Emlékek és vágyak – időkapszulák az elménkben

Az emlékek általában a múlt nagyon pontos lenyomatai, amelyeket hosszú távú memóriánkban őrzünk, ahonnan szinte bármikor előhívhatók. Lehetnek pozitív, illetve negatív eseményeket rögzítők, de egy dologban megegyeznek: általuk – ha csak képzeletben is – visszautazhatunk a múltba. Hogyan befolyásolja személyiségünket a legrégibb emlékünk? A rossz emlékeknek milyen pozitív hatásai lehetségesek? Megváltoztathatjuk-e a jövőt vágyakozással?

Mi a legrégibb emléked az életedből? Erre a kérdésre nem jön azonnal a válasz. Nyílván elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon mi is lehetett az. Kitalálsz olyan általános dolgokat, hogy: „az első születésnapod”, vagy „az első utazásod babakocsiban” és megpróbálod ezekhez igazítani, ezek segítségével felhozni az emlékeidet és van, amikor sikerül, van, amikor nem.
Éppen az első emlékünk az, ami megmutatja, hogyan fogjuk fel az életet, ugyanis ez az, ami már a kezdetektől befolyásolta tudatunkat, viszonyunkat a világhoz, mert még mindig emlékszünk rá.

Ha első emlékünk pozitív, pl. egy önfeledt játék emléke, akkor arra örömteli visszaemlékezni, és az akkori boldogság egy részét időnként sikerül becsempészni mostani életünkbe.
Ha a gyermekkorból rossz emlékeink, beidegződéseink vannak, az rossz hatással van jelenünkre, de ez különböző módszerekkel, pl. a tudat átprogramozásával megfelelően kezelhető.

Visszatérve az első emlékre, annak meghatározó voltára:
A legrégibb emlékem – amire még képes vagyok visszaemlékezni – a gyermekágyhoz, a játékhoz kötődik. Csecsemőkorban minden tárgy, minden képi- és hanghatás, valamint a környezet minden kis rezdülése módosítja a kialakulóban lévő személyiséget. Az ember aztán csak évekkel, évtizedekkel később jön rá ezek valódi jelentőségére, és érti meg hatásukat.

Photo by joncutrer on Foter.com / CC BY

A játék a gyermek számára egy nagyszerű élmény, de egyúttal tanulás is, amely felkészít az életre, fejleszt, erősít, és emléke meghatározó marad

Ugyanakkor nem minden negatív gyermekkori élmény hátráltatja a fejlődést, pont ellenkezőleg, az „ami nem öl meg, erősít” elv alapján sok rossznak mondott élethelyzet egészen előnyös személyiségbeli változásokat eredményez. Az egyik ilyen rossz élmény a gondoskodás hiánya. Az, amikor a gyermek sír, és az anyának nem áll módjában azonnal ott teremni, és megoldani a problémát. Ha a sírás rövid időn belül abbamarad, akkor felesleges a gondoskodás, és a gyermek előbb-utóbb megtanulja kezelni a helyzetet, így személyisége pozitív irányba fejlődik.
Ha a sírást kiváltó folyamat nem éhség, vagy betegség, hanem csak egyszerűen az unalom, vagy a figyelemfelkeltés, az azt jelenti, hogy a gyermek teszteli az anya kitartását, és ha megkapja a gondoskodást, akkor a továbbiakban is igényt tart rá, ez viszont hátráltatja fejlődését.

Mindannyian időgépek vagyunk, mert az emlékeink múltbéli pillanatokhoz, és helyekhez kötnek. Olyan időkapszulák, amelyek segítségével időben és térben is utazhatunk. Bármikor felidézhetünk egy meghitt vacsorát, vagy egy kalandos utazást, amelyet már korábban pozitív élményként átéltünk.

Lejátszó | Készítő: Reactor

Az időt, jelen esetben a lejátszást megállítani nem tudjuk, viszont mindig le tudunk ülni, elmélkedni, meditálni, átgondolni az életünket, valamint előhívhatunk emlékeket és persze vágyakozhatunk is jövőbeli dolgok után

És általában ezt is tesszük, mert a „most” az ember számára mindig is egy nehezen meghatározható fogalom, vagy időpont. A most nem létezik. Az éppen átélt pillanatra nem mondhatom azt, hogy ez most van, hiszen mire kimondom, már a múltban van.

Az idősödő, sokat megélt emberek gondolkodása fokozatosan megváltozik, lassul az életritmusuk, ugyanakkor az idő múlását gyorsulónak ítélik meg. Igyekeznek minél több pillanatot igazán megélni, megpróbálnak a múltba kapaszkodni. A gondolkodásmódjuk változásával lehetővé válik számukra, hogy minél több emléket hozzanak elő életük bármely szakaszából. A nagymamák és nagypapák sokszor órákig tartó mesedélutánt szoktak tartani a családnak.

Az emlékek élnek, hiszen az újbóli felépítésükhöz szükséges információ az élő szövet mintázataiban tárolódik és minden előhíváskor újra megteremti az emlék megélésének pillanatát, azt az élethelyzetet, vagy személyt, aki az emlék tárgya. „Addig élsz, amíg emlékeznek rád.” Tartja a mondás, és valóban, meghalt szeretteink tovább élnek bennünk, az emlékeinkben.

De nem csak a múltba mutató emlékeink, hanem a jövőt formáló vágyaink, álmaink is ugyanekkora jelentőséggel bírnak. Amíg viszont a múlt már nem változtatható meg, a jövő képlékeny, rugalmas, képes változni, és – egyes elképzelések szerint – képesek vagyunk rá, hogy megváltoztassuk.

Pl. az alapvágy a következő: „Úgy meginnék egy jófajta bort!” Akarat nélkül nem lesz bor sem, de ha elmegyek a boltba és megveszem, akkor mintegy beteljesítem a vágyamat és megváltoztatom az egészen közeli jövőt. Ez nyílván egy egyszerű, könnyen megoldható, beteljesíthető vágy volt. Persze más a kérdés az „úgy szeretnék egészséges lenni!”, vagy „jó lenne egy kis pénz!”, esetleg „új autó kéne” típusú vágyak esetén, amelyek eléréséhez sok kisebb vágynak kell teljesülnie, és az ő következményükként materializálódnak majd.

Határidőnapló | Készítő: Reactor

A vágyak az elménkben, mint egy határidőnaplóban kerülnek feljegyzésre, ahol folyamatosan szem előtt vannak

A dolog lényege, hogy ami után vágyakozunk, az folyamatosan foglalkoztat, cselekvésre késztet minket, és a belső ösztönzés hatására fáradhatatlanul vagyunk képesek dolgozni a teljesülése érdekében.

Mindenki vágyakozik valami után, ami jó dolog, mert feladatokat ad, próbára tesz, hogy el tudod-e érni, hogy bizonyítasz-e saját magadnak.

Amíg az emlékeink által a múlt egy nyitott könyv előttünk, addig a vágyak előre mutatnak, minduntalan munkálkodnak bennünk, általuk örömre, boldogságra lelhetünk és segítenek elérni életünk célját.

Korunk gyermekjátékai a számítógépes játékok

Vajon a készség, ügyesség, vagy képességfejlesztés céljából, gyerekeknek készülnek-e az egyre nagyszerűbb grafikájú számítógépes játékok? Vajon élethűségük és agresszív, sokszor véres játékmenetük miatt okoznak-e függőséget és maradandó személyiségkárosodást a gyermekeknél?

A fiatalabb 10-15 éves korosztálynál nagyon is valós problémával állunk szemben. A virtuális világot kínáló játékok a teljes beleélést és a külvilág teljes kizárását követelik meg. Ugyanakkor a gyermekek nagy része ügyesen alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és játék közben kialakít egy olyan éberségi szintet, amelynek hatására a külső szemlélő – ha nem látja, hogy a gyermek éppen játszik – észre sem veszi annak megváltozott kommunikációját.

Már csak azért is valós a veszély, mert a játék menete – a valóság mintájára – szinte végtelen ideig tart. Mivel a virtuális térben nincsenek szükségleteink, szinte mindenhatóak vagyunk, nem érzünk fájdalmat, a helyváltoztatás pedig nem kerül semmilyen erőfeszítésbe, képesek lehetünk megfeledkezni az emberi szervezet valós szükségleteiről, mint például a táplálkozás, mozgás. Megváltozik a fontossági sorrend, az első helyre a játékban való életben maradás, a játék folytatása lép.

ExplorerBob Pixabay

Gyermek a gép előtt. A felelősség a tiéd.

A számítógép előtt ülő, mereven a monitort bámuló, fejhallgatót viselő gyermek könnyen a játék rabjává válhat. Részben, vagy tejes egészében megszűnik számára a valóság és legtöbbször csak testileg van jelen. A függőség jeleit már elég korán észlelhetjük: a gyermek minden géptől független tevékenységet gyorsabban tesz meg (gyorsabban eszik, előbb végez a tanulással, kevesebb időt tölt a szabadban, barátaival). Ilyenkor észlelhetően többet van bekapcsolva a számítógép.

Hogyan előzhetjük meg a függőség kialakulását?
Addig, amíg a gépet tanulásra, kevés játékra, és kismértékű kapcsolattartásra használja gyermekünk, és a napi rutinjába nem épül be, képes napokig nélkülözni a gépet, semmi okunk aggodalomra.
Ha azonban észleljük az említett tüneteket, rendszeresen hosszabb időt tölt a gép előtt, romlanak a jegyei, mindenért kétszer, háromszor kell rászólni, hogy eljusson a tudatáig, akkor komolyan el kell gondolkodnunk a folytatásról. Ha nem teszünk semmit, azzal hozzásegítjük a függőséghez.
A megoldás:
Nem kiabálni kell, vagy eltiltani a számítógép elől, hanem leülni és beszélgetni. Meg kell értetnünk vele, hogy amit tesz, azzal csakis saját magának árt. Tudnia kell, hogy a számítógép világa nem valós, a valóságban nem teheti meg azokat a dolgokat, amelyeket ott megtesz. Az ilyen játék hiába okoz kezdetben örömet, hiába izgalmas, kis idő múlva egyre többet kell játszania ugyanannak az örömnek és izgalomnak eléréséhez.
A másik – radikálisabb – módszer a gyermekfelügyeleti és családbiztonsági eszközök alkalmazása. Ezek olyan programok, melyek a gyermek felhasználó számára megszabják például a számítógép előtt tölthető időt, megtiltják bizonyos beállított honlapok látogatását, vagy programok futtatását.

Amit még ezen felül tehetünk: lépjünk kapcsolatba az iskolatársainak szüleivel, és velük is beszéljük meg a problémát! Ne engedjük, hogy gyermekeink játékfüggővé váljanak, hiszen a számítógép nem csak játékokat tartalmaz, az interneten nem csak játszani lehet.
Használja másra a gépet: mennyivel izgalmasabb a tanulnivalót internetről kiegészíteni, ahelyett, hogy könyvtárba kéne menni. Nézzen filmeket, hallgasson zenét a gépen!
Az igényes számítógép használat alapjait már egész fiatal korban kell megtanulnunk, az iparág fejlődését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ám védekezhetünk annak negatív hatásai ellen.