[A képek teljes méretéhez kattints a megtekinteni kívánt képre.]
Az alábbiakban látható gondolatok némelyike nem tükrözi a tudomány mai álláspontját, kiváltképp a létezés kérdésköréről, az anyagi világ alapegységéről, a fraktál- és térdimenziókról, vagy a reinkarnációról szóló szakaszokban tárgyalt témakörök kapcsán. A leírtak mindössze elméleti szinten tárgyalják ezeket a területeket. Ennek ellenére érdemes elszántnak lenned, és kiterjesztened a tapasztalataidat a megismerés új irányai felé. Emellett fontos tudnod, hogy itt – ahogy a blog többi bejegyzésében is hangsúlyozom – nem foglalok állást egyik nézet mellett sem, maradok a pártatlanság és ítélkezésmentesség elve mellett. |
Lazíts! A tudatod mélyére való utazás csak ellazulva lehetséges. Kapcsolj be egy halk zenét, olyat, amilyet szívesen hallgatsz. Teremts magadnak egy kis világot, ahol csak te vagy. „Zárulj önmagadba” és nyílj ki ott belül, mint a virág, nyisd ki a szemed és lásd a határtalanságodat. Képzeld el, hogy egy tengerparti kis faházban vagy, az ajtó nyitva. Lágyan behallatszik a tenger zúgása, a fehér zaj, amely állandó, és egyenletessége megnyugtat. Egy kényelmes hintaszékben ülsz hátradőlve, és csak magadra figyelsz. Nyugalom, öröm és elégedettség tölt el. Hálás vagy a természetnek, hogy a része lehetsz. Érzed a tenger felől érkező sós levegőt, amely tisztító hatású. Légy önmagadban teljesen szabad. Légy makacs! Döntsd el, hogy te a saját utadat járod. Nem hagyod magad eltéríteni. Ha el tudod képzelni ezt a fokú szabadságszintet, akkor már csak egy lépésre vagy attól, hogy teljes valódban ott legyél. Jöjj rá, hogy képes vagy a harmóniára. Légy büszke magadra, mert már születésed pillanatában nyertes voltál, megnyerted a lehetőséget, hogy teremthess, szerethess és boldog lehess. Egyedi, értékes és fontos vagy a világ számára. |
Melyik világ a valódi? Az ébrenlétben, vagy az álomban látott, érzett? Esetleg egy mindkettőtől teljesen független világ az, amelyben valójában élünk, csak nem vagyunk tudatában ennek? Mi vezeti tévútra és mi mutathat utat az emberi elmének? Ügyes programozás, vagy a természet játékának eredménye, amit látunk? Miből épül fel az anyagi világ, mi a jövője? Mi az a dimenzió? Milyen világokba léphetünk be? Van-e kapcsolat a vallással?
Ezúttal megkérdőjelezzük a valóság mibenlétét és teljesen kifordítjuk az általános vélekedést a témáról. Messzebbre tekintünk és még mélyebb gondolatokat és összefüggéseket tárunk fel. Megvizsgáljuk az érzékeléseinket, azok kapcsolatát, kitekintünk a látóhatár mögé, aztán végül azt nézzük meg, hogy ezek a gondolatok hogyan támaszthatók alá a fizikai világ aspektusainak megfigyelésével. A leírtak befogadásához kissé ki kell tágítanod elmédet és olykor a látóhatárodon kívül eső dolgok létezését is elfogadnod.
Ezt az írást úgy állítottam össze, akár egy süteményt. Meglátod majd, hogy van alaplapja, rétegei, krémje és habja is. Fogyaszd egészséggel!
Ha továbbra is velem vagy, vágjunk bele. Ahogy a pilóta mondaná felszállás előtt: „Öveket becsatolni! A tudat járata felszállásra kész. Izgalmas utazásnak ígérkezik.”
Emlékszel a születésedre? Ne aggódj, egyikünk sem tudja felidézni. Az életed hajnalán, amikor először megpillantod a fényt és egy végtelenül nyugodt helyet el kell hagynod örökre, az ébredező elme első kapcsolatait éli meg a külvilággal, vagy éppen magával. Ez az élmény túl erőteljes, mégsem találom, hiába kutatok a múltban.
Talán elég visszaemlékezni egy közelebbi élményre, a ma reggeli ébredésedre, amikor is feleszmélsz az előtted álló napra, a rád váró feladatokra, megannyi meglepetésre, örömre és végső soron az életre. Mert minden reggel megszületsz a világodra és minden este elhagyod egy pár órára. Éppen csak annyira, hogy megtapasztald az élet örökös ritmusát.
Amikor kinyitod a szemed, egy pillanat erejéig nem is tudod, hol vagy. Csak ezután villan be, hogy ugyanazt látod, amit elalvás előtt láttál. Az elméd összeköti a tegnapot a mával és látszólag nem szakad meg az élet folytonossága.
Valami ilyesmi történik álmodban is. Minden éjjel, még akkor is, amikor nem emlékszel az álmodra, ugyanabba a világba térsz vissza, amelyből előző reggel felébredtél.
A két világ közt kapcsolat van, de nem az elme szintjén. Csupán a megtapasztalásukat eredményező fizikai folyamatok szintjén van összeköttetés.
Hogy megértsük, ezeknek a folyamatoknak mi köze van ehhez a kapcsolathoz, vizsgáljuk meg először az érzékeinket. Ezekből 5-öt használunk a fizikai, 1 – vitatott, úgynevezett 6. – érzéket pedig a spirituális világ megtapasztalására. Ez a 6. érzék maga a tudatunk, amely felfogja a lélek rezgéseit, erről volt, és még lesz is szó itt a blogon.
A külvilágot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, látjuk, halljuk, tapintjuk, ízleljük, szagoljuk és egyszóval érezzük. Idegrendszerünk képessé tesz minket a világ általunk érzékelhető részének felfogására. A folyamat, amely ezt eredményezi a beérkező jelek konvertálásán, megfelelő helyre juttatásán és feldolgozásán alapul.
Az adatok feldolgozását minden esetben az agy végzi különböző területeinek aktiválásával. Az érzékelés teszi lehetővé az emlékek elraktározását, a tanulást, a kommunikációt és végső soron a túlélést is.
1. Látás
A látás révén tájékozódunk vizuálisan a világban. Rengeteg információhoz jutunk általa. Szemünkkel látjuk a természet több millió színét, a tárgyak alakját, esetenként hőmérsékletét. Látómezőnk olyan nagy szögű, hogy fejünk enyhe elfordításával képesek vagyunk magunk mögé nézni és egy kellően magas helyről egy pillanat alatt végigpásztázni a horizontot. A két szem összehangolt működésének köszönhetően érzékeljük a perspektívát, a tárgyak távolságát és bele tudjuk magunkat helyezni a 3 dimenziós térbe. Azonnal meg tudjuk állapítani a helyzetünket és térlátásunk képessé tesz arra, hogy mindig gyors döntéseket hozzunk.
A szemünk evolúciós fejlődése során képessé vált a fény bizonyos spektrumának érzékelésére. A fény, mint tudjuk részecskék árama, amely a felületekről visszaverődik, vagy megtörik rajtuk. A tárgyakról a szembe érkező fénysugarak megtörnek a domború szemlencsén és általuk a szemgödör hátulján lévő a retinában található fényérzékelő sejtekre egy fordított kép vetül, amelyet az ideghártyában lévő érzékelő és idegsejtek különböző kémiai folyamatok segítségével átalakítanak (átkonvertálnak) elektromos jelekké. Az idegsejtekben úgynevezett akciós potenciál keletkezik, amely jóval kisebb léptékben, de ugyanúgy elektronok árama, akárcsak a vezetékben lévő elektromos áram. Ezek a jelek a sejtek szinapszisain (csatlakozóin) kilépnek, végighaladnak a szemidegen, majd az agy megfelelő területeire jutva létrehozzák a látott kép érzetét. Az agy nem a fényt látja, hanem a feldolgozott jelekből alakít ki egy képet.
2. Hallás
Fülünk a második legfontosabb érzékszervünk. Nagy szerepe van a kommunikációs jelek vevőoldali feldolgozásában. A külsőfül a hangok befogásáért és felerősítéséért felelős, amit persze tovább erősít a középfül. Az egészséges hallás részletessége olyan nagy, hogy a természet legapróbb hangjait, pl. egy fában kotorászó bogár hangját el tudja különíteni a többi zajtól. A vakok a hallás segítségével tájékozódnak a világban. Az ő hallásuk sokkal kifinomultabb, ha úgy tetszik, túlfejlett. Ezt a fejlettséget a látás hiánya miatt kialakult helyettesítő mechanizmusnak köszönhetik. Az agy megpróbál minél több információt szerezni a külvilágról és érzetei révén kialakítani egy képet ugyanúgy, mint a látás esetében. Az ilyen módon való tájékozódást a denevérek fejlesztették tökélyre, ugyanis ők nem az általunk megszokott normál hullámhosszú hanggal tájékozódnak, hanem ultrahang segítségével. Ezt hívjuk echolokációnak. Az állat kibocsát egy hanghullámot, és a visszaverődő hang egy képet alakít ki benne a környezetéről. Nincs szüksége látásra, ahhoz, hogy képet alkosson a világról. Próbáld ki egyszer ezt a technikát. Világosban, amikor jól látsz, menj be egy szobába és különböző helyeken csettints egyet a nyelveddel. Próbáld megjegyezni a hangokat, amiket ekkor hallasz. Aztán menj be koromsötétben, és hajtsd végre ugyanezt. Egy idő után csodálkozni fogsz, mert a fül által befogott jelekből származó információk azt az érzetet keltik, hogy képet látsz. Ha elég sokat gyakorolsz, meg tudod állapítani a tárgyak távolságát, méretét, alakját.
Hallod a zene hangjait, amely a kommunikáció egy fejlettebb formája. A zene hatással van a hangulatodra. Egy jó dallam, amely fülbemászó, örökre megmarad benned és mindig szívesen dúdolod, mert boldogsággal tölt el. Közvetetten hat a hogylétedre és az egészségedre is.
Léteznek különböző hangterápiák, amelyek kulcsa nem is a dallam, hanem a frekvencia, amely egy hanghullám egységnyi idő alatti ismétlődését adja meg. A testben minden szerv és maga a szervezet is bizonyos frekvenciákra reagál pozitívan.
A hallás egy fizikai érzékelés, a levegő rezgéseinek érzékelése. A rezgő levegő rezgésbe hozza a dobhártyát. Ezt a mozgást a hallócsontok közvetítik áttétellel (felerősítéssel) a hallószervben található érzékelő, majd idegsejtekig. Ezután az ingerület haladásának elve ugyanaz, mint a látásnál. A különbség annyi, hogy más közeget érzékelünk és más agyterületek aktiválódnak ezalatt. Itt is fontos megemlíteni, hogy az agyba nem a hang jut el, hanem az abból generált elektromos jelek.
3. Tapintás
Az érintés az a kapcsolat, amely által kifejeződik a szeretet, vagy amely megtölt élettelen tárgyakat az élet és a mozgás látszatával. Tapintottad már meg a levegőt? Bizonyára igen. Nyáron az autó ablakát lehúzva az ujjaidon érzed a menetszél által generált nyomást, ami a földfelszínen 1kg négyzetcentiméterenként. Ilyenkor szó szerint a kezedben tarthatod kis időre a levegőt. Ugyanez a helyzet a vízzel is: a közeg atomjai a tieidhez csapódnak és a bőrödben lévő receptorok érzik annak nyomását. A hideget és a meleget is különböző sejtjeid érzékelik.
A legérzékenyebb bőrfelület a testeden a kezed ujjai végén található. Ez a felület olyan mesterien kifinomult érzékelésre képes, hogy meg tudod mondani egy felületről, hogy milyen az alakja, a mérete (mm-ben), a textúrája és a hőmérséklete.
Tapintás útján irányítod az autódat, találod meg a gáz-, vagy a fékpedált. Amikor megsímogatsz egy állatot érzed a szőrének puhaságát, a teste melegét, az érzés pedig kölcsönös.
A tapintás érzékelésére a legnagyobb szervünk szolgál: a bőr. Ez tájékoztat a külvilág állagáról, sűrűségéről és hőmérsékletéről. A bőrben lévő hő-, nyomás- és fájdalomérző sejtek szintén elektromos jeleket küldenek az agyba, azaz nem magát a tárgyat érzékeljük, hanem csak információkat kapunk róla.
4. Szaglás
Ez az érzékelés teszi lehetővé, hogy felfogjuk a levegő összetételét. Aki kiképzi magát a különböző anyagok jelenlétének érzékelésére, az a szaglásával meg tudja állapítani, hogy milyen virágot szagol, vagy milyen ételek illatát érzi.
A szimatod soha nem csal. Segítségével elkerülhetők a kellemetlen és esetenként veszélyes helyek. Meg tudod állapítani vele pl. egy ételről, hogy ehető-e, egy szerkezetről, hogy működőképes-e, valamint a párválasztásban is segítségedre van. (Erről egy másik bejegyzésben. Tudom, szaporodnak az ígéreteim a témában, de előbb-utóbb megszületik az írás.)
Az orr egy csodálatos szerv. Megszűri a levegőt, felmelegíti, hogy a tüdőbe már megtisztulva érjen el. (A légszennyezés és főleg a mikroszkopikus szennyezőanyagok miatt az orr már nem olyan hatékony, mint régen, de gyakori friss levegős légzőgyakorlatokkal tisztítható a tüdő.)
Az orrba érkező levegő összetételéről az orrüregben elhelyezkedő szaglóhám nyújt felvilágosítást. Ez a képlet az orrüreg felső részén helyezkedik el és a benne lévő érzékelő sejtek alakítják a szagokat elektromos jelekké. A feldolgozás itt is ugyanaz, mint az előzőekben.
5. Ízlelés
Aki sokáig nem kóstolt ízletes, fűszeres ételeket, mert valamiért lemondott róluk, annak az intenzív íz, mindig újdonságot jelent. Az íz dönti el, hogy szeretem, vagy nem szeretem az ételt. Az ízlelés is kapcsolódik a látáshoz, mert nem elég ízlelni egy finom bort, hanem látni is kell azt. A színét, a habzását, az állagát.
Különböző ízeket érzünk: édeset, sósat, savanyút, keserűt, valamint az újabban umamiként aposztrofált kellemes ízt. Az ételek leginkább ezek kombinációját rejtik. Nyelvünk minden része egy-egy íz érzékelésében játszik szerepet.
Az evés élvezet. Úgy vagyunk összerakva, hogy a testünk táplálása minden alkalommal örömmel tölt el bennünket. Legtöbbször nem mondjuk ki, de látszik rajtunk, ha ízlik. Kiül az arcunkra, látható a szemünkben.
A mesterségesen beállított ízvilágú ételek azonban a legtöbbször egészségtelenek. A legideálisabb a saját készítésű étel.
Nyelvünk lassan elszokik a természetes ízektől, pl. a vadak húsának íze, vagy a természetben talált, ehető növények íze.
Gyakorlatilag már az ízleléstől indul a tejes emésztési folyamat. A nyál összetételénél fogva alkalmas az ételek előemésztésére, így nem mindegy az evés sebessége sem. Csak az a táplálék igazán a tiéd, amelyet ily módon „magadévá teszel”.
6. Tudat
Volt már úgy, hogy megérezted valaki jelenlétét, mielőtt megláttad? Vagy esetleg kitaláltad más gondolatait? A megérzés, az előérzet, a telepátia az, ami a tudatot a 6. érzékké teszi. Ez az érzék, bár vitatott, a többi fölött áll, mert ez köti össze őket, ez az, amely működni tud a többi nélkül is.
A következőkben megvizsgáljuk a 2 világ kapcsolatát, és lemegyünk a következtetésből született gondolat legmélyebb értelmébe, betekintünk egy másik világba.
[A mélységet színkódokkal jelölöm, ahol világos a háttér, az a nyilvánvaló, felszíni dolgokat jelzi, a fekete pedig a mélyebb, megértésre szoruló és a látóhatáron kívüli dolgokat.]
Belátom, ez a szakasz egy kicsit sok. Hogyan is tudnánk felfogni a mai ésszel szinte felfoghatatlant, hogy a külvilág nem létezik? Ebben az esetben ismét szemszöget váltunk. Gondolkozzunk el azon, mi támaszthatja alá ezt az állítást?
Ha a világ bennem van, akkor mégis mi van kint?
A világ valóságos. Legalábbis az ember szemszögéből. Ebbe születtél bele, születésed óta az álmon kívül nem tapasztaltál meg semmilyen más közeget, csakis az anyagi természetű életet. Ami születésed előtt volt, arról nincs tudomásod.
Egyesek átestek halálközeli élményen, amikor a tudat különválik a testtől, az anyagtól. Ők nyugalomról, alagútról és fényről számoltak be. Ezek a beszámolók azonban mind olyan emberektől származnak, akik visszatértek, ergo nem ismerjük a folytatást, mert általuk nem jutottunk egy bizonyos határon túl. Bár az agyi aktivitásuk nem volt mérhető – legalábbis mai eszközökkel – mégsem tudjuk, hogy amit láttak, az ténylegesen az idegsejtjeik csökkenő aktivitása miatt kialakult látomás, vagy valami egészen más. Mondjuk, hogy a „kint” megtapasztalása felé vezető úton haladtak.
A „kint” viszont ezesetben nem a világűrt jelenti, hanem azt, amit ma anyagtalan létnek hívunk, ahol nem kötődünk anyagi testhez és nincs fizikai kölcsönhatásunk sem az anyaggal. Mi lehet ott? Mi történik a saját világunkkal, ha kint leszünk? Ezek jó kérdések.
Mivel még az anyag nagy részének természetéről sem rendelkezünk megfelelő tudással (pl. sötét anyagnak hívjuk, ahol a „sötét” nem a színt, hanem a tudatlanságunkat jelzi), elképzelhető, hogy kint egy teljesen hasonló anyagi világ van, amely csak annyiban különbözik a bentitől, hogy nincs fizikai kölcsönhatásban vele.
Az anyagi világ alapegysége
Most nézzünk meg egy másik nézőpontot, amely érdekes lehet a témában:
Az általunk érzékelt világ legkisebb részecskéje az atom. Ebben a részecskében benne van az általa felépített anyag minden jellemzője.
Az átmérője a méter tízmilliárdod része (10-10m, azaz 0,000.000.000.1m). Akárcsak a naprendszernek, az atomnak is van egy központja, egy magja, amelyben a tömegének a nagy része található. Ez a mag jóval kisebb, mint a teljes atom, egészen pontosan annak tízezred része, ami a méter mintegy billiárdod részének felel meg (10-14m, azaz 0,000.000.000.000.01m). A magon kívüli rész az elektronburok, amelyben az elektronok, a magnál is jóval kisebb elemi részecskék mozognak. A méretek személtetéséhez tekintsd meg az alábbi képet. Ott középtájt, az az alig látható pontocska, az a mag. Az atom méretéhez képest elenyésző, mégis ott van az anyagának nagy része. Az elektronok nem láthatók, mert ahhoz túl kicsi a kép.
A méretek érzékeltetéséhez képzeletben nagyítsuk fel az alumínium atommagját 1m-esre. Ebben az esetben a legkülső elektronpálya 12,5 km-re lenne, a szomszédos atommag pedig 22,4 km-re (Ez a térképen körülbelül az Esztergom – Gyermely távolságnak felel meg légvonalban).
Most tegyük meg azt, hogy az atommagot a Nap méretére nagyítjuk. Ha így teszünk, az atomunk mérete kb. 40 fénynap lesz, ami több mint 17 milliárd km. Ez majdnem a Pluto keringési távolságának 3-szorosa. Így belegondolva félelmetes, igaz?
Ebből az látszik, hogy az atom, amely a világunkat felépíti, nagyrészt tulajdonképpen üres tér, azaz űr.
Amikor megfogsz egy tárgyat – mondjuk egy tollat – ezt csak azért tudod megtenni, mert a toll atomjai és a tieid közt kölcsönhatás alakul ki. Ez a hatás az anyag felületein érződik és taszít, azaz ellenállást fejt ki. Ha nem lenne köztetek kölcsönhatás, akkor a kezed atomjai egyszerűen elhaladnának a toll atomjai mellett, mert az atommagok méretükhöz képest nagyon messze vannak egymástól. A tárgyak szilárdságának érzetét csupán az atomok közti kölcsönhatásnak köszönhetjük, amely, ha nem lenne, nem létezne a világ sem.
A kölcsönhatást a saját bőrödön is tapasztalhatod a víz halmazállapotváltozásának érzetével. Vegyél kezedbe egy jégkockát. Ahogy a jég a tested hőjének hatására lassan olvadni kezd, az atomjai átrendeződnek és a kezdetben szilárd anyag folyékony lesz. Érezheted, ahogy rétegről rétegre szűnik meg a szilárdság struktúrája és vele együtt a kölcsönhatás is, amely addig ellenállást fejtett ki az ujjaidra. A jég szilárdból folyékony lesz, atomszerkezete vízmolekulákra bomlik, amelyek külön mozognak, így megszűnik a kölcsönhatás érzete.
Mennyire valóságos egy olyan anyag, amelynek a nagy része űr? Csak annyira, amennyire a világegyetem az. Mert ugyanez igaz nagyban is. Ha két galaxis ütközik, akkor a csillagjaik és bolygóik simán elhaladnak egymás mellett, mert olyan hatalmas a távolság köztük. Amit ennek ellenére megéreznek az a gravitáció, amely tekinthető az említett kölcsönhatás nagytestvérének.
Fraktáldimenzió
Hogy jön létre a világ, amit látsz? Végtelenül egyszerűen. Ha már van egy atomunk miért ne lehetne kettő? A két atom legyen hasonló. Aztán legyen végtelen számú atom, amelyek úgy határozzák meg az általuk felépített anyagot, hogy mindig hasonló, egymáshoz képest meghatározott helyzetű és formájú alakzatokat hozzanak létre. Innentől a dolog egyszerű, mert a kulcs a másolás. Ezzel a módszerrel a hasonlóság segítségével a legegyszerűbb szabályok alapján megalkothatunk egy végtelenül komplex univerzumot. A szervezetünk legkisebb alkotórésze a sejt is ugyanezzel a módszerrel osztódik, másolja önmagát.
Fraktált látsz, ha megnézed egy falevél, vagy a tüdőnk erezetét, a fa ágait, a karfiol virágzatát, a villámot, a folyók vízgyűjtő területeit, a galaxisokat, vagy az univerzum szerkezetét.
A világ bonyolult és mégsem az, mert ha bármilyen apró részét felnagyítjuk, ugyanazok a tulajdonságok figyelhetők meg rajta, mint amelyeket a nagyítás előtt láttunk. Ugyanígy, ha lekicsinyítjük a világunkat, láthatjuk, hogy nagyban is ugyanez a helyzet.
Akárcsak a zenében a dobszó, a természetben a fraktálok jelenléte adja azt a ritmust, amely szerint működik a világegyetem. Minden hasonló egymáshoz, és minden rész hordozza az egész tulajdonságait. Hasonlóak vagyunk mi is emberek. Egy hatalmas családfát alkotunk, amelynek ágai végén ott vagyunk mind, akik ma élünk. A fa törzsét őseink alkotják, akik tulajdonságait a mai napig viseljük.
Világunk legkisebb részei is hasonlók egymáshoz. Így alkotnak velünk és mindennel együtt egy rendszert, amelynek önhasonló struktúrái teszik fraktáluniverzummá azt.
Térdimenziók – a világ vetületei
A külvilág létezésének egy másik felfogása a térdimenziók jelenléte. Egyes nézetek szerint a térnek az általunk érzékelhető 3 irányán túl extra kiterjedései is léteznek (4. 5. 6. stb).
Először képzeld el, hogy egy pont vagy, nem mozoghatsz a tér egyik irányában sem, egyhelyben állsz, nincs tudomásod semmiről és senkiről, csak te magad vagy. Még kommunikálni sem vagy képes, vak vagy, minden hatást a sajátodként fogsz fel. Ez a 0 dimenziós lét, a kiterjedés nélküliség és mozdulatlanság világa.
Szabadulj ki a mozdulatlanság fogságából, képzeld el, hogy egy olyan pont vagy, aki egy egyenes mentén elmozdulhat. Az egyenes bármely részére eljuthatsz, látod a szomszédos pontokat az egyenesen, de át nem ugorhatod őket. Ez az 1 dimenziós világ, az egyenes világa.
Képzeletben fordítsd fejedet jobbra, és indulj el abba az irányba. Az egyenes távolodni kezd, de bármikor visszatérhetsz oda, az új irány által meghatározott felület pontjainak bármelyikét érintheted. Mindent egyenesnek látsz. Ez a 2. dimenzió, a sík világa.
Most nézz felfelé és lépj ki a síkból, így a tér bármely pontjára eljuthatsz. Megérkeztél az ember mai valóságába, a 3 dimenziós világba. Jelenleg csak eddig juthattál. Feljebb nem juthatsz, mert nem tudod, merre fordulj, melyik irányba indulj, hogy megtapasztald a következő lépcsőfokot. Vagy mégis?
Gyermekkoromban kancsalságban szenvedtem, ami a szemtengelyek rendellenes szögét jelentette. Ennek eredményeként a két szemem mind a mai napig nem működik együtt. Nem képes egy pontra fókuszálni, így soha nem érzékeltem a látott kép mélységét, nem tapasztaltam a távolságot, végül is még nem láttam a 3 dimenziós teret. Mondhatni, hogy a látás terén 2 dimenziós lény vagyok egy 3 dimenziós világban. Csupán tapasztalati térlátásom van, azaz el tudom képzelni a látott kép mélységét, a távolságokat és a perspektívát.
Ha egészséges a szemed, akkor a világ 3 kiterjedését látod. Te magad is ezzel a 3-mal rendelkezel és 3 irányban mozoghatsz, ezért minden, amit jelen életedben megtapasztalsz, a világ 3 dimenziós vetületeként látod. Mindennek van magassága, szélessége és hosszúsága.
Az élőlények számára a saját térdimenziójuk felülről korlátos, azaz egy 2 dimenziós élőlény nem képes felfogni a 3. térdimenzió mibenlétét, mivel az a saját látószögén kívül esik. Csupán megfigyelheti a 3 dimenziós testek saját világán való áthaladásakor időben keltett vetületeit, és következtethet azok alakjára. Pl. a gömb 2 dimenziós vetülete egy a legnagyobb átmérőjével azonos átmérőjű kör. Ha megfigyeljük a 2 dimenziós síkon való áthaladását, először egy megjelenő pontot, egy növekvő, majd csökkenő átmérőjű kört, végül ismét egy pontot látunk, amely a kilépéskor eltűnik. Ha 2 dimenziós lényként összerakjuk a látottakat, kirajzolódik az elménkben a gömb, amelyet persze továbbra sem tudunk felfogni, mert nem értjük, hogy létezik egy 3. kiterjedés a térben. Soha nem láttuk, nem tapasztaltuk, nem kerültünk vele kölcsönhatásba.
Ugyanilyen nehéz 3 dimenziós lényként elképzelnünk a 4. térdimenzió kiterjedését, pláne az 5.-et, vagy a 6.-at. Csak következtethetünk egy felsőbb szférában létező tárgy alakjára, és világunkban megjeleníthető képzeletbeli vetületeiből összeállíthatunk egy képet, amely azonban szintén képtelenségnek fog látszani számunkra.
Az előzőekhez hasonlóan minden térdimenzió tekinthető egy külön világnak, illetve a teljesség bizonyos megismerési szintjének. Ha már van némi fogalmam a felettem álló dimenziókról, előbb-utóbb képes leszek megérteni azok működését.
Nézzük meg az előző gömbös példát átvetítve a mi valóságunkra: mit látnánk, ha egy 4 dimenziós gömb áthaladna a dimenziónkon? Tetszőleges helyen először egy pontot, majd egy növekvő gömböt, amely átmérője addig növekedne, amíg el nem éri az eredeti alakzat átmérőjét, majd zsugorodni kezdene és végül eltűnne, mintha nem is létezett volna. Éppen ez az eltűnés az, amely a látókörünk határait jelzi. Csak addig látunk a térben, ameddig a kiterjedésünk indokolja.
Ahogy a fraktáldimenziónál láttuk, hogy milyen egyszerű szabályok alapján teremtődik az univerzum, itt is csak az elvet kell megértenünk és az általunk elképzelt világ bonyolultsága exponenciálisan növekszik anélkül, hogy saját megismerésünk rovására menne.
Az alábbi vetületi ábrázolások megértése a kiindulópont a felsőbb térdimenziók elvének megismerése felé vezető úton. Figyeld meg az ábrát! A kulcs a koordinátarendszer tengelyei által bezárt szögben keresendő. Minden tengely, dimenzió, kiterjedés derékszöget zár be egymással. Ezt egészen a 3. dimenzióig nem nehéz elképzelni, mert többé-kevésbé tisztában vagyunk az általunk érzékelhető anyagi világ működésével. A 4. dimenziónál azonban be kell vezetnünk egy új tengelyt (w), a világ egy teljesen új kiterjedését, amelyet vetületek nélkül el sem tudnánk képzelni. Hogyan létezhet a térnek egy 4. kiterjedése? Hol van?
Olyan ez, mintha el szeretnénk magyarázni egy születésétől fogva vak embernek, hogy mik a színek, hogy kék az ég, vagy zöld a fű.
Az elképzeléséhez látószöget kell váltani, és el kell fogadni, hogy a világ nagy részét nemcsak, hogy nem látjuk, de nem is érinthetjük fizikailag, mert a mi dimenzióinkra merőlegesen elhelyezkedő tartományban van.
A derékszögűség szemléltetéséhez tekintsd meg a két alsó rajzot, ahol a 4. és az 5. dimenzióban kiemeltem egy-egy téglatestet, amelyek mindkét esetben négyzet alapú hasábok, így minden szögük derékszög. Azért látszanak torznak, mert egyrészt a 4. és 5. dimenzió irányát magam választottam meg, másrészt a síkfelület korlátai miatt kénytelenek vagyunk kilépni a keretek közül.
A kilépést ezúttal egyfajta látószögváltásként értem, amikoris tudatosan, kilépsz a rendszerből, hogy lásd a világ általad eddig feltérképezetlen részeit is.
Mi kell ahhoz, hogy kilépj a 2. dimenzióból a 3.-ba? A 3. irányba kell elfordulnod 90°-kal. Persze ezt nagyon könnyű mondani, mert mindnyájan a 3.-ban élünk. Ha viszont elfordulsz derékszögben, akkor is csak 2 irányban mozoghatsz. Mivel a 3. dimenzió felfogható párhuzamos 2 dimenziós síkok végtelen halmazaként, így, ha szöget váltasz, ezek feltárulnak előtted és Te választhatod meg, hogy melyikbe lépsz be. Valami ilyesmit kell elképzelni, amikor a 4. dimenzióról beszélek, amely eszerint 3 dimenziós terek végtelen halmaza, ahol úgy mozoghatsz, hogy kilépsz a saját teredből, és belépsz egy másikba. A léted azonban képtelenné tesz arra, hogy átlásd a teljes 4 dimenziós világot, mert nem abba születtél. Ha meg szeretnéd tapasztalni a felsőbb dimenziókat, aludj. Álmunkban állandóan kilépünk a szféránkból. Az álmok által betekintést nyerhetünk ezekbe a világokba és ha megtanuljuk irányítani az álmainkat, bármikor látószöget válthatunk.
Entrópia, úton a káosz felé
Álmunkban a szervezetünk regenerálódik. Sejtek pusztulnak el és jönnek létre. Mikroszkopikus korrekciók, javítások mennek végbe ezalatt. Az agy feldolgozza az aznap látottakat, tapasztaltakat. Ezáltal a lélek és a test is fejlődik, rendezettebbé válik. A rendezettség azonban csak a mi életünk távlatában fogható fel egyensúlyi állapotként. Ha a világgal szeretnél egyensúlyba kerülni, akkor nem engedhető meg ez a fajta rendezettség.
Az őskáosz – ahogy a tudósok nevezik – az anyag teljes homogenitása volt, ahol semmi sem különbözött a másiktól, nem volt élet és tér sem. Minden egyensúlyban volt. Az ősrobbanáskor azonban minden megváltozott. Az univerzumunk anyaga elindult a változatosság felé. Kialakultak azok a rendszerek, amelyek nélkül ma elképzelhetetlenek lennénk. Mai ismereteink szerint az emberi test az anyag legmagasabb szervezettségi szintje, ugyanis képes a tudat befogadására.
Az entrópia az anyag rendezetlenségét határozza meg. Ha a gyermeked egymásra tesz két játékkockát, akkor csökkenti annak entrópiáját, rendszert hoz létre, növeli a felső kocka helyzeti energiáját, olyan energiaegyensúlyi állapotot valósít meg, amellyel azonban kibillenti a rendezetlenség egyensúlyát. Ha feldönti az építményét, akkor pedig növeli annak entrópiáját. Kiegyenlíti az energiák mérlegét, egyensúlyba hozza a világ egy kis részletét. A világra azonban általánosan a rendezetlenség növekedése a jellemző.
Az univerzum gyorsulva tágul, távolodik tőlünk minden és mi is távolodunk a többiektől. A tér tágul, ami azt jelenti, hogy a benne lévő objektumok távolsága növekszik.
A termodinamika, amely a hővel és az energiák átalakulásával foglalkozik, eszerint nemcsak az általa vizsgált területekre igaz. Leírhatjuk vele az egész világ működését, pontosabban azt, hogy hova tartunk. Az entrópia növekedésével – ha messze tekintünk a jövőbe – az az őskáosz látszik kirajzolódni, amely megelőzte az univerzum kialakulását.
Egyre gyorsabban rohanó világunkban mindannyiunk az entrópia csökkentésén dolgozik. Persze a saját, szűk környezetében, ahol épít, feltalál, fogyaszt és nagy lábon él. Ugyanakkor – hogy fenntartsuk jelenlegi életmódunkat – ezzel a magatartással más helyeken rombolunk, szennyezünk, pusztítunk, azaz növeljük a világ egyensúlyi állapot felé való elmozdulásának lehetőségét. Ez pont olyan, mint az energia, amely nem vész el, csak átalakul. Ha az egyik végén csökkented, a másik végén növekszik.
Akkor mit tehetsz, hogy valóban csökkentsd? Globális szinten semmit, nem befolyásolhatod, csak megtanulhatsz benne élni, elfogadni, hogy amit felépítettél az egyszer összedől, a tested öregszik és minden anyag, amely jelen van a világban, egyszer megszűnik létezni. Az egyenlet dolga, hogy mindkét oldala egyenlő legyen. Ez az egyenlőség minden rendszer és rendezettség megszűnésével azonos és jóllehet a távoli jövőben következik be, de a jelenlegi hatásai is szembeötlőek.
A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz minél nagyobb egyensúlyra törekedni a természettel. Így éred el azt az állapotot, amikor nem gyorsítod az entrópia növekedését. Amint megközelíted az egyensúlyi állapotot, jobb és hosszabb lesz az életed.
Virtualitás, a 3. valóság
Tapasztaltad valaha a virtuális világot, amelyben az ébrenlét alatt látott világot modellezik mesterséges módon. Ez lehet játék, de tulajdonképpen az egész internetet tekinthetjük egy virtuális világnak. Az elme valóságnak hiszi a mesterségesen generált világot.
Az ember természeténél fogva kíváncsi. A kíváncsiság nem bűn, de mint minden esetben, így most is az óvatos kitekintés a követendő példa. Érthető, hogy ha az elmét bezárják (jelenleg a vírus, egyébként pedig a civilizációval együtt járó folyamatok miatt), akkor ő, mint ahogy az élet is, utat tör magának. Ez az út azonban nem mindig a mozgással megtehető fizikai út, hanem a jelenlegi technikai eszközök által kínált virtuális világban való kalandozás. Kapcsolataink és nagyon lassan az egész életünk áthelyeződik az internetre. Hogy ez jó-e, arról vitatkozhatnánk, mert életkor szerint igencsak eltérőek az ezzel kapcsolatos vélemények.
Példaként egy-két vélemény:
- „Miért írsz blogot, jobban szereted a számítógépedet a családodnál?”
- „Miért játszol online játékokkal? Nem jut időd élni!”
- „Inkább kimegyek a szabadba, a természetbe, minthogy itt aszalódjak a gép előtt.”
- „Elment az áram, nincs internet ezt biztos nem bírom ki!”
- „Nézd már, csak 250 ismerőse van, ez nem is ember!”
- „Ezt megosztom és ha nem kapok minimum 1000 lájkot…”
Az elmének a virtualitás által kínált világ nem álom, hanem egy harmadik lehetőség. Egy szempillantás alatt benne vagy és annak ellenére, hogy te irányítod a történéseket, rabul ejt. Egy élethűen megtervezett videojáték, vagy egy jó beszélgetés a „barátokkal” hosszú időre leköti a figyelmedet. Miért olyan vonzó ez a világ? Mert amikor benne vagy, korlátlanabbak a lehetőségeid. Másnak adhatod ki magad, mint aki vagy. Elméletileg belebújhatsz bárkinek, vagy bárminek a bőrébe. Egyes programokban állati avatárt is vezethetsz.
A közösségi oldalakon pedig a legjobb, vagy még annál is tökéletesebb oldaladat mutathatod, irigylésre méltó életet vizionálhatsz. Gondolom te is érzed, hogy ez is csak látszat. Nem alvás közben történik, így a szervezet becsapja önmagát. A virtuális világban ugyanis nincsenek szükségleteink, ellentétben az ébrenléttel. Az általunk vezetett karakter nem a testünk, csak annak kiterjesztése, így nem szükséges ennie, aludnia stb.
Hipnózis
A tudatalatti a tárgyaltakhoz hasonlóan szintén tekinthető egy külön világnak. Ha kikapcsoljuk a tudatot, akkor a tudatalatti kerül előtérbe, ezt hipnózissal érhetjük el. Egy olyan megváltozott tudatállapot hozható létre általa, amelyben pl. az érzékeléseink igény szerint ki- és bekapcsolhatók. Például elérhető a fájdalomérzékelés kikapcsolása.
De másra is jó a hipnózis: feltárható vele a saját belső valóságunk. Ebbe beletartoznak az életünk korábbi szakaszainak történései is. A múltat mintegy adatbázist böngészhetjük, de szem előtt kell tartanunk azt az aprócska tényt, hogy az elme az életünk során folyamatosan változik, így nem biztos, hogy az emlékek pontosan idézhetők fel a hipnózis által.
Amíg az elme múltját viszonylag egyszerűen elérhetjük, a lélek múltját már egy fokkal bonyolultabb mechanizmuson keresztül pillanthatjuk meg.
Reinkarnáció
Az emberi lélek kiindulópontja a teremtő. Belőle származik az az információ, ami az embert „lelkes” lénnyé teszi. Belőle származunk és hozzá térünk vissza. A teremtőnek a lelkeken keresztül van lehetősége megismerni a teremtett világot, annak változásait, és nem mellesleg önmagát. Egyes nézetek szerint az emberi lélek nem csak egy életet él le, mert fejlődnie kell, állandóan a megismerésre törekszik, megismerni önmagát és a világot. Az életek során feladatot kap, kihívások elé áll, és így gyarapítja a kollektív tudást.
A lélek, hogy milyen életet, milyen családban, kikkel körülvéve szeretne élni és hogy milyen feladatok segítik a fejlődését, fogantatásunk előtt dönti el. Az őt hordozó részecske ezután kapcsolódik az anyában fejlődő magzathoz.
Ha végzett az életfeladatával, leélte az életet, de nem érte el azt a fejlettségi szintet – nem végzett minden feladatával – ami lehetővé teszi a teremtőhöz való visszatérést, akkor új életet kezd. Az életek során, ha eljut az összes feladatának megoldásához, visszatér a teremtőhöz.
Sokan méltatlankodnak az életüket illetően. Mindnyájan döntöttünk. Azt az életet választottuk, amely a leginkább segíti a megismerést. Ezt a döntést próbáljuk megérteni az életünk során.
Mindemellett a reinkarnáció is egy feltevés. Egyesek váltig állítják, hogy igaz, mások elképzelhetetlennek tartják.
Az előző életünkről való fantáziálás egyelőre a scifi témakörébe tartozik, de ha igaz és a kezünkben lesz a technológia az időutazáshoz, akkor az a nézet is létjogosultságot kaphat, hogy a múlt, a jelen és a jövő egymás mellett létezik. Ami megtörtént, az visszakereshető, a jövő pedig előre meg van írva. Ennek elérése tenné az embert időtlen lénnyé, ami valljuk be, jelenleg elég távolinak hangzik.
Meditáció
Amikor emlékeimben kutatok sok érdekes dolgot találok. Gyermekkoromban számtalanszor vonultam el egy csendes szobába, hogy játsszak, tanuljak, vagy pusztán csak azért, hogy megtapasztaljam a csendet. Azt a tudatállapotot, amikor befelé figyelünk és megérezzük lelkünk apró rezdüléseit. Ilyenkor a külvilág háttérbe szorul. Persze az ember társas lény és mozgásra született, ezért egy olyan családban, ahol a tagok folyamatosan igénylik egymás jelenlétét, eléggé nehezen kivitelezhető az egyedüllét. Éppen ezért nem sok eset volt, amikor ezt megtehettem. Ha viszont sikerült kizárni a külvilágot, és egy kis időt el tudtam tölteni a saját társaságomban, eljutottam egy olyan állapotba, amelytől teljesen megnyugodtam. Később jöttem csak rá, hogy ilyenkor meditáltam. Itt ne a lótuszülésben és mutató-, valamint hüvelykujjunkat összeérintve végzett meditációra gondolj. Kényelmesen elhelyezkedtem a székben, vagy az ágyban és akkoriban azt gondoltam, hogy nem teszek semmit. A csend megnyugtató, mert nem köti le a külvilág a figyelmed. Fel is tudom idézni az egyik ilyen elvonulásomat: nagymamáméknál voltunk, és volt egy kis szobájuk, ahol majdnem tökéletes csend volt. Ezt a csendet úgy képzeld el, hogy az első emeleten laktak egy társasházban. A ház előtt pár méterre, majdnem az ablak magasságában egy 400kV-os transzformátor szolgáltatta (mindmáig) a 60Hz-es búgást. Talán ez, talán a szomszédok tompa zajai késztettek arra, hogy egy kicsit befelé nézzek.
A meditáció a lelket szólítja meg, utat mutat, megoldatlan feladatokra találhatsz megoldást általa.
Még egy csipetnyi vallást is szórjunk a témára
Ami még ennél is fontosabb, az a hit, amely teremti a világokat.
Amiről Anya nem tudott, az a hit egy magasabb szintű működése. Ha kicsiben megfigyeled a hit által generált valóságot, akkor észlelheted, hogy teremtő ereje van, mert rendkívül pozitív természetű energia. Nincs számára lehetetlen. Olyan folyamatokat indít el, amelyek képesek egyensúlyba hozni az embert. Higgy és bízz magadban, mert te is a Teremtőtől származol, aki szeret téged. És mint szerető apa egyengeti utadat, ha engeded. Már egy egész picike hit is rengeteg erőt tud adni. Erőt az élethez, a munkához, az alkotáshoz.
A Megváltó – aki közvetlen kapcsolatban van a teremtővel – is utalt erre az erőre, valamint arra, hogy segítségével a világ megváltoztatható, a program átírható. Mindezt csaknem 2000 évvel ezelőtt tette, amikor az emberi elme kezdett megérni és befogadni a hit fogalmát.
Láthatod, hogy ez is az eddig leírtakat támasztja alá. A világ csak annyira valóságos, amennyire azzá teszed. A hit erejével képes vagy bármit megváltoztatni a világodban. Az, hogy másé is megváltozik-e ennek hatására, az csak a hited mértékétől függ. De nem csak erre utal. Ha a hétköznapi élet szintjén vizsgáljuk a dolgokat, akkor a legkisebb tett, a legkisebb gesztus, amelyet hittel teszel (azaz hiszel benne, hogy az általad megoldható feladat sikerülni fog), akkor a világod átíródik, amit eddig lehetetlennek hittél, az lehetséges lesz.
Mivel a világ benned van, így te irányítod akár az anyagi valóság megjelenését is. Amikor a bejegyzés elején azt írtam, hogy „Teremts magadnak egy kis világot”, azt ezért gondoltam komolyan.
Találd meg Istent!
Isten benned van és folyamatosan dolgozik rajtad. Ha elfogadod azt a tényt, hogy a bűneid már rég megbocsáttattak, akkor máshogy fogsz tekinteni a vallásra. A megváltó ugyanis nemcsak a múltbéli bűnöket tette semmissé, hanem a jövőbelieket is.
Ami viszont a jelen földi létedben a legfontosabb, hogy élj! Az életet itt a fejlődéssel töltött időnek értem, amely egy normál emberi életre vetítve a történelem egy nagyon kis időablaka. Tágítva a látószöget a most tinédzser korú univerzum teljes (azaz a múltbéli és jövőbeli összesített) korához viszonyítva még az élet kialakulása és eltűnése közti időablak is kimondhatatlanul rövid. Mindig szembeötlik az a tény, hogy életünk mennyire esetleges és mennyire függ a feltételeitől. Ahhoz, hogy te most itt légy, rengeteg dolognak kell teljesülnie és sok másnak elmaradnia. Ha valóban tudatában lennénk a minket körülvevő tér nagyságának és életünk kritériumainak, máshogy élnénk azt. Minden pillanatot a maga teljességében élnénk meg. Joggal kérdezheted, hogy: mi ösztönözzön, bátorítson fel, vagy motiváljon erre? Ha más nem is, legalább az emberi fajra egyöntetűen jellemző állandó kíváncsiság, amely az ismeretlen megismerése felé hajt minket. Soha ne tántorítson el semmi a célod megvalósításától.
A tudatod által teremthetsz világot ébren, vagy álmodban. Beléphetsz virtuális világokba, élhetsz a hit, vagy a racionalitás világában, és megteheted, hogy mindet egyszerre hozod létre, mindet egynek tekinted és ez lesz végül a lényedben lakozó valós álomvilág.
Ezúttal megkérdőjelezzük a valóság mibenlétét és teljesen kifordítjuk az általános vélekedést a témáról. Messzebbre tekintünk és még mélyebb gondolatokat és összefüggéseket tárunk fel. Megvizsgáljuk az érzékeléseinket, azok kapcsolatát, kitekintünk a látóhatár mögé, aztán végül azt nézzük meg, hogy ezek a gondolatok hogyan támaszthatók alá a fizikai világ aspektusainak megfigyelésével. A leírtak befogadásához kissé ki kell tágítanod elmédet és olykor a látóhatárodon kívül eső dolgok létezését is elfogadnod.
Ezt az írást úgy állítottam össze, akár egy süteményt. Meglátod majd, hogy van alaplapja, rétegei, krémje és habja is. Fogyaszd egészséggel!
Ha továbbra is velem vagy, vágjunk bele. Ahogy a pilóta mondaná felszállás előtt: „Öveket becsatolni! A tudat járata felszállásra kész. Izgalmas utazásnak ígérkezik.”
Emlékszel a születésedre? Ne aggódj, egyikünk sem tudja felidézni. Az életed hajnalán, amikor először megpillantod a fényt és egy végtelenül nyugodt helyet el kell hagynod örökre, az ébredező elme első kapcsolatait éli meg a külvilággal, vagy éppen magával. Ez az élmény túl erőteljes, mégsem találom, hiába kutatok a múltban.
Talán elég visszaemlékezni egy közelebbi élményre, a ma reggeli ébredésedre, amikor is feleszmélsz az előtted álló napra, a rád váró feladatokra, megannyi meglepetésre, örömre és végső soron az életre. Mert minden reggel megszületsz a világodra és minden este elhagyod egy pár órára. Éppen csak annyira, hogy megtapasztald az élet örökös ritmusát.
Amikor kinyitod a szemed, egy pillanat erejéig nem is tudod, hol vagy. Csak ezután villan be, hogy ugyanazt látod, amit elalvás előtt láttál. Az elméd összeköti a tegnapot a mával és látszólag nem szakad meg az élet folytonossága.
Valami ilyesmi történik álmodban is. Minden éjjel, még akkor is, amikor nem emlékszel az álmodra, ugyanabba a világba térsz vissza, amelyből előző reggel felébredtél.
A két világ közt kapcsolat van, de nem az elme szintjén. Csupán a megtapasztalásukat eredményező fizikai folyamatok szintjén van összeköttetés.
Hogy megértsük, ezeknek a folyamatoknak mi köze van ehhez a kapcsolathoz, vizsgáljuk meg először az érzékeinket. Ezekből 5-öt használunk a fizikai, 1 – vitatott, úgynevezett 6. – érzéket pedig a spirituális világ megtapasztalására. Ez a 6. érzék maga a tudatunk, amely felfogja a lélek rezgéseit, erről volt, és még lesz is szó itt a blogon.
A külvilágot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, látjuk, halljuk, tapintjuk, ízleljük, szagoljuk és egyszóval érezzük. Idegrendszerünk képessé tesz minket a világ általunk érzékelhető részének felfogására. A folyamat, amely ezt eredményezi a beérkező jelek konvertálásán, megfelelő helyre juttatásán és feldolgozásán alapul.
Az adatok feldolgozását minden esetben az agy végzi különböző területeinek aktiválásával. Az érzékelés teszi lehetővé az emlékek elraktározását, a tanulást, a kommunikációt és végső soron a túlélést is.
1. Látás
A látás révén tájékozódunk vizuálisan a világban. Rengeteg információhoz jutunk általa. Szemünkkel látjuk a természet több millió színét, a tárgyak alakját, esetenként hőmérsékletét. Látómezőnk olyan nagy szögű, hogy fejünk enyhe elfordításával képesek vagyunk magunk mögé nézni és egy kellően magas helyről egy pillanat alatt végigpásztázni a horizontot. A két szem összehangolt működésének köszönhetően érzékeljük a perspektívát, a tárgyak távolságát és bele tudjuk magunkat helyezni a 3 dimenziós térbe. Azonnal meg tudjuk állapítani a helyzetünket és térlátásunk képessé tesz arra, hogy mindig gyors döntéseket hozzunk.
A szemünk evolúciós fejlődése során képessé vált a fény bizonyos spektrumának érzékelésére. A fény, mint tudjuk részecskék árama, amely a felületekről visszaverődik, vagy megtörik rajtuk. A tárgyakról a szembe érkező fénysugarak megtörnek a domború szemlencsén és általuk a szemgödör hátulján lévő a retinában található fényérzékelő sejtekre egy fordított kép vetül, amelyet az ideghártyában lévő érzékelő és idegsejtek különböző kémiai folyamatok segítségével átalakítanak (átkonvertálnak) elektromos jelekké. Az idegsejtekben úgynevezett akciós potenciál keletkezik, amely jóval kisebb léptékben, de ugyanúgy elektronok árama, akárcsak a vezetékben lévő elektromos áram. Ezek a jelek a sejtek szinapszisain (csatlakozóin) kilépnek, végighaladnak a szemidegen, majd az agy megfelelő területeire jutva létrehozzák a látott kép érzetét. Az agy nem a fényt látja, hanem a feldolgozott jelekből alakít ki egy képet.
2. Hallás
Fülünk a második legfontosabb érzékszervünk. Nagy szerepe van a kommunikációs jelek vevőoldali feldolgozásában. A külsőfül a hangok befogásáért és felerősítéséért felelős, amit persze tovább erősít a középfül. Az egészséges hallás részletessége olyan nagy, hogy a természet legapróbb hangjait, pl. egy fában kotorászó bogár hangját el tudja különíteni a többi zajtól. A vakok a hallás segítségével tájékozódnak a világban. Az ő hallásuk sokkal kifinomultabb, ha úgy tetszik, túlfejlett. Ezt a fejlettséget a látás hiánya miatt kialakult helyettesítő mechanizmusnak köszönhetik. Az agy megpróbál minél több információt szerezni a külvilágról és érzetei révén kialakítani egy képet ugyanúgy, mint a látás esetében. Az ilyen módon való tájékozódást a denevérek fejlesztették tökélyre, ugyanis ők nem az általunk megszokott normál hullámhosszú hanggal tájékozódnak, hanem ultrahang segítségével. Ezt hívjuk echolokációnak. Az állat kibocsát egy hanghullámot, és a visszaverődő hang egy képet alakít ki benne a környezetéről. Nincs szüksége látásra, ahhoz, hogy képet alkosson a világról. Próbáld ki egyszer ezt a technikát. Világosban, amikor jól látsz, menj be egy szobába és különböző helyeken csettints egyet a nyelveddel. Próbáld megjegyezni a hangokat, amiket ekkor hallasz. Aztán menj be koromsötétben, és hajtsd végre ugyanezt. Egy idő után csodálkozni fogsz, mert a fül által befogott jelekből származó információk azt az érzetet keltik, hogy képet látsz. Ha elég sokat gyakorolsz, meg tudod állapítani a tárgyak távolságát, méretét, alakját.
Hallod a zene hangjait, amely a kommunikáció egy fejlettebb formája. A zene hatással van a hangulatodra. Egy jó dallam, amely fülbemászó, örökre megmarad benned és mindig szívesen dúdolod, mert boldogsággal tölt el. Közvetetten hat a hogylétedre és az egészségedre is.
Léteznek különböző hangterápiák, amelyek kulcsa nem is a dallam, hanem a frekvencia, amely egy hanghullám egységnyi idő alatti ismétlődését adja meg. A testben minden szerv és maga a szervezet is bizonyos frekvenciákra reagál pozitívan.
A hallás egy fizikai érzékelés, a levegő rezgéseinek érzékelése. A rezgő levegő rezgésbe hozza a dobhártyát. Ezt a mozgást a hallócsontok közvetítik áttétellel (felerősítéssel) a hallószervben található érzékelő, majd idegsejtekig. Ezután az ingerület haladásának elve ugyanaz, mint a látásnál. A különbség annyi, hogy más közeget érzékelünk és más agyterületek aktiválódnak ezalatt. Itt is fontos megemlíteni, hogy az agyba nem a hang jut el, hanem az abból generált elektromos jelek.
3. Tapintás
Az érintés az a kapcsolat, amely által kifejeződik a szeretet, vagy amely megtölt élettelen tárgyakat az élet és a mozgás látszatával. Tapintottad már meg a levegőt? Bizonyára igen. Nyáron az autó ablakát lehúzva az ujjaidon érzed a menetszél által generált nyomást, ami a földfelszínen 1kg négyzetcentiméterenként. Ilyenkor szó szerint a kezedben tarthatod kis időre a levegőt. Ugyanez a helyzet a vízzel is: a közeg atomjai a tieidhez csapódnak és a bőrödben lévő receptorok érzik annak nyomását. A hideget és a meleget is különböző sejtjeid érzékelik.
A legérzékenyebb bőrfelület a testeden a kezed ujjai végén található. Ez a felület olyan mesterien kifinomult érzékelésre képes, hogy meg tudod mondani egy felületről, hogy milyen az alakja, a mérete (mm-ben), a textúrája és a hőmérséklete.
Tapintás útján irányítod az autódat, találod meg a gáz-, vagy a fékpedált. Amikor megsímogatsz egy állatot érzed a szőrének puhaságát, a teste melegét, az érzés pedig kölcsönös.
A tapintás érzékelésére a legnagyobb szervünk szolgál: a bőr. Ez tájékoztat a külvilág állagáról, sűrűségéről és hőmérsékletéről. A bőrben lévő hő-, nyomás- és fájdalomérző sejtek szintén elektromos jeleket küldenek az agyba, azaz nem magát a tárgyat érzékeljük, hanem csak információkat kapunk róla.
4. Szaglás
Ez az érzékelés teszi lehetővé, hogy felfogjuk a levegő összetételét. Aki kiképzi magát a különböző anyagok jelenlétének érzékelésére, az a szaglásával meg tudja állapítani, hogy milyen virágot szagol, vagy milyen ételek illatát érzi.
A szimatod soha nem csal. Segítségével elkerülhetők a kellemetlen és esetenként veszélyes helyek. Meg tudod állapítani vele pl. egy ételről, hogy ehető-e, egy szerkezetről, hogy működőképes-e, valamint a párválasztásban is segítségedre van. (Erről egy másik bejegyzésben. Tudom, szaporodnak az ígéreteim a témában, de előbb-utóbb megszületik az írás.)
Az orr egy csodálatos szerv. Megszűri a levegőt, felmelegíti, hogy a tüdőbe már megtisztulva érjen el. (A légszennyezés és főleg a mikroszkopikus szennyezőanyagok miatt az orr már nem olyan hatékony, mint régen, de gyakori friss levegős légzőgyakorlatokkal tisztítható a tüdő.)
Az orrba érkező levegő összetételéről az orrüregben elhelyezkedő szaglóhám nyújt felvilágosítást. Ez a képlet az orrüreg felső részén helyezkedik el és a benne lévő érzékelő sejtek alakítják a szagokat elektromos jelekké. A feldolgozás itt is ugyanaz, mint az előzőekben.
5. Ízlelés
Aki sokáig nem kóstolt ízletes, fűszeres ételeket, mert valamiért lemondott róluk, annak az intenzív íz, mindig újdonságot jelent. Az íz dönti el, hogy szeretem, vagy nem szeretem az ételt. Az ízlelés is kapcsolódik a látáshoz, mert nem elég ízlelni egy finom bort, hanem látni is kell azt. A színét, a habzását, az állagát.
Különböző ízeket érzünk: édeset, sósat, savanyút, keserűt, valamint az újabban umamiként aposztrofált kellemes ízt. Az ételek leginkább ezek kombinációját rejtik. Nyelvünk minden része egy-egy íz érzékelésében játszik szerepet.
Az evés élvezet. Úgy vagyunk összerakva, hogy a testünk táplálása minden alkalommal örömmel tölt el bennünket. Legtöbbször nem mondjuk ki, de látszik rajtunk, ha ízlik. Kiül az arcunkra, látható a szemünkben.
A mesterségesen beállított ízvilágú ételek azonban a legtöbbször egészségtelenek. A legideálisabb a saját készítésű étel.
Nyelvünk lassan elszokik a természetes ízektől, pl. a vadak húsának íze, vagy a természetben talált, ehető növények íze.
Gyakorlatilag már az ízleléstől indul a tejes emésztési folyamat. A nyál összetételénél fogva alkalmas az ételek előemésztésére, így nem mindegy az evés sebessége sem. Csak az a táplálék igazán a tiéd, amelyet ily módon „magadévá teszel”.
6. Tudat
Volt már úgy, hogy megérezted valaki jelenlétét, mielőtt megláttad? Vagy esetleg kitaláltad más gondolatait? A megérzés, az előérzet, a telepátia az, ami a tudatot a 6. érzékké teszi. Ez az érzék, bár vitatott, a többi fölött áll, mert ez köti össze őket, ez az, amely működni tud a többi nélkül is.
A következőkben megvizsgáljuk a 2 világ kapcsolatát, és lemegyünk a következtetésből született gondolat legmélyebb értelmébe, betekintünk egy másik világba.
[A mélységet színkódokkal jelölöm, ahol világos a háttér, az a nyilvánvaló, felszíni dolgokat jelzi, a fekete pedig a mélyebb, megértésre szoruló és a látóhatáron kívüli dolgokat.]
| Valós érzékelés Láthatjuk, hogy a leírt érzékelések működése során az agy csak elektromos jeleket kap és azokból állítja elő magát az érzetet. Ezt tekinthetjük a világ bennünk való leképeződésének, amely által egy nagyon részletgazdag belső világot kapunk. Sokszor több inger érkezik a külvilágból, mint amit az agy fel tud dolgozni, ezért szelektálunk. Az általunk hasznosnak vélt ingerek továbbítódnak, a haszontalanok pedig elvetődnek. Pl. vezetés közben egy nehezebb forgalmi helyzetben, amikor 3, vagy 4 folyamat is igényli a figyelmünket, nem biztos, hogy megjegyezzük az út szélén álló járókelő ruhájának színét. |
| Vélt érzékelés Most nézzük meg a másik világot: az álmot. Mi történik velünk ekkor? Mit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk és szagolunk álmunkban? Ez jó kérdés. Mert valójában nem sok mindent, ugyanis itt hiányoznak a külvilág ingerei. Egy sötét szobában, ahol általában aludni szokott az ember, nem jut fény a szembe, nem jut hang a fülbe stb. Az agyunk mégis ekkor is képes az érzékelésre. Nevezhetjük ezt egyáltalán érzékelésnek? Képesek az érzékszervek ingerek nélkül is működni? Ilyenkor az érzékszervek is alszanak. Nem küldenek ingerületet az agynak, álmunkban mégis látunk, hallunk, érzékelünk. Ez azt jelenti, hogy az agy éjszakai aktivitása során létrehoz, felépít egy teljes világot, amelybe betekintünk. Az agyunk ilyenkor is aktív és az idegsejtek ugyanúgy kommunikálnak egymással, mint ébrenlét alatt. Amikor benne vagyunk az álomban, azt tekintjük valóságnak, mert sokszor olyan élethű, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a valós érzékelések által feltérképezett világtól. És itt jön a bökkenő. Ha az ébrenlét és az alvás során is ugyanazok a folyamatok mennek végbe az agyban, akkor melyik világ az igazi? |
| Most nézzük meg a gondolat felszínét: Valós érzékelésnek hívom, de egyes nézetek szerint, valójában nem az. Az érzékelt világ csupán jelek halmaza. Az agy számára csak egy „látszat”, vagy másolat. „Az érzékelt dolgok a meggyőző látszat kellékei.” Könnyen belátható, hogy csupán egy benyomás az, amit a valóságból érzékelünk. Az ébrenléted alatt sem a valóságot látod, hanem konvertált és továbbított jeleket dolgozol fel. Vajon honnan jönnek ezek a jelek? |
| Menjünk bele a közepébe: Ha tovább gondoljuk ezt, akkor a világ, amely körülvesz, nem külvilág többé, hanem benned keletkezik, ugyanúgy, mint az álom. Te hozod létre, teremted a világot. Ahhoz, hogy láss valamit, át kell élned, benne kell lenned. Minden akkor jön létre, amikor megpillantod, meghallod, megízleled, megérzed. A természet csodája akkor és ott nyílik ki, amikor megérkezel. A világ minden apró momentuma tőled függ, a jelenlétedtől. |
| Végül merüljünk a legmélyére és tekintsünk a látóhatár mögé: Így viszont csak az létezik és valódi, ami benned van. Ami kint van, azt nem ismerjük, csakis bent van egy elképesztően részletes világ. Ha ezt a nézetet tekintjük mérvadónak, akkor mi lehet a valóság? Leginkább az, hogy nem itt, és nem most létezel, ahogy a többi ember sem. A végtelennek hitt univerzum benned van, és mindenkiben. Be vagyunk zárva önmagunkba, és mégis szabadok vagyunk, mert mindnyájan ugyanazt a világot látjuk, így kapcsolat áll fent a világaink között. Ennek a kapcsolatnak a mibenlétéről nincs információnk. Csak találgathatunk, hogy pl. van egy magasabb intelligencia, amely irányít minket, vagy esetleg egy számítógépes szimulációban élünk, mint ahogy a Matrix című filmben volt látható. |
Belátom, ez a szakasz egy kicsit sok. Hogyan is tudnánk felfogni a mai ésszel szinte felfoghatatlant, hogy a külvilág nem létezik? Ebben az esetben ismét szemszöget váltunk. Gondolkozzunk el azon, mi támaszthatja alá ezt az állítást?
| Nyugalom Megnyugtatásképpen ezesetben is, mint mindig, alkalmazkodjunk, fordítsuk meg a dolgot: Minden létezik, amit megteremtesz. Annyi világ van, ahány ember él a Földön és mindenki teremti a sajátját. A világok olykor találkoznak is, amikor két, vagy több ember találkozik. Ha pozitívan fogod fel, akkor olyan lesz a világod is. Ha a világok hasonlók is, az életek már nem annyira. Nincs két egyforma élet. És ha már itt tartunk: Hogy őrizheted meg az egészséged? Úgy, hogy tudatosítod magadban: „az egész világ bennem él”. Ezt leginkább meditációval éred el. Gondolatban fokozatosan növekedj egészen addig, amíg el nem jut a tudatodig, hogy „te jó ég, az egész világ a részem!” A tested hibái az ekkora méret tudatosításának hatására megszűnnek létezni, mert nem lesz mihez kötődniük. A lélek segítségül hívása egy pillanat alatt érezteti hatását. |
Ha a világ bennem van, akkor mégis mi van kint?
A világ valóságos. Legalábbis az ember szemszögéből. Ebbe születtél bele, születésed óta az álmon kívül nem tapasztaltál meg semmilyen más közeget, csakis az anyagi természetű életet. Ami születésed előtt volt, arról nincs tudomásod.
Egyesek átestek halálközeli élményen, amikor a tudat különválik a testtől, az anyagtól. Ők nyugalomról, alagútról és fényről számoltak be. Ezek a beszámolók azonban mind olyan emberektől származnak, akik visszatértek, ergo nem ismerjük a folytatást, mert általuk nem jutottunk egy bizonyos határon túl. Bár az agyi aktivitásuk nem volt mérhető – legalábbis mai eszközökkel – mégsem tudjuk, hogy amit láttak, az ténylegesen az idegsejtjeik csökkenő aktivitása miatt kialakult látomás, vagy valami egészen más. Mondjuk, hogy a „kint” megtapasztalása felé vezető úton haladtak.
A „kint” viszont ezesetben nem a világűrt jelenti, hanem azt, amit ma anyagtalan létnek hívunk, ahol nem kötődünk anyagi testhez és nincs fizikai kölcsönhatásunk sem az anyaggal. Mi lehet ott? Mi történik a saját világunkkal, ha kint leszünk? Ezek jó kérdések.
Mivel még az anyag nagy részének természetéről sem rendelkezünk megfelelő tudással (pl. sötét anyagnak hívjuk, ahol a „sötét” nem a színt, hanem a tudatlanságunkat jelzi), elképzelhető, hogy kint egy teljesen hasonló anyagi világ van, amely csak annyiban különbözik a bentitől, hogy nincs fizikai kölcsönhatásban vele.
Az anyagi világ alapegysége
Most nézzünk meg egy másik nézőpontot, amely érdekes lehet a témában:
Az általunk érzékelt világ legkisebb részecskéje az atom. Ebben a részecskében benne van az általa felépített anyag minden jellemzője.
Az átmérője a méter tízmilliárdod része (10-10m, azaz 0,000.000.000.1m). Akárcsak a naprendszernek, az atomnak is van egy központja, egy magja, amelyben a tömegének a nagy része található. Ez a mag jóval kisebb, mint a teljes atom, egészen pontosan annak tízezred része, ami a méter mintegy billiárdod részének felel meg (10-14m, azaz 0,000.000.000.000.01m). A magon kívüli rész az elektronburok, amelyben az elektronok, a magnál is jóval kisebb elemi részecskék mozognak. A méretek személtetéséhez tekintsd meg az alábbi képet. Ott középtájt, az az alig látható pontocska, az a mag. Az atom méretéhez képest elenyésző, mégis ott van az anyagának nagy része. Az elektronok nem láthatók, mert ahhoz túl kicsi a kép.
Atom [vektorgrafika] készítő: Reactor
A méretek érzékeltetéséhez képzeletben nagyítsuk fel az alumínium atommagját 1m-esre. Ebben az esetben a legkülső elektronpálya 12,5 km-re lenne, a szomszédos atommag pedig 22,4 km-re (Ez a térképen körülbelül az Esztergom – Gyermely távolságnak felel meg légvonalban).
Most tegyük meg azt, hogy az atommagot a Nap méretére nagyítjuk. Ha így teszünk, az atomunk mérete kb. 40 fénynap lesz, ami több mint 17 milliárd km. Ez majdnem a Pluto keringési távolságának 3-szorosa. Így belegondolva félelmetes, igaz?
Ebből az látszik, hogy az atom, amely a világunkat felépíti, nagyrészt tulajdonképpen üres tér, azaz űr.
Amikor megfogsz egy tárgyat – mondjuk egy tollat – ezt csak azért tudod megtenni, mert a toll atomjai és a tieid közt kölcsönhatás alakul ki. Ez a hatás az anyag felületein érződik és taszít, azaz ellenállást fejt ki. Ha nem lenne köztetek kölcsönhatás, akkor a kezed atomjai egyszerűen elhaladnának a toll atomjai mellett, mert az atommagok méretükhöz képest nagyon messze vannak egymástól. A tárgyak szilárdságának érzetét csupán az atomok közti kölcsönhatásnak köszönhetjük, amely, ha nem lenne, nem létezne a világ sem.
A kölcsönhatást a saját bőrödön is tapasztalhatod a víz halmazállapotváltozásának érzetével. Vegyél kezedbe egy jégkockát. Ahogy a jég a tested hőjének hatására lassan olvadni kezd, az atomjai átrendeződnek és a kezdetben szilárd anyag folyékony lesz. Érezheted, ahogy rétegről rétegre szűnik meg a szilárdság struktúrája és vele együtt a kölcsönhatás is, amely addig ellenállást fejtett ki az ujjaidra. A jég szilárdból folyékony lesz, atomszerkezete vízmolekulákra bomlik, amelyek külön mozognak, így megszűnik a kölcsönhatás érzete.
Mennyire valóságos egy olyan anyag, amelynek a nagy része űr? Csak annyira, amennyire a világegyetem az. Mert ugyanez igaz nagyban is. Ha két galaxis ütközik, akkor a csillagjaik és bolygóik simán elhaladnak egymás mellett, mert olyan hatalmas a távolság köztük. Amit ennek ellenére megéreznek az a gravitáció, amely tekinthető az említett kölcsönhatás nagytestvérének.
Fraktáldimenzió
Hogy jön létre a világ, amit látsz? Végtelenül egyszerűen. Ha már van egy atomunk miért ne lehetne kettő? A két atom legyen hasonló. Aztán legyen végtelen számú atom, amelyek úgy határozzák meg az általuk felépített anyagot, hogy mindig hasonló, egymáshoz képest meghatározott helyzetű és formájú alakzatokat hozzanak létre. Innentől a dolog egyszerű, mert a kulcs a másolás. Ezzel a módszerrel a hasonlóság segítségével a legegyszerűbb szabályok alapján megalkothatunk egy végtelenül komplex univerzumot. A szervezetünk legkisebb alkotórésze a sejt is ugyanezzel a módszerrel osztódik, másolja önmagát.
Fraktált látsz, ha megnézed egy falevél, vagy a tüdőnk erezetét, a fa ágait, a karfiol virágzatát, a villámot, a folyók vízgyűjtő területeit, a galaxisokat, vagy az univerzum szerkezetét.
A világ bonyolult és mégsem az, mert ha bármilyen apró részét felnagyítjuk, ugyanazok a tulajdonságok figyelhetők meg rajta, mint amelyeket a nagyítás előtt láttunk. Ugyanígy, ha lekicsinyítjük a világunkat, láthatjuk, hogy nagyban is ugyanez a helyzet.
Akárcsak a zenében a dobszó, a természetben a fraktálok jelenléte adja azt a ritmust, amely szerint működik a világegyetem. Minden hasonló egymáshoz, és minden rész hordozza az egész tulajdonságait. Hasonlóak vagyunk mi is emberek. Egy hatalmas családfát alkotunk, amelynek ágai végén ott vagyunk mind, akik ma élünk. A fa törzsét őseink alkotják, akik tulajdonságait a mai napig viseljük.
Világunk legkisebb részei is hasonlók egymáshoz. Így alkotnak velünk és mindennel együtt egy rendszert, amelynek önhasonló struktúrái teszik fraktáluniverzummá azt.
Térdimenziók – a világ vetületei
A külvilág létezésének egy másik felfogása a térdimenziók jelenléte. Egyes nézetek szerint a térnek az általunk érzékelhető 3 irányán túl extra kiterjedései is léteznek (4. 5. 6. stb).
Először képzeld el, hogy egy pont vagy, nem mozoghatsz a tér egyik irányában sem, egyhelyben állsz, nincs tudomásod semmiről és senkiről, csak te magad vagy. Még kommunikálni sem vagy képes, vak vagy, minden hatást a sajátodként fogsz fel. Ez a 0 dimenziós lét, a kiterjedés nélküliség és mozdulatlanság világa.
Szabadulj ki a mozdulatlanság fogságából, képzeld el, hogy egy olyan pont vagy, aki egy egyenes mentén elmozdulhat. Az egyenes bármely részére eljuthatsz, látod a szomszédos pontokat az egyenesen, de át nem ugorhatod őket. Ez az 1 dimenziós világ, az egyenes világa.
Képzeletben fordítsd fejedet jobbra, és indulj el abba az irányba. Az egyenes távolodni kezd, de bármikor visszatérhetsz oda, az új irány által meghatározott felület pontjainak bármelyikét érintheted. Mindent egyenesnek látsz. Ez a 2. dimenzió, a sík világa.
Most nézz felfelé és lépj ki a síkból, így a tér bármely pontjára eljuthatsz. Megérkeztél az ember mai valóságába, a 3 dimenziós világba. Jelenleg csak eddig juthattál. Feljebb nem juthatsz, mert nem tudod, merre fordulj, melyik irányba indulj, hogy megtapasztald a következő lépcsőfokot. Vagy mégis?
Gyermekkoromban kancsalságban szenvedtem, ami a szemtengelyek rendellenes szögét jelentette. Ennek eredményeként a két szemem mind a mai napig nem működik együtt. Nem képes egy pontra fókuszálni, így soha nem érzékeltem a látott kép mélységét, nem tapasztaltam a távolságot, végül is még nem láttam a 3 dimenziós teret. Mondhatni, hogy a látás terén 2 dimenziós lény vagyok egy 3 dimenziós világban. Csupán tapasztalati térlátásom van, azaz el tudom képzelni a látott kép mélységét, a távolságokat és a perspektívát.
Ha egészséges a szemed, akkor a világ 3 kiterjedését látod. Te magad is ezzel a 3-mal rendelkezel és 3 irányban mozoghatsz, ezért minden, amit jelen életedben megtapasztalsz, a világ 3 dimenziós vetületeként látod. Mindennek van magassága, szélessége és hosszúsága.
Az élőlények számára a saját térdimenziójuk felülről korlátos, azaz egy 2 dimenziós élőlény nem képes felfogni a 3. térdimenzió mibenlétét, mivel az a saját látószögén kívül esik. Csupán megfigyelheti a 3 dimenziós testek saját világán való áthaladásakor időben keltett vetületeit, és következtethet azok alakjára. Pl. a gömb 2 dimenziós vetülete egy a legnagyobb átmérőjével azonos átmérőjű kör. Ha megfigyeljük a 2 dimenziós síkon való áthaladását, először egy megjelenő pontot, egy növekvő, majd csökkenő átmérőjű kört, végül ismét egy pontot látunk, amely a kilépéskor eltűnik. Ha 2 dimenziós lényként összerakjuk a látottakat, kirajzolódik az elménkben a gömb, amelyet persze továbbra sem tudunk felfogni, mert nem értjük, hogy létezik egy 3. kiterjedés a térben. Soha nem láttuk, nem tapasztaltuk, nem kerültünk vele kölcsönhatásba.
Ugyanilyen nehéz 3 dimenziós lényként elképzelnünk a 4. térdimenzió kiterjedését, pláne az 5.-et, vagy a 6.-at. Csak következtethetünk egy felsőbb szférában létező tárgy alakjára, és világunkban megjeleníthető képzeletbeli vetületeiből összeállíthatunk egy képet, amely azonban szintén képtelenségnek fog látszani számunkra.
Az előzőekhez hasonlóan minden térdimenzió tekinthető egy külön világnak, illetve a teljesség bizonyos megismerési szintjének. Ha már van némi fogalmam a felettem álló dimenziókról, előbb-utóbb képes leszek megérteni azok működését.
Nézzük meg az előző gömbös példát átvetítve a mi valóságunkra: mit látnánk, ha egy 4 dimenziós gömb áthaladna a dimenziónkon? Tetszőleges helyen először egy pontot, majd egy növekvő gömböt, amely átmérője addig növekedne, amíg el nem éri az eredeti alakzat átmérőjét, majd zsugorodni kezdene és végül eltűnne, mintha nem is létezett volna. Éppen ez az eltűnés az, amely a látókörünk határait jelzi. Csak addig látunk a térben, ameddig a kiterjedésünk indokolja.
Ahogy a fraktáldimenziónál láttuk, hogy milyen egyszerű szabályok alapján teremtődik az univerzum, itt is csak az elvet kell megértenünk és az általunk elképzelt világ bonyolultsága exponenciálisan növekszik anélkül, hogy saját megismerésünk rovására menne.
Az alábbi vetületi ábrázolások megértése a kiindulópont a felsőbb térdimenziók elvének megismerése felé vezető úton. Figyeld meg az ábrát! A kulcs a koordinátarendszer tengelyei által bezárt szögben keresendő. Minden tengely, dimenzió, kiterjedés derékszöget zár be egymással. Ezt egészen a 3. dimenzióig nem nehéz elképzelni, mert többé-kevésbé tisztában vagyunk az általunk érzékelhető anyagi világ működésével. A 4. dimenziónál azonban be kell vezetnünk egy új tengelyt (w), a világ egy teljesen új kiterjedését, amelyet vetületek nélkül el sem tudnánk képzelni. Hogyan létezhet a térnek egy 4. kiterjedése? Hol van?
Olyan ez, mintha el szeretnénk magyarázni egy születésétől fogva vak embernek, hogy mik a színek, hogy kék az ég, vagy zöld a fű.
Az elképzeléséhez látószöget kell váltani, és el kell fogadni, hogy a világ nagy részét nemcsak, hogy nem látjuk, de nem is érinthetjük fizikailag, mert a mi dimenzióinkra merőlegesen elhelyezkedő tartományban van.
Dimenziók geometriai ábrázolása [Vektorgrafika] Készítő: Reactor
A derékszögűség szemléltetéséhez tekintsd meg a két alsó rajzot, ahol a 4. és az 5. dimenzióban kiemeltem egy-egy téglatestet, amelyek mindkét esetben négyzet alapú hasábok, így minden szögük derékszög. Azért látszanak torznak, mert egyrészt a 4. és 5. dimenzió irányát magam választottam meg, másrészt a síkfelület korlátai miatt kénytelenek vagyunk kilépni a keretek közül.
A kilépést ezúttal egyfajta látószögváltásként értem, amikoris tudatosan, kilépsz a rendszerből, hogy lásd a világ általad eddig feltérképezetlen részeit is.
Mi kell ahhoz, hogy kilépj a 2. dimenzióból a 3.-ba? A 3. irányba kell elfordulnod 90°-kal. Persze ezt nagyon könnyű mondani, mert mindnyájan a 3.-ban élünk. Ha viszont elfordulsz derékszögben, akkor is csak 2 irányban mozoghatsz. Mivel a 3. dimenzió felfogható párhuzamos 2 dimenziós síkok végtelen halmazaként, így, ha szöget váltasz, ezek feltárulnak előtted és Te választhatod meg, hogy melyikbe lépsz be. Valami ilyesmit kell elképzelni, amikor a 4. dimenzióról beszélek, amely eszerint 3 dimenziós terek végtelen halmaza, ahol úgy mozoghatsz, hogy kilépsz a saját teredből, és belépsz egy másikba. A léted azonban képtelenné tesz arra, hogy átlásd a teljes 4 dimenziós világot, mert nem abba születtél. Ha meg szeretnéd tapasztalni a felsőbb dimenziókat, aludj. Álmunkban állandóan kilépünk a szféránkból. Az álmok által betekintést nyerhetünk ezekbe a világokba és ha megtanuljuk irányítani az álmainkat, bármikor látószöget válthatunk.
Entrópia, úton a káosz felé
Álmunkban a szervezetünk regenerálódik. Sejtek pusztulnak el és jönnek létre. Mikroszkopikus korrekciók, javítások mennek végbe ezalatt. Az agy feldolgozza az aznap látottakat, tapasztaltakat. Ezáltal a lélek és a test is fejlődik, rendezettebbé válik. A rendezettség azonban csak a mi életünk távlatában fogható fel egyensúlyi állapotként. Ha a világgal szeretnél egyensúlyba kerülni, akkor nem engedhető meg ez a fajta rendezettség.
Az őskáosz – ahogy a tudósok nevezik – az anyag teljes homogenitása volt, ahol semmi sem különbözött a másiktól, nem volt élet és tér sem. Minden egyensúlyban volt. Az ősrobbanáskor azonban minden megváltozott. Az univerzumunk anyaga elindult a változatosság felé. Kialakultak azok a rendszerek, amelyek nélkül ma elképzelhetetlenek lennénk. Mai ismereteink szerint az emberi test az anyag legmagasabb szervezettségi szintje, ugyanis képes a tudat befogadására.
Az entrópia az anyag rendezetlenségét határozza meg. Ha a gyermeked egymásra tesz két játékkockát, akkor csökkenti annak entrópiáját, rendszert hoz létre, növeli a felső kocka helyzeti energiáját, olyan energiaegyensúlyi állapotot valósít meg, amellyel azonban kibillenti a rendezetlenség egyensúlyát. Ha feldönti az építményét, akkor pedig növeli annak entrópiáját. Kiegyenlíti az energiák mérlegét, egyensúlyba hozza a világ egy kis részletét. A világra azonban általánosan a rendezetlenség növekedése a jellemző.
Az univerzum gyorsulva tágul, távolodik tőlünk minden és mi is távolodunk a többiektől. A tér tágul, ami azt jelenti, hogy a benne lévő objektumok távolsága növekszik.
A termodinamika, amely a hővel és az energiák átalakulásával foglalkozik, eszerint nemcsak az általa vizsgált területekre igaz. Leírhatjuk vele az egész világ működését, pontosabban azt, hogy hova tartunk. Az entrópia növekedésével – ha messze tekintünk a jövőbe – az az őskáosz látszik kirajzolódni, amely megelőzte az univerzum kialakulását.
Egyre gyorsabban rohanó világunkban mindannyiunk az entrópia csökkentésén dolgozik. Persze a saját, szűk környezetében, ahol épít, feltalál, fogyaszt és nagy lábon él. Ugyanakkor – hogy fenntartsuk jelenlegi életmódunkat – ezzel a magatartással más helyeken rombolunk, szennyezünk, pusztítunk, azaz növeljük a világ egyensúlyi állapot felé való elmozdulásának lehetőségét. Ez pont olyan, mint az energia, amely nem vész el, csak átalakul. Ha az egyik végén csökkented, a másik végén növekszik.
Akkor mit tehetsz, hogy valóban csökkentsd? Globális szinten semmit, nem befolyásolhatod, csak megtanulhatsz benne élni, elfogadni, hogy amit felépítettél az egyszer összedől, a tested öregszik és minden anyag, amely jelen van a világban, egyszer megszűnik létezni. Az egyenlet dolga, hogy mindkét oldala egyenlő legyen. Ez az egyenlőség minden rendszer és rendezettség megszűnésével azonos és jóllehet a távoli jövőben következik be, de a jelenlegi hatásai is szembeötlőek.
A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz minél nagyobb egyensúlyra törekedni a természettel. Így éred el azt az állapotot, amikor nem gyorsítod az entrópia növekedését. Amint megközelíted az egyensúlyi állapotot, jobb és hosszabb lesz az életed.
Virtualitás, a 3. valóság
Tapasztaltad valaha a virtuális világot, amelyben az ébrenlét alatt látott világot modellezik mesterséges módon. Ez lehet játék, de tulajdonképpen az egész internetet tekinthetjük egy virtuális világnak. Az elme valóságnak hiszi a mesterségesen generált világot.
Az ember természeténél fogva kíváncsi. A kíváncsiság nem bűn, de mint minden esetben, így most is az óvatos kitekintés a követendő példa. Érthető, hogy ha az elmét bezárják (jelenleg a vírus, egyébként pedig a civilizációval együtt járó folyamatok miatt), akkor ő, mint ahogy az élet is, utat tör magának. Ez az út azonban nem mindig a mozgással megtehető fizikai út, hanem a jelenlegi technikai eszközök által kínált virtuális világban való kalandozás. Kapcsolataink és nagyon lassan az egész életünk áthelyeződik az internetre. Hogy ez jó-e, arról vitatkozhatnánk, mert életkor szerint igencsak eltérőek az ezzel kapcsolatos vélemények.
Példaként egy-két vélemény:
- „Miért írsz blogot, jobban szereted a számítógépedet a családodnál?”
- „Miért játszol online játékokkal? Nem jut időd élni!”
- „Inkább kimegyek a szabadba, a természetbe, minthogy itt aszalódjak a gép előtt.”
- „Elment az áram, nincs internet ezt biztos nem bírom ki!”
- „Nézd már, csak 250 ismerőse van, ez nem is ember!”
- „Ezt megosztom és ha nem kapok minimum 1000 lájkot…”
Az elmének a virtualitás által kínált világ nem álom, hanem egy harmadik lehetőség. Egy szempillantás alatt benne vagy és annak ellenére, hogy te irányítod a történéseket, rabul ejt. Egy élethűen megtervezett videojáték, vagy egy jó beszélgetés a „barátokkal” hosszú időre leköti a figyelmedet. Miért olyan vonzó ez a világ? Mert amikor benne vagy, korlátlanabbak a lehetőségeid. Másnak adhatod ki magad, mint aki vagy. Elméletileg belebújhatsz bárkinek, vagy bárminek a bőrébe. Egyes programokban állati avatárt is vezethetsz.
A közösségi oldalakon pedig a legjobb, vagy még annál is tökéletesebb oldaladat mutathatod, irigylésre méltó életet vizionálhatsz. Gondolom te is érzed, hogy ez is csak látszat. Nem alvás közben történik, így a szervezet becsapja önmagát. A virtuális világban ugyanis nincsenek szükségleteink, ellentétben az ébrenléttel. Az általunk vezetett karakter nem a testünk, csak annak kiterjesztése, így nem szükséges ennie, aludnia stb.
Hipnózis
A tudatalatti a tárgyaltakhoz hasonlóan szintén tekinthető egy külön világnak. Ha kikapcsoljuk a tudatot, akkor a tudatalatti kerül előtérbe, ezt hipnózissal érhetjük el. Egy olyan megváltozott tudatállapot hozható létre általa, amelyben pl. az érzékeléseink igény szerint ki- és bekapcsolhatók. Például elérhető a fájdalomérzékelés kikapcsolása.
De másra is jó a hipnózis: feltárható vele a saját belső valóságunk. Ebbe beletartoznak az életünk korábbi szakaszainak történései is. A múltat mintegy adatbázist böngészhetjük, de szem előtt kell tartanunk azt az aprócska tényt, hogy az elme az életünk során folyamatosan változik, így nem biztos, hogy az emlékek pontosan idézhetők fel a hipnózis által.
Amíg az elme múltját viszonylag egyszerűen elérhetjük, a lélek múltját már egy fokkal bonyolultabb mechanizmuson keresztül pillanthatjuk meg.
Reinkarnáció
Az emberi lélek kiindulópontja a teremtő. Belőle származik az az információ, ami az embert „lelkes” lénnyé teszi. Belőle származunk és hozzá térünk vissza. A teremtőnek a lelkeken keresztül van lehetősége megismerni a teremtett világot, annak változásait, és nem mellesleg önmagát. Egyes nézetek szerint az emberi lélek nem csak egy életet él le, mert fejlődnie kell, állandóan a megismerésre törekszik, megismerni önmagát és a világot. Az életek során feladatot kap, kihívások elé áll, és így gyarapítja a kollektív tudást.
A lélek, hogy milyen életet, milyen családban, kikkel körülvéve szeretne élni és hogy milyen feladatok segítik a fejlődését, fogantatásunk előtt dönti el. Az őt hordozó részecske ezután kapcsolódik az anyában fejlődő magzathoz.
Ha végzett az életfeladatával, leélte az életet, de nem érte el azt a fejlettségi szintet – nem végzett minden feladatával – ami lehetővé teszi a teremtőhöz való visszatérést, akkor új életet kezd. Az életek során, ha eljut az összes feladatának megoldásához, visszatér a teremtőhöz.
Sokan méltatlankodnak az életüket illetően. Mindnyájan döntöttünk. Azt az életet választottuk, amely a leginkább segíti a megismerést. Ezt a döntést próbáljuk megérteni az életünk során.
Mindemellett a reinkarnáció is egy feltevés. Egyesek váltig állítják, hogy igaz, mások elképzelhetetlennek tartják.
Photo by Tima Miroshnichenkofrom
Pexels
Az előző életünkről való fantáziálás egyelőre a scifi témakörébe tartozik, de ha igaz és a kezünkben lesz a technológia az időutazáshoz, akkor az a nézet is létjogosultságot kaphat, hogy a múlt, a jelen és a jövő egymás mellett létezik. Ami megtörtént, az visszakereshető, a jövő pedig előre meg van írva. Ennek elérése tenné az embert időtlen lénnyé, ami valljuk be, jelenleg elég távolinak hangzik.
Meditáció
Amikor emlékeimben kutatok sok érdekes dolgot találok. Gyermekkoromban számtalanszor vonultam el egy csendes szobába, hogy játsszak, tanuljak, vagy pusztán csak azért, hogy megtapasztaljam a csendet. Azt a tudatállapotot, amikor befelé figyelünk és megérezzük lelkünk apró rezdüléseit. Ilyenkor a külvilág háttérbe szorul. Persze az ember társas lény és mozgásra született, ezért egy olyan családban, ahol a tagok folyamatosan igénylik egymás jelenlétét, eléggé nehezen kivitelezhető az egyedüllét. Éppen ezért nem sok eset volt, amikor ezt megtehettem. Ha viszont sikerült kizárni a külvilágot, és egy kis időt el tudtam tölteni a saját társaságomban, eljutottam egy olyan állapotba, amelytől teljesen megnyugodtam. Később jöttem csak rá, hogy ilyenkor meditáltam. Itt ne a lótuszülésben és mutató-, valamint hüvelykujjunkat összeérintve végzett meditációra gondolj. Kényelmesen elhelyezkedtem a székben, vagy az ágyban és akkoriban azt gondoltam, hogy nem teszek semmit. A csend megnyugtató, mert nem köti le a külvilág a figyelmed. Fel is tudom idézni az egyik ilyen elvonulásomat: nagymamáméknál voltunk, és volt egy kis szobájuk, ahol majdnem tökéletes csend volt. Ezt a csendet úgy képzeld el, hogy az első emeleten laktak egy társasházban. A ház előtt pár méterre, majdnem az ablak magasságában egy 400kV-os transzformátor szolgáltatta (mindmáig) a 60Hz-es búgást. Talán ez, talán a szomszédok tompa zajai késztettek arra, hogy egy kicsit befelé nézzek.
A meditáció a lelket szólítja meg, utat mutat, megoldatlan feladatokra találhatsz megoldást általa.
Még egy csipetnyi vallást is szórjunk a témára
Ami még ennél is fontosabb, az a hit, amely teremti a világokat.
„A nemlétezőbe vetett hit megnyugvást hoz az elmének, de egyúttal gyöngíti is.” „Csak akkor fejlődhetünk, ha nem a tulajdon képzelgéseinkben keresünk megnyugvást.” Anya - A farkas gyermekei – i. sz. 2162. |
Amiről Anya nem tudott, az a hit egy magasabb szintű működése. Ha kicsiben megfigyeled a hit által generált valóságot, akkor észlelheted, hogy teremtő ereje van, mert rendkívül pozitív természetű energia. Nincs számára lehetetlen. Olyan folyamatokat indít el, amelyek képesek egyensúlyba hozni az embert. Higgy és bízz magadban, mert te is a Teremtőtől származol, aki szeret téged. És mint szerető apa egyengeti utadat, ha engeded. Már egy egész picike hit is rengeteg erőt tud adni. Erőt az élethez, a munkához, az alkotáshoz.
A Megváltó – aki közvetlen kapcsolatban van a teremtővel – is utalt erre az erőre, valamint arra, hogy segítségével a világ megváltoztatható, a program átírható. Mindezt csaknem 2000 évvel ezelőtt tette, amikor az emberi elme kezdett megérni és befogadni a hit fogalmát.
Máté 17:20 „… Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” Jézus Krisztus ~ i. sz. 30. |
Láthatod, hogy ez is az eddig leírtakat támasztja alá. A világ csak annyira valóságos, amennyire azzá teszed. A hit erejével képes vagy bármit megváltoztatni a világodban. Az, hogy másé is megváltozik-e ennek hatására, az csak a hited mértékétől függ. De nem csak erre utal. Ha a hétköznapi élet szintjén vizsgáljuk a dolgokat, akkor a legkisebb tett, a legkisebb gesztus, amelyet hittel teszel (azaz hiszel benne, hogy az általad megoldható feladat sikerülni fog), akkor a világod átíródik, amit eddig lehetetlennek hittél, az lehetséges lesz.
Mivel a világ benned van, így te irányítod akár az anyagi valóság megjelenését is. Amikor a bejegyzés elején azt írtam, hogy „Teremts magadnak egy kis világot”, azt ezért gondoltam komolyan.
Találd meg Istent!
Isten benned van és folyamatosan dolgozik rajtad. Ha elfogadod azt a tényt, hogy a bűneid már rég megbocsáttattak, akkor máshogy fogsz tekinteni a vallásra. A megváltó ugyanis nemcsak a múltbéli bűnöket tette semmissé, hanem a jövőbelieket is.
Ami viszont a jelen földi létedben a legfontosabb, hogy élj! Az életet itt a fejlődéssel töltött időnek értem, amely egy normál emberi életre vetítve a történelem egy nagyon kis időablaka. Tágítva a látószöget a most tinédzser korú univerzum teljes (azaz a múltbéli és jövőbeli összesített) korához viszonyítva még az élet kialakulása és eltűnése közti időablak is kimondhatatlanul rövid. Mindig szembeötlik az a tény, hogy életünk mennyire esetleges és mennyire függ a feltételeitől. Ahhoz, hogy te most itt légy, rengeteg dolognak kell teljesülnie és sok másnak elmaradnia. Ha valóban tudatában lennénk a minket körülvevő tér nagyságának és életünk kritériumainak, máshogy élnénk azt. Minden pillanatot a maga teljességében élnénk meg. Joggal kérdezheted, hogy: mi ösztönözzön, bátorítson fel, vagy motiváljon erre? Ha más nem is, legalább az emberi fajra egyöntetűen jellemző állandó kíváncsiság, amely az ismeretlen megismerése felé hajt minket. Soha ne tántorítson el semmi a célod megvalósításától.
A tudatod által teremthetsz világot ébren, vagy álmodban. Beléphetsz virtuális világokba, élhetsz a hit, vagy a racionalitás világában, és megteheted, hogy mindet egyszerre hozod létre, mindet egynek tekinted és ez lesz végül a lényedben lakozó valós álomvilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése