Régóta tervezem, hogy írok pár sort az anyanyelvünkről, mint a kommunikáció egy speciális megnyilvánulási formájáról, de mint minden magyar ajkú, én is naponta használom, anélkül, hogy tudatában lennék annak belső értékeivel. Honnan ered nyelvünk? Mi a külföldiek véleménye róla? Milyen lehet a magyar, mint idegen nyelv? Fontos-e a nyelvtan, és a szerkezet? Tudunk-e mi magyarul? Tisztában vagyunk-e a nyelv értékeivel?
A legegyszerűbben gondolkodók is beláthatják, hogy a magyar nyelv különbözik az összes többi beszélt nyelvtől. Persze minden nyelv egyedi a maga nemében, de van egy dolog, ami miatt a magyar kilóg a sorból, ez pedig a nyelv írásával és kifejezésmódjával kapcsolatos. A legtöbb magyar szó pontosan ugyanúgy íródik, ahogyan kiejtjük, ami még önmagában nem lenne különlegesség, ami viszont teljesen egyedivé teszi az egyrészt a beszéd megdöbbentő összhangja, harmóniája, másrészt a kifejezőképességének tisztasága.
A legtöbben nem foglalkozunk az anyanyelvünkkel, hiszen agyunk annyira „begyakorolta”, hogy semmi szüksége a nyelvtanra és már-már azzal sem kell törődnie, melyik szó mit jelent, valamint mikor használatos. A beszédet automatikusan és önkéntelenül tanuljuk gyermekkorunkban, szüleink, környezetünk révén és meg kell hagyni, ez a tanulási folyamat nagyon könnyen megy végbe, anélkül, hogy valamit is éreznénk belőle.
A téma szakértői szerint nyelvünk régebbi, mint a többi nyelv. Ezt a következtetést onnan vonták le, hogy szinte minden más nyelvben megtalálhatók magyar szavak, vagy kifejezések olyan módosulatai, amelyek csakis egyetlen, közös nyelvből származhatnak.
Mások azt állítják, hogy a magyar egy az egyben a gondolatokat jeleníti meg, az agyműködést tükrözi.
Emellett híres külföldiek véleménye is megtalálható a magyar nyelvről, amelyekben foglaltak szintén az egyediséget és különlegességet írják le. Az idézetek hitelessége nem mindenhol tisztázott, csak érdekességként láthatóak.
Ugyanakkor a külföldiek szerint nagyon nehéz nyelv. De miért is lehet olyan nehéz? Nyilván magyarként ezt sokkal nehezebb megítélni. Vannak viszont jelek, amelyekből kis visszajelzéseket kaphatunk nyelvünk komplikáltságát illetően. Ilyenek például a különböző fordítóprogramok által produkált eredmények. Amíg egy tolmácsnak jókora szókincs, és agyának számítási kapacitása áll rendelkezésére, addig egy fejlődő fordítóprogram csak a beletáplált szavakból, szókapcsolatokból indulhat ki. Ennek eredményeként szükségszerűen megnő a jelentés- és szórendbeli hibák és tévedések valószínűsége.
Nézzünk egy példát:
Ezt a szöveget ráküldöm egy fordítóra, hogy fordítsa le angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal szembetűnik, ugyanis az általam használt, általában többszörösen összetett mondatok – amelyek egyébként nagyon sokszor fordulnak elő az élőbeszédben is – egyrészt meghaladják a program szórendi szabályait, másrészt vannak szavak, melyek nem lefordíthatók.
Lássuk az előző bekezdést angolul:
This text ráküldöm a translator, to translate into English and then back into Hungarian. The difference is immediately apparent, because I have used, usually in the multi-complex sentences – which would otherwise occur very often in the élőbeszédben too – both exceeding the program's rules of word order, and there are words that are not translated.
Most nézzük ugyanezt visszafordítva magyarra:
Ez a szöveg ráküldöm a fordító, lefordítani angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal látható, mert én használtam, általában a több összetett mondatok – amelyek egyébként gyakran fordulnak elő az élőbeszédben is – mind meghaladja a program szabályai szórend, és vannak szavak, amelyeket nem fordították le.
Az eredeti szöveg birtokában természetesen érthető a fordítás, de maradéktalanul megértenénk, ha csak a visszafordított szöveget látnánk? Nos, a szórend is a különbségek közé tartozik a magyar és a többi nyelv között.
Mindent összevetve a magyar egy ősi nyelv, és kétség kívül bonyolult is. De egy másik lehetséges verzió szerint könnyen feltételezhetjük, hogy pontosan nyelvünk egyszerűségében van a nehézsége, hogy a bonyolult nyelvű külföldieknek nehezebb megérteni az egyszerűbb kapcsolatokat.
Vannak-e a magyar nyelv tanulásának akadályai?
Az ismertebb nyelvek, mint az angol, vagy a német oktatásához rengeteg módszer, oktatási anyag, segédlet áll a rendelkezésünkre. A magyarral már nem ez a helyzet. Gondoltunk valaha arra, hogy milyen lehet egy külföldinek idegen nyelvként tanulni a magyart? A legtöbben nem, pedig részben ez teszi olyan „nehézzé” nyelvünket. A kezdeményezés megvan, vannak magyar nyelviskolák is, a taneszközök viszont eléggé hiányosak. Ugyanakkor egy „magyar nyelvtanár” láttán arra gondolunk: „minek tanítani a magyart, úgyse kíváncsi rá senki!” Ez nem így van, az oktatásra egyre több a külföldiek igénye.
Egy nyelvet a legegyszerűbben hallás után lehet megtanulni, ahogyan a gyermekek a szüleiktől. A szerkezeti felépítéstől teljesen függetlenül alakul ki a nyelv használatának képessége. Az agy alkalmazkodik a szövegkörnyezethez és kommunikációját ahhoz mérten alakítja ki. Ennek mikéntjét feltérképezve jelenleg is folynak neurológiai kutatások, és vannak módszerek, melyek felhasználják azok eredményeit. Ilyenek az úgynevezett „villám” nyelvtanulási módszerek, de még jobban illik a témához az Ivo Toman által kifejlesztett Taxus Learning.
Tudunk magyarul?
Ahhoz, hogy megértsük a nyelvünk megőrzésének szükségszerűségét, meg kell vizsgálnunk a gyermekeink nyelvhasználatát. Az anyanyelvi kultúra megőrzésében a szülőké mellett viszonylag nagy a tanárok felelőssége is, mert napi szinten foglalkoznak a gyerekekkel. A magyar oktatási rendszerben a nyelvtan mellett a gyermekek anyanyelvi és beszédtechnikai képességeire is figyelmet kéne fordítani. Ez azért is égető probléma, mert korunk gyermekei a számítógép előtt nőnek fel, azon keresztül kommunikálnak egymással, ahol a nagyszámú, de rövid szöveges, vagy élőszavas hangüzenetek miatt a szavak rövidítése, a szlengesítés és az anyanyelv másodlagossá válása következik be. A beszédpartnerek rákényszerülnek arra, hogy más nyelvek szavait használják, csak azért, hogy színesebbé tegyék mondandójukat.
Példaként nézzünk meg egy mai gyerekek közt folyó elektronikus beszélgetést (szándékosan a legszélsőségesebb esetet választottam, amelyben megtalálható az legtöbb vizsgált probléma):
Sok tanár kapna a fejéhez, ha ilyen beszélgetésben lenne része. Tényleg így beszélnek egymással a mai gyerekek? Nyilván nem ilyen gyászos a helyzet, mégegyszer mondom: ez csak egy szélsőséges eset volt!
Első ránézésre megfigyelhető a szavak rendellenes rövidítése, ami egyértelműen a gyors eszmecsere miatt van jelen. Nagyon szembetűnő az úgynevezett hangulatjelek használata, amelyek hatására a szöveg átláthatatlanná és érthetetlenné válik. A szleng, a káromkodás, valamint az angol szavak ilyen módon történő keverése teljesen átalakítja az interakciót, amelyből már nem a helyesírás és a szép fogalmazásmód, hanem a nyelv iránti teljes közömbösség, és tiszteletlenség mutatkozik meg, így nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne javítanánk ki:
Láthatjuk, hogy a kijavított szöveg nem sokkal több, de mégsem tartalmaz nyelvtani hibát. Ezt már nevezhetjük párbeszédnek, vagy eszmecserének, amely mindenki számára érthető, világos.
Ahhoz, hogy valaki értse, megfelelően használja és szeresse is az anyanyelvét, a maitól merőben eltérő felfogás szükséges. Nem elég azt mondanunk, hogy: „Mi tudunk magyarul!” Ugyanis ez a kijelentés feltételezi, hogy ismerjük nyelvünk történetét, szerkezetét, nyelvtanát és úgy használjuk, hogy közben tudatosan védjük, de egyúttal tovább is adjuk a minket követő generációnak.
Minden nemzet büszke saját nyelvére, mert nem csak azzal fejezi ki magát és kommunikál, hanem a gondolkodása is az anyanyelvén történik. Természetesen a többnyelvűség a mai világban alapkövetelmény, de legalább annyira legyünk hűek nyelvünkhöz, hogy kimutatjuk büszkeségünket. Legyünk büszkék arra, hogy magyarul beszélünk!
A témához kapcsolódó filmsorozat, amely nem csak a nyelvvel, hanem a magyarság történetével is behatóan foglalkozik:
Csillagösvényen
A legegyszerűbben gondolkodók is beláthatják, hogy a magyar nyelv különbözik az összes többi beszélt nyelvtől. Persze minden nyelv egyedi a maga nemében, de van egy dolog, ami miatt a magyar kilóg a sorból, ez pedig a nyelv írásával és kifejezésmódjával kapcsolatos. A legtöbb magyar szó pontosan ugyanúgy íródik, ahogyan kiejtjük, ami még önmagában nem lenne különlegesség, ami viszont teljesen egyedivé teszi az egyrészt a beszéd megdöbbentő összhangja, harmóniája, másrészt a kifejezőképességének tisztasága.
Az anyanyelvet ajándékba kapjuk, még csak kérnünk sem kell, önkéntelenül tanuljuk a legjobb tanárainktól, a szüleinktől
A legtöbben nem foglalkozunk az anyanyelvünkkel, hiszen agyunk annyira „begyakorolta”, hogy semmi szüksége a nyelvtanra és már-már azzal sem kell törődnie, melyik szó mit jelent, valamint mikor használatos. A beszédet automatikusan és önkéntelenül tanuljuk gyermekkorunkban, szüleink, környezetünk révén és meg kell hagyni, ez a tanulási folyamat nagyon könnyen megy végbe, anélkül, hogy valamit is éreznénk belőle.
A téma szakértői szerint nyelvünk régebbi, mint a többi nyelv. Ezt a következtetést onnan vonták le, hogy szinte minden más nyelvben megtalálhatók magyar szavak, vagy kifejezések olyan módosulatai, amelyek csakis egyetlen, közös nyelvből származhatnak.
Mások azt állítják, hogy a magyar egy az egyben a gondolatokat jeleníti meg, az agyműködést tükrözi.
Emellett híres külföldiek véleménye is megtalálható a magyar nyelvről, amelyekben foglaltak szintén az egyediséget és különlegességet írják le. Az idézetek hitelessége nem mindenhol tisztázott, csak érdekességként láthatóak.
Grimm Jakab meseíró a XIX. századból, aki egyben a német tudományos nyelvtan megalkotója. „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.” N. Erbersberg bécsi tudós szintén a XIX. századból „Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benn minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.” Sir John Bowring angol nyelvész 1830-ban. „A magyar nyelv egész sajátos módon fejlődött és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődő nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padolatait sem tudjuk megmagyarázni honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot, annak is az első tételét.” George Bernard Shaw drámaíró – az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Grover Sanders Krantz amerikai kutató „A magyar nyelv ősisége Magyarországon (…) meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét (…), az összes helyben maradó nyelv közül a legrégebbi.” Ove Berglund svéd orvos és műfordító „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” „Amikor először megláttam József Attila verseit, valami megütött. A poémák képe, a betűk, a szavak képe? Még ma sem tudom megfogalmazni. Aztán felolvastattam néhány verset, és akkor már tudtam, hogy a magyar az istenek nyelve, és azért teremtették, hogy az emberek költeményeket írjanak rajta. Pedig akkor még nem is értettem József Attila szavait. Amikor magyar barátom segítségével aztán erre is sor került, tudtam, nincs menekvés. Ezeket a verseket svédül meg kell szólaltatnom!” Teller Ede atomfizikus „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” Isaac Asimov scifi író: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!” |
::
Kiss Dénes értekezései a magyar nyelvről, annak ősiségéről.
Bepillanthatunk nyelvünk titkaiba egy nyelvkutató szemével.
Kiss Dénes értekezései a magyar nyelvről, annak ősiségéről.
Bepillanthatunk nyelvünk titkaiba egy nyelvkutató szemével.
Ugyanakkor a külföldiek szerint nagyon nehéz nyelv. De miért is lehet olyan nehéz? Nyilván magyarként ezt sokkal nehezebb megítélni. Vannak viszont jelek, amelyekből kis visszajelzéseket kaphatunk nyelvünk komplikáltságát illetően. Ilyenek például a különböző fordítóprogramok által produkált eredmények. Amíg egy tolmácsnak jókora szókincs, és agyának számítási kapacitása áll rendelkezésére, addig egy fejlődő fordítóprogram csak a beletáplált szavakból, szókapcsolatokból indulhat ki. Ennek eredményeként szükségszerűen megnő a jelentés- és szórendbeli hibák és tévedések valószínűsége.
Nézzünk egy példát:
Ezt a szöveget ráküldöm egy fordítóra, hogy fordítsa le angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal szembetűnik, ugyanis az általam használt, általában többszörösen összetett mondatok – amelyek egyébként nagyon sokszor fordulnak elő az élőbeszédben is – egyrészt meghaladják a program szórendi szabályait, másrészt vannak szavak, melyek nem lefordíthatók.
Lássuk az előző bekezdést angolul:
This text ráküldöm a translator, to translate into English and then back into Hungarian. The difference is immediately apparent, because I have used, usually in the multi-complex sentences – which would otherwise occur very often in the élőbeszédben too – both exceeding the program's rules of word order, and there are words that are not translated.
Most nézzük ugyanezt visszafordítva magyarra:
Ez a szöveg ráküldöm a fordító, lefordítani angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal látható, mert én használtam, általában a több összetett mondatok – amelyek egyébként gyakran fordulnak elő az élőbeszédben is – mind meghaladja a program szabályai szórend, és vannak szavak, amelyeket nem fordították le.
Szótár | készítő: Reactor
A fordítás sohasem tartozott a könnyű dolgok közé, de kulcsfontosságú a nyelvek közti megfelelő konverzióban
Az eredeti szöveg birtokában természetesen érthető a fordítás, de maradéktalanul megértenénk, ha csak a visszafordított szöveget látnánk? Nos, a szórend is a különbségek közé tartozik a magyar és a többi nyelv között.
Mindent összevetve a magyar egy ősi nyelv, és kétség kívül bonyolult is. De egy másik lehetséges verzió szerint könnyen feltételezhetjük, hogy pontosan nyelvünk egyszerűségében van a nehézsége, hogy a bonyolult nyelvű külföldieknek nehezebb megérteni az egyszerűbb kapcsolatokat.
Vannak-e a magyar nyelv tanulásának akadályai?
Az ismertebb nyelvek, mint az angol, vagy a német oktatásához rengeteg módszer, oktatási anyag, segédlet áll a rendelkezésünkre. A magyarral már nem ez a helyzet. Gondoltunk valaha arra, hogy milyen lehet egy külföldinek idegen nyelvként tanulni a magyart? A legtöbben nem, pedig részben ez teszi olyan „nehézzé” nyelvünket. A kezdeményezés megvan, vannak magyar nyelviskolák is, a taneszközök viszont eléggé hiányosak. Ugyanakkor egy „magyar nyelvtanár” láttán arra gondolunk: „minek tanítani a magyart, úgyse kíváncsi rá senki!” Ez nem így van, az oktatásra egyre több a külföldiek igénye.
A magyar, mint idegen nyelv oktatása a mi érdekünk is.
Egy nyelvet a legegyszerűbben hallás után lehet megtanulni, ahogyan a gyermekek a szüleiktől. A szerkezeti felépítéstől teljesen függetlenül alakul ki a nyelv használatának képessége. Az agy alkalmazkodik a szövegkörnyezethez és kommunikációját ahhoz mérten alakítja ki. Ennek mikéntjét feltérképezve jelenleg is folynak neurológiai kutatások, és vannak módszerek, melyek felhasználják azok eredményeit. Ilyenek az úgynevezett „villám” nyelvtanulási módszerek, de még jobban illik a témához az Ivo Toman által kifejlesztett Taxus Learning.
Tudunk magyarul?
Ahhoz, hogy megértsük a nyelvünk megőrzésének szükségszerűségét, meg kell vizsgálnunk a gyermekeink nyelvhasználatát. Az anyanyelvi kultúra megőrzésében a szülőké mellett viszonylag nagy a tanárok felelőssége is, mert napi szinten foglalkoznak a gyerekekkel. A magyar oktatási rendszerben a nyelvtan mellett a gyermekek anyanyelvi és beszédtechnikai képességeire is figyelmet kéne fordítani. Ez azért is égető probléma, mert korunk gyermekei a számítógép előtt nőnek fel, azon keresztül kommunikálnak egymással, ahol a nagyszámú, de rövid szöveges, vagy élőszavas hangüzenetek miatt a szavak rövidítése, a szlengesítés és az anyanyelv másodlagossá válása következik be. A beszédpartnerek rákényszerülnek arra, hogy más nyelvek szavait használják, csak azért, hogy színesebbé tegyék mondandójukat.
Példaként nézzünk meg egy mai gyerekek közt folyó elektronikus beszélgetést (szándékosan a legszélsőségesebb esetet választottam, amelyben megtalálható az legtöbb vizsgált probléma):
- csá figyúú :P - szasz mi??? :) - mekuksiztad számot mit kültm tgnapű - ja thenksz tökkre Ok :O lájkolom nagy vlt!!! ijen jöhet ezerrel 8) - OMG nekem szar XD de azér csak toccsed le!!! - am csajjal kra fleshheltük a buliba :D tiszta tutiság. meg nyomtuk a dancet rá mint ÁLLAT. - az kafa. na huzok alcsizni hlnap talizunk :P - Ok akk csáó |
Sok tanár kapna a fejéhez, ha ilyen beszélgetésben lenne része. Tényleg így beszélnek egymással a mai gyerekek? Nyilván nem ilyen gyászos a helyzet, mégegyszer mondom: ez csak egy szélsőséges eset volt!
Első ránézésre megfigyelhető a szavak rendellenes rövidítése, ami egyértelműen a gyors eszmecsere miatt van jelen. Nagyon szembetűnő az úgynevezett hangulatjelek használata, amelyek hatására a szöveg átláthatatlanná és érthetetlenné válik. A szleng, a káromkodás, valamint az angol szavak ilyen módon történő keverése teljesen átalakítja az interakciót, amelyből már nem a helyesírás és a szép fogalmazásmód, hanem a nyelv iránti teljes közömbösség, és tiszteletlenség mutatkozik meg, így nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne javítanánk ki:
- Szia, figyelj! - Szia, mi újság? - Megnézted azt a zeneszámot, amit küldtem neked tegnap? - Igen, köszönöm szépen! Nagyon tetszik, ilyet még sokat küldhetsz! - Nekem annyira nem tetszett, de azért te csak töltsd le! - Amúgy a barátnőmnek is nagyon tetszett a házibulin. Jó, mert táncoltunk is alatta. - Örülök, hogy tetszett! Most megyek aludni, majd holnap találkozunk. - Rendben van, szia! |
Láthatjuk, hogy a kijavított szöveg nem sokkal több, de mégsem tartalmaz nyelvtani hibát. Ezt már nevezhetjük párbeszédnek, vagy eszmecserének, amely mindenki számára érthető, világos.
Ahhoz, hogy valaki értse, megfelelően használja és szeresse is az anyanyelvét, a maitól merőben eltérő felfogás szükséges. Nem elég azt mondanunk, hogy: „Mi tudunk magyarul!” Ugyanis ez a kijelentés feltételezi, hogy ismerjük nyelvünk történetét, szerkezetét, nyelvtanát és úgy használjuk, hogy közben tudatosan védjük, de egyúttal tovább is adjuk a minket követő generációnak.
Minden nemzet büszke saját nyelvére, mert nem csak azzal fejezi ki magát és kommunikál, hanem a gondolkodása is az anyanyelvén történik. Természetesen a többnyelvűség a mai világban alapkövetelmény, de legalább annyira legyünk hűek nyelvünkhöz, hogy kimutatjuk büszkeségünket. Legyünk büszkék arra, hogy magyarul beszélünk!
A témához kapcsolódó filmsorozat, amely nem csak a nyelvvel, hanem a magyarság történetével is behatóan foglalkozik:
Csillagösvényen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése