A magyar közlekedési morál messze földön híres, és milyen meglepő, hogy nem a vezetők rutinja és udvariassága miatt.
A rossz tapasztalat és a (kerékpárosként és gyalogosként) folyton kellemetlen és veszélyes közlekedési helyzetekbe kerülés tekintetében a vezetési morál (tisztelet a kivételnek!) a következőképpen írható le:
1. Az úttesten csak az ÉN autóm közlekedhet, de az gyorsan!
2. A gyalogos és kerékpáros közlekedjen a járdán, vagy a szántóföldön!
3. Szerintem két pont között az egyenes a legrövidebb út!
4. A nagy fekete autó tükrözi a személyiségemet!
5. Különösen iskolák, középületek, és minden olyan épület előtt, amelyben sokan vannak, feltekerem a hangerőt!
6. Ha nincs parkolóhely, akárhova állhatok.
Az autósok persze azonnal mentik a menthetőt (jó kifogások következnek az előbbiekre):
1. Csak akkor lépem át a megengedett sebességet, ha lassúságommal másokat is veszélyeztetek.
2. A gyalogos közlekedjen a járdán és a zebrán, a kerékpáros pedig a kerékpárúton! Sokszor előttem kacsáznak, aztán csodálkoznak, ha ledudálom őket! Akkor ki itt a szabálytalan?
3. Ha nincs az úton senki és erről meg is bizonyosodtam, akkor nyugodtan levághatom a kanyart, úgysem tűnik fel senkinek.
4. Ez nem igaz, nincs is nagy fekete autóm!
5. Nem az épületet nézem, amikor zenét hallgatok, a hangulatom diktálja a hangerőt.
6. Nem azért ülök autóba, hogy kilométereket sétáljak a célomig! A bírságot úgyis kifizetem!
Hogy miért vezetési sakk?
A különböző vezetési stílusok, autótípusok, és a közlekedés más résztvevőinek felhasználásával összeállíthatnánk akár egy sakktáblát is.
Király:
Mivel a Király csak egyet léphet egyszerre, ezért az utak "királya" minden bizonnyal a busz, illetve a kamion. Lassan közlekedik, betartja a KRESZ-t, és ha bajba kerül, mindent üt, minden irányban.
Vezér:
A fekete BMW-vel, Mercedesszel, Audi-val rendelkező vezető legjobban a vezérhez (királynő) hasonlítható, akinek tekintélyt parancsoló autója elől mindenki a külső sávba menekül.
Futó:
A tuning megszállottjainak száguldó csodái (és hangosan dübörgő kipufogói) láttán sokaknak megdobban a szívük. A sebesség mámorában az ember megfeledkezik a szabályokról. A Futó, melyhez hasonlítom ezt a réteget, ugyan átlósan, de nagyon gyorsan közlekedhet.
Bástya:
Van, aki motoron éli az életét, amellyel ha lassan, óvatosan, biztosan közlekedne, nem vívta volna ki autóstársai ellenszenvét. Legyen az pizza futár, városi gyorsasági motoros, vagy akár az elektromos biciklis nénike. Ez egy másik irányzat, úgyhogy kiérdemelte a bástya rangot.
Huszár (ló):
A higgadt, megfontolt sofőr, mindig az adott helyzetnek megfelelően közlekedik. Indexel a kereszteződésben és a körforgalomban, odafigyel mások biztonságára is, de ha kell ügyesen helyezkedik, hogy elkerülje a karambolt.
Gyalog (Paraszt):
A gyalogosok, kerékpárosok, és az öreg trabantos bácsi (sűrű fekete füsttel) tartozik ebbe a kategóriába. Sokan közülük "még" nem-, sokan pedig "már" nem ismerik eléggé a KRESZ-t. A gyalogosok zebra helyett a forgalmas úttestet választják átkelésre. Az öregeket pedig inkább szállítsuk mi, fiatalok, mert hiszen az ő idejükben még nem volt ilyen nagy forgalom és ez nekik sokszor túl sok, mondhatnám azt is: túl SOKK!
A rossz tapasztalat és a (kerékpárosként és gyalogosként) folyton kellemetlen és veszélyes közlekedési helyzetekbe kerülés tekintetében a vezetési morál (tisztelet a kivételnek!) a következőképpen írható le:
1. Az úttesten csak az ÉN autóm közlekedhet, de az gyorsan!
2. A gyalogos és kerékpáros közlekedjen a járdán, vagy a szántóföldön!
3. Szerintem két pont között az egyenes a legrövidebb út!
4. A nagy fekete autó tükrözi a személyiségemet!
5. Különösen iskolák, középületek, és minden olyan épület előtt, amelyben sokan vannak, feltekerem a hangerőt!
6. Ha nincs parkolóhely, akárhova állhatok.
Az autósok persze azonnal mentik a menthetőt (jó kifogások következnek az előbbiekre):
1. Csak akkor lépem át a megengedett sebességet, ha lassúságommal másokat is veszélyeztetek.
2. A gyalogos közlekedjen a járdán és a zebrán, a kerékpáros pedig a kerékpárúton! Sokszor előttem kacsáznak, aztán csodálkoznak, ha ledudálom őket! Akkor ki itt a szabálytalan?
3. Ha nincs az úton senki és erről meg is bizonyosodtam, akkor nyugodtan levághatom a kanyart, úgysem tűnik fel senkinek.
4. Ez nem igaz, nincs is nagy fekete autóm!
5. Nem az épületet nézem, amikor zenét hallgatok, a hangulatom diktálja a hangerőt.
6. Nem azért ülök autóba, hogy kilométereket sétáljak a célomig! A bírságot úgyis kifizetem!
Hogy miért vezetési sakk?
A különböző vezetési stílusok, autótípusok, és a közlekedés más résztvevőinek felhasználásával összeállíthatnánk akár egy sakktáblát is.
Király:
Mivel a Király csak egyet léphet egyszerre, ezért az utak "királya" minden bizonnyal a busz, illetve a kamion. Lassan közlekedik, betartja a KRESZ-t, és ha bajba kerül, mindent üt, minden irányban.
Vezér:
A fekete BMW-vel, Mercedesszel, Audi-val rendelkező vezető legjobban a vezérhez (királynő) hasonlítható, akinek tekintélyt parancsoló autója elől mindenki a külső sávba menekül.
Futó:
A tuning megszállottjainak száguldó csodái (és hangosan dübörgő kipufogói) láttán sokaknak megdobban a szívük. A sebesség mámorában az ember megfeledkezik a szabályokról. A Futó, melyhez hasonlítom ezt a réteget, ugyan átlósan, de nagyon gyorsan közlekedhet.
Bástya:
Van, aki motoron éli az életét, amellyel ha lassan, óvatosan, biztosan közlekedne, nem vívta volna ki autóstársai ellenszenvét. Legyen az pizza futár, városi gyorsasági motoros, vagy akár az elektromos biciklis nénike. Ez egy másik irányzat, úgyhogy kiérdemelte a bástya rangot.
Huszár (ló):
A higgadt, megfontolt sofőr, mindig az adott helyzetnek megfelelően közlekedik. Indexel a kereszteződésben és a körforgalomban, odafigyel mások biztonságára is, de ha kell ügyesen helyezkedik, hogy elkerülje a karambolt.
Gyalog (Paraszt):
A gyalogosok, kerékpárosok, és az öreg trabantos bácsi (sűrű fekete füsttel) tartozik ebbe a kategóriába. Sokan közülük "még" nem-, sokan pedig "már" nem ismerik eléggé a KRESZ-t. A gyalogosok zebra helyett a forgalmas úttestet választják átkelésre. Az öregeket pedig inkább szállítsuk mi, fiatalok, mert hiszen az ő idejükben még nem volt ilyen nagy forgalom és ez nekik sokszor túl sok, mondhatnám azt is: túl SOKK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése