Az egészséget, az anyagi javakat, a jólétet, az örömöt, a családi hátteret, a jó megjelenést, a baráti kört, a nyugalmat és legtöbb esetben a kifinomult kommunikációt, valamint a szabadságot is természetesnek, magától értetődőnek tekintjük. Nem vesszük észre, hogy ezek olyan értékek, amelyek nem mindenkinek adatnak meg. Milyen kincsek birtokosai vagyunk, és hogyan érthetjük meg ezek valódi jelentőségét? Milyen kiváltságokat élvezünk? Hogyan értékeljük az élet negatív történéseit? Vajon tudunk-e élni, és élünk-e azzal a lehetőséggel, hogy behatóan megfigyeljük életünk apró mozzanatait, apró értékeit?
Az életed egy nagy játék. Anélkül, hogy tudatában lennél, részese vagy egy hatalmas körforgásnak, amit csak nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nem irányíthatsz.
Az értékek meghatározásánál azonban nagyon különbözően gondolkodunk. Az első, és talán legfontosabb értékünk a fizikai világban az egészség. Ha egészségesek vagyunk, jó a közérzetünk, nem érzünk fájdalmat. Ilyenkor a test helytelen működése általi érzéseket nem ismerjük. Ha a test egészséges, az azt jelenti, hogy annak minden része egészséges. Az egészségnek azonban szintjei vannak az életminőség függvényében. Pl. ha rövidlátó vagyok, az nem betegség, csak kis működésbeli eltérés, aminek hatására némileg csökkent az életminőségem. Ilyenkor az igazi érték számomra a tényleges éleslátásban, annak átélésében van, amelyet nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán érhetnék el.
A látás összetett értékének nagyságát csak akkor érzékeljük, ha egy időre megfosztjuk magunkat a tájékozódás eme kiváltságától.
Ez a játék jól szemlélteti egy vak ember életét.
Kellemetlen érzés egy időre elveszteni a látásunkat.
A vakok esetén a látás szerepét a hallás, az emlékezet és a megérzések veszik át, amelyek nem pótolják, csak enyhítik az érzékelésben tátongó űrt. Persze ezzel is együtt lehet élni, de ez az élet egy teljesen más megélése a valóságnak.
Negatív történések
A balesetet, vagy a betegséget alapvetően negatív, rossz élménynek éljük meg. Valójában ezek szükségesek az életben maradásunkhoz.
A betegség valójában egy olyan gyógyulási folyamat része, amely nem csak testi, hanem szellemi szinten is folyik. Bővebb kitérő a témáról: Kattints ide!.
A szabadságunk, mint érték
Az úgynevezett szabadságnak több vonatkozása is van. Az egyik pl. a szabad akarat: akkor és azt teszel, amit akarsz, önálló vagy, nem szorulsz senkinek a segítségére. Nézzük meg a szabad akaratot egy másik nézőpontból: minden cselekvésünk döntésen alapul, a döntés az agyunkban, gondolatok útján keletkezik. A gondolatot, mint az agy alapvető működési struktúráját elég csak kis mértékben megváltoztatni és máris egy másfajta döntési folyamat indul el. A módosítás eszköze a reklám, amelynek hatásaival az előző bejegyzésben találkozhattunk. Ennek megfelelően csak azt hiszed, hogy te döntesz, valójában mások már eldöntötték helyetted, hogy mit tegyél, neked csak követned kell az utasítást. Ez lenne a szabad akarat?
Nem, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a szabadság ezen aspektusa csakis a szabályok áthágásával érhető el. A mai világban ugyanakkor hátrányos helyzetbe kerülhet az, aki nem tart lépést a trendekkel, nem követi a besorolást, nem csapódik a tömeghez.
A másik vonatkozás a fizikai szabadság, amelyet általában úgy határoznak meg, hogy „szabadon mozoghatok a világban, mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül.” Ezt jóllehet csak azok tudják igazán értékelni, akik fogságban vannak, de tekintsük csak át a mai átlagember helyzetét: A legtöbben városokban, panellakásokban élünk, tevékenységeink napi rutinba ágyazottak, a tempó pedig egyre gyorsul. Azok lehetnek ténylegesen szabadok, akik meg tudják törni ezt a rendszerességet, ellen tudnak állni a rendszernek, természetesen vállalva az ezzel járó következményeket is.
Azok, akik – akár kis időre is – elvesztik fizikai szabadságukat, bizonyos mértékben megtanulnak élni, értékelni az életet, rájönnek, hogy mekkora értéket veszítettek, veszíthetnek el.
Párhuzam figyelhető meg a valóságshow-k tekintetében. Itt is tulajdonképpen a szabadság elvesztése játszik szerepet, természetesen a későbbi „ismertség” és a nagy nyeremény elérése érdekében.
Hogy az ilyen műsoroknak mennyi köze van a valósághoz, arról hosszasan vitatkozhatnánk. Mivel blogom alaptémája a valóság, ezért ebben a kérdéskörben is megpróbálom az igazi valóságot körvonalazni. Ha például figyelembe vesszük, hogy ezek a műsorok milyen nézettséget produkálnak, akkor – amint eddig annyiszor – eljutunk a pénzhez, a profithoz, az üzlethez. A nézettség fenntartásához egy bizonyos szintig, vagy akár teljes egészében szükséges a történések irányítása, manipulálása. A valóság több ponton is eltér a látottaktól, de ennek így kell lennie, mert ez is, mint minden hasonló megmozdulás egy eladható termék, és nem az a célja, hogy elgondolkodtasson, vagy valóságos legyen, csupán az, hogy „szórakoztatás” címszó alatt a televízió elé kényszerítsen minket, amely szintén egyfajta rabság. Az üzenete pedig a következő: „Ülj a TV elé, ne gondolkodj, nézd, mert az jó neked!” Ez egy nagyon jól megtervezett és bevált stratégia milliók figyelmének fenntartására.
A fájdalom értéke
Az értékek meghatározásának van azonban egy másik oldala is. Mit ér annak az élete, aki valamilyen gyógyíthatatlan betegség folytán nap, mint nap borzalmas kínokat él át, vagy emlékezetétől, netán elméjétől megfosztva, esetleg kómában vegetál egy kórházi ágyon? Itt jutunk el a sokat vitatott eutanázia fogalmához, ami kegyes halált, vagy halálba segítést jelent. Ebben a kérdéskörben nem lehet objektíven dönteni. „Nem tudod, milyen a fájdalom, amíg át nem éled.” Az ember ösztönösen ragaszkodik az élethez, de be kell látnunk, hogy a fizikai gyötrelmek pont azt teszik elviselhetetlenné, amibe olyannyira kapaszkodunk. Egyáltalán életnek nevezhetjük-e annak az embernek az életét, aki még kommunikálni sem tud társaival? Ez is élet, de korántsem abban a formában, amelyben a legtöbben élünk. Nem vállalkozhatom arra, hogy megértsem, mit él át a gyötrődő ember, csupán a saját átélt fájdalmaimra, traumáimra hagyatkozhatom.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a fájdalomérzet az agyban keletkezik, az agy olyan részein, amely az egyes testrészeket vezérli. A fájdalomérzet jelentkezésekor laikusként nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan melyik agyterületünk aktív, de tudatunk révén bizonyos mértékben „szabályozhatjuk”, vagy ki is kapcsolhatjuk a fájdalomérzést. Ez a technika tanulható, de viszonylag kevesen művelik. A legtöbbünk gyógyszerekhez nyúl, hogy csökkentse fájdalmát, pedig lenne egy egyszerűbb módszer is: megérteni, hogy – annak ellenére, hogy nyomasztó, és gyötrelmes – a fájdalom csupán egy jelzés, amely kémiai folyamatok útján keletkezik, és gondolati, szellemi szinten szabályozható. Hogyan? Kontrolláld a tudatod! Ha fáj a fogad, nincs más teendőd, mint arra gondolni, hogy nem érzel fájdalmat. Hasonló hatás érhető el a placebóval (hatástalan gyógyszer) is, amikor valóban elhiszed, hogy megszűnik a fájdalom. Ekkor az agy természetes módon orvosolja a problémát endorfinnal, valamint az érzet kikapcsolásával.
Persze ennek a módszernek az a hátulütője, hogy minél több fájdalomérzetet kapcsolunk ki, annál magasabb lesz a fájdalomküszöbünk, azaz a szervezetünk „hozzászokik” a fájdalomhoz. Beláthatjuk, hogy a fájdalom szükséges és értékes számunkra, mert a túlélésünket szolgálja. Ennek a kifinomult rendszernek a segítségével szerzünk tudomást testünk rendellenes működéséről.
A fájdalomnak a tapasztalatszerzésen túl figyelmeztető funkciója is van. A test működési hibáit többek közt a fájdalom által tudjuk meghatározni, ami az ingerek és a reflex révén megvéd a nagyobb sérülésektől, valamint egyértelműen jelzi a probléma helyét.
Figyeld meg magad!
Próbáltál már kívülállóként tekinteni saját életedre? Próbáltad-e felfogni, hogy milyen nagyszerű és komplex rendszer tulajdonosa vagy?
Az élőlények szervezete úgy alakult ki, hogy annak működése észrevétlenül, akaratlanul folytatódjon. Az ember abban a kiváltságos helyzetben van, hogy mintegy kívülálló szemlélőként megfigyelheti saját szervezete működését.
Menj ki a szabadba, és vegyél egy nagylevegőt, aztán még egyet, és így tovább.
Figyeld meg a tested reakcióját az éltető oxigénre! Van olyan, akit ez megrázó élményként ér. Amint a vér telítődik oxigénnel, a kezdeti szédülés, és szapora szívverés alábbhagy, és megnyílik az elme a gondolatok előtt, ez a legjobb ihlető erő a pihenés mellett. Ilyenkor mondhatjuk el igazán, hogy élünk. Gondolkozz el azon, milyen nagyszerű dolog levegőt venni azon túl, hogy fajunk ezzel alkalmazkodott a földi környezethez.
Szoktál zenét hallgatni? A legtöbbünk igen. De kevesebben figyelnek tudatosan a hallásukra. Amikor zenét hallgatunk, belső hallásunk tökéletességéből adódóan tudat alatt minden hangot külön érzékelünk, mindegyiknek pontosan meg tudjuk állapítani a magasságát, hangszínét. Ez a képesség mindenkiben benne van, nem kell zenetanárhoz járnunk, hogy rájöjjünk hallásunk szükségességére.
A probléma akkor jelentkezik, amikor próbáljuk elénekelni a hallottakat, ugyanis a külvilág máshogy hall minket, mint mi saját magunkat. Ekkor szokták mondani, hogy „nincs hallásunk”. Pedig éppen hogy minden embernek, – még a halláskárosultnak is – van belső hallása, amely mindennél pontosabb képet ad a hangok világáról. Gondoljunk csak Beethovenre, aki – betegsége előrehaladott állapotában – teljes süketségben komponálta akkori műveit. A hallás érték, de még értékesebb a belső hallás.
Érints meg egy tárgyat! Érezheted felületének textúráját, hőmérsékletét és formáját. A bőrfelület tapintás szempontjából legérzékenyebb területe az ujjainkon található és – a fogási képesség mellett – ez adja az emberi kéz rendkívüli precízségét. Az érintésnek a külvilágból szerezhető információk mellett kommunikációs jelentősége is van. Amikor kezet fogunk valakivel nem csak üdvözöljük, hanem tudatjuk vele, hogy mi is húsvér emberek vagyunk, valamint a bizalmunkba fogadtuk.
A világgal való fizikai kontaktus alapvető érzését tapasztaljuk meg, amikor azzal a közeggel érintkezünk, amelyben születtünk és egyben életünk feltétele is. Ez az anyag a víz, amely fizikai és kémiai tulajdonságai miatt az egyik legfontosabb lételemünk. Testünk közel 70 százalékát alkotja.
Az értékek sorában kiemelt helyet kap a mozgás képessége, amelyet nap, mint nap végzünk. Figyeljük meg pl. a kezünk mozgását, vagy a járást! Testünk ezen értékeit a – korlátain belül elérhető – lehető legkisebb tömeg, és legnagyobb erőkifejtés mellett biztosítja. Minden izmunk és csontunk egységként működik, így válik lehetővé a viszonylag törékeny szervezet általi erőkifejtés lehetősége.
Hogy megértsd a mozgás értékét, próbálj meg bizonyos tevékenységeket egy kézzel, vagy egy lábbal végrehajtani. Feküdj le az ágyba, és próbálj úgy felkelni, hogy nem használod a lábaid!
Hogy látnak mások?
A jó megjelenés nem feltétele a szellemi gazdagságnak, mégis ha ránézünk egy kövér, esetleg külsejét elhanyagoló emberre, rögtön az ugrik be, hogy csakis értelem nélkül, saját hibájából jutott el idáig. Pedig legtöbbször nem ő a hibás. A társas viselkedés hibáit elsősorban nem az egyénben kell keresnünk. Mai világunkban könnyen válhat valaki különccé, a társadalomból kitaszítottá. És mindez a háta mögött észrevétlenül történhet meg. A szeretet és az egyetértés, amely azonos nézetű csoportokat hoz össze, olykor pont az ellenkező hatást váltja ki: Anyuci nagyon szereti kisfiát, ezért kényezteti, mindent megad neki, amitől a fiú elhízik, és az iskolában kiközösítik, emiatt szellemi fejlődése is irányt vált. Mi az alapja az egyén efféle besorolásának? Mindenekelőtt az aktuális trendek, valamint az átlagtól való eltérés mértéke. Az énkép a felnőttkor küszöbén alakul ki, és a kor előrehaladtával egyre kevésbé befolyásolható. Egy ponton maradandóvá válik és a személyiség e köré épül fel.
Az aktuális trendnek megfelelő átlagos kinézet igenis érték, de próbáljuk a különc szemszögéből látni a dolgot. Próbáljuk felfogni azt a haragot, amelyet egy kitaszított érez az átlaggal szemben. Az első lépés a különcök befogadásához a szándék, a második a megértés, a harmadik pedig az elfogadás lenne.
Az igazi barátság értéke
Minél több barátod van, annál jobban tudsz érvényesülni. De vajon hány igazi barátod van?
A közösségi hálózatokon látszólag rendkívül nagy kapcsolati tőkét lehet felépíteni, de ezek a „barátságok” kimerülnek abban, hogy egyszer, esetenként egyszer sem érintkeztek a felek sem személyesen, sem pedig üzenet útján, a rendszer szerint mégis barátok.
Ezeken a hálózatokon megszűnik a klasszikus baráti kapcsolat, amely nem abból áll, hogy naponta felmegyek a közösségi oldalra és a „tetszik” gombra kattintok, hanem abból, hogy szorult helyzetében segítek a barátomon és cserébe ő is segít rajtam. Tehát az ilyen, igazi barátokkal kötött kapcsolatok hordozzák azt az értéket, amelynek a mai kapcsolati lehetőségek igencsak híján vannak.
Hogy szerezhetsz igazi barátokat? Úgy, hogy segíted az embereket, sokszor egy jó szó elég a barátsághoz, de minél több jót adsz magadból, annál többet fogsz visszakapni, és ez megfizethetetlen.
Beszédünk, kommunikációnk értéke
A nyelvünk megnyilvánulási formáink közül a legösszetettebb, de ez sem kizárólagosan a mi saját érdemünk. Ahhoz, hogy kifejező légy, nem elég beszélned, hanem azt érthetően kell tenned. A legnagyobb mennyiségű nyelvi tudásanyagot szüleinktől szerezzük, de közrejátszik a környezet is amelyben felnőttünk. Kifejezőképességed mögött ott van az egész emberi történelem minden generációja, a nyelv evolúciója, a folyamatos újítások, tökéletesítések, és csak aztán a szüleid, a környezeted. A mai fiatal generáció kommunikációja rendkívül szlengesített, rövidített, idegen nyelvű szavakkal módosított, jelentés-, és hanghordozás szempontjából is teljesen eltérő attól, amit megszokottnak gondolunk.
Ha elfogadni nem is sikerül teljes mértékben ezt a közlési formát, azért bizonyos mértékben megérthetjük szükségességét, ugyanis ez egy válasz a felgyorsult világra.
Ne feledd, hogy akármennyire rosszul érzed magad, akármilyen rossz helyzetben vagy, akárhány hibát követtél el, még ha azt hiszed, nem szeret-, és nem ért meg senki, akkor sem leszel soha a sor végén, mert mindig lesznek nálad sokkal rosszabb sorsú emberek. Hibáidra tekints úgy, mint megoldandó kihívásokra, testedre pedig úgy, mint egy csodára, amely ugyan törékeny és múlandó, de rövid ittléte során magában hordozza az élet azon kiváltságos szikráját, ami te magad vagy.
Az életed egy nagy játék. Anélkül, hogy tudatában lennél, részese vagy egy hatalmas körforgásnak, amit csak nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nem irányíthatsz.
Az értékek meghatározásánál azonban nagyon különbözően gondolkodunk. Az első, és talán legfontosabb értékünk a fizikai világban az egészség. Ha egészségesek vagyunk, jó a közérzetünk, nem érzünk fájdalmat. Ilyenkor a test helytelen működése általi érzéseket nem ismerjük. Ha a test egészséges, az azt jelenti, hogy annak minden része egészséges. Az egészségnek azonban szintjei vannak az életminőség függvényében. Pl. ha rövidlátó vagyok, az nem betegség, csak kis működésbeli eltérés, aminek hatására némileg csökkent az életminőségem. Ilyenkor az igazi érték számomra a tényleges éleslátásban, annak átélésében van, amelyet nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán érhetnék el.
A látás összetett értékének nagyságát csak akkor érzékeljük, ha egy időre megfosztjuk magunkat a tájékozódás eme kiváltságától.
Ez a játék jól szemlélteti egy vak ember életét.
Kellemetlen érzés egy időre elveszteni a látásunkat.
A vakok esetén a látás szerepét a hallás, az emlékezet és a megérzések veszik át, amelyek nem pótolják, csak enyhítik az érzékelésben tátongó űrt. Persze ezzel is együtt lehet élni, de ez az élet egy teljesen más megélése a valóságnak.
Negatív történések
A balesetet, vagy a betegséget alapvetően negatív, rossz élménynek éljük meg. Valójában ezek szükségesek az életben maradásunkhoz.
A betegség valójában egy olyan gyógyulási folyamat része, amely nem csak testi, hanem szellemi szinten is folyik. Bővebb kitérő a témáról: Kattints ide!.
A szabadságunk, mint érték
Az úgynevezett szabadságnak több vonatkozása is van. Az egyik pl. a szabad akarat: akkor és azt teszel, amit akarsz, önálló vagy, nem szorulsz senkinek a segítségére. Nézzük meg a szabad akaratot egy másik nézőpontból: minden cselekvésünk döntésen alapul, a döntés az agyunkban, gondolatok útján keletkezik. A gondolatot, mint az agy alapvető működési struktúráját elég csak kis mértékben megváltoztatni és máris egy másfajta döntési folyamat indul el. A módosítás eszköze a reklám, amelynek hatásaival az előző bejegyzésben találkozhattunk. Ennek megfelelően csak azt hiszed, hogy te döntesz, valójában mások már eldöntötték helyetted, hogy mit tegyél, neked csak követned kell az utasítást. Ez lenne a szabad akarat?
Nem, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a szabadság ezen aspektusa csakis a szabályok áthágásával érhető el. A mai világban ugyanakkor hátrányos helyzetbe kerülhet az, aki nem tart lépést a trendekkel, nem követi a besorolást, nem csapódik a tömeghez.
A másik vonatkozás a fizikai szabadság, amelyet általában úgy határoznak meg, hogy „szabadon mozoghatok a világban, mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül.” Ezt jóllehet csak azok tudják igazán értékelni, akik fogságban vannak, de tekintsük csak át a mai átlagember helyzetét: A legtöbben városokban, panellakásokban élünk, tevékenységeink napi rutinba ágyazottak, a tempó pedig egyre gyorsul. Azok lehetnek ténylegesen szabadok, akik meg tudják törni ezt a rendszerességet, ellen tudnak állni a rendszernek, természetesen vállalva az ezzel járó következményeket is.
Azok, akik – akár kis időre is – elvesztik fizikai szabadságukat, bizonyos mértékben megtanulnak élni, értékelni az életet, rájönnek, hogy mekkora értéket veszítettek, veszíthetnek el.
Párhuzam figyelhető meg a valóságshow-k tekintetében. Itt is tulajdonképpen a szabadság elvesztése játszik szerepet, természetesen a későbbi „ismertség” és a nagy nyeremény elérése érdekében.
Hogy az ilyen műsoroknak mennyi köze van a valósághoz, arról hosszasan vitatkozhatnánk. Mivel blogom alaptémája a valóság, ezért ebben a kérdéskörben is megpróbálom az igazi valóságot körvonalazni. Ha például figyelembe vesszük, hogy ezek a műsorok milyen nézettséget produkálnak, akkor – amint eddig annyiszor – eljutunk a pénzhez, a profithoz, az üzlethez. A nézettség fenntartásához egy bizonyos szintig, vagy akár teljes egészében szükséges a történések irányítása, manipulálása. A valóság több ponton is eltér a látottaktól, de ennek így kell lennie, mert ez is, mint minden hasonló megmozdulás egy eladható termék, és nem az a célja, hogy elgondolkodtasson, vagy valóságos legyen, csupán az, hogy „szórakoztatás” címszó alatt a televízió elé kényszerítsen minket, amely szintén egyfajta rabság. Az üzenete pedig a következő: „Ülj a TV elé, ne gondolkodj, nézd, mert az jó neked!” Ez egy nagyon jól megtervezett és bevált stratégia milliók figyelmének fenntartására.
A fájdalom értéke
Az értékek meghatározásának van azonban egy másik oldala is. Mit ér annak az élete, aki valamilyen gyógyíthatatlan betegség folytán nap, mint nap borzalmas kínokat él át, vagy emlékezetétől, netán elméjétől megfosztva, esetleg kómában vegetál egy kórházi ágyon? Itt jutunk el a sokat vitatott eutanázia fogalmához, ami kegyes halált, vagy halálba segítést jelent. Ebben a kérdéskörben nem lehet objektíven dönteni. „Nem tudod, milyen a fájdalom, amíg át nem éled.” Az ember ösztönösen ragaszkodik az élethez, de be kell látnunk, hogy a fizikai gyötrelmek pont azt teszik elviselhetetlenné, amibe olyannyira kapaszkodunk. Egyáltalán életnek nevezhetjük-e annak az embernek az életét, aki még kommunikálni sem tud társaival? Ez is élet, de korántsem abban a formában, amelyben a legtöbben élünk. Nem vállalkozhatom arra, hogy megértsem, mit él át a gyötrődő ember, csupán a saját átélt fájdalmaimra, traumáimra hagyatkozhatom.
A fájdalom a legtöbb esetben átmeneti jellegű, de olykor meg kell tanulnunk együtt élni vele.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a fájdalomérzet az agyban keletkezik, az agy olyan részein, amely az egyes testrészeket vezérli. A fájdalomérzet jelentkezésekor laikusként nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan melyik agyterületünk aktív, de tudatunk révén bizonyos mértékben „szabályozhatjuk”, vagy ki is kapcsolhatjuk a fájdalomérzést. Ez a technika tanulható, de viszonylag kevesen művelik. A legtöbbünk gyógyszerekhez nyúl, hogy csökkentse fájdalmát, pedig lenne egy egyszerűbb módszer is: megérteni, hogy – annak ellenére, hogy nyomasztó, és gyötrelmes – a fájdalom csupán egy jelzés, amely kémiai folyamatok útján keletkezik, és gondolati, szellemi szinten szabályozható. Hogyan? Kontrolláld a tudatod! Ha fáj a fogad, nincs más teendőd, mint arra gondolni, hogy nem érzel fájdalmat. Hasonló hatás érhető el a placebóval (hatástalan gyógyszer) is, amikor valóban elhiszed, hogy megszűnik a fájdalom. Ekkor az agy természetes módon orvosolja a problémát endorfinnal, valamint az érzet kikapcsolásával.
Persze ennek a módszernek az a hátulütője, hogy minél több fájdalomérzetet kapcsolunk ki, annál magasabb lesz a fájdalomküszöbünk, azaz a szervezetünk „hozzászokik” a fájdalomhoz. Beláthatjuk, hogy a fájdalom szükséges és értékes számunkra, mert a túlélésünket szolgálja. Ennek a kifinomult rendszernek a segítségével szerzünk tudomást testünk rendellenes működéséről.
A fájdalomnak a tapasztalatszerzésen túl figyelmeztető funkciója is van. A test működési hibáit többek közt a fájdalom által tudjuk meghatározni, ami az ingerek és a reflex révén megvéd a nagyobb sérülésektől, valamint egyértelműen jelzi a probléma helyét.
Figyeld meg magad!
Próbáltál már kívülállóként tekinteni saját életedre? Próbáltad-e felfogni, hogy milyen nagyszerű és komplex rendszer tulajdonosa vagy?
Az élőlények szervezete úgy alakult ki, hogy annak működése észrevétlenül, akaratlanul folytatódjon. Az ember abban a kiváltságos helyzetben van, hogy mintegy kívülálló szemlélőként megfigyelheti saját szervezete működését.
Menj ki a szabadba, és vegyél egy nagylevegőt, aztán még egyet, és így tovább.
Mély belégzéskor az idegsejtjeink is több oxigénhez jutnak, ezáltal javul az agyműködésünk és a közérzetünk.
Figyeld meg a tested reakcióját az éltető oxigénre! Van olyan, akit ez megrázó élményként ér. Amint a vér telítődik oxigénnel, a kezdeti szédülés, és szapora szívverés alábbhagy, és megnyílik az elme a gondolatok előtt, ez a legjobb ihlető erő a pihenés mellett. Ilyenkor mondhatjuk el igazán, hogy élünk. Gondolkozz el azon, milyen nagyszerű dolog levegőt venni azon túl, hogy fajunk ezzel alkalmazkodott a földi környezethez.
Szoktál zenét hallgatni? A legtöbbünk igen. De kevesebben figyelnek tudatosan a hallásukra. Amikor zenét hallgatunk, belső hallásunk tökéletességéből adódóan tudat alatt minden hangot külön érzékelünk, mindegyiknek pontosan meg tudjuk állapítani a magasságát, hangszínét. Ez a képesség mindenkiben benne van, nem kell zenetanárhoz járnunk, hogy rájöjjünk hallásunk szükségességére.
A zene sokszor előhozza a legbelső énünket, de közben hallásunk védelmére is figyelmet kell fordítanunk. Tekerd lejjebb a hangerőt, a hallás érték!
A probléma akkor jelentkezik, amikor próbáljuk elénekelni a hallottakat, ugyanis a külvilág máshogy hall minket, mint mi saját magunkat. Ekkor szokták mondani, hogy „nincs hallásunk”. Pedig éppen hogy minden embernek, – még a halláskárosultnak is – van belső hallása, amely mindennél pontosabb képet ad a hangok világáról. Gondoljunk csak Beethovenre, aki – betegsége előrehaladott állapotában – teljes süketségben komponálta akkori műveit. A hallás érték, de még értékesebb a belső hallás.
Érints meg egy tárgyat! Érezheted felületének textúráját, hőmérsékletét és formáját. A bőrfelület tapintás szempontjából legérzékenyebb területe az ujjainkon található és – a fogási képesség mellett – ez adja az emberi kéz rendkívüli precízségét. Az érintésnek a külvilágból szerezhető információk mellett kommunikációs jelentősége is van. Amikor kezet fogunk valakivel nem csak üdvözöljük, hanem tudatjuk vele, hogy mi is húsvér emberek vagyunk, valamint a bizalmunkba fogadtuk.
A világgal való fizikai kontaktus alapvető érzését tapasztaljuk meg, amikor azzal a közeggel érintkezünk, amelyben születtünk és egyben életünk feltétele is. Ez az anyag a víz, amely fizikai és kémiai tulajdonságai miatt az egyik legfontosabb lételemünk. Testünk közel 70 százalékát alkotja.
Az értékek sorában kiemelt helyet kap a mozgás képessége, amelyet nap, mint nap végzünk. Figyeljük meg pl. a kezünk mozgását, vagy a járást! Testünk ezen értékeit a – korlátain belül elérhető – lehető legkisebb tömeg, és legnagyobb erőkifejtés mellett biztosítja. Minden izmunk és csontunk egységként működik, így válik lehetővé a viszonylag törékeny szervezet általi erőkifejtés lehetősége.
Az ember egyik lételeme a mozgás. Nélküle izmaink elsorvadnának, ízületeink kötötté válnának, csontjaink meggyengülnének.
Hogy megértsd a mozgás értékét, próbálj meg bizonyos tevékenységeket egy kézzel, vagy egy lábbal végrehajtani. Feküdj le az ágyba, és próbálj úgy felkelni, hogy nem használod a lábaid!
Hogy látnak mások?
A jó megjelenés nem feltétele a szellemi gazdagságnak, mégis ha ránézünk egy kövér, esetleg külsejét elhanyagoló emberre, rögtön az ugrik be, hogy csakis értelem nélkül, saját hibájából jutott el idáig. Pedig legtöbbször nem ő a hibás. A társas viselkedés hibáit elsősorban nem az egyénben kell keresnünk. Mai világunkban könnyen válhat valaki különccé, a társadalomból kitaszítottá. És mindez a háta mögött észrevétlenül történhet meg. A szeretet és az egyetértés, amely azonos nézetű csoportokat hoz össze, olykor pont az ellenkező hatást váltja ki: Anyuci nagyon szereti kisfiát, ezért kényezteti, mindent megad neki, amitől a fiú elhízik, és az iskolában kiközösítik, emiatt szellemi fejlődése is irányt vált. Mi az alapja az egyén efféle besorolásának? Mindenekelőtt az aktuális trendek, valamint az átlagtól való eltérés mértéke. Az énkép a felnőttkor küszöbén alakul ki, és a kor előrehaladtával egyre kevésbé befolyásolható. Egy ponton maradandóvá válik és a személyiség e köré épül fel.
Az aktuális trendnek megfelelő átlagos kinézet igenis érték, de próbáljuk a különc szemszögéből látni a dolgot. Próbáljuk felfogni azt a haragot, amelyet egy kitaszított érez az átlaggal szemben. Az első lépés a különcök befogadásához a szándék, a második a megértés, a harmadik pedig az elfogadás lenne.
Az igazi barátság értéke
Minél több barátod van, annál jobban tudsz érvényesülni. De vajon hány igazi barátod van?
A közösségi hálózatokon látszólag rendkívül nagy kapcsolati tőkét lehet felépíteni, de ezek a „barátságok” kimerülnek abban, hogy egyszer, esetenként egyszer sem érintkeztek a felek sem személyesen, sem pedig üzenet útján, a rendszer szerint mégis barátok.
Ha vannak igazi barátaid, tiéd az egész világ
Ezeken a hálózatokon megszűnik a klasszikus baráti kapcsolat, amely nem abból áll, hogy naponta felmegyek a közösségi oldalra és a „tetszik” gombra kattintok, hanem abból, hogy szorult helyzetében segítek a barátomon és cserébe ő is segít rajtam. Tehát az ilyen, igazi barátokkal kötött kapcsolatok hordozzák azt az értéket, amelynek a mai kapcsolati lehetőségek igencsak híján vannak.
Hogy szerezhetsz igazi barátokat? Úgy, hogy segíted az embereket, sokszor egy jó szó elég a barátsághoz, de minél több jót adsz magadból, annál többet fogsz visszakapni, és ez megfizethetetlen.
Beszédünk, kommunikációnk értéke
A nyelvünk megnyilvánulási formáink közül a legösszetettebb, de ez sem kizárólagosan a mi saját érdemünk. Ahhoz, hogy kifejező légy, nem elég beszélned, hanem azt érthetően kell tenned. A legnagyobb mennyiségű nyelvi tudásanyagot szüleinktől szerezzük, de közrejátszik a környezet is amelyben felnőttünk. Kifejezőképességed mögött ott van az egész emberi történelem minden generációja, a nyelv evolúciója, a folyamatos újítások, tökéletesítések, és csak aztán a szüleid, a környezeted. A mai fiatal generáció kommunikációja rendkívül szlengesített, rövidített, idegen nyelvű szavakkal módosított, jelentés-, és hanghordozás szempontjából is teljesen eltérő attól, amit megszokottnak gondolunk.
Ha elfogadni nem is sikerül teljes mértékben ezt a közlési formát, azért bizonyos mértékben megérthetjük szükségességét, ugyanis ez egy válasz a felgyorsult világra.
Ne feledd, hogy akármennyire rosszul érzed magad, akármilyen rossz helyzetben vagy, akárhány hibát követtél el, még ha azt hiszed, nem szeret-, és nem ért meg senki, akkor sem leszel soha a sor végén, mert mindig lesznek nálad sokkal rosszabb sorsú emberek. Hibáidra tekints úgy, mint megoldandó kihívásokra, testedre pedig úgy, mint egy csodára, amely ugyan törékeny és múlandó, de rövid ittléte során magában hordozza az élet azon kiváltságos szikráját, ami te magad vagy.
