Hamu és hó - utazás a nyugalomba

„Lassan járj, tovább élsz!” Tartja a mondás. Vagy máshogy megfogalmazva: nyugalom a hosszú élet titka. Sokszor magamon is tapasztalom, azt a hajtást, nyugtalanságot, amely szinte minden pillanatban meghatározza életünket. Mi okozza, és hogyan szabadulhatunk ki egy kis időre az állandó stresszből? Nézzük, hogy hogyan változtatja meg hangulatunkat a kép és a hang egy speciális keveréke!

Csaknem 3 hónapja írtam utolsó bejegyzésemet, ami nem azt jelenti, hogy eltűntem, vagy nincs mit írnom, csupán egyrészt a munkába, az ismeretszerzésbe, másrészt az elmélkedésbe, vonultam vissza, és meg kell mondjam, az ember akaratán kívül is fejlődik, tapasztal és változik életfelfogása akár ez alatt a kis idő alatt is.
A cél nyílván a belső nyugalom megtalálása, hogy az előttünk álló napjainkat, éveinket, valamint olykor az egész életünket meghatározó döntéseinket megfelelően hozzuk meg, illetve amikor szükséges, tudnunk kell visszautasítani is.
Az állandó stressz szervezetünket feleslegesen terheli. Egyes szerveink, mint például az agy ilyenkor fokozott működésre kényszerül és tudat alatt olyan problémákat állítunk magunk elé, amelyeket nem tudunk leküzdeni. Ilyenkor lesz a szellemiből fizikai betegség.

Nemrég, egy igencsak pesszimista percemben akadtam az „Ashes and Snow” magyarul: „Hamu és hó” című filmből kiragadott állóképekre.

Nem mondom, hogy azonnal megfogott, de amikor többször megnéztem egészen elvarázsolt. Pont erre volt szükségem ahhoz, hogy visszanyerjem elvesztett optimizmusomat. Gondoltam: ha ilyen hatással volt rám pár kép, milyen lehet a film?

Részlet az "Ashes and Snow" című filmből

---

Gregory Colbert fantasztikus utazásra hív a béke és a szépség világába. Egy olyan „mennyei” világba, ahol ember és vadállat teljes megértésben él egymás mellett. A bemutatott világban nincs szenvedés, stressz, viszont vég nélkül árad a szeretet, a meghittség és a nyugalom. Egy ilyen világba mindenki szívesen eljutna.

A 2005-ben megjelent alkotás egy igazi természeti meditáció. Általa egy teljes óra nyugalmat, elmélkedést és pozitív gondolatot kapunk.
A különleges szépia – barnásvöröses – kép nagyon erőteljesen sugallja a téma antik, helyenként ősi mivoltát. A film tekinthető egyfajta speciális természet-, vagy ismeretterjesztő filmnek, amely ugyan nem a tudásunkat, hanem inkább a lelki értékeinket gyarapítja. Az üzenete úgy érthető meg a legkönnyebben, ha azokra a mindenki által tapasztalt pillanatainkra gondolunk, amikor – akár negatív, akár pozitív tekintetben – szinte szavak nélkül megértjük embertársainkat.

A hangok is elképesztőek, a zene olykor meditatív, máskor gyorsuló ritmusa egészen mozgalmassá teszi az élményt. A víz csobogása, a szél fútta homok hangja mellett egészen apró zajok is kivehetők.

Egyesek az unalmat látják a filmben, de az unalom is csak a nyugalom egyik formája, amikor unatkozol, az azt jelenti, nincs mit csinálnod, azaz nyugalmi helyzetben vagy. Ha ilyenkor kezded nézni a filmet, azonnal elszáll az unalom és helyét átveszi a nyugodt, higgadt és megfontolt kreativitás, amelytől eszedbe jutnak korábban kihagyott lépéseid, elfelejtett teendőid. Ilyenkor lehetőséged van rá, hogy végiggondold kötelességeid, feladataid, hogy tervezz, és ne kezdj bele felesleges dolgokba.

Van egy másik üzenete is a filmnek, amely a már sokat emlegetett és természetesen itt sem kihagyható környezetvédelem, az hogy egy természeti csodában élünk, amelyet magától értetődőnek veszünk, pedig valójában egy ritka és egyedi világ.


További részlet a filmből. Az olykor egészen jelentéktelen, máskor pedig monumentális képek segítségével részesei lehetünk az örök nyugalom, szeretet és béke birodalmának

---

Az élet értékét, ami akár állati, akár emberi tulajdonképpen egy szintre helyezi. Az egyenrangúság, valamint annak hangsúlyozása, hogy az állat és az ember teljes mértékben „megérti” egymást, egy igazán különleges alkotássá teszi. Az üzenet viszont nem alaptalan, végső soron mind egy családba tartozunk, rokonok vagyunk, még ha erről a hétköznapokban nem is veszünk tudomást.

Végül a film végének pár gondolata:
„Nem az a lényeg, mit írtak a lapra, az a lényeg, hogy mit írtak a szívbe. Ezért égesd el a leveleket és szórd hamvaikat a hóra a folyó partján. Amikor jön a tavasz és a hó olvad, és a folyó emelkedik, térj vissza a folyó partjához és szemlehunyva olvasd újra leveleimet! A szavak és képek hadd mossák át hullámokként testedet. Olvasd újra a leveleket! Kezedet füledhez tartva hallgasd a mennyek dalait! Oldalt oldal után. Repülj a madarak útján! Repülj! Repülj! Repülj!”

Hivatalos weboldal
http://www.ashesandsnow.org

A Föld napja – április 22.

A környezetvédelem örök téma, soha nem lehet eleget írni róla, hogy mikor, mit kéne tenni, annak érdekében, hogy még sokáig élvezhessük a Föld „gyümölcseit” és az általa nyújtott biztonságot. Április 22-e a környezetvédelemről szól, a természet, a bolygó, és nem utolsó sorban az emberi élet védelméről. Azonban van a dolognak egy másik oldala is: Helyes-e, hogy környezetvédelem címszó alatt önkényesen beavatkozunk a természet rendjébe, egyáltalán megváltoztathatjuk annak rendszerét? Hol a határ, meddig tehetjük ezt meg?
Milyen mértékben befolyásolja a Föld működését az emberi tevékenyég, egyáltalán hat-e rá számottevően, és fordítva: mi mennyire függünk a bolygótól? Tekinthető-e a Föld egy élő organizmusnak?

Védjük meg a Földet, mentsük meg a kihalástól az állatfajokat, őrizzük meg az otthonunkat élhetőként! Éljünk mértéktartóan, tegyünk le az autózásról, takarékoskodjunk, fedezzünk fel újabb erőforrásokat, gyűjtsük a hulladékot szelektíven! – Hangoztatják folyton a környezetvédők.

Nézzük meg először, hogy miért érdemes tenni a Földért.
Elsősorban a saját életünk az, amit veszthetünk a Földdel együtt. De itt sem ilyen egyszerű a dolog. Csak a saját generációnktól vesszük el a lehetőséget az életre? A mai szemlélet a következő: „Én és a családom, maximum az unokáim éljenek szép hosszú, teljes életet, ami azután lesz, az már a hatáskörömön kívül esik, hiszen még én sem érem meg az öregkort, nem hogy ők.”

Peter Biela Pixabay

„A tudatlanság áldásos” – tartja a mondás. A környezetvédelemben ez nem így van. Gondoljunk csak bele: egy családi reggelin mennyi hulladék keletkezik? Nem érezzük a súlyát, mert amint kidobjuk, számunkra érdektelenné válik.

Legfeljebb a tudósokra korlátozódik azoknak a száma, akik esetleg a távoli jövőbe tekintenek és felteszik a kérdést: „milyen lesz az élet x év múlva?”
Ebből a szempontból nézve hatalmas súly nehezedik ránk, amikor ésszerű döntéseket kell hoznunk a minket követő generációk életét tekintve. Ez olyan felelősség és feladat, amely – függetlenül attól, hogy úgy kell végrehajtanunk, hogy közben tekintettel legyünk a földi életre – nem megvalósíthatatlan.
Ügyes kibúvó ez alól a jó öreg: „Én akkor már úgysem leszek” kifejezés, amellyel a felelősséget mintegy átdobjuk a minket követő generációnak, csakhogy a teher egyre növekszik és elér egy pontra, amin túl már teljesíthetetlenné, leküzdhetetlenné válik.
A problémákat nem akkor kell megoldani, amikor már nem lehet, hanem akkor, amikor keletkeznek.
Persze könnyebb mondani, mint tenni akármit is. Elárulom: nem nehéz, legalábbis nem lenne nehéz tenni olyan lépéseket, amelyekkel az egyén is hozzájárulhat az emberiség fennmaradásához. Például menjünk csak előre az időben, mondjuk 50 évet! Nem túl sok, de ha úgy vesszük, egy fél élet és sajnos egyre többen vannak olyanok, akiknek az egész élete. Mi kerül 50 évbe? Ha egy fém kólás dobozt eldobsz az erdőben, akkor kb. ennyi idő alatt bomlik le. Amikorra már gyerekeid lesznek. Addig szennyezi, mérgezi az akkor már egyre inkább az ő világukat. Nem tudni, mi lesz a mentalitás 50, vagy 100 év múlva ebben a kérdéskörben, de az akkor élő embernek biztosan lesz oka neheztelni a mostani rendszerre (is).

Vajon tisztában vagyunk a nagyságrendekkel amikor „védjük a környezetet”?
Tevékenységünkkel nem a Földet, a rajta kialakult ökoszisztémát veszélyeztetjük, hanem az életünket. A földi élet már az embernél jóval nagyobb „katasztrófákat” átélt. Gondoljunk a föld mélyén élő baktériumokra! Fajok mindig is haltak ki, az ember megjelenése előtt is.
Tulajdonképpen mi a Föld? Tehetjük fel azonnal a kérdést. Egy élőlény? „Igen, a bolygó él és mi a részei vagyunk!” Jön a válasz. Ezzel látszólag mindent megmagyaráztak, minden miértre választ adtak.
Akkor tovább megyek: mit szólnának a környezetvédők ahhoz, ha azt mondanám, hogy a Föld – meg úgy általában az egész Világ – egy olyan hatalmas, önfenntartó, és kiegyenlítő rendszer, amelynek működésére legfeljebb akkora hatással vagyunk, mint egy porszem a piaci mérleg mérési pontosságára, vagy mint egy szúnyog a kamionra, amikor találkozik a szélvédővel.
Mióta vagyunk itt? Földtörténeti időben számolva alig pár pillanata jelentünk meg. Ahhoz, hogy megváltoztassunk bármit is, nagyon kis esélyünk van, szinte semmi. Kisebb, mint egyetlen sejt hatása testünk működésére.
Lássuk be: a Föld nem függ az emberi tevékenységtől. A mi életünk annál inkább függ a Földtől. Ha akármi miatt eltűnnénk, teszem azt: belefulladnánk saját szemetünkbe, esetleg atombomba végezne velünk, a Föld szemrebbenés nélkül menne tovább. Kezdené felépíteni újra az életet, csakhogy más módon, „tanulva az esetünkből”. Hogy miért? Azért, mert nincs szüksége külső beavatkozásra ahhoz, hogy működjön.

Mindezek ismeretében van-e oka, vagy értelme az emberiség kialakulásának?
A filozófia az emberi gondolkodás határait feszegeti és felteszi az örök kérdést: „mi lenne ha…” Az ember kíváncsiságának nincsenek határai és amint bármit elképzelhet, úgy a legtöbb esetben sajnos téved.
Ha a Föld egy élő organizmus, bizonyára van oka az ittlétünknek, hiszen az ő anyagából épülünk fel, azzal táplálkozunk. A vallások azt tartják: egy felsőbb intelligencia, az Isten teremtett minket. A tudományos világ ezzel szemben azt vallja, hogy üstökösök által behurcolt primitív létformákból alakultunk ki az összes élőlénnyel együtt.
Mi a helyzet akkor, ha egyik sem teljesen igaz, ha csak a természetes egyensúly érdekében jöttünk létre, hogy puszta létünkkel helyreállítsunk valamit, vagy éppen felborítsuk azt, előkészítve a terepet egy másfajta létforma számára?
Bármennyire is szeretnénk kezünkben tartani a dolgokat, be kell látnunk, nem mi irányítunk.

Free-Photos Pixabay

Ahogy a víz mindig lefelé igyekszik, úgy áll helyre folyton a természet egyensúlya. Elég, ha ezt az egyensúlyt csak olyan mértékben borítjuk fel, amely zavar következményeit az emberi szervezet már nem viseli el.

Mindezek ellenére gondolkozzunk józanul! Nem kell megmentenünk minden fajt, nem kell úgymond védenünk a környezetet, elég, ha csupán a saját környezetünket tartjuk rendben, azt védjük. Itt ne gondoljunk nagy dolgokra, elegendő csupán egy alapszintű tudatosság bevezetése, pl. ha a lebomló anyagokat külön gyűjtjük a nem lebomlóktól, már rengeteget tettünk. A személyes környezet ugyanakkor árulkodik a belsőnkről és a dologhoz való hozzáállásunkról is.

Mi a tanulság?
A környezetvédelem nem a környezet, hanem az életünk védelme. Nem könnyű a környezetvédelem, ha kényszerből tesszük. Megfelelő környezettudatosság kell hozzá, de nem szabad túlzásba vinni sem. Tisztában kell lenni a korlátainkkal, azzal, hogy egy nagyobb rendszer részei vagyunk, amely tőlünk függetlenül természetes egyensúlyra törekszik. Ne próbáljuk irányítani, megváltoztatni, mert a végén úgyis a természet győz!

Otthonunk - csodálatos film a Földről és arról, amit veszíthetünk

Az "Otthonunk" a "Föld" mellett az idei év második igazi "figyelemfelkeltő természet-mozija". Egy nagyon komplex rendszerről, a Földről, a földi élet összetettségéről szól és bármilyen felzaklató, előrevetíti az emberiség tevékenységének néhány következményét is, amelyek hatásának súlyát még elképzelni sem tudjuk.

Rohamosan fogy az édesvízkészletünk, rendkívüli méreteket ölt az erdőirtás, egyre hatalmasabbak az aszályok, növekszik a globális hőmérséklet, olvadnak a jégsapkák.

Arek Socha Pixabay

A Föld.

Amikor a következményeket tárgyaljuk, teljesen ismeretlen területen járunk. Mi lesz a hatása az életre annak a rengeteg - a szén-dioxidénál többszörösen nagyobb üvegházhatású - metánnak, amely a tundra fagyott talajában vár, hogy a globális felmelegedés következtében az atmoszférába kerüljön? Mi történik, ha az óceánokból eltűnnek a halak? Mi a következménye a fák, az erdők eltűnésének, vagy a fajok pusztulásának? Mihez kezdünk, ha elapadnak a kőolajkészletek? Súlyos kérdések ezek.

A film kitűz egy gondolatbeli határidőt is, ami 10 év. Szerinte ennyi ideje van az emberiségnek, hogy megállítsa a folyamatot, amelyet egyesek szerint megállítani már nem, csak legfeljebb lassítani tudunk.
Miért van az, hogy a megtermelt javak legnagyobb részét az emberiség egy csekély hányada éli fel? Miért ilyen hatalmasak az ellentétek ember és ember között?
Temérdek adatot közöl a fogyasztásról, a technikai fejlődés gyorsulásáról, a bolygó kizsákmányolásának mértékéről, a pusztításról, de utal a még meglévő tartalékokra, a reményre, hogy a tendencia még megfordítható.

Mit tehet az egyén, mit tehetsz te a Földért?
Szemlélet-, és értékrend váltásra lesz szükséged, egyes esetekben nehéz dolgod lesz.
Elsősorban fogyassz kevesebbet! Vásárolj tudatosan! Használj energiatakarékos izzókat és fénycsöveket, újratölthető elemeket! Autó helyett járj kerékpárral, vagy tömegközlekedéssel! Ne hagyd készenléti állapotban a TV-t, ha nem nézed! A hulladékot gyűjtsd szelektíven!
Ha így teszel, nem csak egészségesebb leszel, de a pénztárcádban is több marad és a Föld védelmével a többi ember javát is szolgálod.

Itt vetődik fel a következő probléma:
"Ha csak én szennyezem a környezetet, fogyasztok mértéktelenül, az semmilyen hatással nincs az élővilágra, az élet összetett rendszerére."
Egy "aprócska" gond van ezzel: A legtöbben is így gondolják!
Nem elég, ha csak te vagy tudatos, a nagyobb hatás elérése érdekében ösztönöznöd kell környezeted is, mint ahogy most én is teszem:
Gondoljunk gyermekeinkre, az ők gyermekeire! Milyen világot hagyunk rájuk? Hol, milyen környezetben fognak élni, tudnak-e majd alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Az életük a kezünkben van, a mi feladatunk az élhető bolygó fenntartása és továbbadása a következő generációknak!
Tegyünk hát együtt érte, hogy a Föld még sokáig "élő" bolygó legyen!

A film angolul megtekinthető a YouTUBE-on (szélessávú internetkapcsolat ajánlott): Home
Ha DVD-n szeretnéd látni a filmet, megrendelheted itt: Divido.hu