Kertészkedés - hobbi, vagy létfenntartás

2009. július 26.

Ma, amikor mindenki, mindenen megpróbál spórolni, amikor fontos a pénz, a munka és emellett még meg is akarunk valamiből élni, érdemes elgondolkodni a saját kiskertről, a saját termesztésű növényekről, amelyek nem csak egészséges táplálékot nyújtanak és díszítik lakásunkat, hanem anyagiakban is levesznek vállunkról néhány terhet és bevezetik az embert az önellátás irigylésre méltó világába.


A kert egy csodálatos, élettel teli hely, amely általad ölt formát

Akinek van kiskertje, tudja, hogy nem nagy ördöngösség a kert "működtetése", nem kell hozzá agrárprofesszornak, de még csak kertésznek sem lenni.
Még a kisebb boltok, szupermarketek polcain is megtalálhatók a különféle zöldség, és dísznövény vetőmagok. Egy valamire való piacon pedig kis utánajárás után szép kis facsemetéket és palántákat szerezhetünk be.
Aki az elméleti ismeretek hiánya miatt aggódik, annak sem kell elkeserednie, ugyanis az összes fontos adat, tulajdonság, ültetési idő és ültetési mód megtalálható a magok csomagolásán.


Nincs egészségesebb a frissen szedett paradicsomnál

Ha kiskertet szeretnénk
Telken, kisebb földterületen is kialakíthatunk a saját elvárásainknak megfelelő kiskertet. Az ősz második felében kezdjük a kert kialakítását (azonnal ne számítsunk eredményekre). Nem kell hozzá más, mint a leendő kert területén a föld megtisztítása. A legjobb a kézi módszer, vagyis puszta kézzel (kesztyűvel, ásóval, lapáttal) gyökerestől eltávolítjuk a gyomokat és egyéb szennyeződéseket, törmeléket, aztán az egész területet elgereblyézzük, egyenessé-, szintkülönbségek nélküli telek esetén vízszintessé tesszük. Ne feledd: magadnak teremtesz.

A cél a talaj létrehozása a növényeink számára. Ehhez a legkézenfekvőbb a szerves trágya felvitele a földfelszínre. De honnét vegyek szerves trágyát? - Merül fel a kérdés. A válasz pedig a tudatosságban rejlik: ha már megvettem a boltban a zöldséget, gyümölcsöt, húst és készételt, akkor vegyem arra is a fáradtságot, hogy a maradékot nem dobom ki, a lenyírt füvet nem hagyom ott, hanem összegyűjtöm! Fontos, hogy csak a biológiailag lebomló anyagokat gyűjtsük össze. A kb. fél év alatt összegyűlt, leginkább fából készült ládában tárolt "maradék" látja el tápanyagokkal leendő kertünket. A ládát légáteresztőre tervezzük, legyen teteje is, amit ajánlatos kisebbre méretezni, hogy általa gondoskodhassunk az anyagok bomlásához szükséges megfelelő nyomásról, amit pár nehezebb tárgy, például kőtömbök ráhelyezésével érhetünk el. Ha jól összeért a trágyánk, a keletkezett humuszt szórjuk ki az elegyengetett felszínre, majd ásóval forgassuk meg, hagyjuk nagyobb darabokban a földet! A többit bízzuk a télre.

Tavasszal aztán jöhet egy újabb egyengetés. Ekkorra már teljesen kész a talajunk, nem darabos és tele van értékes tápanyagokkal. Osszuk fel a területet a későbbi betakarítás megkönnyítése érdekében és tapossunk utakat a puha talajba. Ezután jelöljük ki a magágyakat egy kisebb kapával a vetőmagok csomagolásán feltüntetett módon (van, aki zsinór mellett vezeti a sort, én általában szemmértékkel húzom a megfelelő hosszban és mélységig). A magok kiszórása, vagy földbe helyezése után takarjuk be a magágyat és gereblyével tömörítsük kissé meg a földet! Ami ezután vár ránk, az a rendszeres öntözés, talajlazítás és gyomlálás (úgynevezett kézi kultivátorral, és sarabolóval). Az öntözést egy részét az eső átvállalja, de az esőmentes időszakokban nekünk kell pótolni a növények vízszükségletét.

Itt is tudatosan átgondolt megoldásra lesz szükségünk: gyűjtsük össze az esővizet! Állítsunk hordót az ereszcsatorna lefolyója alá! A házunk tetejéről lefolyó esővíz sokszor még több is, mint amennyire szükségünk van. Mindet nyilván nem tudjuk összegyűjteni, de minél több gyűlik össze, annál jobb.


Lilla Frerichs Publicdomainpictures
A szerszámok, melyek segítenek, mindig veled vannak a munkában

Ha nincs rá lehetőségünk
Ha nincs telkünk, lakásban lakunk, akkor is megörvendeztethetjük a családot időnként egy adag friss paradicsommal, paprikával, még télen is, amikor a boltokban is hiánycikk a friss zöldség. Használjuk a zöldségeket szobanövényként! A cserépbe, vagy kis ládába, megfelelő tápanyagtartalmú virágföldbe ültetett palánták földjét gyakran lazítsuk, öntözzük! Tegyük a növényeket ablak közelébe, a legjobb, ha egy délre néző erkélyajtó, vagy ablak által kapják meg az éltető fényt. A lakás melege biztosítja számukra a megfelelő körülményeket, de időnként elkerülhetetlen a szellőztetés. Télen inkább többször, rövid ideig szellőztessünk, mert a hosszú ideig hidegnek kitett növények levelei megfagynak, lehetetlenné téve a "légzésüket". A meghatározott fejlődési idő lejártával szüretelhetjük is a szebbnél szebb zöldségeket!

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy kiskertet hoz létre, élvezheti a szezonális, otthon termesztett, fogyasztásra-, és díszítésre szánt növények ajándékait és szépségét. Ha tudatosan tervez, kitart és némi erőfeszítést tesz érte, egy jól működő kiskerthez juthat, ami meghálálja a belevetett hitet és gondoskodást.

Nincs időd? Nyerj időt házilag!

2009. július 13.

Pihenéskor, vagy jó munka közben szalad az idő. A kellemetlen dolgok pedig örökkévalóságnak tűnnek.
Ha te nem vagy, idő sincs, az időd tőled függ, te határozod meg, mikor, milyen sebességgel telik. Gyorsíthatod, lassíthatod, szinte megállíthatod, csak éppen visszatekerni nem tudod!


Az alvás, a gondolkodás, vagy egyszerűen csak az, amit szívesen csinálsz, gyorsítja az időt. A nyaralás, a szórakozás, a pihenés gyorsan véget ér, ezért kell belőlük minél többet merítenünk, és sokszor átélni őket.

A fájdalom, a kedvtelenség, a stressz lassít az idő folyásán. A munkának, melyet nem tudsz, vagy nem szeretsz csinálni, nehezen érsz a végére. Az idő lassulása egyetemi előadásokon a legrosszabb. A motiváció hiánya miatt sokkal hamarabb fáradsz el, de tudod, hogy ilyenkor nem pihenhetsz. A feszült figyelem sok energiát emészt fel, ezt előbb-utóbb ki kell pihenni.


A végtelen idő

Van viszont egy kivétel, ami egyik kategóriába sem sorolható, ez pedig a szeretet. Ha szeretsz valakit, a vele töltött idő lehet egy pillanat, mégis úgy érzed, soha nem ér véget, ilyenkor szinte megáll az idő. A szeretet hiánya viszont rosszabb mindennél. Itt is minden pillanat öröké tart, csak ezek rossz pillanatok, a magány pillanatai.

Nincs időd? Használd saját eszközeidet az idő megváltoztatására!
Tanulás, vagy munka közben iktass be olyan tevékenységeket, amelyek hatására gyorsul az idő! Minél több "gyorsító" szüneted van, annál előbb végzel a munkával, mivel a következő jutalom motivál az előtte elvégzendő, kevésbé kellemes feladatok végrehajtására is. Ahol dolgozol, tedd ki szeretteid fényképét az asztalra! Jelenlétük kellemes perceket hoz és megnyugtat.

Ha éppen pihensz, nyaralsz, lassítsd le az időt! Elalvás előtt gondolkodj el azokon a dolgokon, amelyeket szívesen csinálsz, gondolj egy olyan helyre, ahova szeretnél eljutni! Ezek a gondolatok később az álmaidban megjelennek színesebbé, szebbé, és hosszabbá téve azokat.

Nyaraláskor mindig több szabadidős programot tervezz, mint amennyit végre tudsz hajtani, így nem fogsz unatkozni, és pihenésed is tovább tart majd. A nyaralás ne csak a strand és a szállás közti ingázásból álljon! Legyenek közvetlen programjaid, próbálj ki új dolgokat, szerezz ez által új barátokat.

Alakítsd idődet mindig a pillanatnak megfelelően, gazdálkodj vele okosan és akkor mindenre lesz időd, amit szeretnél. Ha ügyesen csinálod, időmilliomos lehetsz.

Háziállat, mint családtag

2009. július 8.

Nem tartunk otthon semmilyen állatot, mégis valahol legbelül vágyódom rá, hogy legyen és itt most nem a vele járó bosszúságra, hanem az állat és ember közt kialakítható barátságra gondolok, arra, amikor az állatból családtag válik.
Tapasztalataim csak kint tartott állatokról vannak, azok is elég felszínesek.
Nemrég volt egy házimacskánk, akit sajnos elgázoltak, neki viszont története van.

A történet 2002 környékén kezdődött, amikor is jó szomszédjaink valamelyikétől átsétált hozzánk egy várandós cica. Az akkor még jó néhány - használaton kívüli - kerti bódé közül kinézte magának az egyiket ahova jól befészkelte magát. Az ajtó zárva volt, ezért az ablakon jutott be, amit csak egy szakadt fólia védett.

A nyár alatt fűvel jól benőtt területen lévő kunyhók felől olyan augusztus vége felé kezdett furcsa szöszmötölés hallatszani. Ekkor még fogalmam sem volt mit találok odabent. Egy nap aztán átvágtam magam a sűrű fűerdőn és benyitottam a feltételezett helyiségbe. Meglepett, amit láttam, hiszen addig nem volt részem hasonlóban: 5 kis világító szempár szegeződött azonnal az ajtóra, 2 tarka és 3 koromfekete kiscica volt. Aztán megláttam az anyacicát is, aki nem örült túlzottan jelenlétemnek. Dühös állatot nem szabad tovább hergelni, ezért mielőtt felkelt volna, hogy jókat karmolásszon rajtam, menekülőre fogtam.

Másnap - ravasz módon kifigyelve, mikor távozik az anyacica - belopóztam, hogy jobban szemügyre vegyem őket. Négyen önfeledten játszottak, egy viszont már halott volt. A késő nyári cicákból általában nem sok éri meg a következő nyarat.

Összeült a családi kupaktanács, hogy megtartjuk-e a cicákat, mert hát mégis csak itt születtek nálunk. A határozat a megtartás mellet szólt. Az évek során a négy cicából három lett, mert egyet szintén elgázoltak az utcán, majd kettő, mert az egyik tovább ált, végül a nem túl távoli múltban ugyancsak elütöttek egyet és aki a legtovább bírta, akiről a történet szól, egy fekete fiúcica volt, egy igazi kis "zseboroszlán", akit aztán megilletett a kint tartott állatoknak járó minden kiváltság. Enni kapott itthon is, a szomszédban is, kedvére versenghetett a rivális cicákkal a területért és a nőstényekért és időnként természetesen nem maradt el a vadászat sem (jó néhány egeret, galambot és egyéb kisállatot kapott el a szemünk láttára). Aztán őt is utolérte a végzete: egy feltehetően sikertelen vadászat után - több szerencsét remélve - átszaladt az úttesten s egy autó telibe találta. Kb. 7 évet élt.



A cica látványa egyeseket megnyugtat, "mások a gázra lépnek" :(

Így ért véget a cicánk története, aki azért valljuk be: már majdnem a családtag volt. Neveket sajnos nem adtunk a cicáknak, úgyhogy csak cicaként tudom megemlíteni őket.

A házi kedvencek színt visznek az ember életébe, megóvják a stressztől, ha ideges, megnyugtatják, egy másfajta szeretetet adnak, mint az emberek, más értékrendet képviselnek. Értelmi szintjük szerint kisgyermekként kezelendők, taníthatók, idomíthatók és végül elérhető, hogy családtagként kezeljük őket.

A mosoly "nyelve"

2009. július 5.

Van egy egyetemes nyelv, amit a világ minden népe kivétel nélkül megért: a mosoly, a nevetés nyelve. De pontosan mi az, amit ezen nyelv használatával közölhetünk egy idegen ajkú emberrel?
A válasz nem egyszerű, ugyanis mint ahogy egy több jelentésű gesztusnak, így a mosolynak is sok jelentése van, az adott helyzetnek megfelelően.

Jelentheti például a következőket:
- Ha csak pillanatokra is, de boldog vagyok!
- Most azt hiszed kifogtál rajtam!
- Bocsánat, ezt nem így akartam!
- Már kezdem érteni!
- Tudom, mit mondasz, csak nem értem!
- Szívesen randiznék veled!
- Stb.

Persze a mosoly mindenhez csak egy plusz adalék, nem kötelező használni. A legtöbben nem is teszik. Pedig a mosoly nem csak megértet másokkal, hanem hasznos számodra is, jótékony hatásai azonnal mutatkoznak. Fiatalít, ideiglenesen kisimítja a ráncokat, boldogsághormon termelődik közben a szervezetben, önfeledt nevetéskor pedig sok izmot megmozgat, kalóriát éget, és ami a legfontosabb: ingyen van! :)


A mosoly fiatalít

De mi az, ami a legértékesebbé teszi a mosolyt?
A közösségteremtő ereje! Hogy miért? Azért mert ha megfelelően indítják, futótűzként terjed. A nevető arc látványa másokat is nevetésre késztet. A mosoly összehoz, kibékít, megvigasztal, lehet a bizalom jele is.

A ma emberének világában azonban van egy határa a nevetésnek, mind a nevetés tárgyában, mind a nevetés erősségében. Ez a határ elég széleskörű. Vannak dolgok, amiken nem túl előnyös nevetni, valamint a nagyon hangos nevetés másokat esetleg zavarhat. Ne essünk át a ló túlsó oldalára! A határt mindenki maga húzza meg, hogy min és mennyit nevet, de a túl magas nevetési arány a környezetre hat kellemetlenül.

Mindezek ellenére ma nagyon kevesen élnek a mosoly adta lehetőségekkel!
Őszintén: hány embernek köszöntél mosolyogva a mai napon? 1-nek, 2-nek, esetleg 3-nak? Kevés! A szint, amit először tűzz ki célul: ma 5 emberrel leszek közvetlen, természetes, őszinte és mosollyal üdvözlöm, legyen az akár a közúton ellenőrző rendőr, akár egy ideges alkalmazott, akár a csöndben dolgozó takarító néni!
Hidd el, ha búskomoran, szúrós tekintettel "üdvözlöd, mutatkozol be", akkor ezt fogod tőlük is kapni.

Nevess, és nevettess! Használd a mosolyt, ami feloldja az ellentéteket és kapcsolatot teremt! Segítségével a saját-, és embertársaid napját is szebbé teheted!

Szabadtéri program esős napokra

2009. július 3.

Nem sokszor esik meg velem, hogy hazafelé elkap egy kiadós eső. Ami nem késik, nem múlik - tartja a mondás és általában mind úgy vagyunk az esővel, hogy szükséges rossz. Nem irányíthatjuk az időjárást!
Olyankor nem csinálhatunk semmit, lemondhatunk a kint tervezett programokról, az önfeledt szórakozásról és kénytelenek vagyunk négy fal közt lenni.
Fontos még megemlíteni a kifejezetten erős viharokat is, melyek az utóbbi időben nem kímélték hazánkat. Természetesen az ilyen extrém időjárási helyzetekben nem szervezhető semmilyen program!

Nézzük a dolog jó oldalát!
Az eső, hulljon akármilyen formában, az éltető vizet biztosítja növényeinknek, táplálja folyóinkat, a területet, ahol élünk és így közvetetten minket is. Tekintsünk rá úgy, mint egyfajta tisztító mechanizmusra, mely által tisztább lesz a levegő, amit belélegzünk és nem utolsó sorban az autónkat is lemossa! Persze itt nem a jégesőre gondolok, hanem a kellemes nyári záporra, vagy az esetleg elhúzódó, napokig tartó, áztató esőre.

Nem megyek ki, mert már megint esik, megázom, tönkremegy a hajam!
Ezek a kifogások minden esős napon kapóra jönnek. De fontos-e bemenekülnünk a legkisebb szitálás elől is? Erre a kérdésre talán a fiatalabbak, közülük is inkább a gyerekek válaszolnának nemmel. A gyermek számára mást jelent az eső. Szívesen gondolok vissza gyermekkoromra, amikor az ember kifejezetten várta, mikor lehet pocsolyába ugrani. Nemcsak a hecc kedvéért, vagy a szülők bosszantása érdekében, hanem amiatt a felfogás miatt is, hogy az eső alapvetően jó dolog.



Amikor az eső élvezet
Egyszer próbáljuk ki, hogy ha épp nincs más dolgunk, esőkabátot ragadunk és elindulunk sétálni az esőben! Ha gyerekekkel megyünk, és nem fogjuk őket olyan szigorúan, első kézből láthatjuk a pocsolyaugrás művészetét.