Mi is az igazi csalódás? Mikor látjuk feketében a világot? Mit ne tegyél? Mivel jár az életed másokkal való megosztása? Ábrándultál már ki valakiből, vagy valamiből? Épp büntetésed töltöd? Depressziós vagy? Mi vezet ehhez az állapothoz? Mivel vigasztalódhatunk? Van értelme küzdeni a leküzdhetetlennel? Milyen fegyver van a birtokunkban? Hogy lehetsz egy kis időre szabad?
Mindenkivel megesik. Csalódunk helyzetekben, ígéretekben, emberekben, az életben és olykor magunkban is. Legszívesebben világgá kürtölnénk csalódásunk tárgyát. Olyankor vigasztalhatatlanok vagyunk, az élet azonban megy tovább, és csak akkor van gond, ha nem sikerül tartanunk a lépést, ha belefáradunk az egymást követő csalódásokba. Ennek viszont nem kell feltétlenül így lennie.
Lazíts! Nem sikerülhet minden egyszerre!
Ha egy problémánk sokáig nem oldódik meg, hajlamosak vagyunk túlhajszolni magunkat. És pontosan ez a gyenge pontunk. Nem azt kérem, hogy hagyd figyelmen kívül, hanem azt, hogy egy kis időre próbáld felfüggeszteni a problémán való gondolkodásod. Ez is elég kemény dió, ugye? Fejünkben folyamatosan kavarognak a gondolatok, mint egy felgyorsított filmen a képek, amelyek közül találomra választunk, néha többet is, és nem értjük, miért fáradunk ki olyan hamar, miért vagyunk elgyötörtek. Próbáld ki, hogy 5 percig nem gondolsz semmire! Nehéz, tudom. Annak idején, amikor először próbáltam, szinte azonnal eszembe jutottak a teendőim, a házi feladatok, a másoknak való megfelelés, az időjárás, stb. Abba a hibába estem, hogy nem szakadtam el kellően a zavaró gondolatoktól. Kezdetben elég, ha megpróbálsz egyvalamire, mondjuk egy kellemes emlékre gondolni. Ez eléggé el fog lazítani ahhoz, hogy aztán kiüríts mindent a tudatodból. Meglátod, az 5. perc végén jobb lesz, talán még a megoldás is beugrik.
Mit ne tegyél?
A csalódás egyik nagyon hatásos ellenszere a megosztás. Ha az életed megosztod másokkal kisebb lesz a terhed. Vannak azonban veszélyek, amelyekre jó, ha odafigyelsz.
- Az egyik dolog, hogy – amellett, hogy szeretetet és örömöt adsz – figyelj a saját biztonságodra is! A mai virtuális világban sokan abba a hibába esnek, hogy az egész életüket megosztják az interneten. Amellett, hogy közösségi oldalakon, a valódi nevük alatt nyilvánosságra hozzák adataikat (lakcím, telefonszám, e-mail cím, hobbi, családi kapcsolatok, stb.), folyamatosan tanúságot tesznek érdeklődési körükről, valamint leírják életük folyamatát. Ez azért is borzasztó, mert ezek az információk még a profil törlése után is megmaradnak a világhálón. Nem véletlenül tanácsolják, hogy ne ossz meg mindent!
- A másik hasonló dolog a blog uralma, amit igyekszem én is elkerülni. A blogolás ugyanis akkor válik betegessé, ha arról szól az életed. Ezzel kapcsolatban nemrég egy másik blogszolgáltató honlapján leltem a következő hozzászólásra:
Ez egy nagyon szép és mély gondolat, amely azonban utal arra is, hogy a blog okozhatja az életünk kiüresedését is.
A blogolás elve eszerint a következőképpen hangzana: „Magadból mindent, magadról semmit”. A blog és az internet csak egy kisebb része legyen az életünknek, ne uralja a mindennapokat!
Halál
Az élet rendje nem változtatható meg. A halál egyszeri, és visszavonhatatlan. A gyász, amit elhunyt szeretteink iránt érzünk, sajnos nem enyhíthető rövidtávon, és teljesen soha nem szüntethető meg. Ez is egy kudarc, csalódás magában a földi életben, amely rövid és múlandó. Titkon reméljük, hogy egyszer talán újra találkozhatunk velük.
Ők viszont tovább élnek bennünk, velünk lesznek mindig. Olykor álmainkban is feltűnnek, és megnyugtatnak, hogy velünk vannak. Gondoljunk a velük töltött időre, a szép emlékekre! Ez némileg enyhíti hiányukat.
Fájdalom
Csalódtál már az orvostudományban? Vannak, akik igen. Amikor fáj, mindent megtennénk, hogy enyhítsük. Nagyot csalódunk az orvosunkban, amikor a kezelés ellenére sem szűnik a fájdalom. Elég említeni a fogfájást, amely nem csak az adott fogat, hanem az egész fejet érinti. A fájdalom enyhítése az orvos kötelessége, de ez olykor csak rövid időre sikerül. Hiába a szaktudás, az évek alatt megszerzett tapasztalat, nem tud a bőrünkbe bújni, nem érezheti a fájdalmunkat. Ezért ne nehezteljünk rá! Olykor – egy még azelőtt nem tapasztalt beavatkozás után – hajlamosak vagyunk azt mondani: „Eddig ez volt a legerősebb fájdalom, amit éreztem! Mi történt?” Ne légy csalódott, a fájdalom természetes dolog, azt jelzi, hogy életben vagy.
Büntetés
Kétfajta ember létezik, az egyik büszke a tetteire, a másik megbánja őket. Amikor bűnhődsz, azt kérdezed magadtól: „Mit tettem?” Azt szeretnéd, hogy bárcsak ne történt volna meg, hogy ne tetted volna meg. A bűnhődés alatt az ember csalódik önmagában. Rájön, hogy rossz úton jár és változtatnia kell.
Kiábrándulás
„Abszolút nem erre számítottam. Ez már nem az első eset, hogy átvernek!” Első találkozáskor mindig automatikusan jót feltételezünk mindenkiről. Olykor ez az alapvető udvariasság a vesztünk. Kellemetlen érzés, amikor rádöbbensz, hogy valójában kivel, vagy mivel állsz szemben. Sok mindenből lehet kiábrándulni, pl. leggyakrabban a politikából, de ugyanígy az iskolából, cégekből, emberekből, embercsoportokból és szolgáltatásokból is.
Szerelmi bánat
A gyász mellett a másik nagy érzelmi sokkot kiváltó csalódás, amely során a leendő társunkba vetett hit, a bizalom szűnik meg. Emellett elkezdjük magunkban keresni a hibát, ami egyáltalán nem célravezető. A szerelem tulajdonképpen a szeretet magasabb foka, amely ugyanúgy lehet az élvezetek, mint a fájdalom kiváltója is.
Depresszió
Ahogy a testünk, úgy a lelkünk is megbetegedhet. Az előzőekben leírtak is okozhatják, de egy hirtelen trauma, vagy kudarc idézheti elő. Itt elsősorban a külső okok miatt kialakuló depreszszióra gondolok. Leggyakoribb ismertetőjele a búskomorság. Ha úgy érzed, nincs értelme az életednek, nincs rád szükség, már lemondtak rólad, vagy netán te mondtál le magadról, tudd meg: van gyógymód!
Akármennyire is elcsépelt a mondás: „Az élet szép!” Ezt tartsd szem előtt. A rosszra ugyanúgy szükség van, mint a jóra. A rossz adja a tapasztalatot, amelytől erősödsz, a jó pedig a szép emlékeket, élményeket, amelyektől feltöltődhetsz.
Ne becsüld le magad, a benned lévő csodát! Ha mégis, az nem csak saját magad, hanem a természet és az élet ellen való cselekedet.
Ha reménytelennek érzed magad, gondolj azokra, akiknek sokkal nagyobb problémákat kell leküzdeniük, sokkal rosszabb a helyzetük!
Nick Vujicic – Something more
Ő is ember, vannak gondjai. A remény viszont ott csillog a szemében. Fogyatékossága ellenére élvezi az életet. Ha úgy érzed, nincs tovább, csak nézz rá és gondolkodj el!
Légy szabad!
Bárhol vagy, bármit csinálsz, lazíts 5 percet, csendesedj el, keress egy szép emléket és próbáld elképzelni, hogy újra átéled! Lovagold meg a képzeleted, és meglátod, kitárul előtted egy gondok nélküli világ, ahol újabb emlékek után kutathatsz. Erre a kis időre zárd ki a külvilágot, csak így juthatsz el a tökéletes szabadság érzéséig. Próbáld ki!
Sírj!
Ne fojtsd magadba érzelmeidet! A sírás a legjobb ellenszer. Amellett, hogy kedvező hatásai vannak, segít a problémák feldolgozásában. Sírás közben – bármennyire is meglepő – a nevetéshez hasonló élettani folyamatok játszódnak le. Jóllehet teljesen más érzelmek által kiváltott reflexről van szó, fizikai hatásai közel azonosak. Ellazítja izmainkat, nyugtat, tisztít, átsegít a legrosszabbon is.
Mosolyogj, nevess!
Vágyakozunk a gazdagságra, az elismerésre, az elérhetetlenre. Közben pedig megfeledkezünk a csodáról, amely bennünk van, és amelyből egyre kevesebbet adunk másoknak. Ez a csoda pedig maga a lényünk, amely szeretetreméltó, még azoknál is, akikben ez a tulajdonság jó mélyen van eltemetve. Mosolyogj, mert ezzel másokat is mosolyra késztetsz! A mosoly ragadós, és ha csak egy pillanatra is, de megszépíted vele a saját és jobb esetben több ember napját is.
Ütemezd be a nevetést a napi feladataid közé! Keress egy mulatságos emléket, és nevess! De a legfontosabb, hogy ne szégyelld, hogy boldog vagy! Pár hete létrehoztam egy modult a jobb oldalsávon, amelyben mosoly témájú idézetek olvashatók. Olvasd bátran, mert a mosolynak, az örömnek, a nevetésnek van értelme. Felráz, kimozdít, feledtet, és kárpótol.
Olykor légy ironikus!
Próbáltál már nevetni saját magadon? Próbáld ki, nem bánod meg! Tekints úgy magadra, mint egy humoristára, aki folyton azon munkálkodik, hogy szórakoztasson, hogy örömöt, jó hangulatot teremtsen. Nevess saját apró botlásaidon, megnyilvánulásaidon! Leejtettél egy poharat? Megmenteni úgysem tudod, hát nevess rajta!
Szeress!
A szeretet felülír mindent: kétséget, esélytelenséget, kudarcot, kishitűséget, depressziót, stb. Csak szeretned kell, és többszörösen kapod vissza a szeretetet. Ugyanígy viszonozd mások szeretetét!
Gondolj az eddig elért eredményeidre!
Megbuktál egy vizsgán? Az aktuális kudarcok annyira elvakítanak, hogy nem vesszük észre azt sem, ha teljesen hatalmukba kerítenek. Sokszor hallani: „Soha ne nézz hátra! Ne a múlttal törődj! Ami volt, elmúlt!” Ez azonban nem igaz a múltbéli sikerekre. Amikor fáj, vagy úgy érzed mélyponton vagy, nyugodtan emlékezz.
Ha megfelelően kezeled, a csalódás eltűnik, mintha nem is lett volna. Később megtanulhatsz úgy csalódni, hogy azt a saját hasznodra fordítod, és eljuthatsz addig a pontig, amikor már semmi nem tud csalódást okozni.
Végül pedig egy követendő idézet:
Mindenkivel megesik. Csalódunk helyzetekben, ígéretekben, emberekben, az életben és olykor magunkban is. Legszívesebben világgá kürtölnénk csalódásunk tárgyát. Olyankor vigasztalhatatlanok vagyunk, az élet azonban megy tovább, és csak akkor van gond, ha nem sikerül tartanunk a lépést, ha belefáradunk az egymást követő csalódásokba. Ennek viszont nem kell feltétlenül így lennie.
Lazíts! Nem sikerülhet minden egyszerre!
Ha egy problémánk sokáig nem oldódik meg, hajlamosak vagyunk túlhajszolni magunkat. És pontosan ez a gyenge pontunk. Nem azt kérem, hogy hagyd figyelmen kívül, hanem azt, hogy egy kis időre próbáld felfüggeszteni a problémán való gondolkodásod. Ez is elég kemény dió, ugye? Fejünkben folyamatosan kavarognak a gondolatok, mint egy felgyorsított filmen a képek, amelyek közül találomra választunk, néha többet is, és nem értjük, miért fáradunk ki olyan hamar, miért vagyunk elgyötörtek. Próbáld ki, hogy 5 percig nem gondolsz semmire! Nehéz, tudom. Annak idején, amikor először próbáltam, szinte azonnal eszembe jutottak a teendőim, a házi feladatok, a másoknak való megfelelés, az időjárás, stb. Abba a hibába estem, hogy nem szakadtam el kellően a zavaró gondolatoktól. Kezdetben elég, ha megpróbálsz egyvalamire, mondjuk egy kellemes emlékre gondolni. Ez eléggé el fog lazítani ahhoz, hogy aztán kiüríts mindent a tudatodból. Meglátod, az 5. perc végén jobb lesz, talán még a megoldás is beugrik.
Mit ne tegyél?
A csalódás egyik nagyon hatásos ellenszere a megosztás. Ha az életed megosztod másokkal kisebb lesz a terhed. Vannak azonban veszélyek, amelyekre jó, ha odafigyelsz.
- Az egyik dolog, hogy – amellett, hogy szeretetet és örömöt adsz – figyelj a saját biztonságodra is! A mai virtuális világban sokan abba a hibába esnek, hogy az egész életüket megosztják az interneten. Amellett, hogy közösségi oldalakon, a valódi nevük alatt nyilvánosságra hozzák adataikat (lakcím, telefonszám, e-mail cím, hobbi, családi kapcsolatok, stb.), folyamatosan tanúságot tesznek érdeklődési körükről, valamint leírják életük folyamatát. Ez azért is borzasztó, mert ezek az információk még a profil törlése után is megmaradnak a világhálón. Nem véletlenül tanácsolják, hogy ne ossz meg mindent!
- A másik hasonló dolog a blog uralma, amit igyekszem én is elkerülni. A blogolás ugyanis akkor válik betegessé, ha arról szól az életed. Ezzel kapcsolatban nemrég egy másik blogszolgáltató honlapján leltem a következő hozzászólásra:
„Érdekes hogy ezt látom. Emberek százai, tárják fel a lelküket, az ismeretlen előtt. Vágyakoznak valamit átadni, közölni másokkal. Közben pedig próbálják a magukban rejlő gondolatokat átnyomni a présen, írás formájában. De hol látom ezeket az embereket a valóságban? Lelketek szépsége átköltözött a virtuális világba, helyet adva az élet szörnyűségeinek elnyomásába. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi is az igazi ok, amiért azokat a dolgokat, amiket kinyilatkoztok, elmeséltek itt, miért nem viszitek át pusztán a reális világba, hogy megszépítsétek a saját, és környezetetek életét. Ne az életetek szóljon a blogról. Hanem fordítva...” Greencat – blogol.hu |
Ez egy nagyon szép és mély gondolat, amely azonban utal arra is, hogy a blog okozhatja az életünk kiüresedését is.
A blogolás elve eszerint a következőképpen hangzana: „Magadból mindent, magadról semmit”. A blog és az internet csak egy kisebb része legyen az életünknek, ne uralja a mindennapokat!
Halál
Az élet rendje nem változtatható meg. A halál egyszeri, és visszavonhatatlan. A gyász, amit elhunyt szeretteink iránt érzünk, sajnos nem enyhíthető rövidtávon, és teljesen soha nem szüntethető meg. Ez is egy kudarc, csalódás magában a földi életben, amely rövid és múlandó. Titkon reméljük, hogy egyszer talán újra találkozhatunk velük.
Ők viszont tovább élnek bennünk, velünk lesznek mindig. Olykor álmainkban is feltűnnek, és megnyugtatnak, hogy velünk vannak. Gondoljunk a velük töltött időre, a szép emlékekre! Ez némileg enyhíti hiányukat.
Fájdalom
Csalódtál már az orvostudományban? Vannak, akik igen. Amikor fáj, mindent megtennénk, hogy enyhítsük. Nagyot csalódunk az orvosunkban, amikor a kezelés ellenére sem szűnik a fájdalom. Elég említeni a fogfájást, amely nem csak az adott fogat, hanem az egész fejet érinti. A fájdalom enyhítése az orvos kötelessége, de ez olykor csak rövid időre sikerül. Hiába a szaktudás, az évek alatt megszerzett tapasztalat, nem tud a bőrünkbe bújni, nem érezheti a fájdalmunkat. Ezért ne nehezteljünk rá! Olykor – egy még azelőtt nem tapasztalt beavatkozás után – hajlamosak vagyunk azt mondani: „Eddig ez volt a legerősebb fájdalom, amit éreztem! Mi történt?” Ne légy csalódott, a fájdalom természetes dolog, azt jelzi, hogy életben vagy.
Büntetés
Kétfajta ember létezik, az egyik büszke a tetteire, a másik megbánja őket. Amikor bűnhődsz, azt kérdezed magadtól: „Mit tettem?” Azt szeretnéd, hogy bárcsak ne történt volna meg, hogy ne tetted volna meg. A bűnhődés alatt az ember csalódik önmagában. Rájön, hogy rossz úton jár és változtatnia kell.
Büntetünk és bűnhődünk. Az őszinte bűnbánat azonban képes megváltoztatni.
Kiábrándulás
„Abszolút nem erre számítottam. Ez már nem az első eset, hogy átvernek!” Első találkozáskor mindig automatikusan jót feltételezünk mindenkiről. Olykor ez az alapvető udvariasság a vesztünk. Kellemetlen érzés, amikor rádöbbensz, hogy valójában kivel, vagy mivel állsz szemben. Sok mindenből lehet kiábrándulni, pl. leggyakrabban a politikából, de ugyanígy az iskolából, cégekből, emberekből, embercsoportokból és szolgáltatásokból is.
Szerelmi bánat
A gyász mellett a másik nagy érzelmi sokkot kiváltó csalódás, amely során a leendő társunkba vetett hit, a bizalom szűnik meg. Emellett elkezdjük magunkban keresni a hibát, ami egyáltalán nem célravezető. A szerelem tulajdonképpen a szeretet magasabb foka, amely ugyanúgy lehet az élvezetek, mint a fájdalom kiváltója is.
Depresszió
Ahogy a testünk, úgy a lelkünk is megbetegedhet. Az előzőekben leírtak is okozhatják, de egy hirtelen trauma, vagy kudarc idézheti elő. Itt elsősorban a külső okok miatt kialakuló depreszszióra gondolok. Leggyakoribb ismertetőjele a búskomorság. Ha úgy érzed, nincs értelme az életednek, nincs rád szükség, már lemondtak rólad, vagy netán te mondtál le magadról, tudd meg: van gyógymód!
A sötét és szürke magány is tehet depresszióssá, de ahogy a nap feljön, és megszűnik a sötétség, úgy ez is lehet múló állapot
Akármennyire is elcsépelt a mondás: „Az élet szép!” Ezt tartsd szem előtt. A rosszra ugyanúgy szükség van, mint a jóra. A rossz adja a tapasztalatot, amelytől erősödsz, a jó pedig a szép emlékeket, élményeket, amelyektől feltöltődhetsz.
Ne becsüld le magad, a benned lévő csodát! Ha mégis, az nem csak saját magad, hanem a természet és az élet ellen való cselekedet.
Ha reménytelennek érzed magad, gondolj azokra, akiknek sokkal nagyobb problémákat kell leküzdeniük, sokkal rosszabb a helyzetük!
Nick Vujicic – Something more
Ő is ember, vannak gondjai. A remény viszont ott csillog a szemében. Fogyatékossága ellenére élvezi az életet. Ha úgy érzed, nincs tovább, csak nézz rá és gondolkodj el!
Légy szabad!
Bárhol vagy, bármit csinálsz, lazíts 5 percet, csendesedj el, keress egy szép emléket és próbáld elképzelni, hogy újra átéled! Lovagold meg a képzeleted, és meglátod, kitárul előtted egy gondok nélküli világ, ahol újabb emlékek után kutathatsz. Erre a kis időre zárd ki a külvilágot, csak így juthatsz el a tökéletes szabadság érzéséig. Próbáld ki!
Sírj!
Ne fojtsd magadba érzelmeidet! A sírás a legjobb ellenszer. Amellett, hogy kedvező hatásai vannak, segít a problémák feldolgozásában. Sírás közben – bármennyire is meglepő – a nevetéshez hasonló élettani folyamatok játszódnak le. Jóllehet teljesen más érzelmek által kiváltott reflexről van szó, fizikai hatásai közel azonosak. Ellazítja izmainkat, nyugtat, tisztít, átsegít a legrosszabbon is.
A sírás tisztítja a könnycsatornákat ellazít, és megnyugtat
Mosolyogj, nevess!
Vágyakozunk a gazdagságra, az elismerésre, az elérhetetlenre. Közben pedig megfeledkezünk a csodáról, amely bennünk van, és amelyből egyre kevesebbet adunk másoknak. Ez a csoda pedig maga a lényünk, amely szeretetreméltó, még azoknál is, akikben ez a tulajdonság jó mélyen van eltemetve. Mosolyogj, mert ezzel másokat is mosolyra késztetsz! A mosoly ragadós, és ha csak egy pillanatra is, de megszépíted vele a saját és jobb esetben több ember napját is.
Ütemezd be a nevetést a napi feladataid közé! Keress egy mulatságos emléket, és nevess! De a legfontosabb, hogy ne szégyelld, hogy boldog vagy! Pár hete létrehoztam egy modult a jobb oldalsávon, amelyben mosoly témájú idézetek olvashatók. Olvasd bátran, mert a mosolynak, az örömnek, a nevetésnek van értelme. Felráz, kimozdít, feledtet, és kárpótol.
Olykor légy ironikus!
Próbáltál már nevetni saját magadon? Próbáld ki, nem bánod meg! Tekints úgy magadra, mint egy humoristára, aki folyton azon munkálkodik, hogy szórakoztasson, hogy örömöt, jó hangulatot teremtsen. Nevess saját apró botlásaidon, megnyilvánulásaidon! Leejtettél egy poharat? Megmenteni úgysem tudod, hát nevess rajta!
Szeress!
A szeretet felülír mindent: kétséget, esélytelenséget, kudarcot, kishitűséget, depressziót, stb. Csak szeretned kell, és többszörösen kapod vissza a szeretetet. Ugyanígy viszonozd mások szeretetét!
Gondolj az eddig elért eredményeidre!
Megbuktál egy vizsgán? Az aktuális kudarcok annyira elvakítanak, hogy nem vesszük észre azt sem, ha teljesen hatalmukba kerítenek. Sokszor hallani: „Soha ne nézz hátra! Ne a múlttal törődj! Ami volt, elmúlt!” Ez azonban nem igaz a múltbéli sikerekre. Amikor fáj, vagy úgy érzed mélyponton vagy, nyugodtan emlékezz.
Ha megfelelően kezeled, a csalódás eltűnik, mintha nem is lett volna. Később megtanulhatsz úgy csalódni, hogy azt a saját hasznodra fordítod, és eljuthatsz addig a pontig, amikor már semmi nem tud csalódást okozni.
Végül pedig egy követendő idézet:
„ÁDÁM
… Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
AZ ÚR
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”Madách Imre: Az ember tragédiája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése