A 4. év

By: Reactor

Ez az év leginkább inaktív időszakként szerepel a blog történetében, viszont annál több élmény, gondolat vár megosztásra. A forrás nem apadt el, csak sem az idő, sem a kedv nem volt meg az információ rögzítéséhez. Ezen a jövőben mindenképp változtatni kell.

---

És nem csak változtatni, hanem változni is kell. Közhelyesen hangzik, hogy „haladni kell a korral”, de valójában ez a mondat fogalmazza meg a legjobban, mit szeretnék elérni, és ha lehetőség van rá, túl is szárnyalni az elkövetkezendő időben. Szinte észrevehetetlenül múlt el még egy év.

Változások a blogon
Ami első körben már megváltozott, az a blog színvilága. Igyekeztem olyan témát választani, amely jól kifejezi a jelenlegi hangulatot és a jövőbeli terveket is. A fekete háttér nem a sötétséget, hanem a negatív végletet szimbolizálja, amely előtt a fehér elemek a pozitív végletet, a tiszta gondolatokat és az időnként kontrasztos, egymástól távol álló dolgok közti összefüggések magyarázatát hivatottak megjeleníteni.

Változásból soha nem elég, ezért megjelent egy slider a főoldalon, amelyen ezentúl az 5 legfrissebb bejegyzés jelenik meg, látványosan, képpel, bevezetővel és a bejegyzésre mutató linkkel.

Fogadalmak

By: Reflector

Új év - új név - újabb gondolatok. Köszöntök mindenkit itt, az ominózus Apokalipszis-kampány utáni tizenötödik napon. Hát nem előre megjósoltuk itt a blogon, hogy túléljük majd? Mondjuk nem volt nehéz előre látni. Ha ezt így folytatjuk lassan a Spontareality nevet Delphoi jósdára kell változtatnia Reaktor-nak. Ám ez persze megint csak egy vicces bevezető akar lenni, mert ugye minden bejegyzéshez dukál egy ilyen.

---

Komolyra fordítva a szót, és a témát, bizonyára észrevettétek a névbeli változást. Akit esetleg érdekelne, hogy miért is változtattam meg - immáron harmadszor - a felhasználónevemet, az megtalálja a választ a tartalomba szőve, ha figyelmesen olvassa tovább a sorokat.

Világvége után újraindulás

By: Reactor

Jó pár hónap szünet után találtam végre egy olyan alkalmat, amikor újraindíthatom ezt a blogot. Ez az alkalom a várva várt világvége, amely még mindig várat magára.

---

A világvége pontosan 2012. december 21-én 12:11-kor következett be, amelynek hatásait a bejegyzés megjelenésének idejére már mindenki érezheti, vagy nem. Ez az időpont a téli napforduló időpontja, amely egybeesik a maja naptár „végével”. A jóslatot alapvetően az emberi ostobaság és félelem táplálja, de egyes jövőképek egészen részletesen leírják a mindenki által nagyon várt véget.

3 éve együtt

By: Reactor

Három év! Mennyi öröm, szenvedés, szeretet, kétségbeesés, megdöbbenés, de mindenekelőtt mennyi hála és lekötelezettség! Hála az életért, minden új napért, óráért és percért. De ugyanígy hála minden kellemetlenségért, minden bántásért és rosszért, amelyek erősítettek és általuk mindig tovább léptünk az önismeret felé vezető úton.

---

Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.

Varázslat – A szavak ereje

By: Reactor

Létezik varázslat? Mit jelent a varázsvilág a hétköznapi életben? Képesek vagyunk-e „varázsolni”? Számít-e, hogy valaki hogyan nyilvánul meg? Miért kerül időnként nagyobb erőfeszítésbe a hallgatás? Mennyi erő van egy versben? Miért nem értjük az állatokat? Miből állnak a számítógép programjai? Mennyi csoda van egy kérdésben, egy válaszban, vagy a gyermekszóban?

Mindig is érdekelt a csodák, a varázslat világa amely, még ha szemfényvesztés is, elgondolkodtat és általa olyan távlatokba pillanthatunk, amelyek általában nem adatnak meg számunkra. Vizsgáljuk meg most a varázslatot a hétköznapok szemszögéből! Nézzük meg, milyen eszközeink vannak a varázslásra!

Életünk vonata úgy robog át az időn, hogy sokszor észre sem vesszük azokat az apró, ám értékes pillanatokat, amelyekért érdemes élni. Időnként olyanok vagyunk, mint a vonat ablakán kihajoló gyermek, akit elvarázsolt a táj szépsége. Próbálunk a csodából minél többet magunkévá tenni. A gond csak akkor van, amikor a vonat egy sínhez közeli jelzőlámpa mellett halad el. A mérleg egyik karján a halál, a másikon az élet van, és mint minden mérleg, így ez is egyensúlyra törekszik, amit mindenki, minden pillanatban a saját bőrén tapasztal. Ez az egyensúly ugyanúgy igaz a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, a nagy és a kicsi, vagy éppen az élvezet és a szenvedés közti viszonyra, akárcsak a természetre.

Apokalipszis

By: Reflector

"A hírt már mindenki hallotta: decemberben világvége lesz. Aki esetleg lemaradna róla, megnézheti a mennyországból, vagy épp a pokolból, - ki-ki érdeme szerint - élő közvetítésben. Teljesen felesleges, és hiábavaló bárminemű praktika - barna papírzacskót húzni a fejre, és a földre feküdni, mint atomtámadásnál - teljes képtelenség, hogy megússzuk, mert ezek a maják tutira tévedhetetlenek voltak. Nostradamusról meg nem is beszélve. Esetleg akiket érzékenyen érint a dolog, jusson eszükbe a felirat, ami a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című bestseller borítóján áll: NE ESS PÁNIKBA!..."

Így kezdeném a mondanivalómat, ha jártas lennék a modern marketing, és piár trendekben. Mivel csak egy egyszerű billentyűzetkoptató vagyok, és akik az eddigi írásaim alapján vagy gyepes vallási fanatikusnak, vagy nagyképű bölcselkedőnek tartanának, úgy döntöttem, hogy megismerhetnek egy szórakoztatóbb, emberibb oldalamról is. Ja, akinek nem tetszik ez a stílus üzenem: ez is én vagyok. "Isten humorérzéke határtalan, lásd például a kacsacsőrű emlőst." (Dogma)

Sokan sokféleképpen elmélkednek az apokalipszisről. Legfőképpen az időpontokban van a legnagyobb zűrzavar. Napjainkig közel ötszáznál is több időpontot jósoltak meg már látnokok, jósok, médiumok, amikor is bekövetkezik majd. Végül egyiküknek sem lett igazuk, hiszen még mindig itt vagyunk, létezünk.

urikyo33 Pixabay

Csalódás – amikor fekete a világ

By: Reactor

Mi is az igazi csalódás? Mikor látjuk feketében a világot? Mit ne tegyél? Mivel jár az életed másokkal való megosztása? Ábrándultál már ki valakiből, vagy valamiből? Épp büntetésed töltöd? Depressziós vagy? Mi vezet ehhez az állapothoz? Mivel vigasztalódhatunk? Van értelme küzdeni a leküzdhetetlennel? Milyen fegyver van a birtokunkban? Hogy lehetsz egy kis időre szabad?

Mindenkivel megesik. Csalódunk helyzetekben, ígéretekben, emberekben, az életben és olykor magunkban is. Legszívesebben világgá kürtölnénk csalódásunk tárgyát. Olyankor vigasztalhatatlanok vagyunk, az élet azonban megy tovább, és csak akkor van gond, ha nem sikerül tartanunk a lépést, ha belefáradunk az egymást követő csalódásokba. Ennek viszont nem kell feltétlenül így lennie.

Érték

Azt hittem őrült, anyagias, lelketlen világunkban eltűnőben vannak az egyszerű, őszinte, tiszta szívű, egészséges gondolkodású, józan értékrendű, normális emberek. Be kell, hogy valljam: tévedtem. Viszont soha nem örültem még ennyire a tévedésemnek.

Nattanan Kanchanaprat Pixabay

Értékrendünk pár száz év alatt hatalmasat változott, sajnos hátrányunkra, a rossz irányba. Meg sem tudjuk már különböztetni egymástól mi az értékes, az értéktelen, a jó, a rossz, a fontos, és a haszontalan. Torz példaképekbe, ideológiákba kapaszkodunk, gyűlölködünk, kirekesztünk, törtetünk, rohanunk, önző módon átgázolunk mindenen és mindenkin, de mindezt miért is? Talán azért, mert sokan önálló gondolatvilág nélkül, lelketlenül, "érzéstelenítve" lettek, és a bennük tátongó fájó ürességet ily módon akarják enyhíteni? Nem tudom a választ, csak elámulok mindig a világban lévő gonoszságon, és csak néha, nagy ritkán látok pozitív példát arra, hogyan lehet, kell embernek maradni az embertelenségben.

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben..."

(Arany János)

A meghatottságtól nehéz bármit is mondani, írni e filmkockák után. Talán csak még pár szót: köszönet és tisztelet neked Zsákai István!