Ez az év leginkább inaktív időszakként szerepel a blog történetében, viszont annál több élmény, gondolat vár megosztásra. A forrás nem apadt el, csak sem az idő, sem a kedv nem volt meg az információ rögzítéséhez. Ezen a jövőben mindenképp változtatni kell.
És nem csak változtatni, hanem változni is kell. Közhelyesen hangzik, hogy „haladni kell a korral”, de valójában ez a mondat fogalmazza meg a legjobban, mit szeretnék elérni, és ha lehetőség van rá, túl is szárnyalni az elkövetkezendő időben. Szinte észrevehetetlenül múlt el még egy év.
Változások a blogon
Ami első körben már megváltozott, az a blog színvilága. Igyekeztem olyan témát választani, amely jól kifejezi a jelenlegi hangulatot és a jövőbeli terveket is. A fekete háttér nem a sötétséget, hanem a negatív végletet szimbolizálja, amely előtt a fehér elemek a pozitív végletet, a tiszta gondolatokat és az időnként kontrasztos, egymástól távol álló dolgok közti összefüggések magyarázatát hivatottak megjeleníteni.
Változásból soha nem elég, ezért megjelent egy slider a főoldalon, amelyen ezentúl az 5 legfrissebb bejegyzés jelenik meg, látványosan, képpel, bevezetővel és a bejegyzésre mutató linkkel.
Ismét itt az újév, megint egy évvel idősebbek, tapasztaltabbak lettünk. Rengeteg rossz- és jó élményen vagyunk túl. A világ lassan változik körülöttünk, ahogy mi is egy kicsit megváltozunk minden évben. Az újév az új lehetőségek, esélyek, de ugyanígy a nagy változások időszaka is. Köszöntsük tehát az újévet megújulva, felkészülten a ránk váró kihívásokra.
Ahogy az élet, úgy a blog is megváltozott kissé, de nem kinézetben, hanem inkább a tartalom tekintetében. Az idén sajnos nem bővelkedtünk bejegyzésekben, de ez nem feltétlenül folytatódó tendencia. A blog inaktivitása ellenére az érdeklődés folyamatosan nőtt az írások iránt. Örömmel nyugtáztuk, hogy a blog decemberben köszöntötte a 13 000. látogatóját. Nem kis szám ez – a lassan két és fél éves működés alatt. Partnereinknek ezúton köszönjük a barátságot, és hogy ilyen módon testvéroldalukként működhetünk közre.
PhoeniX
Az utóbbi időben társszerzőm PhoeniX is aktivizálta magát, és mikrobejegyzésekkel színesítette a blogot, aminek őszintén örülök. Minden alkalommal bebizonyította, hogy a kevesebb néha több. Bejegyzései ugyan rövidek voltak, és csak néhány gondolatot fogalmaztak meg, de ilyen szűk keretek között is igyekezett színes tartalmat elénk tárni. Akik csak PhoeniX bejegyzéseire kíváncsiak, azok több helyről is elérhetik: az egyik a közreműködők modulban a profilja alatti linkkel, a másik a címkék modulban a PhoeniX címkével, valamint a rólunk oldalon a bemutatkozása alatti linkkel.
Változások 2011-ben
Ebben az évben indult el honlapunk a Facebook közösségi oldalon, amelyről külön-külön is elérhetőek bejegyzéseink. Az idén a honlapon megjelent egy új internetes rádió is, amely trance stílusú, ezzel a ritmusos, pörgős zenét kedvelőknek szeretnénk kedveskedni. Ebben a stílusban is megtalálhatóak azok az erőteljes érzelmű zenei elemek, amelyeket pl. a komolyzenében szeretnek oly sokan.
Jövő
Egyelőre csak annyit: „folytatjuk”. Folytatjuk az örökös kísérletezést, a gondolatébresztést, a szeretetteljes írást, amellyel a célunk továbbra is az, hogy adjunk, rádöbbentsünk, nevettessünk, és bíztassunk. Ezután is szeretnénk függetlenek, egyediek maradni. Kíváncsiak vagyunk mindenre, amely értékes tapasztalatokat ad, amellyel taníthatunk, gyarapíthatunk. Tesszük ezt addig, amíg lehetőségünk van rá.
A jövőben is a megszokott felülettel, hangulattal és jóindulattal várunk benneteket. Szeretnénk egyre több visszajelzést kapni írásainkról, arról, milyen hatásokat, reakciókat váltanak ki, milyen benyomásokat keltenek. Ez elsősorban tőletek, olvasóktól függ. A folytatás azonban független ettől, azt ezután is örömmel megtesszük, mert a legapróbb eredmények is motiválnak miket.
Az idei év karácsonyán – csakúgy, mint az eddigieken – megpróbálunk hitet, reményt és szeretetet adni családtagjainknak, de legalább a hozzánk bármilyen okból közelállóknak. Ennek az ünnepi hangulatnak egy egészen kis darabkája eljut ide a blogra is, és mindazok, akik olvassák, egy kicsit részesei lehetnek.
Ez már a blog harmadik karácsonya, azonban idén nem készültem filmelemzéssel, valamint nem foglak regény hosszúságú bejegyzéssel untatni benneteket. Csupán annyit teszek, hogy megpróbálok egy aprócska karácsonyi hangulatot varázsolni.
Mint már megszoktátok, most is - karácsony napjain - egy-két, számomra kedves felvétel hallgatható a bejegyzés feletti modulban. Miért Gregorian? Nos, ettől a csapattól nem csak unalmas templomi énekeket hallhatunk, hanem ötvözik a modern zenét a csodálatosan megszerkesztett tradicionális dallamokkal. Ez adja meg azt a különleges hangulatot, amelyet lemezeik árasztanak. A 2006-ban megjelent Christmas Chants című album ezen túl a karácsony meghittségét és szeretetteljességét hivatott közvetíteni.
A karácsony a szeretet mellett az önzetlenség, a megbocsátás, a nagy ölelések, és az ajándékok ünnepe is. Idén se feledkezzünk el azokról, akik az ünnepeket kórházban, vagy éppen az utcán kénytelenek eltölteni, nem beszélve azokról, akik éppen elhunyt szerettüket gyászolják. Ha mást nem is teszünk, azért egy imát mondjunk el értük!
Mi lehet a legnagyobb ajándék, amit adhatunk?
A legnagyobb ajándék nem az LCD televízió, és nem is a mindentudó játékgép, vagy akár egy autó. Akár hiszed, akár nem, a legtöbb, amit adhatsz szeretteidnek karácsonyra, az te magad vagy, így ha nincs is mit és kinek adnod, akkor is tudd, hogy te is ajándék vagy. Ajándék, amely minden karácsonykor ott van a fa alatt és csak arra vár, hogy kibontsák, és szeretetet adjon. De nem is kell teljes lényedet adnod, sok esetben elég egy apró gesztus. Egy szó, vagy egy mosoly is olyan ajándék, amely az adott pillanatban a legnagyobb tud lenni azok számára, akik vágynak a szeretetre.
Ennek fényében kívánok mindenkinek szeretetteljes, boldog karácsonyt!
Közeledik a Karácsony és a multinacionális cégek akciókkal, reklámhadjáratokkal igyekeznek a fogyasztói társadalom tagjait - minket, egyszerű embereket - meggyőzni arról, hogy a termékeik nélkül nem lehetne boldog az ünnep, sőt mi több, megpróbálják elhitetni velünk azt is, hogy a csillogó-villogó műszaki kütyük és a szuper-márkás ruhák, parfümök, játékok nélkül értéktelenek vagyunk a hétköznapokban is.
Valóban ennyire fontos szerepe lenne ezeknek a "dolgoknak" az életünkben? Egyáltalán miért alakul ki az emberben a vásárlási láz, a birtoklási vágy és a mániákus kötődés az értéktelen, sokszor alig-, vagy funkcionálisan kihasználatlan termékekhez?
Először is hadd üdvözöljek mindenkit első bejegyzésem alkalmával! Szeretném a jövőben is megosztani veletek világnézetem és gondolataim nagy részét!
Reflector
A válasz vizsgálatát talán az ősi időkben érdemes elkezdenünk, amikor is még az ősember a létfenntartásához szükséges eszközöket és élelmet magához gyűjtötte, esetleg kis mennyiségben felhalmozta, ami nagy segítségére volt a túlélésben. Természetesen mivel állandóan mozgásban volt az élete során (környezeti változások, élelemszerzés, vándorlás, stb.) így nem tudott végtelen készleteket felhalmozni. Megfigyelhető ez a magatartás a modern világ eldugottabb részein élő törzseknél is, akiket még nem borított be teljesen a civilizáció "áldásos" fellege.
Nagy ugrás az időben: a pénzfelhalmozás időszakában, amikor kialakult a magántőke, az emberek közötti mérce a pénz és a vagyon lett. A reklámok és az álom-média által tökélyre fejlesztett átveréses módszerekkel egyre jobban csak egy dolgot sugallnak a potenciális vásárlóknak: vedd meg, kell neked, szükséged van rá, fogyassz, költs, vásárolj, akció, stb…
A fogyasztók és a vásárlás elválaszthatatlanok egymástól...
Érdekes gondolat hogy sokan a boldogságot az anyagiakkal teszik egyenlővé. Ez az elmélet több ponton is logikai bukfenc, mivel mindannyian hallunk sok olyan boldogtalan, depressziós gazdag emberről, akik bár korlátlan materiális lehetőségekkel bírnak, mégis szenvednek valaminek a hiányától. Rengeteg szegény ember küzd ugyanúgy ugyanezzel a hiánnyal. Játsszanak, várják a lottó ötöst, mert azt hiszik, attól megoldódik minden boldogság-kérdésük, és ha netalántán esetleg meg is nyernék a főnyereményt, akkor úgy gondolnák hogy végleg révbe érne az életük, és azonnal eljutnának az örök boldogság hegyének csúcsára.
Vajon mi az, ami mindannyiuknak hiányzik? A válasz egyszerű: a lelki gazdagság és a békesség. Ugyanis bármennyire hihetetlen is, de ezeket - csakúgy, mint az egészséget - nem lehet megvásárolni.
Tanulság: a boldogsághoz vezető utat nem rajtunk kívüli dolgokban kell keresnünk, sokkal inkább magunkban a bensőnkben, a lelkünkben.
Miért? Van lelkünk? - kérdezik most sokan.
Természetesen van. Kell, hogy legyen, hiszen vannak érzéseink, gondolataink, lelkiismeretünk. Többek vagyunk, mit hús, vér, csontok és szövetek. Van öntudatunk, és éntudatunk. Vannak jó és rossz tulajdonságaink, amik többnyire nem a testi adottságainkhoz köthetőek.
Valóban így van? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor mindenki pontosan tudja a választ. Csak éppen a modern korban nem beszélünk róla. Nem divatos dolog ez kérem szépen, egyáltalán nem „trendi”. Meg persze a társadalom elhiteti velünk, hogy ez a lélek kérdés, valamint az ilyen spirituális dolgok ostobaságok, és kizárólag a nem normális emberek foglalkoznak velük, vagy pedig csak a totális vesztesek, ahogy manapság aposztrofálják őket: a „lúzerek”.
Boldogtalan embereink is ugyanúgy lehetnének boldogok, mint bárki más, ha a materiális kincsek hajszolása és az irántuk való sóvárgás helyett inkább lelki javakat gyűjtögetnének.
Lehet felszabadultan is vásárolni...
Mik azok a lelki javak?
Egyetlen kifejezéssel élve: a szeretetre, a jóra való törekvés. Semmi több. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Az is. Ez minden vallástól függetlenül mindenkiben ugyanúgy működik, még a magukat ateistáknak titulálókban is.
De hogy egy kicsit tudományos is legyek:
Amerikában már öt éve hivatalosan is mentális betegséggé nyilvánították a „shopping fever”, vagy, ahogy mi mondjuk a vásárlási kényszer névvel illetett viselkedési rendellenességet. A tudósok szerint ez a lelki anomália is ugyanolyan impulzuskontroll-betegség, mint a drog-, az alkoholizmus-, a szerencsejáték-, vagy a számítógép-függőség. Valamilyen belső hiányt igyekszik pótolni ezekkel az ember, természetesen sikertelenül.
Bárhogy is nézzük a függés teszi igazán rabszolgává az embert. De ezektől a láncoktól csak mi tudunk megszabadulni, mert a játékban az a legzseniálisabb átverés, hogy magunk választjuk a függőségeinket, mert hisszük, hogy ezeknél nincs jobb, illetve ezektől lesz majd jobb. Senki nem rakja például a cigarettát a szánkba, mi döntjük el élünk-e vele, vagy sem.
Tehát ha változtatni akarunk az életünkön, és a szabadság, a valódi boldogság megismerését választjuk a pénzalapú rendszerre épülő világ kínálta „látszatboldogságok” helyett akkor el kell kezdenünk megismerni a belső énünket, a lelkünket. Izgalmas felfedezés és kalandos utazás ez, de erről szavakkal írni nem nagyon lehet, csakis a személyes tapasztalat segít a megértésében.
A szeretet ünnepe közeledtével feldíszítjük a lakásunkat adventi koszorúkkal, fenyőágakkal, karácsonyi dekorációkkal, gyertyákkal, illatmécsesekkel. Bejárati ajtónkra függődíszt teszünk, kertünkben villogó égőfüzérek fényei szikráznak ezzel is mutatva a külvilág felé, hogy készülünk a közös ünneplésre.
De vajon feldíszítjük-e a bensőnket is szeretettel, türelemmel, megértéssel, törődéssel mások felé? Hiszen leginkább erről kellene, hogy szóljanak az ünnepek és a hétköznapok egyaránt.
Kellemes karácsonyt kívánok minden idetévedő kedves olvasómnak! Ezen a boldog, örömteli ünnepen összegyűlik a család apraja, nagyja és megajándékozzák egymást. Nem mindenki számára sikerül mindig eltalálni a legmegfelelőbb meglepetést, de az első nem az ajándék. Elmaradhatatlanok ilyenkor az ünnepi ételek, mint például a bejgli, vagy a hal, a rengeteg édesség, sütemény, a nagy lakomák, valamint az őket kísérő pár plusz kiló. De számít-e az ajándékozás, vagy csak a szándék fontos?
Az ünneppel járó rohanás, a fokozott ételfogyasztás a szokásosnál jobban megterheli az embert. Hogy mindezt ellensúlyozzuk, a karácsonyt minél szebbé és emlékezetesebbé kell tennünk.
Ilyenkor pár napra elfeledhetjük a munka kényszerét és lehetőségünk lehet egy kis lazításra is. Az ünnep különleges hangulatában épp olyan jó adni, mint kapni.
Nincs szebb egy meghitt, családi szentesténél, amikor feldíszített karácsonyfával, kellemes alkalomhoz illő, halk zenével köszöntik a karácsonyt. A gyerekek alig várják az ajándékozás pillanatát. Bennük erősebben él az a csodálatos tradíció, miszerint az ajándékot a Jézuska hozza. Kíváncsiságuk hajtja őket: "Mi lehet benne?" Átszellemülve bontogatják ajándékukat és átadják magukat a meglepetés örömének.
Az ajándékozás mellett azonban nagyon fontosak azok az apróságok, amelyekkel kifejezzük összetartozásunkat és amelyek ezáltal még szebbé teszik az együtt töltött időt. Ilyenkor ajándék tud lenni az is, ha az irónia legkisebb jelét sem mutatva így reagálunk egy ajándékra: "Ezt már régóta keresem", vagy "mindig egy ilyenről ábrándoztam". Ilyen szép gesztus még a baráti kézfogás és a vállveregetés is.
Ha egyedül vagy
Olykor nem árt elgondolkodni azokról sem, akik magányosan "ünneplik" a karácsonyt. A szeretteik, vagy egyes esetekben otthonuk hiánya miatt nagyon nehéz napokat élnek át. Számukra még a legkisebb figyelmesség, a legapróbb gesztus is hatalmas jelentőséggel bír. Ha van ilyen ismerőseid közt, akkor legalább írj neki pár sort, akár interneten, akár levélben és hidd el, már ezzel is becsempésztél a szívébe egy kis boldogságot.
Ha te vagy magányos, vagy nincs otthonod, erre nehéz bármit is írni. Megváltoztatni nem tudom helyzeted, egy valamit mégis mondhatok: mindannyiunknak, így neked is feladatod van az életben, hogy mi az, arra csak te tudod a választ, ha nem tudod, akkor is van teendőd. Nem veszhetsz el! Biztosan voltak jó pillanatok az életedben, gondolj rájuk úgy, mint megismételhető dolgokra! Ami elromlott, megjavítható, a rossz tett jóvá tehető és nincs jó cselekedet fizetség nélkül.
Amikor valami nagyon reménytelen, arra azt szokták mondani: "Ezért már maximum csak imádkozni lehet." Eszerint sokan csak a végső esetben imádkoznak. Nem vagyok pap és nem akarok szent fazéknak tűnni, de a mai "trendi" tevékenységek helyett egyszer próbáld ki, hogy karácsonykor imádkozol! Megnyugszol tőle, felfrissít, több leszel általa. Ha nem is hiszel benne, azért tedd meg, nem veszítesz vele semmit!
Mitől lehet a legszebb a karácsony?
Nem az ajándékoktól, még csak nem is a hagyomány ápolásától. A hit ugyanakkor nagyon fontos, hiszen a családi mellett elsősorban vallási ünnepről beszélünk.
Az ünnep lényege egy olyan eszme, amelynek kifejezésével, vagy kifejezésmódjával mindenki egy személyben "irányíthatja" a saját- és a család többi tagjának hangulatát, valamint az ünnep menetét is.
Az ölelés, amelyre nagy szükségünk van, hogy kifejezzük érzéseinket
Ez pedig a szeretet, amelynek kifejezésére a szó a legkézenfekvőbb. Nálatok hányszor hangzik el karácsonykor a bűvös mondat? "Szeretlek benneteket, -téged, -Apa, -Anya!" Vagy csak simán: "Szeretlek!" Ha a válaszod az, hogy legalább egyszer, akkor már ajándékok nélkül is sokkal hozzájárultál az ünnep szellemiségéhez az igazi, szeretetteljes karácsonyhoz. Ugyanilyen az ölelés is, amely kiegészülve a szóval egy nagyon erős, anyagi érzetet társít a kapcsolathoz, így juttathatod igazán kifejezésre a szereteted és karácsonyod emléke örökké megmarad benned és szeretteidben.
Minden létezik, ha átéled. Minden valódi, ami benned él. Gyere velem egy utazásra a lélek szárnyán a valóság és a fikció határára. Nézz körül a végtelen horizonton és csodálkozz rá a Világra, érezd egy lélegzetedben, mert a mindenség a részed és te is az övé."Ne tartsd meg az egészet magadnak. Másoknak is szüksége lehet arra, ami benned él. Úgyhogy legyél nagylelkű. Hívd meg őket a benned rejlő szigetre." Charles Martin Nem jöttél hiába, ez egy különleges blog, amelyben olyan hangulatot és gondolatokat próbálunk nyújtani, amelyek máshol, ebben a formában nem találhatók meg.
Nézd meg a bejegyzéseket, olvass, véleményezz, gondolkozz nyitottan, nevess, elmélkedj, döbbenj rá, csodálkozz, légy pozitív, így fogadd be mondanivalónkat!
Amikor az ember olvas, a szerző szemével látja a világot. Olvass, és légy részese világunknak!
Érezz, ne töprengj!
Az írások, amelyeket a blogon látsz nem is annyira véleményt tükröznek, hanem információt közölnek és úgy vannak megszerkesztve, hogy érzéseket keltsenek benned. Ezek az érzések olykor negatívak, máskor pozitívak. Az olvasás során elsősorban az emócióidra, benyomásaidra figyelj. Ha szeretnéd, mindenekelőtt ezeket az élményeket oszd meg velem a megjegyzésedben.
Egy kék pont az univerzumban. Ahogy az űrhajósok látják bolygónkat. Évmilliókon keresztül civilizációk járták útjukat és hagytak nyomot rajta. Maják, inkák, aztékok, egyiptomiak. Mind szerepet játszott a Föld történetében. Ma már több mint 6 milliárd ember él azzal az örökséggel, amit a történelem hagyott ránk. A Radio GAIA azért született, hogy megértsük, mindannyiunknak szerepe van az Anyaföldön. Őseink nyomokat hagytak, amelyeket meg kell vizsgálnunk és meg kell értenünk bolygónkat, hogy végül kapsolatba léphessen velünk. A Radio GAIA, a bolygó hangja az éterből szól hozzád. Légy üdvözölve a saját megismerésed felé vezető úton.
