[A képek teljes méretéhez kattints a megtekinteni kívánt képre.]
Az idő, amely végtelen és soha nem áll meg
A következő írásban megjelenő gondolatok nem utasítások és nem tanácsok, csupán tapasztalatok, amelyek célja az élet és a Világ jobb megértése. Ne hidd el, és ne fogadd be feltétel nélkül sem ezt az írást, sem más, az interneten látottakat.
A másik cél most is – mint mindig – a gondolatébresztés és annak tisztázása, hogy mennyire keveset tudunk a témához kapcsolódó szakterületekről. A felismerés, hogy a tudás növekedése fordított arányban van a magabiztossággal, felbecsülhetetlen. Tanulj és ismerd fel hiányosságaidat a tudomány minél több területén, hogy végül eljuss a megértéshez.
Tekints kritikusan mindenre, nézz, és járj utána, mert mi, ahogy az exponenciális függvény görbéje teszi a tengellyel, az igazságot soha el nem érjük, de végtelenül megközelítjük.
|
Lazulj el! Mielőtt bármibe is belekezdenék – ebben az érezhetően félelemmel teli, felfokozott időszakban – először is fel kell venned egy nyugodtabb tónust: dőlj hátra a székben, vegyél nagy levegőt. Tartsd bent pár másodpercig, majd fújd ki. Egy kis időre felejtsd el a napi robotolást, a sérelmeidet. Másodszor is vegyél mély lélegzetet. Figyeld a szívverésed, amely a levegővétel hatására lelassul, majd kifújáskor újra gyorsabb lesz. Érezd az örömöt ahogy a szervezeted felfrissül a levegő, az éltető elem hatására. Amikor harmadszor végzed el, a légzőgyakorlatot, mosolyogva tedd. Tárd ki karjaid és képzeletben öleld kebledre a Világot, tekints mindenre és mindenkire a legnagyobb szeretettel, így a félelem és a stressz csökkenni kezd. Ha most nyugalmat érzel, akkor készen vagy. |
120 év? Hát igen. Ennek csaknem a 10-edével, azaz 12 évvel ezelőtt gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem, közkinccsé teszem gondolataimat. Akkoriban kitűztem egy célt is magam elé: nevezetesen azt, hogy „mindenről írok”. Mindenről, pártatlanul, elfogulatlanul, tisztán és segítő szándékkal. Ma már látom, hogy mindezt leírni egy élet kevés lenne, ezért célomat úgy módosítottam, hogy inkább az élet és a Világ végtelen komplexitásának és összefüggései vizsgálatának szentelem a blog további bejegyzéseit. Nézzük most meg az életkorunkat.
|
„Egyikünk sem szabadul ki innen élve, így hát ne kezeld úgy magad, mint egy emléket! Egyél finom ételeket! Sétálj a napsütésben! Ugorj bele a tengerbe! Mondd ki az igazat, amit a szíveden hordozol! Légy bolond! Légy kedves! Légy őrült! Semmi másra nincs idő.” |
Milyen hosszú az élet? Vegyük az átlagot, vagy inkább a minimumot? Programozzuk be az elérhető legtöbbet, legyünk maximalisták, vagy még annál is többek.
Ismét felvirradt egy nap, az itteni több mint 40.000-ből, amelyet megélhetünk annak teljes valójában minden negatívumával és csodájával együtt. Egy újabb lehetőség, hogy alkoss, hogy feltalálj, megismerj és generáld az élet folyamatát.
Negyvenezer nap? Ez nem hangzik soknak. Ez egy véges idő. Valóban ez a test maximális élethossza?
A történelmi újkor eddig dokumentált legidősebb embere egy francia hölgy volt: Jeanne Louise Calment (1875-1997). Ö 122 évet töltött itt a Földön. Vajon mi lehetett a titka, hogy ilyen – az átlaghoz képest magas – kort ért meg?
Saját elmondása szerint az olíva olaj, a vörösbor és a csokoládé volt a hosszú életének titka.
Vegyük végig, hogy milyen momentumok vezethettek ehhez az életkorhoz, és az összefüggéseik által próbáljuk megérteni, hogy mi a hosszú élet titka és van-e lehetőség az ezen túli, tetszőlegesen hosszú életre is.
Ismét felvirradt egy nap, az itteni több mint 40.000-ből, amelyet megélhetünk annak teljes valójában minden negatívumával és csodájával együtt. Egy újabb lehetőség, hogy alkoss, hogy feltalálj, megismerj és generáld az élet folyamatát.
Negyvenezer nap? Ez nem hangzik soknak. Ez egy véges idő. Valóban ez a test maximális élethossza?
A történelmi újkor eddig dokumentált legidősebb embere egy francia hölgy volt: Jeanne Louise Calment (1875-1997). Ö 122 évet töltött itt a Földön. Vajon mi lehetett a titka, hogy ilyen – az átlaghoz képest magas – kort ért meg?
Saját elmondása szerint az olíva olaj, a vörösbor és a csokoládé volt a hosszú életének titka.
Vegyük végig, hogy milyen momentumok vezethettek ehhez az életkorhoz, és az összefüggéseik által próbáljuk megérteni, hogy mi a hosszú élet titka és van-e lehetőség az ezen túli, tetszőlegesen hosszú életre is.
Napóra, amely mindig tökéletesen mutatja az időt
Miért éppen 120 év? Nos, ezt az időintervallumot maga Isten nyilatkoztatta ki időszámításunk előtt kb. 2000 évvel (Mózes I. könyve: 6:3).
Mindaddig, amíg nem gondolunk bele mélyebben ennek a hátterébe, nem tűnik kevés időnek. Életünk kezdetén még fel sem fogjuk az idő múlását. Később, gyermekkorunkban, elménk egyszerűsége miatt nem tudjuk elképzelni, hogy az életünknek van kezdete és vége. Aztán mire elérjük a kamaszkort, rájövünk, hogy igenis van vége, csak nem szeretünk rágondolni, mert túl távolinak hisszük azt. Fiatal felnőtt korunkat igyekszünk minél tovább kitolni, mert nem látjuk a jövőnket és azt gondoljuk, hogy az utána következő életszakaszban már csak vegetálni fogunk. 40-50 évnek kell eltelnie, hogy rájöjjünk, eddig nem is éltünk igazán. Nem adtunk elég szeretetet magunkból, nem pörögtünk 100%-on, nem „nőttünk fel”, nem „használódtunk el”, mert mindig a biztonságos utat választottuk. Ekkor kezdjük megérteni, hogy mi a valódi feladatunk és mi az értelme az életünknek: az, hogy teremtsünk, gyümölcsöt hozzunk, tápláljuk őt magunkból és végül adjuk át helyünket az új generációnak, akik hamvainkból új életre kelnek.
Aztán gondoljunk bele abba is, hogy: Ki él ma 120 évig? Szinte senki. Mi kell ahhoz, hogy ilyen, vagy ennél magasabb kort érjünk meg és ezzel letérjünk a számunkra kijelölt útról? Ehhez „optimalizmus” kell, egy olyasfajta harmóniára való törekvés, amely a test, az elme és a lélek hármasát képes összekapcsolni egyetlen működő egységgé.
Genetika
Génjeinkbe van kódolva az élethosszunk, ez szabja meg, hogy mikor kezdünk öregedni, meddig képes a szervezet kijavítani a saját anyagának generálása során létrejövő hibákat. Mivel az emberi test rendkívül összetett, és egyes részei nagy mértékben függenek egymástól, így a lokális hiba viszonylag rövid idő alatt rendszerszintűvé válik. Amíg a hiba egy adott helyre korlátozódik, addig a szervezet megpróbálja annak hatását ellensúlyozni oly módon, hogy energiákat csoportosít át más, egészségesen működő területekről. Ha viszont nem érkezik a rendszerbe plusz energia, egy bizonyos kor felett az erőforrások elapadnak és nem lesz, ami pótolja a hiányt.
Energiát azonban nem csak fizikailag tudunk bevinni a rendszerünkbe, hanem szellemileg is. Megfelelő tudati programozással igenis elérhető egyfajta jobb egészségi állapot. Erről később, „gondolkodás” címszó alatt.
Táplálkozás
A táplálkozással a szervezetbe viszünk be külső energiát, amely a hibajavításra, a mozgásra, az életfolyamatokra (pl. anyagcserére) és a gondolkodásra (az agy energiaellátására) fordítódik.
Van ebben is valami, mert az élelmiszereknek bizonyos fajtái valóban növelhetik a test fizikai életkorát.
A megfelelő táplálékról már írtam korábbi bejegyzésekben, valamint rengeteg helyen elérhetőek életmódtanácsok. Most csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a legmegfelelőbb a szervezetnek a változatos, nyers zöldségekkel és gyümölcsökkel teli táplálkozás. Persze ne vesd meg a húst sem, mivel az erőre is szükséged van. A kulcs itt is, mint mindenben a mértékletesség.
Az ember mindenevő. Ezt a tényt már az iskolában megtanuljuk. A vegetáriánus és vegán életmódok nehezen kivitelezhetők egy biológiailag állati és növényi táplálékra egyaránt programozott fajnál.
Mindemellett fontos a táplálkozás módja is. A rohanó életmód ritkán teszi lehetővé a nyugodt, kiegyensúlyozott étkezést. Gyorséttermek és Street Food egységek egész hada áll az egészségtelen táplálkozás hadseregének élén, és ez sajnos nem fog változni az emberek teljes szemléletváltásáig. A gyorsételben és az utcán, menet közben elfogyasztható tápláléknak nevezett mesterségesen előállított alapanyagokból készült ételekben hiába van pl. friss zöldség, a mellette lévő anyagoktól, és az elfogyasztás módjától válik teljesen egészségtelenné. Apáink mondták mindig: „Fiam! Jól rágd meg az ételt” Ez 2 dolog miatt van így: az egyik, hogy ha nem rágsz, mert folyamatosan finomított, lágyított ételeket eszel, a fogazatod látja kárát, a másik, hogy a gyorsételt hamar meg lehet szokni, így könnyen rutinná válik, hogy „beugrasz a gyorsétterembe”, ez pedig a helytelen étkezési szokások netovábbja.
A gyorsétel kulcsa az íz. Ez az a láthatatlan lánc, amivel magához köt, és akárcsak a drogfüggőknél, itt is igaz, hogy egyre többet és többet kell enned, hogy elérd a kívánt hatást.
Szakemberek dolgoznak folyamatosan azon, hogy a gyorsételek cukor-só arányát a végletekig állítgatva olyan ételeket kreáljanak, amelyeket nem lehet abbahagyni. A táplálkozás ilyen módon való manipulálása tiltott kéne legyen.
Ebből is csak egy kiút van: a tudatosság. Nem követem a divatot, bármennyire is menő és finom! Nem eszem az utcán és a gyorsétteremben sem.
Az étkezésnek rituálisnak, nyugodtnak, lassúnak, alaposnak és élvezetesek kellene lennie. A gyorsételből pár harapás és azonnal pár nagy nyelés elegendő, hogy elpusztítsuk. A Street Food-ban sincs meg az étkezés nyugalma. Séta közben ne egyél!
Az ideális étkezési szokások úgy néznének ki, hogy otthon vagy minimum egy nyugodt helyen, egészséges ételeket, csak azokra fókuszálva, lassan, kis adagokban, minden adagot 32-szer megrágva fogyasszunk el. Ez ugye kizárja a gyorskaját. Eszerint, ha mondjuk egyetlen rágás 1 másodpercig tart, akkor egy falat elfogyasztása 32 másodperc. Ezt az időt 1 tányér húslevesre vetítve 20 falattal számolva kb. 10 perc, egy közepes adag gordon bleu vegyeskörettel esetén pedig 30 falattal számolva 16 perc lenne.
A mai étkezési szokásainkhoz mérten, nyilván ehhez elég nagy akaraterő és önmegtartóztatás kell, de bíztatlak, hogy próbáld ki egyszer! Csökkenti a gyomrod terhelését és növeli az életkorodat.
Sport
Az emberi szervezet életkor szerint viszonylag tág határok között pozitívan reagál a mozgásra. A sport, legyen az bármilyen mozgásforma, jó hatást gyakorol a testre és csökkenti a stresszt is, amely többek közt a mozgásszegény életmód miatt alakul ki. Emellett a sport élethosszra gyakorolt hatása sem elhanyagolható.
Sokáig nem mozogtam, az élet könnyebbik útját választottam. Ez az út azonban nem vezet sehova. A mozgásszegény életmód az izmok gyengülésén túl a konfliktusok feloldását is gátolja. Az ember a boldogság mellett a mozgásra is született.
A test minden porcikája a mozgást segíti elő. Egyedfejlődésünk során a testünk úgy alakult ki, hogy szükség esetén támadni, vagy menekülni tudjunk. Bár ezek a védekezési mechanizmusok mára nagyban áttevődtek az elme szintjére (pl.: menekülök egy kellemetlen beszélgetés elől. Erről később, szintén „gondolkodás” címszó alatt.) de ha a szükség úgy hozza, még ma is képesek vagyunk bevetni ezeket az ősi, mozgáson alapuló ösztönöket.
Mozgás nélkül nem, vagy csak kevésbé vezetődik le a napi feszültség. Feszültség alatt a nap folyamán felhalmozódott megoldatlan konfliktusokból kialakuló stresszt értem, egy olyan potenciálkülönbséget, amelynek hatására a szervezet károsodik, mivel a lélekben végbemenő folyamatok leképeződnek az agyban, amely így téves utasításokat ad ki.
Melyek az ajánlott mozgásformák az egészség és az erőnlét megőrzéséhez és javításához? Ezek az ún. kardio mozgásformák, amelyek nem csak az izomzatot, hanem az őket ellátó keringési rendszert (a szívet és az ereket) is fejlesztik. Pl. úszás, kerékpározás, futás.
A hatásos sport tekintetében 4, egyre nehezedő szint áll előtted, amelyekből, ha mindet teljesíted, egy teljes életmódváltáson mész keresztül:
- Az első az elhatározás. El akarom kezdeni és addig fogom csinálni, amíg nem látom az eredményét. Szigorúan tudatosítanod kell ezt magadban.
- A második a célkitűzés. Szeretném elérni az ideális súlyt, és kinézetet. Ez egy szép cél, amelynek elérésében csak magadra számíthatsz.
- A harmadik a rendszeresség. Itt jön az idő és az alkalom hiánya. Ezek gyakran csak kifogások, de következetesnek kell lenned, és a kudarcok ellenére is folytatni a tevékenységet. Minden megtett lépés, minden felemelt súly és minden elvégzett gyakorlat közelebb visz a célodhoz és javítja az egészségedet.
- A negyedik a terhelés lassú növelése. A test a mozgás során egyre nagyobb terhelést igényel, amelyet biztosítanunk kell neki.
Ezután már csak kitartás kell és elegendő mértékű kíváncsiság. Most már csak azértis végig csinálom, mert kíváncsi vagyok, milyenné tesz.
Bármilyen mozgásformát választasz, ha kitartó vagy és következetes, nem fogsz csalódni, mert a célzottan befektetett energia mindig a megfelelő helyre kerül.
Fontos itt megemlíteni, hogy a mozgás mellé elengedhetetlenek olyan anyagok is, amelyek mintegy elősegítik a mozgás hatékonyságát és védik a szervezetet. Ilyen pl. a kollagén, amely a test rugalmasságáért felel. Konkrétan ez tartja össze a sejteket, ettől rugalmas a bőr és az ízületek. Egy másik anyag a C-vitamin, amely segíti a kollagén beépülését, és véd a „rozsdásodás” ellen.
A szervezeted minden alkalommal frissebb és erősebb lesz. Javul az ízületek vérellátása, rugalmassága. Már 1 órás mozgás után telítődnek a sejtek oxigénnel, és felgyorsul az anyagcseréjük, így tisztul is a szervezet.
Életsebesség
Az élet sebessége fordított arányban van annak minőségével. Ha gyorsan eszel, habzsolod az élvezeteket, ezt a szervezet csak lassabban képes feldolgozni, ezért elraktározza későbbre a bevitt tápanyagokat, így indul meg a hízás. A kövér ember testének minden felesleges grammjában egy-egy gyorsan elfogyasztott étel, egy-egy a maga teljességében nem megélt pillanat élvezeti értéke van. Mondhatjuk, hogy a legtöbben a hízással fizetnek azért a kevés megélt gyönyörért. De vajon öröm-e az, amely ilyen rövid ideig tart?
Lassan járj, tovább élsz, valamint egyszerre csak egy lovat ülj meg. Ez vonatkozik az élet egyéb aspektusaira is, mint pl. az evésre, az alvásra, a munkára, a gondolkodásra és a szerelemre is. Szerinted melyik esetben élsz át nagyobb élvezetet? Ha a kedvenc ételedet, pár perc alatt elpusztítod, vagy kikapcsolsz és elidőzöl egy kicsit minden falatnál, ízlelgeted és beindítod az emésztést még azelőtt, mielőtt lenyelnéd. Ha így teszel, a gyomrodnak kevesebb munkája lesz, gyorsul az anyagcseréd, amely megint csak a fogyást segíti elő.
Bizonyos helyzetekben előnyös, ha szimultán gondolkozol, és cselekszel, de ez nem mindig kötelező. Ha egyszerre több dologra figyelsz, megint csak nem éled meg azt az egyet, amelyet abban a pillanatban Neked szán a sors.
Persze, mindenki tudja, hogy nincs ezekre időnk és azonnal jön a kérdés, hogy: „Dolgoztál te már normában?” Szó se róla, fogas kérdés. Azt kell mondjam: igen, dolgoztam normában. Nem a legjobb módja az élet eltöltésének, de évek alatt részben hozzá lehet szokni. Azonban mindig is tudatában voltam annak a ténynek, hogy „egyelőre” nem vagyunk robotok. Az úgynevezett „norma” teljesítése, még ha egy idő után rutinból vágja is az ember, teljes odafigyelést és koncentrációt igényel. Olyan, mintha egy szűk csőbe kényszerítenénk magunkat. Beszűkül szinte minden, a látóterünk, a hallásunk csak az előttünk lévő munkadarabra korlátozódik. „Annak élünk.” A stressz fenntartásáért pedig a darabszám kijelző a felelős. Emlékszem, gyárban töltött munkanapjaimra: egy idő után kezdett megszokottá válni a stresszes monotonitás, ahol egyre inkább csak 3 dologra figyeltem: az előttem lévő munkára, a darabszámra, és a műszakból hátralévő időre.
A gyári munka körülményei egyre javulnak, valamint a gépek folyamatosan veszik át a munkát így egyszer talán eljutunk addig, hogy az embert nem biorobotként fogják kezelni.
Gondolkodás
Az agy viszonylagos méretéhez képest nagyon sok energiát igényel, ez pedig azért van, mert nem csak gondolkodunk vele. Sok más folyamatot is irányít, konkrétan a test összes sejtje az irányítása alatt van. Ezt értem mind anyagi, mind pedig lelki irányítás alatt. A lélek állapota ugyanis kihat a testre.
Pl. így működik ez a hatás: „Eldöntöttem, hogy egészséges vagyok.” Ezt a gondolati mintázatot bármilyen állapotú test esetén programozhatjuk. Ezután bárki, bármit mond, nem tud eltántorítani, mert nem a testemből ered annak állapota, hanem a lelkemből. A test csak egy burok, amely megjeleníti, leképezi a lélek állapotát. „Ép testben ép lélek.” Tartja a mondás és így is van minden tekintetben. A lélek az elmén keresztül bármit megteremt, jelen esetben az egészséget. Ugyanígy a Világ más jellemzői is megváltoztathatók saját magunkban. Például az idő. Korábban felületesen írtam már az idő gondolati manipulálásáról: Nincs időd? – Nyerj időt házilag!
Ha beteg vagy, a tested legjobb orvosa Te magad vagy. Az orvos csak rávezethet a gyógyulás útjára. A tested végső gyógyulását, annak ütemét önmaga szabályozza.
A korábban említett „védekezési mechanizmusok” (pl.: ülök egy problémán; vagy próbálok elkerülni valakit, hogy ne kerüljünk összetűzésbe; vagy esetleg haragszom valakire, de nem merek elé állni) is okozhatnak betegséget, hiszen mint írtam, az agy és rajta keresztül a lélek irányítja minden sejtünket. A látható test mintegy kivetülése a léleknek. Vegyünk még egy példát: valaki megsértett, és Te ezt nem tudod „megemészteni”. Milyen betegség alakulhat ki ebből? Leginkább gyomorrontás. De itt is vannak szintek. Milyen szintű volt a sértés? Mennyit kell megemészteni? Ne feledd, Te irányítod a tested, tehát ha a sértést elengeded, megbocsátasz az embertársadnak, akkor a konfliktusod is megszűnik és a kialakult betegség elmúlik.
Tudatos álom
Gondoltad volna, hogy irányíthatod az álmaidat? Pedig így van, csak ehhez egy olyan tulajdonság kell, amelynek mindnyájan birtokában vagyunk. Ez az akarat.
Jelenleg én is csak ismerkedem a témával, ezért gondoltam, miért ne közelíthetném meg ezt is egy másik irányból.
Egy-két helyen már láthatsz a blogon ilyen témájú írásokat, de nézzük meg közelebbről az álmokat!
Gyermekkoromban, már voltak hasonló élményeim. Az, hogy fel tudom idézni őket, annak köszönhetem, hogy rendkívüli mértékben megfogtak és elgondolkodtattak, így főemlék lett belőlük, amely nagyban meghatározta felfogásomat a Világról.
Óvodásként, amikor az ebéd utáni csendes pihenőmet töltöttem, elaludtam és viszonylag hamar elértem az alvás közbeni álmodás meghatározására oly sokat emlegetett REM fázist. Ezalatt a szem a zárt szemhéjak mögött gyors mozgásba kezd. Ez jelzi, hogy az alvó személy agya olyan fázisba került, hogy önmaga részére képes az álmok előállítására és megjelenítésére.
Ez viszont az alvási ciklus legelső REM fázisa volt számomra, és mivel a pihenő nem tartott sokáig, ez volt egyben az utolsó is, ezalatt volt lehetőségem valamiféle álmot produkálni.
Végül sikerült is eljutni az álomig, amely viszont ún. éber álom volt. Alig tartott néhány percig, mégis, ott és akkor úgy éreztem, legalább fél órát töltöttem az álomban. Irányítani nem tudtam az álombéli cselekedeteimet és nem is értettem ezt az egészet, csak mintegy főemlék, megmaradt bennem és azóta, ha bármikor felidézem, kellemes érzéseket kelt.
A másik hasonló élményemet is szintén ez idő tájt éltem át, amely akkor még hihetetlenebb volt számomra. Ugyanígy az első REM fázis alatt azt álmodtam, hogy otthon, éppen lefekvéshez készülök, megkapom a jóét puszit, valamint álomba is merülök. Először furcsálltam is, hiszen éppen azelőtt feküdtem le. Később jöttem csak rá, hogy tudatlanul min mentem keresztül. Ez ugyanis álom volt az álomban.
Az álom ilyen tudatossági szintjével a 2010-ben Christopher Nolan rendezésében megjelent Inception (Eredet) című film foglalkozik. A cím, jóllehet nem utal az álmokra, csak egy kitalált eljárást nevez meg: a gondolatbeültetést, amelynek végrehajtásához az álmokat használják a filmben. Mindenesetre ez a film volt az, amely próbálta feltárni, vagy magyarázni az álmok megfoghatatlan világát.
A film szerint nem csak 2, hanem jóval több álomszint létezik. Amikor elalszunk, az agy olyankor fázist vált és egységnyi idő alatt több információt dolgoz fel, mint ébrenlét alatt, ezáltal nő az életidőnk, még akkor is, ha ez valódi időben nem fejezhető ki.
Az álomban az agy 20-szor gyorsabban működik, így a váltószám a 20-as. Amíg a valóságban 1 perc telik el, addig az első álomszinten 20 perc, a másodikon 400 perc (ami kb. 6,5 óra), a harmadikon pedig 8000 perc (ami kb. 5,5 nap) és így tovább.
Amikor elérünk egy újabb szintet (azaz álmunkban újra lefekszünk és elalszunk), az ott töltött időt ismét többnek érzékeljük, mint az előző szinten, és ez minden szinttel csak növekszik. Ha elég mélyre jutunk, álmunkban felépíthetünk egész világokat és élhetünk bennük. Miközben a testünk alszik, a lelkünk és tudatunk a felgyorsult agyműködésnek köszönhetően életeket élhet le. Félelmetes belegondolni, hogy álmunkban megöregedhetünk és amikor ott meghalunk, visszatérünk fiatal testünkbe.
Mi köze az alvásnak és az álmoknak a hosszú élethez? Kettő is van, az egyik, hogy az igazi, pihentető alvás alatt regenerálódik a szervezet, csökken a fájdalom és ha igazán jól sikerül az alvás, reggel egy „új emberként” ébredsz. Szó szerint. „Meghalsz a tegnapnak, és megszületsz a holnapnak.”
Hit
Gyermekkorom egyik meghatározó momentuma a hittanórán elhangzott „örök élet” volt. Akkoriban a földi életre úgy tekintettem, mint bármely gyermek: eleve örök. Fel sem merült bennem, hogy vége lehet valaha. Az órán elhangzottak csupán egy másik alternatívát jelentettek számomra.
És gondoltam: „Ha már van egy ilyen másik örök élet, akkor miért ne használnám ki?” Ezért örömmel jártam templomba, órára és fogadtam be a vallás tanait.
Furcsa ellentét és kettősség mutatkozik a hitbeli meggyőződéssel kapcsolatban.
Az egyik oldala ennek, hogy az ember élete során egyre távolodik a fizikai léttől, és egyre közeledik a hitbeli és a spirituális, a lelki lét felé. Ma már tudom, hogy a fizikai test öröklétéhez szükséges technológia jelenleg nincs a birtokunkban. Csak találgathatunk és a hitünk révén kikacsinthatunk a jelenlegi helyzetünkből, amit viszont ott látunk, azt nem értjük, a realitás talaján nem vagyunk képesek felfogni. Úgymond nem vagyunk készen a dologra. Pl. a test feltámadására.
A másik oldal, hogy a vallásosság viszont a technológiai fejlettséggel fordított arányban van, minél többet tudunk, annál racionálisabban gondolkozunk, annál inkább eltávolodunk a vallástól, a hitbeli meggyőződéstől.
A vallás a régi korokban alakult ki, amikor a megmagyarázhatatlan természeti jelenségekre az emberi elme reakciójaként jelent meg. Már akkor is kellett magyarázat mindenre, és megfelelő technika nélkül az alkalmazkodás került előtérbe. Amit nem értünk, azt Istennek tulajdonítjuk és ezzel jutunk el egy számunkra részben, vagy egészen kielégítő magyarázatig a Világ működésével kapcsolatban.
Korábbi bejegyzésemben egy mondatban utaltam arra, hogy a Biblia szerint az ember teremtését követően, Ádám leszármazottjainak élettartama 10 generáción keresztül elérte a több, mint 800-900 évet. Milyen lehet találkozni a 8. generációs ősapánkkal, vagy fordítva – mondjuk 900 évesen – kézbe venni az éppen megszülető 8. generációs utódunkat, akivel a korkülönbségünk mindösszesen 870 év? Mi mindenre lenne elég ennyi idő? Mennyiben befolyásolná ez a világfelfogásunkat?
Félelmetes belegondolni, de nem lehetetlen. Ha ugyanis ez igaz, akkor ezek az emberek csak külsőleg hasonlítottak a ma élő emberre. Mind felépítésben, mind gondolkodásban teljesen eltérhettek tőlünk. Testük genetikai állománya ekkor még rendkívül friss lehetett, és lehetővé tette azt a fajta megújulást és sejtregenerációt, aminek köszönhetően az öregedés elkerülte őket. Az öregedésért felelős génszekvencia, vagy fehérje, hiányzott belőlük, vagy csak nagyon lassan, évszázadok alatt aktiválódott. Nincs információnk arról, hogy ezek az emberek hogyan néztek ki életük különböző szakaszaiban, de nagyon valószínű, hogy miután elérték a fiatal felnőttkort, megállt, vagy nagyon lelassult szervezetük elhasználódása, és csak életük vége felé indult meg az a ma normálisnak tartott folyamat, amelyet öregedésnek hívunk.
Példájuk mutatja, hogy mire képes az emberi szervezet a működtetésére szabott, ideális körülmények és megfelelő anyagok jelenléte mellett.
Természetvédelem
A Föld történetében folyton találkozunk olyan katasztrófákkal, amelyek tömeges kihalást eredményeznek. Ezeket viszont csak mi emberek nevezzük katasztrófának és hallatán azt gondoljuk, hogy ezek rendkívül káros és negatív dolgok. A halál viszont az élet természetes része: mi is folyton meghalunk és újjászületünk még életünkben. Sejtjeink meghalnak, majd újak születnek bennünk, végig az életünk során és szervezetünk tulajdonságai miatt ezt úgy éljük át, hogy az egész a tudatunkig sem jut el. A sejtjeinken túl vírusokkal és baktériumokkal élünk együtt, van, hogy szimbiózisban, van, hogy kompromisszumokra kényszerülünk velük kapcsolatban és van, hogy nem működik ez az együttélés, nem vagyunk kompatibilisek a másik létformával. Ilyenkor jön a harc, a védekezés, a láz, amelynek segítségével a szervezetünk megküzd a „betolakodóval”. Nevezhetünk betolakodónak egy ránk veszélyes vírust? Igen, de csak az emberi szervezet határain belül. Globális nézőpontból az is egy élőlény, ami csak és kizárólag élni akar. Fejlődik, mutálódik, mondhatjuk, hogy tanul a hibáiból és egyre ügyesebben küzd az életért.
Felnagyítva a mikroszkopikus, sejtszintű világot a helyzetünkből adódó látóhatárunknál még nagyobbra, konkrétan a bolygó méreteire, a Föld és azon túl a Naprendszer is tekinthető egy komplex élőlénynek, amelynek van szívverése, légzése, anyagcseréje és immunrendszere, amelyek nélkül nem lehetnénk itt.
Ennek a rendszernek felépítéséből adódóan több szintje van (pont, mint a hagymagumó szerkezete). Az űr felé a külső védelmet a Nap által kibocsátott részecskék: a napszél biztosítja, amely távol tartja a bolygóktól a kozmikus sugárzást. A belső védelmet a Föld mágneses tere adja, amely eltéríti a felszíntől a Nap által kibocsátott számunkra káros részecskék jórészét. A harmadik védelem a légkör, amely biztosítja számunkra a nyomást, a levegőt, és sűrűségének köszönhetően a súrlódás elvén képes elégetni bizonyos méretű meteoritokat is. A rendszer negyedik védelmi vonala maga a Földön kialakult bioszféra, valamint annak folyamatos megújulása. Gondoljunk az árvízre, vagy a tűzre, amely a meglévő ökoszisztémát elpusztítja, de egy újnak esélyt ad az életre mintegy újraindítva azt.
Jelenleg a Föld immunrendszere ellen dolgozunk és az el is kezdett védekezni ellenünk. Ha sokáig akarunk élni, meg kell tanulnunk szimbiózisban élni a rendszerrel. Ez a kapcsolat azonban két irányú, ha hasznos vagy, a természet is hasznos lesz számodra. Ha kiaknázod az erőforrásait, pótolj is vissza elegendő mennyiségű energiát, mert ha nem így teszel, a rendszer egyensúlya felborul, ami nem biztos, hogy az előnyödre válik.
Meddig szeretnél élni?
El tudod képzelni, hogy több száz évig élsz? Ebbe persze sok minden beleszól, a társadalmi normáktól kezdve (család, a társas kapcsolatok), a személyes meggyőződésen keresztül egészen a Világhoz való viszonyunkig. Mindnyájunknál ez a hozzáállás határozza meg azt, amit gondolunk erről a kérdésről. Ebből a szempontból két nézet mentén állíthatjuk fel a választ:
1. Normális-e a tetszőlegesen hosszú földi élet?
„Nem szeretnék olyan sokáig élni. Gondolj bele: vagy nagyon öreg leszek, így nem tudok majd gondoskodni magamról, vagy ha nem öregszem, kilógok majd a sorból és gyanús leszek mindenkinek”. Mind a vallásos, mind pedig az ateista körökben az adott társadalmi rendszerben elfoglalt hely határozza meg az emberek e-témáról való vélekedését.
A „normális életkor”, ha globálisan nézzük, az körülbelül 70-90 év. Aki ennél alacsonyabb kort ér meg, arra mondjuk, hogy: „Hát még fiatal ember volt!” Akinek viszont ennél hosszabb élet adatik meg, azt csoda számba soroljuk.
„Csak szeretnék egy jó életet leélni, mint a többiek, nem akarok kitűnni és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek túlmutatnak rajtam.”
Valóban nagy ár-e a társadalom bizalmának elvesztése egy olyan ajándékért cserébe, amely betekintést nyújthat a földi örökkévalóságba? Azt kell mondjam, hogy most még elég nagy.
2. Milyen lehetőségeink vannak a tetszőleges élethossz elérésére?
Az emberi szervezet kialakítása, lehetővé teszi, hogy megfelelő élettér, táplálék és genetikai megújulás mellett elvileg örökké éljen. Ebbe a rendszerbe a természet alapból korlátozásokat iktatott be, ilyen pl. az öregedés és a katasztrófák. További korlátozásokat saját magunk hoztunk létre és egyre erősítünk, ilyen pl. a környezetszennyezés, és a mesterséges táplálék. Ezek mind-mind csökkentik a várható élettartamot.
Ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk az élethossz növeléséről, először ezeket a korlátozó tényezőket kell kiiktatni az egyenletből.
A szervezet adott, a genetikai kód fejlesztése azonban veszélyekkel teli. A tudomány a géntérkép felfedezésén túl még nem tart ott, hogy nagy százalékban elősegítse a hosszú életet. Helyette marad az elme, a test és a lélek hármas egységének ápolása, azaz az életmód. Ez ugyanis képes beleszólni a genetikai állományunkba.
Az első és nagyon fontos momentum az életmód javításának során az, hogy szeresd önmagad! Amíg nem látod be, hogy szeretetre méltó vagy, addig másokat sem fogsz tudni szeretni. Amint elkezded szeretni magad teljes szívedből, növekszik az önbizalmad és előbb-utóbb lehetőséged nyílik arra, hogy ezzel a szeretettel fordulj egy másik ember, a társad felé, megosztva és benne is kialakítva ezt az állapotot. Ő támaszt nyújt majd és vele teljesedik ki az életed.
Ha már szereted magad, figyelembe veszed a szervezeted jelzéseit, egy magasabb szinten működteted és mindig a neki legmegfelelőbb tápanyaggal látod el.
A második lépcső a hit. Higgy magadban! Amint elhiszed, hogy meg tudod valósítani önmagad, azonnal elindulsz a hosszú élet útján. A lélek rezgésének emelkedésével javul a test öngyógyító és megújító mechanizmusa is.
Az időt nem tudod megállítani, de a saját hasznodra fordíthatod. Arra van időnk, amire szánunk. Ha néha mozgásra, meditációra, egészséges ételek készítésére használod az időt, máris elérted, hogy Neked dolgozzon.
Jövő
Időnként vonulj el szép csendben, ülj le egy nyugodt környezetben és elmélkedj. Tekints a jövőbe, pont úgy, mint ahogy elődjeink tették, amikor a mesterséges meghajtású járművekről, vagy a repülésről fantáziáltak.
Ne tedd függővé az életed ezektől a vágyaktól, csak akkor, ha reális esélyt látsz azok beteljesülésére.
Mit fogsz csinálni egy óra, egy nap, egy év, vagy 10 év múlva? Soha nem késő semmihez, így ne szégyelld magadtól az ezekre adott válaszaidat. Tűzz ki apró, majd nagyobb célokat:
- Egy óra múlva elmegyek futni és minden nap egyre többet futok.
- Fél év múlva elérem az ideális testsúlyomat.
- 1 év múlva jelentkezem egy új állásra.
- 2 év múlva megtalálom a lelki társam.
- 3 év múlva új otthonom lesz.
És hogy elhidd, miért is kevés ez a 120 év nyugodtan kalandozz a távolabbi jövőben (lehet akár fikció is). Ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani:
- 10 év múlva születik 2 gyönyörű gyermekem.
- 20 év múlva jelentkezem űrhajósnak.
- 50 év múlva felfedezek egy új létformát egy másik bolygón.
- 55 év múlva visszatérek és megnézem az 5 perces teljes napfogyatkozást.
- 60 év múlva megnézem a következőt, már alig várom.
De menjünk kicsit még tovább. Nézzük meg, milyen hatással lennének a jövő találmányai és felfedezései a hétköznapi életünkre:
Például amikor egy „szubtérmező hajtóművel” rendelkező hétvégi űrcsónakkal át szeretnénk ugrani a Mamához a Tatooine-i kolóniára (HD 188753 Ab exobolygó), ami csekély 149 fényévre van, akkor a hajtómű által elérhető maximális sebességgel, vagyis a fénysebesség 199 516-szorosával nagyjából 5 órába telne az út.
Na ez nem volt komoly, de mai ésszel mekkora már belegondolni.
Várakozás
Az idő a legtöbb ember szempontjából éppen a véges volta miatt kevés, ráadásul a kor előrehaladtával a folyama egyre csak gyorsul. Ha jobban belegondolunk, szinte mindenre kevés az időnk. Az élet nagy részének idejét mára a munka és a várakozás teszi ki. „Majd később, most dolgozom, várj meg!” Várjuk a munkaidő végét, aztán a kezdetét, a buszt, a boltban a sorunkat, a szabad jelzést út közben, hogy letegyék a telefont. Ülünk a dugóban, várjuk a postást, a villanyszerelőt, a futárt. Pontosan ez az idő az, amit másképp is eltölthetnénk. Mondjuk örömmel, nevetéssel, a társunkhoz intézett egy-két jó szóval, szeretettel és törődéssel.
Ezektől fosztjuk meg magunkat, amikor búskomoran, haragosan viszonyulunk hozzájuk: „Az a fránya busz, már megint késik! Menjél már, nem látod, hogy mennék? Ezeket helyettesítsük most megértéssel: „Hamarosan ideér a busz, a sofőr most is azon dolgozik, hogy hazaérjek. Hálás vagyok ezért neki előre is. Az előttem álló autós menne, de nem megy, mert ő előtte is állnak.
A következő lépés pedig az, amikor már másokat is a haragra, a megvetésre kondicionálunk: „Te nem unod a munkádat? Olyan „JÓ” minden reggel bejönni dolgozni. Az élet nem fair. Nem zavar, hogy én dolgozom? Jó lenne, ha legközelebb értesítenél minket, hogy végre elvégezted a feladatod!”
Erre a válasz pedig a következő kell legyen: „A munka csak annak unalmas, akinek nem okoz stresszt. És most figyelj: mivel szeretem a munkámat, így nem is unalmas és nem is stresszes számomra. Igazad van, tényleg jó érzés bejönni a munkahelyre, mert érzem, hogy szükség van rám, szükség van a munkámra. Az élet pedig szerintem igazságosabb, mint gondolod. Egyetlen tett sem marad reakció nélkül. Minden jó tettnek megvan a jutalma, csak nem biztos, hogy azonnal és ott kapod, ahol számítanál rá. Próbáld elképzelni, hogy milyen egy időtlen lény számára az idő gondolata: szürreális. Csakúgy, ahogy nekünk az örökkévalóság. „Most, vagy soha!” Megállíthatatlanul rohanunk. Állj meg egy pillanatra, és teremts magadnak egy darabka boldogságot. A legapróbb dolog élvezetét. Ezt bármikor megteheted, akár a forgalmi dugó kellős közepén, a buszon, vagy a fröcsögő munkatársak között. A boldogság sugárzik és hat a környezetedre is.
Pozitív, vagy negatív ösztönzés
Az élet hosszára az ösztönzés vagy motiváció is nagymértékben hat, attól függően hogy negatív, vagy pozitív keretek közt kapod. Mi a különbség a kettő között és mik a végleteik?
Nézzük előbb a negatív ösztönzést:
- „Fiam! Ma megint 1-est kaptál. Ez azért van, mert nem készülsz az órákra és soha nem tanulsz.”
- „Fiam! Látom, ma 5-öst kaptál. Amúgy meg azt látom, hogy sokszor 1-est kapsz, mert soha nem tanulsz.”
Mire ösztönzi ez a hozzáállás a gyereket, hogy látja önmagát? Ha ilyen reakciót kap a jegyei után, akkor két dolog történik: egyrészt elkönyveli magában, hogy Ő most alapvetően egy rossz tanuló, másrészt elkezd dolgozni benne a vágy arra, hogy ezt az állapotot mielőbb megszüntesse. Ha lát esélyt erre, akkor minden erejével azon lesz, hogy javítson a jegyein, beletesz apait, anyait, és elkezdi szépen túlterhelni magát.
Pozitív ösztönzés:
- „Fiam! Ma 1-est kaptál. Jó tanuló vagy te, de most lehet, hogy egy kis pihenőre van szükséged, arra gondoltam, elutazhatnánk a tengerpartra, ahol végre kipihenheted magad. Ha itthon szeretnél maradni inkább, kapsz egy játékkonzolt.”
- „Fiam! Ma 5-öst kaptál. Gratulálok, fantasztikus vagy, hiszen mindig jól tanulsz. Ezért most megkapod 2 havi zsebpénzedet és nem kell hazaérned még éjfél előtt sem.”
Ha a gyermek nincs negatívan motiválva, akkor azt hiszi, hogy jól megy minden, így maradnak a rossz jegyek. A túlzott jutalmazással sem érjük el a fejlődést, mert azt sugalljuk neki, hogy Ő alapvetően tökéletes, és nem kell tanulnia, így elengedi magát.
Azt látjuk, hogy egyik hozzáállás sem helyes. A követendő út valahol a kettő között van:
- „Fiam! Ma 1-est kaptál. Már csak egy kicsi kellett volna a 2-eshez. Tudom, hogy képes vagy rá, és tudsz te még ennél többet is. Megvan benned a tudás, csak elő kell hozni. Üljünk le együtt tanulni és megmutatom, hogy én hogyan csinálnám, javíts ki Te is engem, ha hibát találsz.”
- „Fiam! Ma 5-öst kaptál. Remélem, te is látod, hogy ha tanulsz, annak megvan az eredménye. Kezeld fenntartással, amit az iskolában hallasz, később nézz utána, így elengedhetetlen, hogy foglalkozz vele. Ha így folytatod, továbbra is jó tanuló leszel.
A túlságosan büntető vagy megengedő hozzáállás sem tesz jót a fejlődésnek. Egy túlterhelt, stresszes állapot ugyanúgy nem megfelelő, mint egy mindent figyelmen kívül hagyó, öntelt állapot sem. És ez nem csak gyermekkorban határozza meg az életet. Felnőtteknél kissé bonyolultabb a dolog, mert náluk a mögöttes tartalom és a metakommunikáció is szerepet játszik, de a hatás, amit kivált megegyezik minden életkorban. Légy tisztában képességeiddel és korlátaiddal, fejlődj, de ennek elérése ne menjen a nyugalmad kárára. Így éred el azt az állapotot, amelyben a legmagasabb lesz a várható élettartamod.
Információ és agyi kapacitás
Modern életvitelünk és technológiánk velejárója, hogy társadalmi elvárásaink is átalakulnak, egyesek lazulnak, mások erősödnek. A tudás tekintetében például ez azt eredményezi, hogy most már egyre inkább az információ keresésével és helyének ismeretével kapcsolatos ismeretek a mérvadók, nem pedig annak tényleges tudása. A lexikális tudás ugyanúgy háttérbe szorul, mint a különböző szakterületekre specializálódott jártasság. A gépek ebben a tekintetben is lassan, de folyamatosan veszik át az emberek helyét.
A tudás, főleg a bonyolultabb összefüggéseken, valamint agyi felépítésen alapuló ismeret egyre szükségtelenebb. Nem azt mondom, hogy teljesen nélkülözhető, csak egy trendet írtam le. A technológia fejlődésével természetesen a tudomány új területeire látunk rá, amelyek a jövőben viszont megint csak másfajta gondolkodást és az információfeldolgozáshoz való új hozzáállást feltételeznek.
Ennek az irányvonalnak a testre gyakorolt hatásait már ma is felfedezhetjük. A teljesség igénye nélkül például ilyen az úgynevezett „telefonnyak, vagy SMS nyak”, amely egyértelműen a kézben tartott okostelefonon való böngészés közbeni lehajtott fejtartás miatt alakul ki. A szervezet ezt a kényszertartást kiegyensúlyozandó csontkinövést is fejleszthet a koponya hátsó részén, amely viszont nem szabadítja meg a nyakizmokat a túlzott terheléstől, így a rossz tartás állandósul, és a későbbiekben rontja az életminőséget.
A másik hatás, amelyet az információ újfajta kezelésével, valamint a szociális hálózataink online-ná válásával kapcsolatban említenem kell, az az agyszövet zsugorodása. Alapesetben egy napi körülbelül 10 órát internetező fiatal prefrontális agyterülete 10%-kal kisebb, mint az 1 órát internetezőé. Ez azért következik be, mert az agynak kevesebb információt kell tárolnia, azt viszont az adott pillanatban nagyon kevés ideig, mert az egyén, ahhoz, hogy fenntartsa a szimultán információtárolás és feladatmegoldás illúzióját, folyamatosan választani kényszerül az elé kerülő temérdek információcsomag közül. Az agy így túlterhelődik, és csökken a teljesítménye is. A hosszútávú hatás pedig nagy valószínűséggel a demencia lesz.
Mindent összevetve az idő a legnagyobb kincsed. Megfizethetetlen, nem tudod kölcsön adni. Időt nyerhetsz megfelelő táplálkozással, sporttal, a stressz csökkentésével, a konfliktusaid feloldásával, hittel, természetvédelemmel, de mindenekelőtt jókora kedvességgel, szeretettel és hálával.
Munka, vagy szeretet?
Leginkább a kettő keveréke. Lehet egyáltalán a kettőt együtt kezelni? Igen, ha szeretem a munkámat, de nem kizárólagosan csak a munkáért élek, mert amellett az embernek szüksége van más forrásból származó szeretetre is. Ha szeretsz valakit, akkor kötelességednek érzed ennek bizonyítását felé, és így már el is érkeztünk a másik oldalra, amikor az érzés áll a kötelesség teljesítésével szemben. Hogy hol a határ, azt sokan elég nehezen találják meg, mert mindkettő nagyon erős késztetés és a döntés mindig a mi kezünkben van. Ezt a témát nagyon jól összefoglalja ez a két idézet a Trónok Harca című amerikai fantasy drama sorozat első és utolsó évadából:
És hogy miért függ össze ez az élethosszal? Mert választanod kell a kettő közül, viszont ahogy említettem is, a határvonal olykor elmosódik és dönteni kell. A döntés sokszor életeket is befolyásol.
A végére tartogattam a legfontosabbat, azt, hogy valójában miért is kevés ez a 120 év?
Mennyit éltél eddig? Gondolj vissza eddigi életedre. Kutass az emlékeid között, és képzeletben próbáld lemérni azt az időt, amelyet felhőtlen boldogságban, egészségben, és a legjobb életminőségben élted meg, nem törődve másokkal, a munkával, a kötelességeiddel és minden olyan dologgal, amelyek egyébként meghiúsították volna ezt az állapotot.
Ne válaszolj, én sem teszem. Csak élj meg minden pillanatot a maga tökéletességében; tudatosan engedd el a rossz emlékeket; bocsáss meg, hogy neked is megbocsássanak; légy boldog úgy, hogy másokat is azzá teszel; nevess és nevettess; szeress, hogy téged is szeressenek; ölelj mindig hosszan úgy, mintha örökre búcsúznál; légy hálás, hogy neked is hálásak legyenek; mindig mondd ki, ami a szíved nyomja; égj fáklyaként és gyújts fényt a sötétségben; sugározd a megértést, fogadj el mindent és mindenkit olyannak, amilyennek teremtetett. Elméd és lelked képessé tesz arra, hogy meghosszabbítsd boldogságod, a szereteted, a hálád minden pillanatát, mert ez a kulcs, ettől marad tested egészséges és leszel képes a hosszú, vagy még annál is hosszabb életre.
Mindaddig, amíg nem gondolunk bele mélyebben ennek a hátterébe, nem tűnik kevés időnek. Életünk kezdetén még fel sem fogjuk az idő múlását. Később, gyermekkorunkban, elménk egyszerűsége miatt nem tudjuk elképzelni, hogy az életünknek van kezdete és vége. Aztán mire elérjük a kamaszkort, rájövünk, hogy igenis van vége, csak nem szeretünk rágondolni, mert túl távolinak hisszük azt. Fiatal felnőtt korunkat igyekszünk minél tovább kitolni, mert nem látjuk a jövőnket és azt gondoljuk, hogy az utána következő életszakaszban már csak vegetálni fogunk. 40-50 évnek kell eltelnie, hogy rájöjjünk, eddig nem is éltünk igazán. Nem adtunk elég szeretetet magunkból, nem pörögtünk 100%-on, nem „nőttünk fel”, nem „használódtunk el”, mert mindig a biztonságos utat választottuk. Ekkor kezdjük megérteni, hogy mi a valódi feladatunk és mi az értelme az életünknek: az, hogy teremtsünk, gyümölcsöt hozzunk, tápláljuk őt magunkból és végül adjuk át helyünket az új generációnak, akik hamvainkból új életre kelnek.
Aztán gondoljunk bele abba is, hogy: Ki él ma 120 évig? Szinte senki. Mi kell ahhoz, hogy ilyen, vagy ennél magasabb kort érjünk meg és ezzel letérjünk a számunkra kijelölt útról? Ehhez „optimalizmus” kell, egy olyasfajta harmóniára való törekvés, amely a test, az elme és a lélek hármasát képes összekapcsolni egyetlen működő egységgé.
Genetika
Génjeinkbe van kódolva az élethosszunk, ez szabja meg, hogy mikor kezdünk öregedni, meddig képes a szervezet kijavítani a saját anyagának generálása során létrejövő hibákat. Mivel az emberi test rendkívül összetett, és egyes részei nagy mértékben függenek egymástól, így a lokális hiba viszonylag rövid idő alatt rendszerszintűvé válik. Amíg a hiba egy adott helyre korlátozódik, addig a szervezet megpróbálja annak hatását ellensúlyozni oly módon, hogy energiákat csoportosít át más, egészségesen működő területekről. Ha viszont nem érkezik a rendszerbe plusz energia, egy bizonyos kor felett az erőforrások elapadnak és nem lesz, ami pótolja a hiányt.
Energiát azonban nem csak fizikailag tudunk bevinni a rendszerünkbe, hanem szellemileg is. Megfelelő tudati programozással igenis elérhető egyfajta jobb egészségi állapot. Erről később, „gondolkodás” címszó alatt.
Táplálkozás
A táplálkozással a szervezetbe viszünk be külső energiát, amely a hibajavításra, a mozgásra, az életfolyamatokra (pl. anyagcserére) és a gondolkodásra (az agy energiaellátására) fordítódik.
Van ebben is valami, mert az élelmiszereknek bizonyos fajtái valóban növelhetik a test fizikai életkorát.
A megfelelő táplálékról már írtam korábbi bejegyzésekben, valamint rengeteg helyen elérhetőek életmódtanácsok. Most csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a legmegfelelőbb a szervezetnek a változatos, nyers zöldségekkel és gyümölcsökkel teli táplálkozás. Persze ne vesd meg a húst sem, mivel az erőre is szükséged van. A kulcs itt is, mint mindenben a mértékletesség.
Az ember mindenevő. Ezt a tényt már az iskolában megtanuljuk. A vegetáriánus és vegán életmódok nehezen kivitelezhetők egy biológiailag állati és növényi táplálékra egyaránt programozott fajnál.
Mindemellett fontos a táplálkozás módja is. A rohanó életmód ritkán teszi lehetővé a nyugodt, kiegyensúlyozott étkezést. Gyorséttermek és Street Food egységek egész hada áll az egészségtelen táplálkozás hadseregének élén, és ez sajnos nem fog változni az emberek teljes szemléletváltásáig. A gyorsételben és az utcán, menet közben elfogyasztható tápláléknak nevezett mesterségesen előállított alapanyagokból készült ételekben hiába van pl. friss zöldség, a mellette lévő anyagoktól, és az elfogyasztás módjától válik teljesen egészségtelenné. Apáink mondták mindig: „Fiam! Jól rágd meg az ételt” Ez 2 dolog miatt van így: az egyik, hogy ha nem rágsz, mert folyamatosan finomított, lágyított ételeket eszel, a fogazatod látja kárát, a másik, hogy a gyorsételt hamar meg lehet szokni, így könnyen rutinná válik, hogy „beugrasz a gyorsétterembe”, ez pedig a helytelen étkezési szokások netovábbja.
A gyorsétel kulcsa az íz. Ez az a láthatatlan lánc, amivel magához köt, és akárcsak a drogfüggőknél, itt is igaz, hogy egyre többet és többet kell enned, hogy elérd a kívánt hatást.
Szakemberek dolgoznak folyamatosan azon, hogy a gyorsételek cukor-só arányát a végletekig állítgatva olyan ételeket kreáljanak, amelyeket nem lehet abbahagyni. A táplálkozás ilyen módon való manipulálása tiltott kéne legyen.
Ebből is csak egy kiút van: a tudatosság. Nem követem a divatot, bármennyire is menő és finom! Nem eszem az utcán és a gyorsétteremben sem.
Az étkezésnek rituálisnak, nyugodtnak, lassúnak, alaposnak és élvezetesek kellene lennie. A gyorsételből pár harapás és azonnal pár nagy nyelés elegendő, hogy elpusztítsuk. A Street Food-ban sincs meg az étkezés nyugalma. Séta közben ne egyél!
Az ideális étkezési szokások úgy néznének ki, hogy otthon vagy minimum egy nyugodt helyen, egészséges ételeket, csak azokra fókuszálva, lassan, kis adagokban, minden adagot 32-szer megrágva fogyasszunk el. Ez ugye kizárja a gyorskaját. Eszerint, ha mondjuk egyetlen rágás 1 másodpercig tart, akkor egy falat elfogyasztása 32 másodperc. Ezt az időt 1 tányér húslevesre vetítve 20 falattal számolva kb. 10 perc, egy közepes adag gordon bleu vegyeskörettel esetén pedig 30 falattal számolva 16 perc lenne.
A mai étkezési szokásainkhoz mérten, nyilván ehhez elég nagy akaraterő és önmegtartóztatás kell, de bíztatlak, hogy próbáld ki egyszer! Csökkenti a gyomrod terhelését és növeli az életkorodat.
Sport
Az emberi szervezet életkor szerint viszonylag tág határok között pozitívan reagál a mozgásra. A sport, legyen az bármilyen mozgásforma, jó hatást gyakorol a testre és csökkenti a stresszt is, amely többek közt a mozgásszegény életmód miatt alakul ki. Emellett a sport élethosszra gyakorolt hatása sem elhanyagolható.
Sokáig nem mozogtam, az élet könnyebbik útját választottam. Ez az út azonban nem vezet sehova. A mozgásszegény életmód az izmok gyengülésén túl a konfliktusok feloldását is gátolja. Az ember a boldogság mellett a mozgásra is született.
A test minden porcikája a mozgást segíti elő. Egyedfejlődésünk során a testünk úgy alakult ki, hogy szükség esetén támadni, vagy menekülni tudjunk. Bár ezek a védekezési mechanizmusok mára nagyban áttevődtek az elme szintjére (pl.: menekülök egy kellemetlen beszélgetés elől. Erről később, szintén „gondolkodás” címszó alatt.) de ha a szükség úgy hozza, még ma is képesek vagyunk bevetni ezeket az ősi, mozgáson alapuló ösztönöket.
Mozgás nélkül nem, vagy csak kevésbé vezetődik le a napi feszültség. Feszültség alatt a nap folyamán felhalmozódott megoldatlan konfliktusokból kialakuló stresszt értem, egy olyan potenciálkülönbséget, amelynek hatására a szervezet károsodik, mivel a lélekben végbemenő folyamatok leképeződnek az agyban, amely így téves utasításokat ad ki.
Melyek az ajánlott mozgásformák az egészség és az erőnlét megőrzéséhez és javításához? Ezek az ún. kardio mozgásformák, amelyek nem csak az izomzatot, hanem az őket ellátó keringési rendszert (a szívet és az ereket) is fejlesztik. Pl. úszás, kerékpározás, futás.
Minden mozgással közelebb kerülsz a célodhoz. Ne add fel soha!
A hatásos sport tekintetében 4, egyre nehezedő szint áll előtted, amelyekből, ha mindet teljesíted, egy teljes életmódváltáson mész keresztül:
- Az első az elhatározás. El akarom kezdeni és addig fogom csinálni, amíg nem látom az eredményét. Szigorúan tudatosítanod kell ezt magadban.
- A második a célkitűzés. Szeretném elérni az ideális súlyt, és kinézetet. Ez egy szép cél, amelynek elérésében csak magadra számíthatsz.
- A harmadik a rendszeresség. Itt jön az idő és az alkalom hiánya. Ezek gyakran csak kifogások, de következetesnek kell lenned, és a kudarcok ellenére is folytatni a tevékenységet. Minden megtett lépés, minden felemelt súly és minden elvégzett gyakorlat közelebb visz a célodhoz és javítja az egészségedet.
- A negyedik a terhelés lassú növelése. A test a mozgás során egyre nagyobb terhelést igényel, amelyet biztosítanunk kell neki.
Ezután már csak kitartás kell és elegendő mértékű kíváncsiság. Most már csak azértis végig csinálom, mert kíváncsi vagyok, milyenné tesz.
Bármilyen mozgásformát választasz, ha kitartó vagy és következetes, nem fogsz csalódni, mert a célzottan befektetett energia mindig a megfelelő helyre kerül.
Fontos itt megemlíteni, hogy a mozgás mellé elengedhetetlenek olyan anyagok is, amelyek mintegy elősegítik a mozgás hatékonyságát és védik a szervezetet. Ilyen pl. a kollagén, amely a test rugalmasságáért felel. Konkrétan ez tartja össze a sejteket, ettől rugalmas a bőr és az ízületek. Egy másik anyag a C-vitamin, amely segíti a kollagén beépülését, és véd a „rozsdásodás” ellen.
A szervezeted minden alkalommal frissebb és erősebb lesz. Javul az ízületek vérellátása, rugalmassága. Már 1 órás mozgás után telítődnek a sejtek oxigénnel, és felgyorsul az anyagcseréjük, így tisztul is a szervezet.
Életsebesség
Az élet sebessége fordított arányban van annak minőségével. Ha gyorsan eszel, habzsolod az élvezeteket, ezt a szervezet csak lassabban képes feldolgozni, ezért elraktározza későbbre a bevitt tápanyagokat, így indul meg a hízás. A kövér ember testének minden felesleges grammjában egy-egy gyorsan elfogyasztott étel, egy-egy a maga teljességében nem megélt pillanat élvezeti értéke van. Mondhatjuk, hogy a legtöbben a hízással fizetnek azért a kevés megélt gyönyörért. De vajon öröm-e az, amely ilyen rövid ideig tart?
Lassan járj, tovább élsz, valamint egyszerre csak egy lovat ülj meg. Ez vonatkozik az élet egyéb aspektusaira is, mint pl. az evésre, az alvásra, a munkára, a gondolkodásra és a szerelemre is. Szerinted melyik esetben élsz át nagyobb élvezetet? Ha a kedvenc ételedet, pár perc alatt elpusztítod, vagy kikapcsolsz és elidőzöl egy kicsit minden falatnál, ízlelgeted és beindítod az emésztést még azelőtt, mielőtt lenyelnéd. Ha így teszel, a gyomrodnak kevesebb munkája lesz, gyorsul az anyagcseréd, amely megint csak a fogyást segíti elő.
Bizonyos helyzetekben előnyös, ha szimultán gondolkozol, és cselekszel, de ez nem mindig kötelező. Ha egyszerre több dologra figyelsz, megint csak nem éled meg azt az egyet, amelyet abban a pillanatban Neked szán a sors.
Persze, mindenki tudja, hogy nincs ezekre időnk és azonnal jön a kérdés, hogy: „Dolgoztál te már normában?” Szó se róla, fogas kérdés. Azt kell mondjam: igen, dolgoztam normában. Nem a legjobb módja az élet eltöltésének, de évek alatt részben hozzá lehet szokni. Azonban mindig is tudatában voltam annak a ténynek, hogy „egyelőre” nem vagyunk robotok. Az úgynevezett „norma” teljesítése, még ha egy idő után rutinból vágja is az ember, teljes odafigyelést és koncentrációt igényel. Olyan, mintha egy szűk csőbe kényszerítenénk magunkat. Beszűkül szinte minden, a látóterünk, a hallásunk csak az előttünk lévő munkadarabra korlátozódik. „Annak élünk.” A stressz fenntartásáért pedig a darabszám kijelző a felelős. Emlékszem, gyárban töltött munkanapjaimra: egy idő után kezdett megszokottá válni a stresszes monotonitás, ahol egyre inkább csak 3 dologra figyeltem: az előttem lévő munkára, a darabszámra, és a műszakból hátralévő időre.
A gyári munka körülményei egyre javulnak, valamint a gépek folyamatosan veszik át a munkát így egyszer talán eljutunk addig, hogy az embert nem biorobotként fogják kezelni.
Gondolkodás
Az agy viszonylagos méretéhez képest nagyon sok energiát igényel, ez pedig azért van, mert nem csak gondolkodunk vele. Sok más folyamatot is irányít, konkrétan a test összes sejtje az irányítása alatt van. Ezt értem mind anyagi, mind pedig lelki irányítás alatt. A lélek állapota ugyanis kihat a testre.
Pl. így működik ez a hatás: „Eldöntöttem, hogy egészséges vagyok.” Ezt a gondolati mintázatot bármilyen állapotú test esetén programozhatjuk. Ezután bárki, bármit mond, nem tud eltántorítani, mert nem a testemből ered annak állapota, hanem a lelkemből. A test csak egy burok, amely megjeleníti, leképezi a lélek állapotát. „Ép testben ép lélek.” Tartja a mondás és így is van minden tekintetben. A lélek az elmén keresztül bármit megteremt, jelen esetben az egészséget. Ugyanígy a Világ más jellemzői is megváltoztathatók saját magunkban. Például az idő. Korábban felületesen írtam már az idő gondolati manipulálásáról: Nincs időd? – Nyerj időt házilag!
Ha beteg vagy, a tested legjobb orvosa Te magad vagy. Az orvos csak rávezethet a gyógyulás útjára. A tested végső gyógyulását, annak ütemét önmaga szabályozza.
A korábban említett „védekezési mechanizmusok” (pl.: ülök egy problémán; vagy próbálok elkerülni valakit, hogy ne kerüljünk összetűzésbe; vagy esetleg haragszom valakire, de nem merek elé állni) is okozhatnak betegséget, hiszen mint írtam, az agy és rajta keresztül a lélek irányítja minden sejtünket. A látható test mintegy kivetülése a léleknek. Vegyünk még egy példát: valaki megsértett, és Te ezt nem tudod „megemészteni”. Milyen betegség alakulhat ki ebből? Leginkább gyomorrontás. De itt is vannak szintek. Milyen szintű volt a sértés? Mennyit kell megemészteni? Ne feledd, Te irányítod a tested, tehát ha a sértést elengeded, megbocsátasz az embertársadnak, akkor a konfliktusod is megszűnik és a kialakult betegség elmúlik.
Tudatos álom
Gondoltad volna, hogy irányíthatod az álmaidat? Pedig így van, csak ehhez egy olyan tulajdonság kell, amelynek mindnyájan birtokában vagyunk. Ez az akarat.
Jelenleg én is csak ismerkedem a témával, ezért gondoltam, miért ne közelíthetném meg ezt is egy másik irányból.
Egy-két helyen már láthatsz a blogon ilyen témájú írásokat, de nézzük meg közelebbről az álmokat!
Álmodj, akár éberen is és irányítsd az álmaid a legapróbb részletekig
Gyermekkoromban, már voltak hasonló élményeim. Az, hogy fel tudom idézni őket, annak köszönhetem, hogy rendkívüli mértékben megfogtak és elgondolkodtattak, így főemlék lett belőlük, amely nagyban meghatározta felfogásomat a Világról.
Óvodásként, amikor az ebéd utáni csendes pihenőmet töltöttem, elaludtam és viszonylag hamar elértem az alvás közbeni álmodás meghatározására oly sokat emlegetett REM fázist. Ezalatt a szem a zárt szemhéjak mögött gyors mozgásba kezd. Ez jelzi, hogy az alvó személy agya olyan fázisba került, hogy önmaga részére képes az álmok előállítására és megjelenítésére.
Ez viszont az alvási ciklus legelső REM fázisa volt számomra, és mivel a pihenő nem tartott sokáig, ez volt egyben az utolsó is, ezalatt volt lehetőségem valamiféle álmot produkálni.
Végül sikerült is eljutni az álomig, amely viszont ún. éber álom volt. Alig tartott néhány percig, mégis, ott és akkor úgy éreztem, legalább fél órát töltöttem az álomban. Irányítani nem tudtam az álombéli cselekedeteimet és nem is értettem ezt az egészet, csak mintegy főemlék, megmaradt bennem és azóta, ha bármikor felidézem, kellemes érzéseket kelt.
A másik hasonló élményemet is szintén ez idő tájt éltem át, amely akkor még hihetetlenebb volt számomra. Ugyanígy az első REM fázis alatt azt álmodtam, hogy otthon, éppen lefekvéshez készülök, megkapom a jóét puszit, valamint álomba is merülök. Először furcsálltam is, hiszen éppen azelőtt feküdtem le. Később jöttem csak rá, hogy tudatlanul min mentem keresztül. Ez ugyanis álom volt az álomban.
Az álom ilyen tudatossági szintjével a 2010-ben Christopher Nolan rendezésében megjelent Inception (Eredet) című film foglalkozik. A cím, jóllehet nem utal az álmokra, csak egy kitalált eljárást nevez meg: a gondolatbeültetést, amelynek végrehajtásához az álmokat használják a filmben. Mindenesetre ez a film volt az, amely próbálta feltárni, vagy magyarázni az álmok megfoghatatlan világát.
A film szerint nem csak 2, hanem jóval több álomszint létezik. Amikor elalszunk, az agy olyankor fázist vált és egységnyi idő alatt több információt dolgoz fel, mint ébrenlét alatt, ezáltal nő az életidőnk, még akkor is, ha ez valódi időben nem fejezhető ki.
Az álomban az agy 20-szor gyorsabban működik, így a váltószám a 20-as. Amíg a valóságban 1 perc telik el, addig az első álomszinten 20 perc, a másodikon 400 perc (ami kb. 6,5 óra), a harmadikon pedig 8000 perc (ami kb. 5,5 nap) és így tovább.
Amikor elérünk egy újabb szintet (azaz álmunkban újra lefekszünk és elalszunk), az ott töltött időt ismét többnek érzékeljük, mint az előző szinten, és ez minden szinttel csak növekszik. Ha elég mélyre jutunk, álmunkban felépíthetünk egész világokat és élhetünk bennük. Miközben a testünk alszik, a lelkünk és tudatunk a felgyorsult agyműködésnek köszönhetően életeket élhet le. Félelmetes belegondolni, hogy álmunkban megöregedhetünk és amikor ott meghalunk, visszatérünk fiatal testünkbe.
Mi köze az alvásnak és az álmoknak a hosszú élethez? Kettő is van, az egyik, hogy az igazi, pihentető alvás alatt regenerálódik a szervezet, csökken a fájdalom és ha igazán jól sikerül az alvás, reggel egy „új emberként” ébredsz. Szó szerint. „Meghalsz a tegnapnak, és megszületsz a holnapnak.”
Hit
Gyermekkorom egyik meghatározó momentuma a hittanórán elhangzott „örök élet” volt. Akkoriban a földi életre úgy tekintettem, mint bármely gyermek: eleve örök. Fel sem merült bennem, hogy vége lehet valaha. Az órán elhangzottak csupán egy másik alternatívát jelentettek számomra.
A vallás színes világa leginkább gyermekkorban van nagy hatással az emberekre
És gondoltam: „Ha már van egy ilyen másik örök élet, akkor miért ne használnám ki?” Ezért örömmel jártam templomba, órára és fogadtam be a vallás tanait.
Furcsa ellentét és kettősség mutatkozik a hitbeli meggyőződéssel kapcsolatban.
Az egyik oldala ennek, hogy az ember élete során egyre távolodik a fizikai léttől, és egyre közeledik a hitbeli és a spirituális, a lelki lét felé. Ma már tudom, hogy a fizikai test öröklétéhez szükséges technológia jelenleg nincs a birtokunkban. Csak találgathatunk és a hitünk révén kikacsinthatunk a jelenlegi helyzetünkből, amit viszont ott látunk, azt nem értjük, a realitás talaján nem vagyunk képesek felfogni. Úgymond nem vagyunk készen a dologra. Pl. a test feltámadására.
A másik oldal, hogy a vallásosság viszont a technológiai fejlettséggel fordított arányban van, minél többet tudunk, annál racionálisabban gondolkozunk, annál inkább eltávolodunk a vallástól, a hitbeli meggyőződéstől.
A vallás a régi korokban alakult ki, amikor a megmagyarázhatatlan természeti jelenségekre az emberi elme reakciójaként jelent meg. Már akkor is kellett magyarázat mindenre, és megfelelő technika nélkül az alkalmazkodás került előtérbe. Amit nem értünk, azt Istennek tulajdonítjuk és ezzel jutunk el egy számunkra részben, vagy egészen kielégítő magyarázatig a Világ működésével kapcsolatban.
Korábbi bejegyzésemben egy mondatban utaltam arra, hogy a Biblia szerint az ember teremtését követően, Ádám leszármazottjainak élettartama 10 generáción keresztül elérte a több, mint 800-900 évet. Milyen lehet találkozni a 8. generációs ősapánkkal, vagy fordítva – mondjuk 900 évesen – kézbe venni az éppen megszülető 8. generációs utódunkat, akivel a korkülönbségünk mindösszesen 870 év? Mi mindenre lenne elég ennyi idő? Mennyiben befolyásolná ez a világfelfogásunkat?
A matuzsálemek - By: Reactor
Az évszámok James Ussher ír püspök 1650-ben publikált kiadványa alapján kerültek megjelenítésre.
Félelmetes belegondolni, de nem lehetetlen. Ha ugyanis ez igaz, akkor ezek az emberek csak külsőleg hasonlítottak a ma élő emberre. Mind felépítésben, mind gondolkodásban teljesen eltérhettek tőlünk. Testük genetikai állománya ekkor még rendkívül friss lehetett, és lehetővé tette azt a fajta megújulást és sejtregenerációt, aminek köszönhetően az öregedés elkerülte őket. Az öregedésért felelős génszekvencia, vagy fehérje, hiányzott belőlük, vagy csak nagyon lassan, évszázadok alatt aktiválódott. Nincs információnk arról, hogy ezek az emberek hogyan néztek ki életük különböző szakaszaiban, de nagyon valószínű, hogy miután elérték a fiatal felnőttkort, megállt, vagy nagyon lelassult szervezetük elhasználódása, és csak életük vége felé indult meg az a ma normálisnak tartott folyamat, amelyet öregedésnek hívunk.
Példájuk mutatja, hogy mire képes az emberi szervezet a működtetésére szabott, ideális körülmények és megfelelő anyagok jelenléte mellett.
Természetvédelem
A Föld történetében folyton találkozunk olyan katasztrófákkal, amelyek tömeges kihalást eredményeznek. Ezeket viszont csak mi emberek nevezzük katasztrófának és hallatán azt gondoljuk, hogy ezek rendkívül káros és negatív dolgok. A halál viszont az élet természetes része: mi is folyton meghalunk és újjászületünk még életünkben. Sejtjeink meghalnak, majd újak születnek bennünk, végig az életünk során és szervezetünk tulajdonságai miatt ezt úgy éljük át, hogy az egész a tudatunkig sem jut el. A sejtjeinken túl vírusokkal és baktériumokkal élünk együtt, van, hogy szimbiózisban, van, hogy kompromisszumokra kényszerülünk velük kapcsolatban és van, hogy nem működik ez az együttélés, nem vagyunk kompatibilisek a másik létformával. Ilyenkor jön a harc, a védekezés, a láz, amelynek segítségével a szervezetünk megküzd a „betolakodóval”. Nevezhetünk betolakodónak egy ránk veszélyes vírust? Igen, de csak az emberi szervezet határain belül. Globális nézőpontból az is egy élőlény, ami csak és kizárólag élni akar. Fejlődik, mutálódik, mondhatjuk, hogy tanul a hibáiból és egyre ügyesebben küzd az életért.
A természet a maga monumentális valójában
Felnagyítva a mikroszkopikus, sejtszintű világot a helyzetünkből adódó látóhatárunknál még nagyobbra, konkrétan a bolygó méreteire, a Föld és azon túl a Naprendszer is tekinthető egy komplex élőlénynek, amelynek van szívverése, légzése, anyagcseréje és immunrendszere, amelyek nélkül nem lehetnénk itt.
Ennek a rendszernek felépítéséből adódóan több szintje van (pont, mint a hagymagumó szerkezete). Az űr felé a külső védelmet a Nap által kibocsátott részecskék: a napszél biztosítja, amely távol tartja a bolygóktól a kozmikus sugárzást. A belső védelmet a Föld mágneses tere adja, amely eltéríti a felszíntől a Nap által kibocsátott számunkra káros részecskék jórészét. A harmadik védelem a légkör, amely biztosítja számunkra a nyomást, a levegőt, és sűrűségének köszönhetően a súrlódás elvén képes elégetni bizonyos méretű meteoritokat is. A rendszer negyedik védelmi vonala maga a Földön kialakult bioszféra, valamint annak folyamatos megújulása. Gondoljunk az árvízre, vagy a tűzre, amely a meglévő ökoszisztémát elpusztítja, de egy újnak esélyt ad az életre mintegy újraindítva azt.
Jelenleg a Föld immunrendszere ellen dolgozunk és az el is kezdett védekezni ellenünk. Ha sokáig akarunk élni, meg kell tanulnunk szimbiózisban élni a rendszerrel. Ez a kapcsolat azonban két irányú, ha hasznos vagy, a természet is hasznos lesz számodra. Ha kiaknázod az erőforrásait, pótolj is vissza elegendő mennyiségű energiát, mert ha nem így teszel, a rendszer egyensúlya felborul, ami nem biztos, hogy az előnyödre válik.
Meddig szeretnél élni?
El tudod képzelni, hogy több száz évig élsz? Ebbe persze sok minden beleszól, a társadalmi normáktól kezdve (család, a társas kapcsolatok), a személyes meggyőződésen keresztül egészen a Világhoz való viszonyunkig. Mindnyájunknál ez a hozzáállás határozza meg azt, amit gondolunk erről a kérdésről. Ebből a szempontból két nézet mentén állíthatjuk fel a választ:
1. Normális-e a tetszőlegesen hosszú földi élet?
„Nem szeretnék olyan sokáig élni. Gondolj bele: vagy nagyon öreg leszek, így nem tudok majd gondoskodni magamról, vagy ha nem öregszem, kilógok majd a sorból és gyanús leszek mindenkinek”. Mind a vallásos, mind pedig az ateista körökben az adott társadalmi rendszerben elfoglalt hely határozza meg az emberek e-témáról való vélekedését.
A „normális életkor”, ha globálisan nézzük, az körülbelül 70-90 év. Aki ennél alacsonyabb kort ér meg, arra mondjuk, hogy: „Hát még fiatal ember volt!” Akinek viszont ennél hosszabb élet adatik meg, azt csoda számba soroljuk.
„Csak szeretnék egy jó életet leélni, mint a többiek, nem akarok kitűnni és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek túlmutatnak rajtam.”
Valóban nagy ár-e a társadalom bizalmának elvesztése egy olyan ajándékért cserébe, amely betekintést nyújthat a földi örökkévalóságba? Azt kell mondjam, hogy most még elég nagy.
2. Milyen lehetőségeink vannak a tetszőleges élethossz elérésére?
Az emberi szervezet kialakítása, lehetővé teszi, hogy megfelelő élettér, táplálék és genetikai megújulás mellett elvileg örökké éljen. Ebbe a rendszerbe a természet alapból korlátozásokat iktatott be, ilyen pl. az öregedés és a katasztrófák. További korlátozásokat saját magunk hoztunk létre és egyre erősítünk, ilyen pl. a környezetszennyezés, és a mesterséges táplálék. Ezek mind-mind csökkentik a várható élettartamot.
Ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk az élethossz növeléséről, először ezeket a korlátozó tényezőket kell kiiktatni az egyenletből.
A szervezet adott, a genetikai kód fejlesztése azonban veszélyekkel teli. A tudomány a géntérkép felfedezésén túl még nem tart ott, hogy nagy százalékban elősegítse a hosszú életet. Helyette marad az elme, a test és a lélek hármas egységének ápolása, azaz az életmód. Ez ugyanis képes beleszólni a genetikai állományunkba.
Az első és nagyon fontos momentum az életmód javításának során az, hogy szeresd önmagad! Amíg nem látod be, hogy szeretetre méltó vagy, addig másokat sem fogsz tudni szeretni. Amint elkezded szeretni magad teljes szívedből, növekszik az önbizalmad és előbb-utóbb lehetőséged nyílik arra, hogy ezzel a szeretettel fordulj egy másik ember, a társad felé, megosztva és benne is kialakítva ezt az állapotot. Ő támaszt nyújt majd és vele teljesedik ki az életed.
Ha már szereted magad, figyelembe veszed a szervezeted jelzéseit, egy magasabb szinten működteted és mindig a neki legmegfelelőbb tápanyaggal látod el.
A második lépcső a hit. Higgy magadban! Amint elhiszed, hogy meg tudod valósítani önmagad, azonnal elindulsz a hosszú élet útján. A lélek rezgésének emelkedésével javul a test öngyógyító és megújító mechanizmusa is.
Az időt nem tudod megállítani, de a saját hasznodra fordíthatod. Arra van időnk, amire szánunk. Ha néha mozgásra, meditációra, egészséges ételek készítésére használod az időt, máris elérted, hogy Neked dolgozzon.
Jövő
Időnként vonulj el szép csendben, ülj le egy nyugodt környezetben és elmélkedj. Tekints a jövőbe, pont úgy, mint ahogy elődjeink tették, amikor a mesterséges meghajtású járművekről, vagy a repülésről fantáziáltak.
Ne tedd függővé az életed ezektől a vágyaktól, csak akkor, ha reális esélyt látsz azok beteljesülésére.
Mit fogsz csinálni egy óra, egy nap, egy év, vagy 10 év múlva? Soha nem késő semmihez, így ne szégyelld magadtól az ezekre adott válaszaidat. Tűzz ki apró, majd nagyobb célokat:
- Egy óra múlva elmegyek futni és minden nap egyre többet futok.
- Fél év múlva elérem az ideális testsúlyomat.
- 1 év múlva jelentkezem egy új állásra.
- 2 év múlva megtalálom a lelki társam.
- 3 év múlva új otthonom lesz.
A jövőbe vezető végtelen út
És hogy elhidd, miért is kevés ez a 120 év nyugodtan kalandozz a távolabbi jövőben (lehet akár fikció is). Ha el tudod képzelni, meg is tudod valósítani:
- 10 év múlva születik 2 gyönyörű gyermekem.
- 20 év múlva jelentkezem űrhajósnak.
- 50 év múlva felfedezek egy új létformát egy másik bolygón.
- 55 év múlva visszatérek és megnézem az 5 perces teljes napfogyatkozást.
- 60 év múlva megnézem a következőt, már alig várom.
De menjünk kicsit még tovább. Nézzük meg, milyen hatással lennének a jövő találmányai és felfedezései a hétköznapi életünkre:
Például amikor egy „szubtérmező hajtóművel” rendelkező hétvégi űrcsónakkal át szeretnénk ugrani a Mamához a Tatooine-i kolóniára (HD 188753 Ab exobolygó), ami csekély 149 fényévre van, akkor a hajtómű által elérhető maximális sebességgel, vagyis a fénysebesség 199 516-szorosával nagyjából 5 órába telne az út.
Na ez nem volt komoly, de mai ésszel mekkora már belegondolni.
Várakozás
Az idő a legtöbb ember szempontjából éppen a véges volta miatt kevés, ráadásul a kor előrehaladtával a folyama egyre csak gyorsul. Ha jobban belegondolunk, szinte mindenre kevés az időnk. Az élet nagy részének idejét mára a munka és a várakozás teszi ki. „Majd később, most dolgozom, várj meg!” Várjuk a munkaidő végét, aztán a kezdetét, a buszt, a boltban a sorunkat, a szabad jelzést út közben, hogy letegyék a telefont. Ülünk a dugóban, várjuk a postást, a villanyszerelőt, a futárt. Pontosan ez az idő az, amit másképp is eltölthetnénk. Mondjuk örömmel, nevetéssel, a társunkhoz intézett egy-két jó szóval, szeretettel és törődéssel.
Ezektől fosztjuk meg magunkat, amikor búskomoran, haragosan viszonyulunk hozzájuk: „Az a fránya busz, már megint késik! Menjél már, nem látod, hogy mennék? Ezeket helyettesítsük most megértéssel: „Hamarosan ideér a busz, a sofőr most is azon dolgozik, hogy hazaérjek. Hálás vagyok ezért neki előre is. Az előttem álló autós menne, de nem megy, mert ő előtte is állnak.
A ma legtöbbet végzett tevékenység a várakozás
A következő lépés pedig az, amikor már másokat is a haragra, a megvetésre kondicionálunk: „Te nem unod a munkádat? Olyan „JÓ” minden reggel bejönni dolgozni. Az élet nem fair. Nem zavar, hogy én dolgozom? Jó lenne, ha legközelebb értesítenél minket, hogy végre elvégezted a feladatod!”
Erre a válasz pedig a következő kell legyen: „A munka csak annak unalmas, akinek nem okoz stresszt. És most figyelj: mivel szeretem a munkámat, így nem is unalmas és nem is stresszes számomra. Igazad van, tényleg jó érzés bejönni a munkahelyre, mert érzem, hogy szükség van rám, szükség van a munkámra. Az élet pedig szerintem igazságosabb, mint gondolod. Egyetlen tett sem marad reakció nélkül. Minden jó tettnek megvan a jutalma, csak nem biztos, hogy azonnal és ott kapod, ahol számítanál rá. Próbáld elképzelni, hogy milyen egy időtlen lény számára az idő gondolata: szürreális. Csakúgy, ahogy nekünk az örökkévalóság. „Most, vagy soha!” Megállíthatatlanul rohanunk. Állj meg egy pillanatra, és teremts magadnak egy darabka boldogságot. A legapróbb dolog élvezetét. Ezt bármikor megteheted, akár a forgalmi dugó kellős közepén, a buszon, vagy a fröcsögő munkatársak között. A boldogság sugárzik és hat a környezetedre is.
Pozitív, vagy negatív ösztönzés
Az élet hosszára az ösztönzés vagy motiváció is nagymértékben hat, attól függően hogy negatív, vagy pozitív keretek közt kapod. Mi a különbség a kettő között és mik a végleteik?
Nézzük előbb a negatív ösztönzést:
- „Fiam! Ma megint 1-est kaptál. Ez azért van, mert nem készülsz az órákra és soha nem tanulsz.”
- „Fiam! Látom, ma 5-öst kaptál. Amúgy meg azt látom, hogy sokszor 1-est kapsz, mert soha nem tanulsz.”
Mire ösztönzi ez a hozzáállás a gyereket, hogy látja önmagát? Ha ilyen reakciót kap a jegyei után, akkor két dolog történik: egyrészt elkönyveli magában, hogy Ő most alapvetően egy rossz tanuló, másrészt elkezd dolgozni benne a vágy arra, hogy ezt az állapotot mielőbb megszüntesse. Ha lát esélyt erre, akkor minden erejével azon lesz, hogy javítson a jegyein, beletesz apait, anyait, és elkezdi szépen túlterhelni magát.
Pozitív ösztönzés:
- „Fiam! Ma 1-est kaptál. Jó tanuló vagy te, de most lehet, hogy egy kis pihenőre van szükséged, arra gondoltam, elutazhatnánk a tengerpartra, ahol végre kipihenheted magad. Ha itthon szeretnél maradni inkább, kapsz egy játékkonzolt.”
- „Fiam! Ma 5-öst kaptál. Gratulálok, fantasztikus vagy, hiszen mindig jól tanulsz. Ezért most megkapod 2 havi zsebpénzedet és nem kell hazaérned még éjfél előtt sem.”
Ha a gyermek nincs negatívan motiválva, akkor azt hiszi, hogy jól megy minden, így maradnak a rossz jegyek. A túlzott jutalmazással sem érjük el a fejlődést, mert azt sugalljuk neki, hogy Ő alapvetően tökéletes, és nem kell tanulnia, így elengedi magát.
Azt látjuk, hogy egyik hozzáállás sem helyes. A követendő út valahol a kettő között van:
- „Fiam! Ma 1-est kaptál. Már csak egy kicsi kellett volna a 2-eshez. Tudom, hogy képes vagy rá, és tudsz te még ennél többet is. Megvan benned a tudás, csak elő kell hozni. Üljünk le együtt tanulni és megmutatom, hogy én hogyan csinálnám, javíts ki Te is engem, ha hibát találsz.”
- „Fiam! Ma 5-öst kaptál. Remélem, te is látod, hogy ha tanulsz, annak megvan az eredménye. Kezeld fenntartással, amit az iskolában hallasz, később nézz utána, így elengedhetetlen, hogy foglalkozz vele. Ha így folytatod, továbbra is jó tanuló leszel.
A túlságosan büntető vagy megengedő hozzáállás sem tesz jót a fejlődésnek. Egy túlterhelt, stresszes állapot ugyanúgy nem megfelelő, mint egy mindent figyelmen kívül hagyó, öntelt állapot sem. És ez nem csak gyermekkorban határozza meg az életet. Felnőtteknél kissé bonyolultabb a dolog, mert náluk a mögöttes tartalom és a metakommunikáció is szerepet játszik, de a hatás, amit kivált megegyezik minden életkorban. Légy tisztában képességeiddel és korlátaiddal, fejlődj, de ennek elérése ne menjen a nyugalmad kárára. Így éred el azt az állapotot, amelyben a legmagasabb lesz a várható élettartamod.
Információ és agyi kapacitás
Modern életvitelünk és technológiánk velejárója, hogy társadalmi elvárásaink is átalakulnak, egyesek lazulnak, mások erősödnek. A tudás tekintetében például ez azt eredményezi, hogy most már egyre inkább az információ keresésével és helyének ismeretével kapcsolatos ismeretek a mérvadók, nem pedig annak tényleges tudása. A lexikális tudás ugyanúgy háttérbe szorul, mint a különböző szakterületekre specializálódott jártasság. A gépek ebben a tekintetben is lassan, de folyamatosan veszik át az emberek helyét.
A tudás, főleg a bonyolultabb összefüggéseken, valamint agyi felépítésen alapuló ismeret egyre szükségtelenebb. Nem azt mondom, hogy teljesen nélkülözhető, csak egy trendet írtam le. A technológia fejlődésével természetesen a tudomány új területeire látunk rá, amelyek a jövőben viszont megint csak másfajta gondolkodást és az információfeldolgozáshoz való új hozzáállást feltételeznek.
A Világ fejlődik, de a test nem mindig képes lépést tartani
Ennek az irányvonalnak a testre gyakorolt hatásait már ma is felfedezhetjük. A teljesség igénye nélkül például ilyen az úgynevezett „telefonnyak, vagy SMS nyak”, amely egyértelműen a kézben tartott okostelefonon való böngészés közbeni lehajtott fejtartás miatt alakul ki. A szervezet ezt a kényszertartást kiegyensúlyozandó csontkinövést is fejleszthet a koponya hátsó részén, amely viszont nem szabadítja meg a nyakizmokat a túlzott terheléstől, így a rossz tartás állandósul, és a későbbiekben rontja az életminőséget.
A másik hatás, amelyet az információ újfajta kezelésével, valamint a szociális hálózataink online-ná válásával kapcsolatban említenem kell, az az agyszövet zsugorodása. Alapesetben egy napi körülbelül 10 órát internetező fiatal prefrontális agyterülete 10%-kal kisebb, mint az 1 órát internetezőé. Ez azért következik be, mert az agynak kevesebb információt kell tárolnia, azt viszont az adott pillanatban nagyon kevés ideig, mert az egyén, ahhoz, hogy fenntartsa a szimultán információtárolás és feladatmegoldás illúzióját, folyamatosan választani kényszerül az elé kerülő temérdek információcsomag közül. Az agy így túlterhelődik, és csökken a teljesítménye is. A hosszútávú hatás pedig nagy valószínűséggel a demencia lesz.
Mindent összevetve az idő a legnagyobb kincsed. Megfizethetetlen, nem tudod kölcsön adni. Időt nyerhetsz megfelelő táplálkozással, sporttal, a stressz csökkentésével, a konfliktusaid feloldásával, hittel, természetvédelemmel, de mindenekelőtt jókora kedvességgel, szeretettel és hálával.
Munka, vagy szeretet?
Leginkább a kettő keveréke. Lehet egyáltalán a kettőt együtt kezelni? Igen, ha szeretem a munkámat, de nem kizárólagosan csak a munkáért élek, mert amellett az embernek szüksége van más forrásból származó szeretetre is. Ha szeretsz valakit, akkor kötelességednek érzed ennek bizonyítását felé, és így már el is érkeztünk a másik oldalra, amikor az érzés áll a kötelesség teljesítésével szemben. Hogy hol a határ, azt sokan elég nehezen találják meg, mert mindkettő nagyon erős késztetés és a döntés mindig a mi kezünkben van. Ezt a témát nagyon jól összefoglalja ez a két idézet a Trónok Harca című amerikai fantasy drama sorozat első és utolsó évadából:
|
„A szeretet megöli a kötelességtudatot.” Aemon Targaryen Kr. u. 298 (Game of Thrones – S01E09 – 0:17:14) „Olykor a kötelesség a szeretet halála.” Tyrion Lannister
Kr. u. 305 (Game of Thrones – S08E06 – 0:26:00) |
És hogy miért függ össze ez az élethosszal? Mert választanod kell a kettő közül, viszont ahogy említettem is, a határvonal olykor elmosódik és dönteni kell. A döntés sokszor életeket is befolyásol.
Ha sok benned a szeretet, akkor mindenben a jót, a szépet látod meg
A végére tartogattam a legfontosabbat, azt, hogy valójában miért is kevés ez a 120 év?
Mennyit éltél eddig? Gondolj vissza eddigi életedre. Kutass az emlékeid között, és képzeletben próbáld lemérni azt az időt, amelyet felhőtlen boldogságban, egészségben, és a legjobb életminőségben élted meg, nem törődve másokkal, a munkával, a kötelességeiddel és minden olyan dologgal, amelyek egyébként meghiúsították volna ezt az állapotot.
Ne válaszolj, én sem teszem. Csak élj meg minden pillanatot a maga tökéletességében; tudatosan engedd el a rossz emlékeket; bocsáss meg, hogy neked is megbocsássanak; légy boldog úgy, hogy másokat is azzá teszel; nevess és nevettess; szeress, hogy téged is szeressenek; ölelj mindig hosszan úgy, mintha örökre búcsúznál; légy hálás, hogy neked is hálásak legyenek; mindig mondd ki, ami a szíved nyomja; égj fáklyaként és gyújts fényt a sötétségben; sugározd a megértést, fogadj el mindent és mindenkit olyannak, amilyennek teremtetett. Elméd és lelked képessé tesz arra, hogy meghosszabbítsd boldogságod, a szereteted, a hálád minden pillanatát, mert ez a kulcs, ettől marad tested egészséges és leszel képes a hosszú, vagy még annál is hosszabb életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése