Három év! Mennyi öröm, szenvedés, szeretet, kétségbeesés, megdöbbenés, de mindenekelőtt mennyi hála és lekötelezettség! Hála az életért, minden új napért, óráért és percért. De ugyanígy hála minden kellemetlenségért, minden bántásért és rosszért, amelyek erősítettek és általuk mindig tovább léptünk az önismeret felé vezető úton.
Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.
Néha nehéz megérteni a világot annak aránytalanságai, igazságtalansága miatt. A keresztény hit szerint nem is kell, mert a világ egyenlő Istennel, nekünk csak követnünk kell a Bibliában leírtakat, és ha hitünk erős marad, mindvégig kitart, akkor bebocsátást nyerünk az öröklétbe. Ezt az öröklétet már itt a Földön is gyakorolhatjuk az életmódunkkal. Azt hiszem minden ember célja – a szíve mélyén – az, hogy élete során mindig egészséges, boldog és reményteljes legyen. Legyen valami, amiért küzdhet, ha az csak egy apró eszme is.
Mi sem szeretnénk mást, de ennél kevesebbet sem. Nem akarunk rád erőltetni semmit, pusztán egy véleményt mondunk el, a saját verziónkat, amelynek befogadása már rajtad áll.
Mi minden történt velünk ez alatt a 3 év alatt? Tekintsünk egy kicsit vissza a blog fontosabb eseményeire!
A kezdet
Pár évvel az első bejegyzés közzététele előtt kezdett foglalkoztatni a blogolás, mint nem csak öncélú tevékenység, de a közelébe igazán csak akkor kerültem, amikor egyre több blog meglátogatása után úgy döntöttem, létrehozom a sajátom. Még csak azt sem hittem, hogy ez a weboldal egy, vagy két hónapig élni fog, nemhogy 3 évig.
Az első bejegyzés a „kezdünk” 2009. június 14-én 14:10-kor egy apró beköszönés volt, amely a blog háttértémáit, a spontaneitást és a valóságot hozta előtérbe, valamint azt is jelezte, hogy rövidebb gondolatokkal, elmélkedésekkel fogok véleményt alkotni mindenről. A „mindenről” talán túlzásnak tűnhet, de itt a látószögre vonatkozik, amely azt jelenti, hogy megpróbálunk összefüggéseket találni a világ dolgai közt. Így visszagondolva azt mondhatom, jól tettem, hogy létrehoztam ezt a blogot, hogy megkezdtem egy történetet, amely még ma is tart és gyümölcseit nem csak én élvezem, hanem a társszerzőm, az olvasók és mindenki, aki akár csak egy pillanatra is betéved hozzánk.
A lelkesedés időszaka
Ebben az időszakban 3-5 naponta jelentek meg új bejegyzések, a legkülönbözőbb témákban. Egyfajta útkeresés volt, amely ugyan még ma is tart, de nem ilyen intenzitással. Az első 20 bejegyzésben többek közt az álmoktól, a zenétől, a fizikai munkától kezdve kitértem a weblapszerkesztésre, a mosolyra, az időre, a kertészkedésre, a szellemekre és a közlekedésre is. Nem mondom, hogy minden „szentírás” volt, amit leírtam ugyanúgy, ahogy a mostani bejegyzések sem azok.
A legnépszerűbb bejegyzés
Ugyanebben az évben született meg az idáig legnézettebb, legolvasottabb bejegyzés az „Otthonunk – csodálatos film a Földről és arról, amit veszíthetünk” című írás, amely bár egy filmre épült, mégis olyan témát dolgozott fel, vagy inkább kezdett feldolgozni, amely a legtöbb olvasót érdekelte. Ez pedig a környezetvédelem, amely jó téma, mindig és sokat lehet írni róla, később mégsem elsősorban ebbe az irányba haladtam a bejegyzések témáját tekintve.
A lassulás
A kezdeti lelkesedés aztán egyre inkább megfontoltságba ment át. Az egyre kevesebb bejegyzés oka az, hogy nem szerettem volna, hogy a blog töltse ki az életemet. Először havonta, aztán kéthavonta készültek újabb irományok, mára viszont már előfordul a 3 havi gyakoriság is. Ne izgulj, ez teljesen megszokott egy ilyen látogatottságú blognál.
Sokszor teljesen hidegen hagyott az oldal, nem érdekelt semmi, ami vele kapcsolatos. Ezek az időszakok változást sürgettek. Én sem tudtam, hogy ez a változás milyen jellegű lesz, mi fog megváltozni, csak azt tudtam, hogy be fog következni.
PhoeniX
A sorozatos mélypontok után 2010 decemberében csatlakozott a bloghoz egy társszerző, aki ugyan más néven kezdte az írást, de később mind névben, mind stílusban megtalálta az útját. PhoeniX önként vállalta, hogy segít színesebbé tenni a blogot és folyamatos bejegyzéseivel azóta sem hagy cserben. Bejegyzéseiről már korábban írtam, mindenki eldöntheti, hogy milyennek találja őket, a céljuk ugyanaz, mint a blognak.
PhoeniX: Itt szeretném megköszönni eddigi munkádat, remélem, még sokáig szerzője leszel a blognak!
Változások a blogon tavaly június óta
A legszembetűnőbb változás a statikus főoldal, amelyen egy köszöntőt olvashatsz, valamint egy eseménynaptár segítségével tájékozódhatsz a blog aktuális eseményeiről. Itt láthatod a legfrissebb bejegyzésekre mutató linkeket, valamint egy „belépés” gombot, amelynek használatával a legutolsó bejegyzéstől kezdve végigolvashatod a blogot. A cél a minél könnyebb kezelhetőség, az hogy ne a keresgélés és a technikai problémák vegyék el a felhasználók értékes idejét.
Külföldi látogatók
Külön köszönet külföldi látogatóinknak, akik közül páran vissza is jeleztek nekünk. Ők nem magyar ajkúak, de a Google fordító segítségével mindenki nagyjából megértheti mondanivalójukat. Örülök, hogy külföldön is látnak minket, páran tudnak rólunk és ez nagyszerű.
Statisztika
Most is bizakodással tölt el az, hogy idén márciusban fogadhattuk a 20 000. látogatót. Vannak első, visszatérő látogatóink, és rengetegen vannak, akik még nem hallottak rólunk. Úgy gondolom, minél kevesebben tudnak a blogról, annál családiasabb, közvetlenebb tud maradni. Ennek ellenére mindig kíváncsisággal böngészem az oldal statisztikáit, mert olvasókat nagyon könnyű szerezni, viszont nagyon nehéz feladat megtartani őket. Itt szeretném elmondani, hogy állandó olvasóinkról nem feledkeztünk meg, tudunk rólatok, és ti is tudtok rólunk. Szeretnénk, ha a jövőben is megtisztelnétek jelenlétetekkel.
Folytatás
Nem állunk le! Ezt úgyis minden évben kétszer elmondom, egyszer a születésnapunkon, másodszor pedig szilveszterkor. Legalább is, addig nem lesz vége a blognak, amíg ihlet, béke, levegő, vagy áramszolgáltatás, van. Legalább ilyen lelkesedéssel kezdjük meg a 4. évünket, amely reméljük nem az utolsó lesz és még sok érdekes, színes, elgondolkodtató témát sikerül felvonultatnunk.
A 3 évi folyamatos működés alatt azért remélem sikerült párat közületek – olvasók közül – megnevettetni, megríkatni, esetleg elgondolkodtatni. Ha úgy érzed, kaptál valami pluszt, legyen az akármilyen elenyésző is, győzd le a „félelmed”, vagy az érdektelenséged és írd meg nekem! Az írások mögött ne engem, vagy bárki mást keress, hanem saját magad. Egyszerűen éld bele magad azokba az élethelyzetekbe, amelyeket megfogalmaztam.
Végül pedig köszönet az összes hazai és külföldi látogatónak, PhoeniX-nek, és természetesen a szolgáltatónak, a Blogger és a Google üzemeltetőinek, valamint a Kaliforniai Mountain View szerverpark munkatársainak, és mindazoknak, akik folyamatosan hozzájárulnak a blog működéséhez.
De ne szaporítsuk a szót túlságosan! A folytatásban is jó szórakozást, kikapcsolódást, feltöltődést és mindenekelőtt életet kívánok mindenkinek, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül velünk, vagy ellátogat hozzánk!
Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.
Kép a blog főcíméről | Készítő: Reactor
3 éve töretlenül
Néha nehéz megérteni a világot annak aránytalanságai, igazságtalansága miatt. A keresztény hit szerint nem is kell, mert a világ egyenlő Istennel, nekünk csak követnünk kell a Bibliában leírtakat, és ha hitünk erős marad, mindvégig kitart, akkor bebocsátást nyerünk az öröklétbe. Ezt az öröklétet már itt a Földön is gyakorolhatjuk az életmódunkkal. Azt hiszem minden ember célja – a szíve mélyén – az, hogy élete során mindig egészséges, boldog és reményteljes legyen. Legyen valami, amiért küzdhet, ha az csak egy apró eszme is.
Mi sem szeretnénk mást, de ennél kevesebbet sem. Nem akarunk rád erőltetni semmit, pusztán egy véleményt mondunk el, a saját verziónkat, amelynek befogadása már rajtad áll.
Mi minden történt velünk ez alatt a 3 év alatt? Tekintsünk egy kicsit vissza a blog fontosabb eseményeire!
A kezdet
Pár évvel az első bejegyzés közzététele előtt kezdett foglalkoztatni a blogolás, mint nem csak öncélú tevékenység, de a közelébe igazán csak akkor kerültem, amikor egyre több blog meglátogatása után úgy döntöttem, létrehozom a sajátom. Még csak azt sem hittem, hogy ez a weboldal egy, vagy két hónapig élni fog, nemhogy 3 évig.
Az első bejegyzés a „kezdünk” 2009. június 14-én 14:10-kor egy apró beköszönés volt, amely a blog háttértémáit, a spontaneitást és a valóságot hozta előtérbe, valamint azt is jelezte, hogy rövidebb gondolatokkal, elmélkedésekkel fogok véleményt alkotni mindenről. A „mindenről” talán túlzásnak tűnhet, de itt a látószögre vonatkozik, amely azt jelenti, hogy megpróbálunk összefüggéseket találni a világ dolgai közt. Így visszagondolva azt mondhatom, jól tettem, hogy létrehoztam ezt a blogot, hogy megkezdtem egy történetet, amely még ma is tart és gyümölcseit nem csak én élvezem, hanem a társszerzőm, az olvasók és mindenki, aki akár csak egy pillanatra is betéved hozzánk.
A lelkesedés időszaka
Ebben az időszakban 3-5 naponta jelentek meg új bejegyzések, a legkülönbözőbb témákban. Egyfajta útkeresés volt, amely ugyan még ma is tart, de nem ilyen intenzitással. Az első 20 bejegyzésben többek közt az álmoktól, a zenétől, a fizikai munkától kezdve kitértem a weblapszerkesztésre, a mosolyra, az időre, a kertészkedésre, a szellemekre és a közlekedésre is. Nem mondom, hogy minden „szentírás” volt, amit leírtam ugyanúgy, ahogy a mostani bejegyzések sem azok.
A legnépszerűbb bejegyzés
Ugyanebben az évben született meg az idáig legnézettebb, legolvasottabb bejegyzés az „Otthonunk – csodálatos film a Földről és arról, amit veszíthetünk” című írás, amely bár egy filmre épült, mégis olyan témát dolgozott fel, vagy inkább kezdett feldolgozni, amely a legtöbb olvasót érdekelte. Ez pedig a környezetvédelem, amely jó téma, mindig és sokat lehet írni róla, később mégsem elsősorban ebbe az irányba haladtam a bejegyzések témáját tekintve.
A lassulás
A kezdeti lelkesedés aztán egyre inkább megfontoltságba ment át. Az egyre kevesebb bejegyzés oka az, hogy nem szerettem volna, hogy a blog töltse ki az életemet. Először havonta, aztán kéthavonta készültek újabb irományok, mára viszont már előfordul a 3 havi gyakoriság is. Ne izgulj, ez teljesen megszokott egy ilyen látogatottságú blognál.
Sokszor teljesen hidegen hagyott az oldal, nem érdekelt semmi, ami vele kapcsolatos. Ezek az időszakok változást sürgettek. Én sem tudtam, hogy ez a változás milyen jellegű lesz, mi fog megváltozni, csak azt tudtam, hogy be fog következni.
PhoeniX
A sorozatos mélypontok után 2010 decemberében csatlakozott a bloghoz egy társszerző, aki ugyan más néven kezdte az írást, de később mind névben, mind stílusban megtalálta az útját. PhoeniX önként vállalta, hogy segít színesebbé tenni a blogot és folyamatos bejegyzéseivel azóta sem hagy cserben. Bejegyzéseiről már korábban írtam, mindenki eldöntheti, hogy milyennek találja őket, a céljuk ugyanaz, mint a blognak.
PhoeniX: Itt szeretném megköszönni eddigi munkádat, remélem, még sokáig szerzője leszel a blognak!
Változások a blogon tavaly június óta
A legszembetűnőbb változás a statikus főoldal, amelyen egy köszöntőt olvashatsz, valamint egy eseménynaptár segítségével tájékozódhatsz a blog aktuális eseményeiről. Itt láthatod a legfrissebb bejegyzésekre mutató linkeket, valamint egy „belépés” gombot, amelynek használatával a legutolsó bejegyzéstől kezdve végigolvashatod a blogot. A cél a minél könnyebb kezelhetőség, az hogy ne a keresgélés és a technikai problémák vegyék el a felhasználók értékes idejét.
Külföldi látogatók
Külön köszönet külföldi látogatóinknak, akik közül páran vissza is jeleztek nekünk. Ők nem magyar ajkúak, de a Google fordító segítségével mindenki nagyjából megértheti mondanivalójukat. Örülök, hogy külföldön is látnak minket, páran tudnak rólunk és ez nagyszerű.
Statisztika
Most is bizakodással tölt el az, hogy idén márciusban fogadhattuk a 20 000. látogatót. Vannak első, visszatérő látogatóink, és rengetegen vannak, akik még nem hallottak rólunk. Úgy gondolom, minél kevesebben tudnak a blogról, annál családiasabb, közvetlenebb tud maradni. Ennek ellenére mindig kíváncsisággal böngészem az oldal statisztikáit, mert olvasókat nagyon könnyű szerezni, viszont nagyon nehéz feladat megtartani őket. Itt szeretném elmondani, hogy állandó olvasóinkról nem feledkeztünk meg, tudunk rólatok, és ti is tudtok rólunk. Szeretnénk, ha a jövőben is megtisztelnétek jelenlétetekkel.
Folytatás
Nem állunk le! Ezt úgyis minden évben kétszer elmondom, egyszer a születésnapunkon, másodszor pedig szilveszterkor. Legalább is, addig nem lesz vége a blognak, amíg ihlet, béke, levegő, vagy áramszolgáltatás, van. Legalább ilyen lelkesedéssel kezdjük meg a 4. évünket, amely reméljük nem az utolsó lesz és még sok érdekes, színes, elgondolkodtató témát sikerül felvonultatnunk.
A 3 évi folyamatos működés alatt azért remélem sikerült párat közületek – olvasók közül – megnevettetni, megríkatni, esetleg elgondolkodtatni. Ha úgy érzed, kaptál valami pluszt, legyen az akármilyen elenyésző is, győzd le a „félelmed”, vagy az érdektelenséged és írd meg nekem! Az írások mögött ne engem, vagy bárki mást keress, hanem saját magad. Egyszerűen éld bele magad azokba az élethelyzetekbe, amelyeket megfogalmaztam.
Végül pedig köszönet az összes hazai és külföldi látogatónak, PhoeniX-nek, és természetesen a szolgáltatónak, a Blogger és a Google üzemeltetőinek, valamint a Kaliforniai Mountain View szerverpark munkatársainak, és mindazoknak, akik folyamatosan hozzájárulnak a blog működéséhez.
De ne szaporítsuk a szót túlságosan! A folytatásban is jó szórakozást, kikapcsolódást, feltöltődést és mindenekelőtt életet kívánok mindenkinek, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül velünk, vagy ellátogat hozzánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése