A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

Hiszem, ha látom

2011. március 28.

„Egy kép többet mond ezer szónál.” Tartja a mondás. De vajon valóság-e, amit látunk? Hogyan látjuk a világot és hogyan juthatunk el annak végtelen szemléléséig. Láthat-e egy világtalan? Mi a szerepe a képnek, mint a gondolatvilágot meghatározó tényezőnek? Hogyan jelenítik meg a valóságot és mi a közös a fényképekben, a rajzokban, vagy akár a tükrökben? Beszélhetünk-e művészi képességekről egy műszaki rajz kapcsán? Mi a kilátás és a látóhatár jelentősége? Tágíthatjuk-e látásunk spektrumát?

Időnként azt hisszük, hogy amit nem látunk, az nem is létezik. Valójában azonban nem gondolunk bele az adott tárgy, vagy személy létezésébe, így számunkra átmenetileg tényleg megszűnik létezni. Ebben az állapotban elég egy kis utalás a létükre és máris megjelenik a gondolat, amely az emlékekből újraépíti őket.

Ugyanígy felmerülhet bennetek a kérdés, hogy hová tűnt szerzőtársam, valamint hogy valós személyt rejt-e a név? Nézzük, hogy meggyőz-e minket a következő gondolat:

Reflector üzeni, hogy nem tűnt el, ő egy létező személy. Hogy jelenleg nem ír új bejegyzéseket, annak az oka a következő, idézek egy levelezésünkből:
„Eléggé pozitív és intenzív periódusába léptem az életemnek… rengeteg témám lenne, de sajnos nincs időm írni… rengeteg elfoglaltságom van… most valódi élményeket élek át, majd ezután rögzítem élettapasztalataimat.
Semmiképpen nem hagyom abba az írást, ezt megígérhetem mindenkinek.”

A vaksággal, futólag az előző bejegyzésben foglalkoztam. A látásról, mint a legtöbb információt közvetítő érzékelésről viszont kevés szó esett. A valóság keresése során legtöbb esetben hajlamosak vagyunk a szemünkre hagyatkozni. Számunkra csak a látható dolgok léteznek. Minden, amit látunk valóság, viszont nem látjuk a teljes képet. Ez csak a saját valóságunk és a fényképek pontosan ezt próbálják szemünk elé tárni. Egy általunk megszokott, ismert világot. Bár van lehetőség a képek manipulálására, de különösen egy családi fotó esetén nem sok értelme lenne, ha a kép többet adna, ekkor ugyanis hiteltelenné válna.

Rajz
Ha a valóságtartalmuk szerint próbálnánk csoportosítani a látott képeket, akkor a rajz kerülne a legkevesebb valóságot adó látványok közé. Mégis léteznek olyan gyönyörű rajzok, amelyeket még kritikusan tekintve is valóságosnak gondolunk.


A kép a szerző engedélyével látható. Forrás: Szabadkezű

Lehet, hogy a rajzok csak egyszerű másolatok, mégis tökéletesen visszaadják a valóság látványát. A rajzok készítése egy olyan művészet, amely – hasonlóan a festészethez – a világ megfigyelésén, és minél részletesebb megismerésén alapszik. A művész ugyanakkor felismerhető minden általa készített képen, amely tükrözi belső gondolatvilágát. Vonalvezetése a gyakorlott szemlélő számára elárulja a művész esetleges hibáit, érzéseit és vágyait. Ez leginkább az olyan rajzokon érződik, amelyek emberi arcot, portrét tartalmaznak. A fenti képből megállapítható, hogy készítője nagyon pozitívan fogja fel a világot, sok tekintetben optimista és igényes saját munkájára. Örök kíváncsisága valószínűleg nagy tudás megszerzésére tette képessé és mindezt a rajzon keresztül próbája továbbadni.
A kép egyben sugároz örömöt, egészséget, elevenséget, nyugalmat, hitet és egyfajta gyermeki naivitást, amelyet az átható tekintet tesz igazán hihetővé és valóságossá.

Műszaki rajz
A klasszikus műhelyrajz egyértelmű, és szigorú szabályok közé kényszerített tevékenysége alapvetően meghatározza annak kinézetét. Paramétereit akképpen szabja meg, hogy minél áttekinthetőbb és mindenekelőtt egységes legyen a világ minden pontján lévő szemlélő számára. A szabályok azonban csak a kész rajzra vonatkoznak. A tervező számára adatik meg az a szabadság, amellyel az elgondolását papírra vetheti. Minden rajz egy mintával, egy skiccel, egy szabadkézi vázlattal indul. Ez a rajz viszont sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint művészi társa. A mérnöknek, vagy a tervezőnek felelősséget kell vállalnia az általa ábrázolt elem megfelelő működéséért, beépíthetőségéért. Az igazi műszaki tudás annak az elérésében rejlik, hogy a megálmodott terv a valóságban, a szabályokkal teli rajzolási módszerrel és különböző fizikai tényezők tekintetében is kivitelezhető legyen.

Kép
Fényképeink a múltunk emlékei, amelyek láttán nosztalgiát érzünk. Olyan egyszerűen ábrázolják az elérhetetlen múltat, hogy sok esetben könnyet csalnak a szemünkbe, és feltesszük a kérdést: „ezt valóban megéltük?” A képen látható dolgok a saját egyéni valóságaink, amelyek emlékezetünkben sokkal részletesebben tárolódnak. A fénykép csak egy segédeszköz az emlékek előhozásában, de ebben rejlik a családi fotók igazi hitelessége és értéke, mert örökké teszik a pillanatot.

Film
A film is kép, de sokkal hihetőbb mozgó formában. Napjaink filmes effektusai mellett még a valóság is elbújhat. Ez persze nem mindig jelenti azt, hogy a látvány valóságos lenne, csupán azt, hogy végtelenül közelít a valósághoz, éppen ezért olyan hihető.
A filmes fogások főleg az idősebb generáció számára jelentenek látványbeli megfoghatatlanságot, bennük ugyanis teljesen más kép rögzült a világról.
Nézzünk egy példát:
A technika fejlődése nem áll meg, sorra jönnek létre az életünket megkönnyítő fejlesztések. Tekintsünk be egy hihető jövőbe, amelynek egyes részeihez szükséges technológia már ma is elérhető, megvalósításukhoz azonban több anyagi forrásra lenne szükség.


A hihető jövő látványa


A látvány önmagáért beszél. A különleges üvegnek köszönhetően életünk szinte minden részletébe beférkőzik az információs technológia, lényegesen megkönnyítve ezzel mindennapjainkat. Az otthoni és munkahelyi megoldások rengeteg alkalmazási területet kapcsolnak össze a telekommunikációtól kezdve, az elektronikus médián át, a közlekedésig és a digitális tervezésig, mindezt nagyfokú rugalmassággal és interaktivitással teszik.

Tükör, tükörkép
A tükör látványa egy olyan élményt ad, amelyben egy az egyben szembesülünk saját képünkkel. Csak azt adja vissza, amit látnunk kell, nem vesz el belőle, nem ad hozzá semmit. Ez sokaknak kiábrándulást, másoknak büszkeséget és magabiztosságot ad. Voltál már úgy, hogy nem volt kedved tükörbe nézni? Bizonyára igen. A legtöbben nem vagyunk elégedettek tükörképünkkel, de tudnunk kell azt is, hogy a látszat csak a felszín. Akárki akármit gondol, a külső kinézeted csak egy nagyon kis részlete annak a lénynek, aki valójában vagy.


Photo on Foter.com CC0
A tükör, amely nem hazudik.

Fiatalon, ahogy keressük az utunk, részben biológiailag, részben saját elhatározásból folyton megváltoztatjuk a külsőnket, mert a minket körülvevő világnak szeretnénk ezzel megfelelni, de később rá kell jönnünk, hogy egy ponton megáll ez a fajta „fejlődésünk”, mert az a világ, amelybe egykor születtünk, alapvetően meghatározza gondolkodásmódunkat.

A látás és az idő
Minél nagyobb a látóhatár, annál messzebbre látunk a múltba. Különösen igaz ez a csillagászatban, de emberi léptékkel is felfogható:
Ha autóval utazunk, nézzünk a távolba! Biztosan látunk valami érdekességet, történést. De elég, ha csak a közlekedésirányító lámpára gondolunk. A távolban látjuk, hogy a lámpa zöldről sárgára, majd pirosra vált. Mit is láttunk valójában? A múltat. Mi teszi azzá? A távolság. Mire odaérünk, addigra visszavált zöldre és elmondhatjuk, hogy élőben láttuk a múltat.
A jövőt ennek ellenére nem láthatjuk, ugyanis azt még nem éltük át. Csupán pillanatokra láthatunk előre az időben. Biztosan tapasztaltátok már azt az élményt, amikor az ember egy teljesen csendes szobában, nyugalomban ül, majd hirtelen becsapódik az ajtó. Ilyenkor a hanghatást megelőzve, jó néhány tized, vagy század másodperccel előbb rezzenünk össze. Lehet, hogy ez csak reflex, vagy érzékelésbeli csalódás, de mégis olyan érzést kelt, mintha előrelátnánk az időben, láthatnánk a jövőt.

Láthat-e a világtalan?
Bizonyos képességeket egy átlagembernek eléggé nehéz elfogadni. A süketen való komponálást (lásd előző bejegyzés) még, úgy ahogy elfogadjuk, mert mindenkinek van belső hallása, de hogy is érthetnénk meg a belső látás képességét? Pedig van erre is példa, és minden bizonnyal e-mögött is a nagyszerű agyunk áll, mégpedig annak emlékközpontja, valamint a látás hiánya miatt kiesett érzékelést pótlandó, hozzá kapcsolódott egyéb agyterületek.


Gondolnánk, hogy ezt a képet egy vak ember festette?

A vakon született Esref Armagan török festőt pontosan ez a képesség tette híressé. A magyarázat a szervezet alkalmazkodóképességében lehet. Az agy ugyanis a látás hiányát hallással, vagy tapintással lehet, hogy csak nagymértékű erőfeszítések árán, vagy sok idő alatt, de képes pótolni. Mivel itt veleszületett rendellenességről beszélünk, így volt ideje kiváltani a látását más érzékelések kombinációjával.

A zene látványa
A zenehallgatás már önmagában is egy nagyszerű élmény, de a hang ennél többre is képes. Mi lenne, ha nem csak hallanánk, hanem látnánk is a zenét? A zenei klipek készítői is valami hasonlót próbálnak elérni, létrehozni a hangok vizualizációját.
A mai számítógépek világában többféleképpen jelenítheted meg a zene hangjait. Mindössze egy lejátszó programra és egy megfelelő bővítményre van szükséged hozzá. Érdemes olyan szoftvert választanod, amely széles körben ismert és forráskódja eléggé kiforrott, így elkerülheted az esetleges kompatibilitási és működési hibákat. A Winampot senkinek nem kell bemutatnom, a maga nemében tökéletes lejátszó. A bővítmények tekintetében azonban megoszlanak a vélemények. Akit a dolog technikai része érdekel, annak a különböző sávok, mutatók és oszcilloszkópok bővítményeit ajánlom. Ilyen néven érhetők el: spectrum analyzer, VU meter, oscilloscope.

A zene élethű vizualizációjával egy korábbi bejegyzésem foglalkozik.

Látásunk spektruma
Amikor spektrumról beszélek nem kizárólag a fizikailag megtapasztalható látásról, hanem a gondolat- és cselekvésvilágot is irányító bonyolult érzékelési rendszerről van szó.
Amikor valakinek azt mondják, hogy: „jó a rálátása!”, akkor a látáson kívül feltételezhetően a megértésre, a ráérzésre is utalnak ezzel. A szélesebb látószög ugyanakkor nem csak a szemtől függ, hiszen az írott szövegre, vagy a beszédre is mondható, hogy „látom”. De itt nem az a kérdés, hogy látom-e, hanem hogy tudatában vagyok-e.
Látószögünk növelése tehát az ismereteken keresztüli megértésen alapszik. Tudásunk növekedésével egyre szélesedik látószögünk, de nem elsősorban fizikailag. A szem általi érzékelésnövekedés már ennek a következménye lesz, és nem a megértésen, hanem az észrevételen fog alapulni. (Egykori tanárainktól hányszor hallottuk: „Vedd észre…!”).
Ez alakít ki egy olyan, legtöbb esetben – foglalkozási körre – specializált látószöget, amelyet nagymértékben hasznosíthatunk életünk során és minél több ilyen látószöggel rendelkezünk, annál közelebb juthatunk a látás magasabb szintjének megértéséhez.

Mindent látunk?
„Olyan a szemed, mint a sasé!” – Állapítják meg folyamatosan az idősebbek. De pontosan mennyi, illetve milyen jellegű az általunk látott információ? Az emberi szem a fénynek nevezett elektromágneses sugárzást érzékeli, amely a többi sugárzás mellett egy skálán megjeleníthető.

A látható fényspektrum | Készítő: Reactor
A látható fény csak egy kis részlet.

Ez az egyenes, azonban nem áll meg a szem által látható fénynél, hanem folytatódik attól alacsonyabb és magasabb frekvenciájú rezgések felé is, és az ábrázolt spektrum korántsem teljes. Ezek után feltehetjük a kérdést: a látás lenne a legtöbb információt közvetítő érzékelésünk? Nyilván igen, de csakis a saját korlátainkon belül, és ezzel láthatjuk be igazán, hogy mennyire kis részletét érzékeljük a minket körülvevő világnak, valamint azt is, hogy nem elég csak a látásunkra hagyatkoznunk. A világ szemlélése és megismerése felé vezető úton nem csak az összes érzékszervünkre, hanem lelkünkre, valamint lényünk egészére is szükségünk lesz.

Animusic – a számítógéppel animált zene

2009. október 13.

Az Animusic egy gyönyörű, rendkívül látványos, részlet gazdag, fantáziadús, humoros és nagyon igényes zenei animáció, amely nézőjének különleges kikapcsolódást nyújt.
A számítógépes programokkal „élővé” tett zene egy olyan élethű vízióban testesül meg, amelynek láttán az embernek tátva marad a szája.


Az azonos nevű cég 2001-ben és 2005-ben kiadott DVD-in összesen 15 nagyszerűen megkomponált zeneműre animált alkotás található.
A klipekkel nem lehet betelni, nem elég egyszer megnézni őket, mert rengeteg „felfedeznivaló” vár ránk, hiszen minden egyes hallható hang mögött egy jól látható mozgás jelenik meg. A mozgás mellett fény-, és képi effektek teszik még élvezetesebbé a látottakat.



A Fiber bundles című klip a csendtől és a legapróbb részletektől a legmozgalmasabbakig vezeti a nézőt és egyúttal bevezet egy Földöntúli világba, ahol megtapasztalhatjuk a zene és a kép összefonódását.


Minden megszólaltatott hangot élethűen modelleztek az adott hangszernek megfelelően. A csúcsminőségű videónak köszönhetően láthatóak pl. a gitárhúrok rezgéshullámai is.
Az elektronikus hangokat lézernyalábokkal tették láthatóvá, a különböző hangeffektek élethűségét a lézerfény megtörésével, visszaverődésével, megszakításával és a nyaláb szögének hangmagasság szerinti folyamatos változtatásával érték el.
Az Animusic-ben életre kelnek a hangszerek, amelyek „önállóan” képesek zenélni, bármilyen zeneműbe, bármikor be tudnak kapcsolódni, és ami a legfontosabb: teljesen spontán és gyönyörűen játszanak, hangolásuk mindig tökéletes.

A klipek szépen kialakított, az aktuális zenéhez illő virtuális térben játszódnak, amely olykor egyfajta koncertteremként, máskor kellemes szobaként, vagy tájként funkcionál.
Ami már az első alkalommal megfogott, az a végtelen könnyedség, egyszerűség és a mögötte rejlő mozgalmas, összetett zenei felfogás.

A két DVD megrendelhető a cég honlapján: Animusic.com

Trance hatás

2009. június 16.

Voltál már úgy, hogy amikor monoton tevékenység például autóvezetés, vagy munka közben elkalandoztál és utána nem emlékeztél rá, hogy mit is csináltál közben? Aludtál? Nem, ilyenkor valójában rengeteg dolog fut át az agyadon, és közben még az éppen végzett feladattól teljesen eltérő problémára is megoldást találhatsz.



Valami hasonló játszódik le az agyban a trance zene hallgatása közben is. A trance egy különleges, energetikus basszus alapra épített atmoszférikus (azaz könnyed, légies elemeket felvonultató) zenei irányzat, amelyet annak ellenére, hogy kissé elmosódott a határ, sokan hajlamosak összetéveszteni a hasonlóan dinamikus techno-val, illetve house-zal, továbbá - vicces módon - a mosógép működése közben hallható kattogásokkal, ismétlődő zajokkal azonosítják, és "mosógépzenének" nevezik.

Nos, miután így "leírtuk" az irányzatot, próbáljunk keresni néhány pozitívumot is!
Természetesen itt is, mint minden más zenei irányzatnál megvannak a pörgésre, a ritmusos mozgásra ösztönző alkotórészek. De a trance mégis más, olyasfajta hangzásvilág jellemző rá, amely ugyan kis részletekben visszaköszön az említett irányzatokban (az összemosódás miatt), de ennek hallgatása közben jelentkeznek azok az érdekes hatások.

Egyesek csodálatos képet látnak, mások úgy érzik, mintha repülnének közben, felfrissülnek, tudatuk kitisztul. A dolog működése jóllehet az agyra gyakorolt hanghatások módjában, frekvenciájában, valamint ismétlődésében keresendő. A periodikus zene jótékony hatással van a szervezetre. A ritmus, a periodicitás ugyanis egész életünk meghatározója. Gondoljunk csak a bioritmusra, az alvás és az ébrenlét váltakozására, vagy akár a szívritmusra.

A vélemények megoszlanak a trance-szel kapcsolatban:
- "Értelmetlen tuctuc, mint a többi"
- "A legcsodálatosabb dallamok, amiket valaha hallottam!"
- "Csak bulizni lehet rá"
- "A zene csúcsa"

Ugyanakkor mint minden zenének, ennek is megvannak a rajongói. Ezek azonban minden bizonnyal két részre oszthatók: Van, aki a buli, a vadulás kedvéért hallgatja, és van, aki azért, mert meglátja benne azt a zeneiséget, különlegességet, ami a mai, modern kor zenéévé teszi.