"Mi a valóság? Hogy határoznád meg? Mivel?" - teszi fel Morpheus a filozofikus kérdést Neo-nak a Matrix című filmben, majd rögtön folytatja is a gondolatot: "Ha arról beszélsz amit érzel, amit szagolsz, ízlelsz, látsz, a valóság csupán, az agyad által megfejtett elektronikus jelhalmaz."
Érdemes elidőzni kicsit ezen a feltevésen. Persze előfordul néha, hogy egy kérdés - válaszok helyett - csak még több kérdést szül.
Lássuk. Gyakran bizony igen vékony határvonal választja csak el a számunkra valóságos dolgokat a képzelettől, az álomvilágtól. De vajon létezik-e határ? Kinek hol kezdődik a valóság és hol a látszat? Egy materialista szemléletű embernek más a realitásról alkotott képe, mint egy idealistának, tehát szerintem ebben az értelemben nem húzható meg egyértelmű határvonal. Ezek szerint ki-ki maga kreálná magának a saját alternatív valóságát? Tételezzük fel, hogy így van, de akkor a fő kérdés az, hogy létezik-e egyáltalán egy kollektív végső valóság? Ahol mindenki realitása egybe fut, találkozik, eggyé válik?
Japánban már felnőtt, és a világon globálisan már kialakulóban van egy digitális nemzedék, akik az életük nagy részét többnyire a számítógépük előtt ülve, a világhálóra kötve játékokkal, információhabzsolással, látszatkapcsolatok gyűjtögetésével tengetik, valóságos élettapasztalatok, igazi emberi kapcsolatok, őszinte, önálló gondolatok nélkül. Ha holnap - tételezzük fel - technikailag végképp megszűnne az őket összekötő internet, a virtuális köldökzsinór, akkor mi történne velük? Milyen hatással lenne rájuk, milyen szinten érintené őket lelkileg, vagy éppen mentálisan? Hogyan tudnának alkalmazkodni a változáshoz?
Kérdésekre újabb kérdések. Van, aki tudja a választ?
Érdemes elidőzni kicsit ezen a feltevésen. Persze előfordul néha, hogy egy kérdés - válaszok helyett - csak még több kérdést szül.
Lássuk. Gyakran bizony igen vékony határvonal választja csak el a számunkra valóságos dolgokat a képzelettől, az álomvilágtól. De vajon létezik-e határ? Kinek hol kezdődik a valóság és hol a látszat? Egy materialista szemléletű embernek más a realitásról alkotott képe, mint egy idealistának, tehát szerintem ebben az értelemben nem húzható meg egyértelmű határvonal. Ezek szerint ki-ki maga kreálná magának a saját alternatív valóságát? Tételezzük fel, hogy így van, de akkor a fő kérdés az, hogy létezik-e egyáltalán egy kollektív végső valóság? Ahol mindenki realitása egybe fut, találkozik, eggyé válik?
A látszatvalóságról és az elhivatottságról...
Japánban már felnőtt, és a világon globálisan már kialakulóban van egy digitális nemzedék, akik az életük nagy részét többnyire a számítógépük előtt ülve, a világhálóra kötve játékokkal, információhabzsolással, látszatkapcsolatok gyűjtögetésével tengetik, valóságos élettapasztalatok, igazi emberi kapcsolatok, őszinte, önálló gondolatok nélkül. Ha holnap - tételezzük fel - technikailag végképp megszűnne az őket összekötő internet, a virtuális köldökzsinór, akkor mi történne velük? Milyen hatással lenne rájuk, milyen szinten érintené őket lelkileg, vagy éppen mentálisan? Hogyan tudnának alkalmazkodni a változáshoz?
Kérdésekre újabb kérdések. Van, aki tudja a választ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése