Hogy működik a világ, kik vagyunk, mi az, amit valóságnak nevezhetünk, egyáltalán létezik-e klasszikus értelemben vett anyag, amit érzünk és megérinthetünk? A vallás és a tudomány valóban összeegyeztethetetlen? Balogh Béla: „A végső valóság” című könyvében ezekre a kérdésekre is – azt mondhatjuk, minden részletre kiterjedő és teljesen kielégítő – választ ad. Lépjünk be a tényleges való világba, amelynek működéséről némi fogalma mindenkinek van, tudat alatt sejti az igazságot, de eddig nem volt ilyen mélyre ható, részletes és összeszedett kiindulópontja annak megértéséhez.
Az utóbbi időben többször is foglalkoztam hasonló témákkal például az
„Egyedül vagyunk? Elméletek az univerzumról”, vagy legutóbb az
„Új medicina: konfliktusmegoldás = egészség?” című, egy igazán különleges gyógyítási módról, vagy felfogásról szóló bejegyzésemben, és a világ működésének apró részleteit próbáltam leírni, persze biztos forrásból származó háttéranyagok felhasználásával.
Időnként jó elgondolkodni más világnézetekről, egy másik ember nézőpontjából szemlélődni, még ha nem is hisszük el, hogy így is lehet, akkor is ad egyfajta pluszt, amit beépíthetünk eddigi világképünkbe, hiszen nincs két ember, aki ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy látná a világot.
Nemrég a kezembe vettem Balogh Béla: „A végső valóság” című fantasztikus könyvét. Már a cím is sejteti azt a sokrétű tartalmat, ami a könyvben szerepel. Gondoltam, ebbe érdemes belevágni, mert a valóság, az igazság keresése mindenkit érint.
Úgy érzem az új medicina által hangoztatott konfliktusmegoldás ennek csak egy nagyon kis töredéke. Kezdetben azt gondoltam: ismét egy ezoterikus alapokon nyugvó verzió, ismét egy mindent megmagyarázni próbáló felfogás, ennél se több, se kevesebb. Később viszont, a könyv olvasása közben azon kaptam magam, hogy egyszerűen nem tudom letenni. Miről szól, miben más és mit nyújt ez a kiadvány a pillanatnyi élményen túl? Találhatók benne olyan mély gondolatok, igazságok, amelyek megfogják az embert, vagy megváltoztathatják-e eddigi életét? Azt kell, hogy mondjam: határozottan IGEN.
A könyvben leírt „felfedezés” olyan léptékű, mint amikor beépült az emberiség tudatába, hogy a Föld gömbölyű.
Mindössze két dolog teszi ezt a világfelfogást rendkívül érdekessé és hihetővé.
- Az egyik az általunk érzékelt anyagi világ létezésének mélyebb megértése, annak a „hajmeresztő” feltételezésnek a belátása, hogy az, amit anyagnak nevezünk tulajdonképpen hullám, mint a hang, vagy a fény. Ez teljesen felborítja a materialista (anyagközpontú) világnézetünket.
- A másik az, hogy nem foglalkozik külön tudományos, vallási és ezoterikus témákkal, hanem mindhármat együtt, egységes egészként tárgyalja. Minden mindennel összefügg. A vallást és az ezotériát mindig is nagyon nehéz volt összeegyeztetni a tudománnyal.
Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy megértesse ezeket a dolgokat, persze csakis azok számára, akik megfelelően nyitottak a hit és a logika eme különös keverékére és ezzel együtt egy új világnézetre.
Mi az anyag?
Nézzük először, hogy mi köze van az anyagnak a rezgéshez. Mi az anyag legkisebb oszthatatlan építőköve, mi az a részecske, ami az anyag alapjának tekinthető? Az atom, az elemi részecskék (protonok, elektronok), vagy a kvarkok? A tudomány nem tud erre választ adni, ugyanis minél kisebb alkotórészeket keres, annál inkább nem talál semmit. Szó szerint semmit. Az anyag, mint olyan, nem létezik. Mi lehet akkor az, ami felépíti az általunk anyagnak nevezett képződményt.
Idézet a könyvből:
„Mi történne, ha az anyagot hullámként kezelnénk? A fizikai és matematikai lehetőség ugyanis adott. E=mc2 mondja ki Einstein speciális relativitáselméletének közismert képlete, ahol E az energia, m a tömeg és c a fény sebessége vákuumban. A képlet azt mutatja, mennyi energia felel meg egy bizonyos tömeggel rendelkező részecskének. Ezek a bizonyos részecskék tehát, amiket mi anyagként érzékelünk, tulajdonképpen kis energiacsomagok.”
És mindemellett azt hisszük, a szilárd dolgok, pl. a fa, egy meghatározott sűrűséggel rendelkező, kézzel fogható, „felfogható” anyag. A kulcs nem is gondolnánk, milyen egyértelmű és milyen egyszerűen kivitelezhető jelenségben van: az anyagérzetben. A könnyebb megértés érdekében tekintsük a vizet, mint anyagot! A víz 0°C alatt megfagy, szilárd halmazállapotot vesz fel. Ilyenkor megérinthető, megfogható, mondhatnánk kézzel fogható és érzékelhető anyag. A dolog megértése az általunk érzékelhető tartományú halmazállapot változásokban van. A víz normál szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú, még mindig érezhető, felfogható anyag. Jóllehet szerkezete immár olyan, hogy megengedi az alakváltozást, belenyúlhatunk anélkül, hogy sérülést okoznánk magunknak. Mi történik viszont, ha a vizet 100°C fölé hevítjük? Légneművé válik, így egy bizonyos koncentráció alatt teljesen érzékelhetetlen anyagról beszélünk.
A víz 3 fizikai megjelenési formája.
Az tehát, amit mi anyagnak nevezünk csupán rezgés, csak éppen olyan tartományú, ami érzékszerveink érzékenységén belülre esik. Az anyagérzet az, amin keresztül az átlagember is megértheti az anyag hullámtermészetét.
Ezek szerint az emberi test, és minden anyag, amit magunk körül látunk és érzünk rezgésekből áll. És mivel a rezgés nem jöhet létre magától, ezért kell lennie egy magasabb frekvenciájú rezgésnek, ami létrehozza azt. Ekkor nyílik ki igazán az egész univerzum megértésének lehetősége, ugyanis – mint ahogy a hangnál, és a fénynél – az anyagnál is elképzelhetjük a rezgéstartomány fogalmát, és így beilleszthetjük egy rendkívül széles spektrumba, ahol a frekvencia határozza meg, hogy éppen érzékelhető, vagy nem érzékelhető „anyagról” van szó. Például az ultrahangot a fülünk nem érzékeli, mert ultra magas frekvenciájú, a dobhártyánkat nem képes rezgésbe hozni. Ugyanakkor a denevérek füle ugyanolyan hangnak érzékeli, mint mi, mondjuk a beszéd hangját. A lényeg itt is az érzékszerv „méréshatára”.
Hogy jön össze a vallás a tudománnyal?
Mi az, amit az ember érzékel, de mérőműszerrel nem mérhető. Mi az, amit egyértelműnek veszünk, mégsem tudjuk behatárolni, vagy felfogni annak természetét? Ez a gondolat. Már a fajunk elnevezése is sejteti igazi valónk lényegét: Homo Sapiens – gondolkodó ember.
A gondolataink is rezgések, csak éppen nincs olyan mérőműszerünk, amivel mérni tudnánk. Itt tudni kell, hogy az agytevékenység mérése lehetséges, de a felvételen, csak bizonyos agyterületek fokozott aktivitása jelenik meg, nem pedig a gondolat maga. Az agy egy anyagi természetű szerkezet, amely maximum hőt termel, de gondolatok előállítására képtelen. Itt is van egy nehezen hihető dolog: nem az agy irányítja a gondolatokat, hanem a gondolatok az agyat. Ezek szerint a gondolat a kulcs a vallás megértéséhez, hiszen olyan rezgésről beszélünk, melynek frekvenciája meghaladja az anyagi világban mérhető legmagasabb értéket is, de mi emberek, mégis érzékeljük.
Hogy észlelhetünk ilyen rezgéseket, amikor anyagi világban élünk? Ez összefüggésbe hozható a dimenziók kérdésével is. Mi 3 dimenziós világban élünk, melynek van hossza, szélessége, és magassága. A 2 dimenziós világot szintén felfogjuk, és értjük, ellentétben a 4 dimenziós világgal, amit már elképzelni sem tudunk, mert az anyagnak nem létezik számunkra negyedik kiterjedése. Az nem mérhető, nem észlelhető számunkra, ugyanúgy, ahogy a 2 dimenziós lény sem foghatja fel a 3 dimenziós világot, mert létezése korlátok közé van szorítva. A gondolat viszont megtöri ezt a rendszert, ugyanis kimutathatatlan anyagi körülmények között. Ebből következik az a felismerés, hogy testünk ugyan anyagi, de gondolataink, egy úgynevezett magasabb szférában erednek.
Minden bizonnyal létezik egy úgymond érzékelhetetlen valónk is, amelyet az ezotéria asztráltestnek nevez és ebben a magasabb frekvenciájú világban létezik. A leírtak alapján nem nehéz belátni, hogy ebből ered az anyagi testünk is, amely a rezgések fizikai megjelenése, kivetülése. De honnét ered az a magasabb rezgés? Csak egy központi forrásból érkezhet, amit nevezhetünk kiindulópontnak, teremtő erőnek, vagy Istennek.
Itt jön be a képbe az ezotéria, és a vallás, mint szintén egyértelmű és nyilvánvaló dolgok. Isten létezik? A leírtak alapján kijelenthetjük, hogy igen.
A gondolat ereje
Mivel az anyag egy kimutathatatlan és nem mérhető világból ered, így mondhatjuk, hogy gondolatok által teremtett dolog. Ha ez igaz, akkor gondolataink megjelennek a fizikai valóságban is. Persze ez nem ilyen egyszerű. Itt jön a képbe az ezotériában gyakran emlegetett „vonzás törvénye” kifejezés. Azt jelenti, hogy amire gondolunk, azt mintegy bevonzzuk az univerzumból, és megjelenítjük (materializáljuk).
Az anyagi világban azonban minden lassabban történik, az anyag természete miatt. Például, ha egy sportautóra gondolok, az nem jelenhet meg azonnal előttem. Ha így lenne, az káoszt okozna. Ez pedig már csak akarat, és kitartás függvénye, mert beláthatjuk, hogy a gondolat vezérli a tetteinket is, tehát ha valamit nagyon akarunk, akkor teszünk érte és előbb-utóbb valósággá válik. (Az autó esetében spórolunk, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és a végén megvásároljuk egy autószalonban.) Amint azonban megszűnik az akarat, megszűnik az a gondolat, amely irányította a dolgok kivetülését, abban a pillanatban megszűnik annak anyagi valója is.
Mi történik, ha meghalunk?
A felfogás szerint a fizikai test halálával nem szűnik meg annak magasabb szférából érkező úgymond adása. Olyan ez, mint amikor tönkremegy a rádiósmagnónk. Attól, hogy tönkrement a készülék, az nem jelenti egyben a műsorszolgáltató, vagy adótorony tönkremenetelét is.
Emellett egyre többen hisznek a lélekvándorlásban, hiszen ha a leírtakat belátjuk, akkor megnyílik előttünk a reinkarnáció megértésének lehetősége is.
Mindenesetre igaza van a szerzőnek, azzal kapcsolatban, hogy ebben az anyagközpontú, anyagias világban, ahol nemzedékek óta a materialista világnézet dominál, nehéz bármit is elképzelni, még ha az egyébként fizikai törvényekkel is alátámasztott, és hihető formában kerül tálalásra.
Viszont érdemes elgondolkodni a következőkön:
- A gondolat létét elfogadjuk, mert gondolkodunk, annak ellenére, hogy a gondolat nem anyagi.
- Hányszor mondjuk, amikor meg szeretnénk magyarázni valamit: „Gondolj csak bele!”
- Hányszor használjuk ezt a kifejezést: „Előző életemben…”
- Amikor látunk a TV-ben egy nehéz sorsú gyermeket, mindig azt mondjuk: „Hová született ez a szerencsétlen…” (Tudat alatt utalva a lélekvándorlásra.)
- Ha nem is vagyunk vallásosak, kellemetlen helyzetekben rendszerint a következőt mondjuk: „Jaj Istenem!”
Remélem felkeltettem az érdeklődést a könyv iránt, és ha még hihetetlen is, amit leír, azért az olvasása kellemes kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.
Hogy ki mennyit hisz el a könyvből, azt az dönti el, mennyire képes befogadni olyan dolgokat, amik elsőre nem egyértelműek. A nyitottság, a kíváncsiság mindenkiben benne van, folyamatosan keressük a világ megértése felé vezető utat, még ha ennek nem is vagyunk mindig tudatában.
További információ a szerző weboldalán:
www.baloghbela.hu
A könyv megrendelhető a Bioenergetic kiadótól:
www.bioenergetic.hu
