Érték

Azt hittem őrült, anyagias, lelketlen világunkban eltűnőben vannak az egyszerű, őszinte, tiszta szívű, egészséges gondolkodású, józan értékrendű, normális emberek. Be kell, hogy valljam: tévedtem. Viszont soha nem örültem még ennyire a tévedésemnek.

Nattanan Kanchanaprat Pixabay

Értékrendünk pár száz év alatt hatalmasat változott, sajnos hátrányunkra, a rossz irányba. Meg sem tudjuk már különböztetni egymástól mi az értékes, az értéktelen, a jó, a rossz, a fontos, és a haszontalan. Torz példaképekbe, ideológiákba kapaszkodunk, gyűlölködünk, kirekesztünk, törtetünk, rohanunk, önző módon átgázolunk mindenen és mindenkin, de mindezt miért is? Talán azért, mert sokan önálló gondolatvilág nélkül, lelketlenül, "érzéstelenítve" lettek, és a bennük tátongó fájó ürességet ily módon akarják enyhíteni? Nem tudom a választ, csak elámulok mindig a világban lévő gonoszságon, és csak néha, nagy ritkán látok pozitív példát arra, hogyan lehet, kell embernek maradni az embertelenségben.

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben..."

(Arany János)

A meghatottságtól nehéz bármit is mondani, írni e filmkockák után. Talán csak még pár szót: köszönet és tisztelet neked Zsákai István!