Új év - új név - újabb gondolatok. Köszöntök mindenkit itt, az ominózus Apokalipszis-kampány utáni tizenötödik napon. Hát nem előre megjósoltuk itt a blogon, hogy túléljük majd? Mondjuk nem volt nehéz előre látni. Ha ezt így folytatjuk lassan a Spontareality nevet Delphoi jósdára kell változtatnia Reaktor-nak. Ám ez persze megint csak egy vicces bevezető akar lenni, mert ugye minden bejegyzéshez dukál egy ilyen.
Komolyra fordítva a szót, és a témát, bizonyára észrevettétek a névbeli változást. Akit esetleg érdekelne, hogy miért is változtattam meg - immáron harmadszor - a felhasználónevemet, az megtalálja a választ a tartalomba szőve, ha figyelmesen olvassa tovább a sorokat.
A Karácsony, valamint a Szilveszter közötti nyugalmas időszakban alkalmam volt arra, hogy - kiszakadva a hétköznapok mókuskerekéből - kicsit hosszabb ideig elcsendesedjek, meditáljak, elmélkedjek. Már rám fért ez a szellemi nirvána-állapot, mert - bármennyire is pozitív életszemlélettel élek - a 2012-es év számomra - mérlegserpenyőbe téve a velem történt jó, és rossz dolgokat - bizony negatív irányba tolódott el. Többször kerültem lelkileg mélypontra, alkotói válságba, amiből csak nagy nehezen tudtam barátok segítségével kimászni. Depressziósan az ember hajlamos mindent feketén látni, eltűnnek a színek az életéből, minden egyformán szürke, értelmetlen és hiábavaló. Az írást is abbahagytam, töröltem a blogjaimat, ettől persze csak még mélyebbre jutottam. Kemény csatákat vívtam magamban magammal, de örömmel jelenthetem, hogy sikerült felülkerekednem ezen a negatív állapoton, és megoszthatom nagyvonalakban most veletek, miként is zajlott bennem le ez.
Először is az ember hajlamos a lassan felhalmozódó belső káoszt kivetíteni a külvilágra. Nyilván az ember mindig a könnyebb utat akarja választani, és - valljuk be őszintén - egyszerűbb a környezetünket, szeretteinket hibáztatni a rossz kedvünkért, mint megállni egy pillanatra, és magunkba tekintve megkeresni, illetve megpróbálni orvosolni a problémát. Tehát a kiegyensúlyozott lelkivilágunk alapja kell, hogy legyen, hogy törődjünk a lelkünkkel, belső énünkkel akár meditációval, elmélkedéssel, olvasással, gondolkodással, zenével, esetleg imával.
Másodszor: jó, ha felismerjük azoknak a személyeknek a fontosságát, akik körülvesznek minket. Gyakran elhanyagoljuk a számunkra lelkileg igazán fontos emberek társaságát, kapcsolatát: családunkat, baráti körünket, házastársunkat. Az ismerősöket azért nem említettem meg itt, mert úgy tűnik számomra, hogy manapság ez a fogalom érdekszövetséget jelent csupán, és néha ahelyett, hogy építő lenne, leginkább romboló a hatása az ilyen jellegű kapcsolatoknak. Az is lehet, hogy tévedek ebben, de ez csupán személyes tapasztalatom.
Harmadszor: (itt kapcsolódik a címhez az írás) kell, hogy legyen magunkról egyfajta pozitív jövőképünk. Jó, ha van meggyőződésünk abban, amit szeretnénk elérni az életben. Érdemes elérhető célokat, terveket kitűzni magunk elé, és lépésről-lépésre megvalósítani azokat. Remek dolog, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel, ezeket növekvő önismerettel folyamatosan fejleszthetjük. Végül - de nem utolsó sorban - hosszú távon a kedélyünk megtartásában, csak a pozitív életszemlélet, pozitív gondolkodás, valamint a vallásos élet segíthet. Legalább is engem ezek húztak ki végérvényesen a saját magam által kreált látszatbörtönből.
Tehát - bármennyire is elavult szokásnak tartják sokan - bátran tegyünk pozitív fogadalmakat az újévre is, és meg fogjuk látni, életünk ezzel egyetemben hihetetlen mértékben kivirágzik majd.
Komolyra fordítva a szót, és a témát, bizonyára észrevettétek a névbeli változást. Akit esetleg érdekelne, hogy miért is változtattam meg - immáron harmadszor - a felhasználónevemet, az megtalálja a választ a tartalomba szőve, ha figyelmesen olvassa tovább a sorokat.
A Karácsony, valamint a Szilveszter közötti nyugalmas időszakban alkalmam volt arra, hogy - kiszakadva a hétköznapok mókuskerekéből - kicsit hosszabb ideig elcsendesedjek, meditáljak, elmélkedjek. Már rám fért ez a szellemi nirvána-állapot, mert - bármennyire is pozitív életszemlélettel élek - a 2012-es év számomra - mérlegserpenyőbe téve a velem történt jó, és rossz dolgokat - bizony negatív irányba tolódott el. Többször kerültem lelkileg mélypontra, alkotói válságba, amiből csak nagy nehezen tudtam barátok segítségével kimászni. Depressziósan az ember hajlamos mindent feketén látni, eltűnnek a színek az életéből, minden egyformán szürke, értelmetlen és hiábavaló. Az írást is abbahagytam, töröltem a blogjaimat, ettől persze csak még mélyebbre jutottam. Kemény csatákat vívtam magamban magammal, de örömmel jelenthetem, hogy sikerült felülkerekednem ezen a negatív állapoton, és megoszthatom nagyvonalakban most veletek, miként is zajlott bennem le ez.
Először is az ember hajlamos a lassan felhalmozódó belső káoszt kivetíteni a külvilágra. Nyilván az ember mindig a könnyebb utat akarja választani, és - valljuk be őszintén - egyszerűbb a környezetünket, szeretteinket hibáztatni a rossz kedvünkért, mint megállni egy pillanatra, és magunkba tekintve megkeresni, illetve megpróbálni orvosolni a problémát. Tehát a kiegyensúlyozott lelkivilágunk alapja kell, hogy legyen, hogy törődjünk a lelkünkkel, belső énünkkel akár meditációval, elmélkedéssel, olvasással, gondolkodással, zenével, esetleg imával.
Másodszor: jó, ha felismerjük azoknak a személyeknek a fontosságát, akik körülvesznek minket. Gyakran elhanyagoljuk a számunkra lelkileg igazán fontos emberek társaságát, kapcsolatát: családunkat, baráti körünket, házastársunkat. Az ismerősöket azért nem említettem meg itt, mert úgy tűnik számomra, hogy manapság ez a fogalom érdekszövetséget jelent csupán, és néha ahelyett, hogy építő lenne, leginkább romboló a hatása az ilyen jellegű kapcsolatoknak. Az is lehet, hogy tévedek ebben, de ez csupán személyes tapasztalatom.
Harmadszor: (itt kapcsolódik a címhez az írás) kell, hogy legyen magunkról egyfajta pozitív jövőképünk. Jó, ha van meggyőződésünk abban, amit szeretnénk elérni az életben. Érdemes elérhető célokat, terveket kitűzni magunk elé, és lépésről-lépésre megvalósítani azokat. Remek dolog, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel, ezeket növekvő önismerettel folyamatosan fejleszthetjük. Végül - de nem utolsó sorban - hosszú távon a kedélyünk megtartásában, csak a pozitív életszemlélet, pozitív gondolkodás, valamint a vallásos élet segíthet. Legalább is engem ezek húztak ki végérvényesen a saját magam által kreált látszatbörtönből.
Photo by Sergio Heads on Foter.com / CC BY-ND
Boldog újévet kínálunk!
Tehát - bármennyire is elavult szokásnak tartják sokan - bátran tegyünk pozitív fogadalmakat az újévre is, és meg fogjuk látni, életünk ezzel egyetemben hihetetlen mértékben kivirágzik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése