagaddal. Ez idővel félelmetes is lehet, mert a létezésed szféráinak felismerése számodra eddig ismeretlen perspektívákat nyit meg.
A másik, hogy úgy érd el ezt a státuszt, hogy közben nem váltasz ki számottevő ellenállást a téged körülvevő emberekből. Ha ugyanis vállalod, hogy önmagad leszel, azzal kezdetben kevésbé elfogadott, később azonban teljesen más, vagy a társadalom haladási irányától különböző irányba ható fejlődési útra lépsz. Miért van ez? Azért, mert különbözünk, még akkor is, amikor rendszereznek minket. Azonban a különbözőség miatti nézetkülönbségeket is legyőzöd azzal, ha önmagad adod.
Megint egy másik próbatétel, hogy képes vagy-e megismerni teljes valódat és el tudod-e sajátítani az önismeret nyelvét. Az anyanyelvedtől különböző nyelv ismerete esetén, ha azon a nyelven szólnak hozzád az agyad azonnal vált és úgy reagál a külvilágra, ahogy elvárják tőle. Ezzel szemben az önismeret nyelve más. Szabadságot feltételez. Egy olyan korlátlanságot, ahol teljesen független vagy az elfogadott normáktól.
Az igazi ellenállást az ebből fakadó eltérőség váltja ki. Az, amikor nem csapódsz a tömeghez, hanem inkább a járatlan úton haladsz, az ismeretlen felé kacsintgatsz, különc vagy és nem is akarsz megfelelni semmilyen elvárásnak.
Ehhez bátorság szükséges. Fogadd el, hogy ahogy előbbre jutsz az öntudatosság ezen ösvényén, elutasítással, megvetéssel és kiközösítéssel találkozol, ugyanis a legtöbbeket a tömeg határozza meg. Ezzel párhuzamosan az egyén egyre kevesebb igényt fogalmaz meg a társadalommal szemben, a társadalomnak viszont csak növekszenek az elvárásai az egyén felé. A jelenlegi életünk a szerepekről szól. Olyan működési elvek mentén vagyunk besorolva, amelyek megfelelnek a „normális” társadalom irányelveinek, ezek az alapértelmezett beállítások teszik lehetővé, hogy annak teljes értékű tagjai legyünk. Ilyen pl. a családban, az oktatási rendszerben, vagy a munka világában betöltött funkció, de ide sorolom az emberek nyilvántarthatóságát is (anyakönyvi kivonat, személyi, védettségi, adó, lakcím igazolvány stb. megléte). Akkor leszel „jó” polgár, ha teljesíted a társadalomhoz tartozás kritériumait, viselkedésed, jelenléted bizonyos határok közé esik. A rendszer lényege, hogy minél több elvárásnak megfelelj.
Fogalmazz meg elvárásokat Te is a társadalommal szemben, légy megfontolt és legyenek feltételeid. Légy nyitott, de ne tetszen minden.
Az önismereti út egyik fontos állomása a kritikus gondolkodás. Az, amikor az egyes működési módokban elkezdesz kételkedni és kezdetben kifogásokat, később alternatívákat fogalmazol meg velük kapcsolatban. Pont úgy, mint amikor a lusta ember könnyebb és gyorsabb megoldást talál egy munka elvégzésére, mint a szorgalmas, minden szabályt betartó ember.
Egyre kevesebbszer fogsz szerepet játszani, vagy képet vetíteni az embertársaid felé, így ők is megláthatják valódi énedet.
Minden ember alapvetően egyedi és megismételhetetlen. Még az egypetéjű ikrek sem egyformák teljesen, mert az agyukban és elméjükben lévő információ eltérően szerveződik. Pont úgy, mint a bögrében lévő víz, amelynek molekulái elmozdulnak egymáson ezáltal strukturális információt hordoznak, amely viszont kívülről nem látszik. Az egyediség miatt az embereket nem lehet keretek közé szorítani és néhány szám, vagy tulajdonság alapján besorolni. Nem egy használati cikk, és az értéke sem fejezhető ki pénzben. Emellett rendkívül nehéz kiszakadni egy ma sokak által elfogadott (vagy inkább megszokott) rendszerből. A rendszer létjogosultságán vitatkozhatnánk, de ebbe nem megyek bele, valamint nem foglalkozom a vele való szándékos szembe menéssel sem, ugyanis az igazi próbatétel – ahogy fent már utaltam rá – az, hogy ellenállás nélkül haladj önmagad felé és képes legyél kezelni az eltérő értékrendű és gondolkodású embereket, azaz gyakorlatilag majdnem mindenkit.
Ehhez belső harmónia szükséges, ha önmagaddal egyensúlyba kerülsz, másokat is arra tudsz ösztönözni és ha így teszel, előbb-utóbb minden ember a környezetedben elfogad téged. Bármily meglepő, de pl. az önszeretet nagyban befolyásolja a külvilág feléd irányuló reakcióit.
Önszeretet
Az önismeret egyik fontos állomása az önmagunk szeretete. Azonban ezt sokan úgy fogják fel, hogy: „azt mondom magamnak: szeretem magamat.” Ez sok esetben korántsem elég.
A cél az, hogy tudjak felelősséget vállalni magamért. A magamba beletartoznak a cselekvéseim, a gondolataim, a szavaim és minden megnyilvánulásom az emberek felé. Akkor leszek képes szeretni önmagamat, ha elfogadom magam akkor is, amikor valami helytelent cselekszem, mondok, vagy gondolok.
Nem szabad azonban végletekbe esni. Az önszeretet végső állomása az egoizmus, amikor szinte csak az „én” létezik a világban, minden és mindenki más csak azért él, hogy engem kiszolgáljon. Ezt a felfogást tekinthetjük túlzott önszeretetnek is, amely azonban különböző pszichés elváltozások melegágya, mint pl. a nárcizmus, vagy a szociopátia. Az egészséges önszeretet figyelembe veszi a többi embert is és valahol az önkorlátozás, valamint az egoizmus között van félúton. Ez az arany középút jön elő, akárhányszor hasonló témákat tárgyalok. Az az igazi, ha mindig a harmóniára törekszünk.
Az önszeretet ezen túlmenően az önmagunk állapotának elfogadását is jelenti. Ha éppen rossz állapotban vagy, esetleg a tested nem működik megfelelően, fogadd el ezt az állapotot. Fogadd el azt, hogy időnként sebezhető és kiszolgáltatott vagy. Ez nem csak a tested – előző bejegyzésben említett – tisztulási folyamatai kapcsán, hanem minden élethelyzetben igaz.
Merj meghatódni és sírni! Ez nem gyengeség, hanem annak belátása és megélése, hogy jelenlétünk az élet színpadán egy porszem méretével egyezik meg. Ami számít, az az egész, amelynek mindnyájan a részei vagyunk. A sírás emellett egy nagyon erős tisztító hatású állapot. A meghatottság a másik ember lelkével való végtelen együttérzés, az igazi feltétel nélküliség megtapasztalása, amely drámaian megváltoztatja a világhoz való viszonyunkat, kedvességre, szeretetre és megértésre tanít. Sok esetben a másik ember szeretetén, reakcióin keresztül ismerhetjük meg a legjobban önmagunkat.
A pillanat megélése
Miért van az, hogy az élet szépségére csak akkor döbbenünk rá, amikor valami trauma ér minket? Azért, mert hajlamosak vagyunk az alvásra. Alvás alatt a kényelmet, a komfortzónát értem. Ám a megrázkódtatás ad egy hatalmas lökést, egy ijesztő, hátborzongató helyzetet, amelyben feleszmélünk, felébredünk és feltesszük a kérdést: éltem az életem valaha is? Ekkor nyílik ki a világ. De nem kell feltétlenül sokkhatás ehhez az ébredéshez, elég az elhatározás. Persze nem árt a külső ösztönzés sem, de Neked kell döntened. Egy jó pillanatodban pl. válassz egy másik utat, törekedj azok felé az élmények felé, amelyek örömet okoznak számodra, és amelyeket még nem tapasztaltál meg. Ha ilyen módon „változol meg”, hamarosan hasonló gondolkodású emberekkel köt össze a sors az együtt könnyebb elve alapján.
Hogy trauma nélkül érj el az élet egyre nagyobb szeretetéhez, iktass be minél több minőségi énidőt. Kezdetnek elég az is, ha egy nap csak egy pillanatod van, amire azt mondhatod: „Ezért már megérte felkelnem!” Vegyél példát a gyermekekről. Az összes pillanatukat megélik annak teljes valójában, mind a pozitív, mind a negatív jellegűeket. Elméjüket nem korlátozzák szabályok, amelyek természetesen később kialakulnak. A reakcióik látszólag azonnaliak, mert nincs bennük meg az a gátlás, ami a felnőtteket visszafogja. Sírnak, vagy nevetnek, de teljesen a pillanat hatása alatt tesznek mindent. A jelen határozza meg az életüket, nem foglalkoznak a múlttal és nem gondolkoznak a jövőn. Az élet minden pillanata örök számukra. Engedd meg magadnak, hogy eljuss ebbe az állapotba, mert ha megteszed, teljesen új életet kapsz.
A felismerés, amely rádöbbent az élet valódi szépségére nálam szintén egy folyamat. Az ember tudja, hogy mit szeretne, illetve, hogy mi teszi őt boldoggá, az önmaga által állított korlátai miatt mégsem teszi. Csak a tiszta énidőben töltött pillanatok segítenek hozzá ehhez a felismeréshez. Minden pillanat, amely a saját döntésed következményeként átélt élményekből áll, a fejlődésed szolgálja. Akár negatív, akár pozitív élmény az, amit átélsz, mind önmagad felé vezet.
Az életet onnantól tudod igazán élni, amint felismered, hogy a szépsége az éppen a jelenben átélt pillanatban rejlik. Akkor kezdesz élni, amikor életre szóló élményeid lesznek. Ezeket keresd és ha megtalálod, az élet is rád talál minden jóságával, örömével, elevenségével, boldogságával és szeretetével.
Bátorság
A 3 dimenziós világunkban alkalmazott fizika törvényei szerint minden elmozdulás legnagyobb erőkifejtést igénylő része annak kiindulópontjánál van, mondhatni: „Minden kezdet nehéz.” Ugyanígy az életünk során végzett bármely tevékenységünk legkörülményesebb része annak kezdete. Viselkedésformánk alapkövetelménye, hogy életünk során minél több tapasztalatot szerezzünk és ezeket beépítsük életünkbe javítva azt és ezzel gyarapítva az egész közösség életét, amelyben élünk.
Azonban – ahogy utaltam rá – a tapasztalat megszerzésére tett erőfeszítés mindig a kezdetén a legnehezebb. A bátorság leginkább annak megélése, hogy merj elindulni, merj valami újba belekezdeni még akkor is, ha ez a környezetednek nem tetszik.
Légy hát bátor, jelentkezz önként az élet adta lehetőségekre, állj bele, vesd bele magad. Ha így teszel, kockáztatsz, de hidd el, csak akkor jutsz előbbre, amikor hirtelen és spontán döntesz sorsodról.
Ha ezt legalább egyszer megteszed, a későbbiekben a hasonló élethelyzetekben hozott döntés már nem igényel annyi erőfeszítést, mint a kezdetnél, így mondhatjuk, hogy már megvan hozzá a bátorságod. Amikor rájössz, hogy mennyi mindent tartogat az élet a bátraknak, akkor kezd majd beépülni a bátorság a mindennapi reakcióid közé.
Ennek egyik lépcsőfoka annak a bátorságnak a megélése, amikor képes vagy félretenni a saját igényeidet és teljesen átadni magad egy másik ember kezébe, vagy a változásra bízni magad. A bátorság egyenes következménye a változás, amely mindig is az életünk része, csak nem mindegy, hogy magunk döntünk-e róla, vagy az élet kényszerít rá. Irányítsd az életed változását pl. azzal, hogy mindig arra figyelsz, ami boldoggá tesz.
Képes vagyok rá! Az észlelés irányítása
Ahogy a külvilág hatásai, úgy a gondolatok is kialakítanak egy képet az elménkben. Ez a kép határozza meg, hogyan fogjuk fel az életet, saját magunkat, kapcsolatainkat, viszonyulásainkat, reakcióinkat és ezeken keresztül a teljes jelenünket.
Már többször volt szó itt a blogon az elme és a valóság kapcsolatáról, a gondolatok általi teremtésről. Nem szeretném ismételni magam, bár az ismétlés a tudás atyja.
Az vagy, amire figyelsz, ami kitölti az elmédet, az teremti a teljes anyagi valóságodat. Próbáld ki: „Meg tudom oldani ezt a feladatot, még akkor is, ha minden ellenem szól!”
Ami viszont még fontosabb: a percepció. Irányítani tudod az észlelésedet, hogy mit fogsz fel a világból. Korábban is szó volt róla, hogy az emberi elme szelektál. Az aktuális információfolyamból kiszűri a számára releváns dolgokat. Ha az elmédet úgy kondicionálod, hogy figyeljen egy konkrét dologra, pl. „szeretnék egy zöld kalapot”, akkor, ha az éppen beállított tárgy kerül a látótérbe, az elme figyelmeztetni fog, hogy „figyelj, itt a kalapod”. Ezt tekinthetjük egyfajta manifesztációnak is, mert a te belső szemszögedből nézve a dolgok akkor és olyan módon válnak láthatóvá, amikor és ahogyan beprogramoztad.
A percepciód ilyen módon történő irányításával bármire képes vagy, mert a neked szükséges dolgokat képes vagy bárhol létrehozni.
A közösség ereje
Nemrég egy kedves ismerősöm ajánlott egy úgynevezett önismereti tréninget, ahol egymás számára teljesen idegen emberek teremthetnek kapcsolatot azáltal, hogy megismerik a másik lelkének egy részét.
Ezek az „együttlétek” azért felbecsülhetetlenek, mert egy másik ember problémáin keresztül ismerhetjük meg a legjobban önmagunkat. A cél, hogy kívülről lásd magad, hogy ráeszmélj, a különbségeitek ellenére egyformák vagytok, egyenlő mértékben komplexek és végtelenül összetettek. És mindenkiben egytől egyig egy csodálatos világ van, amelynek ugyan csak egy kis részét ismerhetjük meg, de az együtt töltött – az élet viszonylatában szempillantásnyi – idő alatt mégis bepillantást nyerhetünk ebbe a világba, amelyben akkor is hasonlóságot fedezhetünk fel a sajátunkkal, ha az élet teljesen más területéről érkeztünk.
A tréningen egy bizalmas környezettel találkozol. A közösségépítés ilyen módja rendkívül megkönnyíti az ismeretségek kialakítását és a barátkozást. A tréning alatt ugyanis nem csak beszélgetünk, hanem megnyílunk egymás előtt. Ehhez a korábbi bejegyzésben tárgyalt bizalom is nagyon fontos, ami az első alkalommal viszonylag ritkán van jelen, ezért érdemes több alkalommal részt venni ilyen és hasonló összejöveteleken.
A dolog a következőképpen működik: minden jelenlévő bemutatkozik, elmondja, honnan jött, szerinte milyen gondjai vannak, mi a részvételének oka. Ez a többieknek máris ad kapcsolódási pontokat, asszociálási lehetőséget saját magával.
Ezután a terapeuta irányított beszélgetést kezdeményez a kliensekkel, amelyből megint csak sok minden kiderül, amit azelőtt az illető felszínesen, vagy mélyen eltemetett magában. A legjobb a dologban, hogy a terapeuta általában úgy válogatja össze a klienseit, hogy a hasonló gondokkal küszködő, hasonló gondolkodású emberek kerüljenek interakcióba, ezáltal még könnyebbé téve a kapcsolódást.
A közösségben hatalmas erő lakozik. Olyan erő, amelyet, ha képes vagy befogadni, könnyebbé teszi az emberekkel való kommunikációt és a kölcsönös megértést. A közösség egy önálló élőlény, egy tudat, amelyhez való tartozás minden ember céljai közt szerepel. Amint sikerül az egész egy részévé válni, az élmény máris transzcendenssé válik, és ez a benyomás semmihez nem hasonlítható. Egyszerre kitárul a világ és a közös létezés szépsége minden így megélt pillanatba koncentrálódik. Az igazi közösségi élményben megszűnnek az ismeretlenség által generált korlátok és az ember szabadabbnak érzi magát.
Nem kell más, csak annyi, hogy együtt létezzünk a kisebb, családiasabb közösségekben. Ez könnyebben kialakul, mert a létszám csökkenésével csökken a saját szokások, korlátok és ezáltal a mások felé támasztott feltételek mennyisége is. Az az igazi, ha az élményt feltétel nélkül éled meg, csak hagyod, hogy átjárjon és úszol az árral.
Olyan közösségek, amelyekben 1-2, vagy akár több 10 ember vesz részt, nagyon könnyen jönnek létre és szintén könnyen bomlanak fel, de egy jó társaságnak elég csak egyszer létrejönnie. Onnantól kezdve a tagjai jó esetben megismerik egymást, „megszelídülnek” egymás számára. „Várj csak! Honnan vagy nekem olyan ismerős? Aha, szóval ott találkoztunk. Örülök, hogy újra láthatlak.” Életre szóló élményeknek lehetsz így részese.
Légy tekintettel másokra és magadra!
Ha elkezded az önismeret útját járni, ha komolyan is gondolod és dolgozol rajta, akkor észre fogod venni magadon a változást, a fejlődést. Ez egy lassú folyamat, de összességében mindig pozitív érzéseket kelt. Egy idő után úgy érezheted, túlcsordul az energiád és legszívesebben másoknak is átadnád az aktuális állapotodat, megosztva mindazt az erőt, amit belefektettél, hogy ők is mielőbb megtapasztalják minden pillanatban az élet szépségeit.
Azonban minden ember más szinten van, és a saját példádból okulva tudhatod, hogy minden kezdet nehéz. Olyannyira, hogy csak trauma, „szerencse”, vagy egy nagyon erős elhatározás által tudunk elindulni egy, az életünket meghatározó úton. Ennek az az oka, hogy az elme lassan áll át a különböző életszakaszok határán és a fejlődésnek is mindenkinél megvan a saját üteme. Ebbe a rendszerbe csak nagyon óvatosan lehet beavatkozni, mert a jó szándékunkkal több kárt okoznánk, mint hasznot.
Egy kedves ismerősömnek felajánlottam, hogy segítek neki. Összehozom a segítőmmel. Ő a következő mondattal utasított el:
„Ne haragudj, de mostanában sem időm, sem erőm, sem pénzem nincs önmagamra.”
Ha belemegyünk a miértek vizsgálatába, ez a kijelentés többrétű. Egyrészt a hirtelen változásban elsősorban a sokkszerű felismerés és az élet rövidsége miatti: „eddig miből maradtam ki” érzése a legerősebb.
Másrészt változni mindenki csak önmaga tud, a saját indíttatásából. Te nem tudsz másokat megváltoztatni, csak finoman rávezetheted az útra, hogy ő jöjjön rá, és akarjon is változni. Ez fordítva is igaz: más nem fog tudni megváltoztatni téged, bármennyire is szeretné.
Magány
Elengedhetetlen, hogy a fent említett folyamatot saját magadon kezdd el. Először egyedül tapasztald meg a saját lényed, amely minden, ami a múltban, a jelenben és a jövőben hozzád kapcsolódik. A lelked olyan darabkái, amelyekről talán nincs is tudomásod, de veled vannak. Ezek érzetekben, szokásokban, viselkedési mintázatokban, vagy kommunikációban is képesek megnyilvánulni.
A legegyszerűbb, ha időnként időt szánsz magadra és megfigyeled a külvilágra adott reakcióidat.
A saját lényed fölötti ellenőrzést csakis Te vagy képes fenntartani. A test csak egy kivetülése a teljes lényed struktúrájának, viszont képes visszahatást gyakorolni rá.
Hogy megkönnyítsd a műveletet, ehhez is szükséged lehet egy segítőre, aki – tapasztalatai és szaktudása révén – megkönnyítheti ezt a folyamatot.
Kételkedők, avagy szkeptikusok
Életünk során a különböző gondolkodás, az eltérő élettapasztalatok és a kudarcok pillanatnyi, egyenlőtlen eloszlása miatt rengetegszer találkozunk olyan emberekkel, akik megjelenésükkel, viselkedésükkel és egész lényükkel képesek elbizonytalanítani minket bármilyen meggyőződésünkben. Egyet ne feledj (ahogy fent is írtam): mások reakciói, kijelentései, akarata nem tud Téged megváltoztatni. Kizárólag a pillanatnyi figyelmedet tudja elvonni a saját életedről.
Az iskolai tanulás kapcsán fogalmazható meg hasonló: A tanítás, mint a gondolkodás megváltoztatására vagy a tudás átadására tett törekvés elméleti síkon nem túl hatásos. Nem a tanórán fogja a gyermek megtanulni a tananyagot, hanem azon kívül, saját tapasztalataira támaszkodva, beleélve magát, cselekedve, így gyakorlati ismereteket szerezve és végigjárva a tényleges gondolkodásbeli változás útját.
A kételkedők másik fegyvere – amely kissé erősebb – a saját rossz beidegződésekből és tapasztalatokból táplálkozó meggyőződés: „Ez azért nem fog sikerülni, mert…” vagy „Úgysem úgy lesz, ahogy tervezted, hanem…” vagy „Mit gondolsz, én hogyan jutottam ide? Hát úgy, hogy…” kezdetű mondatok. Ezek a fenyegetések elsősorban a mások felé oly divatos irigységből táplálkoznak. „Ha én nem vagyok jól, akkor te se érezd úgy magad!”
Ilyesfajta negatív gondolatoknak ne adj teret, helyette próbálj meg megértéssel viszonyulni az emberek felé. A megértés azonban ne a túlmagyarázás felé tolódjon el, hanem inkább fogadd el az emberek véleményét és anélkül, hogy meg akarnád változtatni, hagyd meg őket saját meggyőződésükben. Mint mondtam, mindenki maga járja végig az utat.
A segítő
Az önismereti tréningeken nagyon fontos a segítő személye. Legyen megértő és figyelmes, de ha kell, ne simogassa a lelket, hanem keményen szóljon oda, gondolkodtasson el, döbbentsen rá, és tereljen az önismeret útjára. Egy ilyen közösségi élmény szintjén nemrég sikerült kapcsolódnom életem második nagy segítőjével, egy nagyon kedves emberrel, aki kifejezetten egyedi szemléletmódot képvisel. Ráadásul az élete során elég nagy trauma érte, amelyben az egész addigi élete összeomlott.
Balesetet szenvedett, amelyben olyan súlyosan megsérült, hogy a szervezete a feladás határára került. Testünk – programozása szerint – védi a tudatos lényünket ebben a világban, így a hirtelen mozgásállapotváltozásra úgy reagál, hogy ideiglenesen kikapcsolja a tudatos énünket, az érzékszerveket és magát a gondolkodást is. Ilyenkor – ahogy már korábban is volt róla szó – a lélek kerül előtérbe, aki a fizikai világ felett áll. Tudományosan egyelőre megmagyarázhatatlanul testen kívüli élményt élt át, ahol találkozott a teremtővel, azzal a kollektív tudattal, amelynek mindnyájan részei vagyunk. Az odaát megtapasztalt érzések késztették arra, hogy soha ne adja fel. Tégláról téglára, helyenként darabkáról darabkára a régi romjain építette fel mai életét, amely élet szeretetteljesebb, minőségibb és minden szempontból jobb az előzőnél.
Pozitívan tekint a balesetére, úgy, mint a fejlődését lehetővé tevő eseményre. Ezáltal mára az akkori súlyos állapot is megszépült és ez is nagyban segítette az önmaga felé vezető úton.
Ez a trauma olyan energiával látta el, amelynek forrása végtelen. Ebből folyamatosan tud töltekezni és adni másoknak is.
A természet szerepe az önismeretben
A városunk melletti erdőt mindig is valamiféle „tiltott rengeteg” -ként kezeltem, ahol el lehet tévedni, de ami rosszabb: vérszomjas vadállatok lakják és ha akkor találnak rád, amikor egyedül vagy, véged.
Később kezdtem csak rájönni az erdő legnagyobb ajándékainak mibenlétére. Az erdő nem csak fák halmaza, ennél sokkal több. Ennek az értéknek a megértéséhez próbáljunk más szemmel tekinteni erre az életközösségre. Ez a másik nézőpont amiatt is fontos, mert az erdő megvan nélkülünk, emberek nélkül is. Fordítva viszont ez nem igaz, az ember számára az életben maradáshoz kulcsfontosságú a növények által végzett fotoszintézis, amelynek a végterméke éltető oxigén.
Az erdő számtalan élőlény otthona, amelyben minden teremtmény kapcsolatban van egymással. A kapcsolatot anyagok, impulzusok, természeti erők és a bolygó rezgései biztosítják. Minden erdő egy-egy élő organizmus, amelybe, ha belépsz, Te is a részévé válsz. Együtt lélegzel a számtalan lénnyel, amelyek közül jó néhány azért létezik, hogy Te élhess.
Az igazi felismerés, amely összeköti a természetet az önismerettel az, hogy ráeszmélsz, Te is ennek a rendszernek a szerves része vagy. Tested ugyanabból az anyagból jött létre, amelyből a növények és az állatok. Ha ezt tudatosítod magadban, el tudsz merülni a természet által állandóan nyújtott harmóniában.
Feledkezz bele a pillanatba, válj a részévé, ismerd fel azt, hogy mennyire jó, hogy ott lehetsz és nyugodtan nézz bambán magad elé. Pontosan ez a momentum az, amiért érdemes felkeresni egy erdőt. Az erdőnek nincsenek elvárásai feléd, bátran fedezd fel minden részét és közben még az is lehet, hogy az úton találkozol „önmagaddal”.
A fa az az élőlény, amely összeköti a földet a légkörrel, mint egy kétirányú interfész, amely anyagot és információt közvetít e két közeg között. Szűri a levegőnket, éltető oxigénnel látja el, megköti testében a káros anyagokat – amelyeket mi hoztunk felszínre – hogy aztán később visszajuttassa őket a földbe. Érted él és dolgozik egész életében. A fa élete több emberöltőn keresztül is tarthat így az intelligenciáját a „tapasztalatain” és az életfolyamatain keresztül érthetjük meg a leginkább.
A fák is mozognak, de a mozgásuk a növekedésükben rejlik. Egy fát legtöbbször mozdulatlannak látunk, csak a szél által keltett mozgást érzékeljük, de ha betekintünk az erdő idődimenziójába és felgyorsítjuk azt, feltárul a fa növekedési szekvenciája: Az egyik ág követi a másikat, a gyökér éltető vizet és tápanyagot keresgél a földben, összefonódik a szomszédos fa gyökerével, a törzs vastagszik, a rügyek kipattannak, majd virágot és termést hoznak.
A fának nincs szeme, így csak érez. Érzékeli a környezetét. A testén áthaladó anyagok képessé teszik rá, hogy kommunikáljon az erdő többi fájával. Ebben különleges segítséget is kap a gyökerét és az egész erdő talaját átszövő gombafonalaktól is. Olyan ez, mint egy erdei internet. Emellett a fák teste cellulóz rostokból épül fel, amelyekben a szilárd kötésekkel szorosan egybefonódott anyagok kemény, de mégis rugalmas felépítést kölcsönöznek neki. Az ezen átpréselődő tápanyagok és folyadékok a fának egy nagyon erőteljes és kiterjedt rezgésteret biztosítanak. Megérzik, ha mellettük vagy, megérzik azt is, ha hozzájuk érsz. Ennél fogva van tapasztalatuk és emlékeik is. Ezek az emlékek tűnnek elő pl. az évgyűrűk vizsgálatakor.
Legtöbbször elég, ha csak a fák közt sétálsz. Ha viszont kérdésed van, vagy tapasztalni szeretnél, esetleg a nyugalmat keresed egy fárasztó nap után, akkor érdemes közelebb menni a fákhoz. Minél közelebb vagy hozzá, annál jobban érvényesül a hatása. Állj meg egy kicsit és dőlj neki háttal egy fának. Tölts el egy kis időt így, ne siess, ez nem mókuskerék, hanem annak az ellentéte: kőkemény énidő.
Félelem
Ahogy fent utaltam rá, az erdő tud félelmetes is lenni. De mit ér az élet izgalmak nélkül? Akkor igazán izgalmas és üdítő az ott tartózkodás, ha egyedül teszed meg. Ne úgy tekints rá, mint egy félelmetes helyre, szemléld úgy, mintha a nyugalom szigete lenne. Ez egy tapasztalási folyamat, amely nálam rendkívül lassan indult. Hosszú idő kellett ahhoz is, hogy egyáltalán betegyem a lábam az erdőbe. Amikor viszont sikerült, ismét kinyílt előttem egy egész világ. Az erdő azért segíti az önismereted útját, mert mintegy kikényszeríti belőled, hogy itt és most éld meg a pillanatot annak teljes valójában, minden félelmeddel és örömöddel, kétségeddel és bizonytalanságoddal. Ezt pedig a figyelmed folyamatos fenntartásával éri el. Ne próbáld elterelni a figyelmed pl. a telefonod nyomkodásával, vagy a múlton való rágódással, mert egy ponton túl az erdő visszaköveteli azt.
Egy mérsékelt övi lombhullató erdőt véve alapul, rengeteg apró zajjal találkozol, valamint időnként vannak kifejezetten zajos, illetve csendes időszakok. A csend mindig valaminek a kezdetét jelzi (vihar előtti csend). Ezek a pillanatok adnak lehetőséget arra, hogy teljes mértékben eggyé váljunk a természet ritmusával és igazán megéljük a jelent.
Egy félelmetes élményem is kapcsolódik a természethez. Egy szép napsütéses nap délutánján történt meg, amikor szó szerint egyik pillanatról a másikra egy zivatarral találtam magam szembe az erdő kellős közepén. Az időjárási modell alapján készült előrejelzésben ez az esemény nem szerepelt, mert elszigetelt volt, és egy viszonylag apró légköri labilitásból eredt. Mielőtt tudatosult volna bennem, hosszú léptekkel haladtam egy többször végigjárt, ezáltal elég jól ismert ösvényen, amikor körülbelül a táv felénél olyan érzésem támadt, mintha a Nap kissé elbújt volna. Később, amikor visszagondoltam a történtekre, jöttem rá, hogy a Napot csak az utolsó pár percben takarták el a felhők. Az érzés és a sötétedés közt eltelt időben már megszakítottam a túrát és futva elindultam kifelé. Olyan volt, mintha az erdő figyelmeztetett volna, hogy hagyjam el a területet, mert esélyes, hogy eltalál egy 100.000.000 volt feszültségű, 20.000 amper áramerősségű villám. Éppen kiértem az erdőből egy biztonságos helyre, amikor lecsapott a zivatar. Ismét csak hálás voltam, hogy átélhettem ezt az izgalmas túrát.
De nem csak az időjárás kapcsán kerülhetsz hasonlóan elképesztő állapotba. Az őzek például állandó jelenlétet produkálnak egy erdőben. Érdemes fél füllel az avar hangjaira figyelni, mert amikor felkelti a figyelmedet egy őz, ő már jóval azelőtt észlelte a jelenlétedet és az észleléséig eltelt időben úgy helyezkedett, hogy még véletlenül se vedd észre. Ez nem mindig sikerül neki, ilyenkor menekülőre fogja a dolgot, mert a tudata teljesen más szabályok és értékrendszer szerint működik.
Találkozások
Amikor átéltem életem első őzzel való szemtől szembeni találkozását, a felismerés elsöprő erejű volt. Olyan földúton haladtam, amelyen nem volt egyetlen kavics, levél, vagy ágdarab sem. Így viszonylag hangtalanul tudtam haladni. Egy bokor mögül kiérve nekem háttal, megpillantottam egy őzet, aki éppen egy napsütötte ágról legelte a leveleket. Pár másodpercig nem vett észre, aztán elfordította a fejét és egyenesen a szemembe nézett. Innentől az események felgyorsultak. A pillanat tört része alatt összerezzent, majd nagyot ugorva eltűnt a bozótban.
Amikor észleltem az állat jelenlétét, az belőlem egy hatalmas adrenalinfröccsöt váltott ki. (Azonnal aerob tartományba állt a pulzusom.) Ha addig el is kalandoztam volna, ez egy pillanat alatt visszakényszerített a most megélésébe. Egyelőre nem tudok rá magyarázatot adni, de amikor ott álltam egy őzzel, egy vaddal szemben és belenéztem közvetlenül a nagy barna szemébe – azalatt a pár tized másodperc alatt – hirtelen megláttam benne nemcsak azt az aggodalmat, félelmet, amely bennem is megvolt, hanem a vadságát, a számunkra már olyan idegen természettel fennálló harmóniáját és az egész erdő lelkét. Az állatok egy olyan, számunkra végtelennek tűnő szabadságot testesítenek meg, amelyet az élet és a természet szabályain kívül nem korlátoz semmi.
Ez valóban egy olyan esemény volt, amelyért hálás vagyok. Azon a napon már érdemes volt felkelni és újra megpillantani a Napot.
A természet érintése
Ha úgy érzed, meg is érintheted a fát. Nincs szükség rá, hogy láss és érezz bármit is. A lényeg, hogy éld át a pillanatot. Persze a legjobb, ha meg is öleled a fákat. Ezt ne sietve tedd, vagy attól tartva, hogy mások mit gondolnak az ölelés láttán, hanem hagyva időt az élmény megtapasztalására.
A korábban átélt találkozások és élmények után úgy gondoltam, miért ne próbálhatnék ki valami újat. Amikor először megérintettem egy fát, nem volt kirívó érzésem. A művelet nagyon rövid ideig tartott és nem igazán zökkentett ki a gondolataimból épített falak mögül. Aztán később ez is megváltozott: elkezdtem valóban megérinteni a fákat. Lassan elkezdtem felfedezni a természet apró rezdüléseit. Több fát is megérintettem és figyeltem a reakcióimat ugyanúgy, ahogy az erdőét is. Egyre nagyobb, vastagabb törzsű és magasabb fát kerestem. Csak találgattam, nem volt vele célom, csupán hagytam, hogy megtörténjen valamiféle felismerés bennem. Ez később be is következett. Egyik alkalommal egy jó nagy fát találtam az erdőben. Na mondom: „Ezt érdemes megnézni közelebbről is”. Nem csalódtam a felfedezésemben. Ahogy közeledtem a fa felé, egyre tisztábban hallottam az avar ropogását a talpam alatt, mert az alapzaj (a szél zúgása és a madárcsicsergés) egyre halkult. Amikor odaértem, teljes csend lett. Úgy érzem, épp jókor voltam jó helyen. Aztán megérintettem ezt a fát is egyik kezemmel. Hirtelen levélzörgést és szárnycsapások hangját hallottam a fejem fölül. Felnéztem és madarakat láttam indulni az ágakról. Akkor azt hittem, hogy megláttak és menekülőre fogták. Később jöttem rá, hogy nem ezért mentek el, hanem azért, mert megzavartam őket az erdővel való interakciójukban.
Amit ugyanis ezután éreztem, arra még soha életemben nem volt példa. Ahogy lehunytam a szemem, a talaj eltűnt a lábam alól. Átlátszó lett kb. a fák magasságának megfelelő mélységig, és láttam a teljes fát a gyökerétől a lombjáig. Ahogy körülnéztem, láttam a környező erdőt, az összes fát, a gyökereik kapcsolatait, a levegőn keresztül és a fákban, valamint a talajban áramló anyagokat. Az egész lüktetett, hogy milyen frekvencián, azt nem tudom megmondani, csak az anyagok áramlásának irányát és helyét láttam.
Először nem hittem el, kinyitottam a szemem és újra a talajt, valamint az erdő látható részét láttam. Gondoltam, még egy próbát teszek, mert ez az az élmény, amelyet nem szabad elengednem. Ezúttal két kézzel érintettem. Szinte ugyanazt láttam, mint azelőtt, de tisztábban és szebben. Minden apró gyökérben, levélben, a levegőben, a földben és a fatörzsekben megpillantottam az erdő vérkeringését.
Hasonlóképpen, érdemes kipróbálnod a sétát mezítláb is. Ne törődj az utadba kerülő kavicsokkal, fadarabokkal, avarral, kullancsokkal. Ha így teszel, nem fognak zavarni. Ne foglalkozz a durva talajjal se. Hidd el, éppen ezt szeretnéd megtapasztalni. A természettel való kapcsolat úgy lesz teljes, ha a talpad közvetlenül érintkezik a puszta földdel. Nyugodtan bámészkodj. Légy egy kis időre újra gyermek, ismerd meg ily módon a környezetedet, „gyökerezzen földbe a lábad” és érezd a mindenséget a talajban, amely nem csak földből áll. Rengeteg élőlény lakja. Tapasztald meg az ő jelenlétüket is azáltal, hogy elidőzöl egy kiválasztott helyen. Itt meditálhatsz is, merülj el a természet nyugalmában. A lényeg nem az ott töltött idő hosszán, hanem a tömörségén van.
Sejtjeink megismerik egymást, ezért is tudunk kapcsolódni egymással. A földi élet családfáján a növények ugyanúgy a családtagjaink, mint az összes többi élőlény.
Sport – ismerd meg a tested
Hogy megismerd önmagad, fedezd fel a tested. Érd el a teljesítőképességed határait, tapasztald meg fizikai valódat, ezáltal tested szükségleteit és a mozgás szépségét.
A sport által kiteljesedhetsz egy egészségesebb testben. Ha kitartó vagy, a mozgás fokozatosan felszabadít, hatása önbizalmat ad és egy idő után nagy mértékben növekszik az állóképességed is, amely ösztönöz a folytatásra.
A kitartás minden mozgásforma kulcsmomentuma. Párszor leírtam már, hogy a szellemed a boldogságra, tested a mozgásra hivatott. Összetettsége révén, fizikailag csakis mozgással tudja fenntartani egészséges állapotát. A test mindig az ideális állapotra törekszik, amire nincs szüksége, attól megszabadul. Így jár el pl. az izmokkal. „Ha nem használom, akkor minek az oda.” Így gondolkozik a tested: nem fektetek felesleges energiát abba a részembe, amelynek jelenleg nincs semmi funkciója. Csak azok a területek épülnek, amelyek használatban vannak. Pont úgy, mint egy városban álló, elhagyatott épület. Amikor lezárják, elkezd lepusztulni. De ennek nem kell feltétlenül így lennie.
Nem is hinnéd, de a tested megfelelő mértékben tudatos. És nem az egyes részei, hanem a teljes egysége teszi azzá. Nem csak az agyad gondolkozik. Persze ez a tudatosság nagyrészt alárendelt a saját tudatodnak, de az egyes részek ideális feltételek teljesülése esetén képesek ellátni önmagukat. Idegsejtek a legkülönfélébb területeken találhatók a szervezetben, pl. az emésztőrendszerben. Igaz, hogy az egyes sejttípusok specializált feladatköröket végeznek, de ha összességében tekintjük az egyes szervrendszereket, elég komplex teendőket hajtanak végre. Ha kitartó vagy, akkor a tudatoddal képes vagy arra programozni a testedet, hogy tartsa egészségesen önmagát. A sport egy nagyon jó lehetőség arra, hogy elérd ezt a tudatossági szintet, mert az egyes mozgásintenzitások végzése közben fejleszted az állóképességedet, vagy az izomtömegedet és mondhatjuk, hogy irányítod, beavatkozol vele a tested működésébe. Bármilyen mozgással járó sport – persze nem versenyszerűen művelve – rugalmasabbá teszi az izületeidet, tisztítja a gondolkodásodat és összességében növeli a tested várható fizikai élettartamát.
A sportban akkor találsz igazán önmagadra, ha testedet ideális körülmények közt működteted. Ez az ideális állapot minden embernél más intervallumba esik. Ha nincs tapasztalatod a megfelelő sport, vagy mozgásforma kiválasztásában és mégis szeretnéd elérni ezt a státuszt, megint csak egy segítőre lesz szükséged. Olyan mentort válassz, aki hivatásának tekinti, hogy rávezet másokat az egészségre, valamint szaktudása révén megóv az esetleges csalódásoktól. Az ilyen segítőt a hétköznapi életben személyi edzőnek hívják. Szerepe az önfejlesztésedben rendkívül fontos. Amint fent írtam – a lelki segítőnél –, ő is legyen rámenős és ne hagyjon békén, mert a kitartás és az állóképesség fejlesztése nélkülözhetetlen a későbbi előrehaladásodhoz.
Bár a személyi edzés anyagi ellenszolgáltatás fejében vehető igénybe, a hatása azonban, amelyet a szervezetedre gyakorol nem fejezhető ki pénzben. Az egészséget kapod a pénzedért. A megfelelő mozgás feltételei közé ugyanis nemcsak az izmok, hanem az ideg-, a keringési- és az emésztőrendszer ideális működése is beletartozik.
A sportolás előtt elengedhetetlen a test meglévő állapotának alapos felmérése. Ez az alap, amelyre később az edzésprogram felépül, pontosan úgy, ahogyan az erőkifejtést megelőzi a bemelegítés.
A felméréshez hozzátartozik a határok elérése is. Hogy tisztában légy a jelenlegi korlátaiddal, azokkal, amelyeken át szeretnél törni, ahhoz érd el az izmaid teljesítőképességének határait. Ez ad egy nagyon erős célt. A testtudat fejlesztése a szervezet magasabb szintű működtetésének kulcsa. A cél itt is nagyon fontos, ha szeretnéd meghaladni a jelenlegi erődet, fittségedet és szeretnél egy magasabb tudatosságot elérni.
Az általános vélekedés a sportról az, hogy: „Ne csináld, mert elhasználod magad, elpazarolod az értékes erődet, amelyre később még szükséged lenne.”
Nos, ez nem így van. Minden mozgásformának megvannak az ideális eszközei, környezete, feltételei. A sportot azonban lehet helytelenül is művelni. A segítő azért szükséges, mert általa elkerülhetőek az esetleges sérülések és a nem megfelelő erőkifejtésből eredő fejlődési eltérések. A testet nem elhasználjuk, hanem fejlesztjük, az erőt nem elpazaroljuk, hanem a mozgás által egyre többet nyerünk belőle. A sport említett feltételeit azonban érdemes beszerezni és biztosítani, mert hiányuk a hatékonyság rovására megy és igen, még az egészséget is veszélyezteti. Például az egészséges futásnak 3 feltétele van:
1. Elengedhetetlen a futócipő megléte, amely nagyban különbözik az utcai viselettől. Talpa olyan anyagot tartalmaz, amely megfelelően rugalmas, elnyelve a leérkezéskori mozgási energia nagy részét, így védve a csontjaid kapcsolódásánál található elég komplex szerkezeteket, az izületeket.
2. Szükséges a megfelelő környezet, azaz lehetőség szerint ne aszfalton, vagy bármilyen kemény felületen végezd a futást, hanem a legideálisabb erre a fű, vagy gyep.
3. Attól függően, hogy testünk mely alkotórészének módosítására törekszünk – zsírégetés, vagy izomépítés – fontos mozgás közben a pulzustartományunk figyelése és célszerű szintentartása.
A sportra is igaz, hogy ha egy idő után nem látványos az általa indukált változás – mert az izmok hozzászoknak a mozgáshoz – akkor a tudat szükségtelennek ítéli és a feladásra ösztönöz. Ilyenkor azt gondolhatod, hogy „ha nincs semmi hatása, akkor minek csináljam?” Fizikai szinten, itt úgynevezett keresztedzések (azaz az eddig végzettől eltérő mozgásformák) beiktatásával ösztönzik a szervezetet a további fejlődésre. Lelki szinten a kitartásod jön képbe: „Amit elkezdek, azt be is fejezem, vagy legalább szinten tartom.” Légy makacs, mutasd meg, hogy csak azért is folytatod, még ha minden ellened szól is.
Például: „Hosszú napom volt, fáradt vagyok, nincs erőm a futáshoz. Még az idő sem jó.” Ilyenkor lepj meg mindenkit és mondd azt: „Gyertek el velem futni! A futás ébreszt fel, a mozgás lát el erővel. Ha nem jó az idő, a sport majd felmelegít. Ez tart életben.” Bizonyára meglepőnek tartod ezt a „fordított” felfogást, pedig, ha közelebbről megnézed és elkezded belőle kialakítani az első tapasztalataidat ezen a területen, akkor meg fogod látni, hogy van benne valami. Valami követendő, valami reményteljes, valami tiszta és friss felfogás és valaki, aki Te vagy.
A szíved intelligenciája
Élj szívből! Ez a felszólítás mindig aktuális a teljes fejlődésed útján. A szíved 40.000 idegsejtje lehetővé teszi számára, hogy saját kis tudata legyen. Ez a tudat képes – az agyadat megkerülve – saját döntéshozatalra is. Az élj szívből viszont ebben az esetben nem csak azt jelenti, hogy hallgass az érzelmi intelligenciádra, hanem azt is, hogy hozd egyensúlyba a szíved és az elméd. Ezt az egyensúlyt csak saját magad tudod felállítani mondjuk egy olyan döntéssel, amit a saját intuíciód által hozol meg. Ugyanis, ahogy fent is írtam, a megérzés az, ami előre visz a célod felé. Ez az, amit a szíved diktál, ez az ő intelligenciája. Emellett a szív gondolkodása közelebb áll a lélekhez a kézzelfoghatatlansága miatt. Manapság nem nagyon figyelünk a szívünk üzeneteire, pedig testünk motorja a legerősebb érzelmeink kiindulópontja, úgymint a szereteté, az elfogadásé. Szívünkkel is kapcsolódhatunk magasabb szférákhoz, mivel benne élnek azok a szeretteink, akik fizikailag eltávoztak a földi létből.
Hogy mennyire erős az emberi szív, ezt az mutatja a legjobban, hogy pl. a szívátültetésen átesettek olyan változásokat élnek át, olyan képességek birtokába kerülnek, amelyek azelőtt a donor sajátjai voltak. Ez a szív és az elme egy olyan csodálatos kapcsolatáról tanúskodik, amelyről még nem sokat tudunk, de a legbensőségesebb emberi kapcsolataink kialakításában játszik szerepet és útjelzőként szolgál mások és önmagad önismeretének ösvényén.
Kapcsolat a mindenséggel
A kollektív feladatunk túlmutat az egyéni önismereten. Ezért is utaltam a közösség erejére. A végső cél magadon keresztül a világmindenség megismerése és működésének megértése. Erről bővebben lesz szó egy következő bejegyzésben. Most csak röviden térek ki egy nézetre a világ ciklikusságával és az előre megírt életekkel kapcsolatban.
Ahogy a korábbi bejegyzésekben is próbáltam utalni rá, nekünk embereknek, a természetnek, a Földnek, a Naprendszernek, a Galaxisnak van egyfajta ciklusos ismétlődése, ritmusa. Gondoljunk a nappalra, az éjszakára, a télre, a nyárra, a rengeteg önhasonló, de mégis egyedi tulajdonságokat hordozó rendszerre, amelyek körül vesznek minket. Minden követi a ritmusosság hullámait. A Nap felkel, majd lenyugszik szűntelenül, a bolygók forognak a tengelyük körül, keringenek a csillagjuk körül, és az életünk szűk időhatárai közt azt tapasztaljuk, hogy ezek a ciklusok nagyjából állandóak. Ha mindezt kivetítjük a táguló Univerzumra, azaz arra az anyag és energiahalmazra, amelyben jelenleg élünk, akkor ebből 2 következtetés vonható le:
- Az egyik, hogy az Univerzum a jövőben tovább tágul, egy idő után szétszakad a benne lévő anyag, megszűnnek az atomok, de még az elemi részecskék és a téridő is. Ez az állapotváltozás a teljes homogenitásig, azaz a maximális entrópia állapotáig tart. Ezt nevezhetjük az ősrobbanás előtti őskáosz állapotának. Aztán újra jön az ősrobbanás és minden kezdődik elölről.
- A másik, hogy a tágulás lelassul és átfordul zsugorodásba. Mindez addig tart, amíg az egész anyag egyetlen végtelen sűrűségű pontba zuhan vissza. Ebben a pontban egyesül a világ összes anyaga teljes rendezetlenségben. Aztán ismét ősrobbanás.
Láthatjuk, hogy mindkét elmélet beilleszthető az Univerzum ritmusos létébe. Ha ennek mentén fogjuk fel az életünket – vagy egyesek szerint életeinket, – akkor azt látjuk, hogy az elmélet szerint az Univerzum ciklusosan ismétlődik. Ha ez a nézet igaz, számtalan életünk volt és lesz is. Ezen ciklusosság megértéséhez tekintsünk be az idő dimenziójába, tegyünk kísérletet arra, hogy betekintünk a jövőbe. Ha nem megy, nem vagy egyedül vele. Viszont egyesek azért látják a jövőt is, mert egy korábbi tágulási ciklusban a mostani periódus előttünk lévő eseményei már megtörténtek. Na ez nem semmi. Hogy történhetett már meg a jövő? Ezt emésszük egy kicsit és próbáljuk megérteni a világ ciklusait a mi kis hétköznapi életünkön keresztül. Próbáljuk felfogni azt a hatalmas értelmes és szeretetteljes rendszert, amiben élünk a legkisebb részecskétől, porszemtől a legnagyobb terekig és hogy a világunk ismétlődik.
Összegzésképpen
Nyiss a világ felé, keress élményeket a tudatod mintázatai, a lelked érzései és a tested aktivitásai mentén. Élj át minél több meghatározó pillanatot, mert az élet ezekben rejlik. Vedd figyelembe érzéseidet, mert segítségükkel a megértés magasabb szintjére kerülsz. Önmagadat pedig csak úgy találhatod meg, ha világod egyensúlyba kerül. Világod legnagyobb tanítómestere pedig Te magad vagy és önmagad által juthatsz egyre magasabbra az önismereted lépcsőjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése