Álmaink szellemvilága

„Egyik álmomban utaztam, olyan gyorsan, és olyan messze, hogy igazán fel sem fogtam hol járok, de mégis láttam, hallottam, éreztem és teljesen valóságosnak hittem.” Az álmaink szellemi lényünk kivetülései? Van erre kézzel fogható magyarázat?
Mi a kapcsolat az álmok és a szellemvilág között? Valóban szellemi lények vagyunk, akik képesek elhagyni testüket? Hogyan tapasztalható meg ez az állapot? Mit jelentenek – egyáltalán jelentenek-e valamit – álmaink, irányíthatjuk-e őket? Láthatjuk-e általuk a jövőt? Ha már szellemi lények vagyunk, szellemünknek milyen táplálékra van szüksége? Félnünk kell-e a rémálmoktól?

Két hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy a blogírás terén tartok egy kis szünetet, „kiveszek egy kis szabadságot”, ami nagyon jót tett. Életem egy fontosabb fordulópontjához értem, amire a felkészülés az előző bejegyzés óta eltelt időt teljesen kitöltötte. Az embernek időből van általában a legkevesebb. Ez az idő nagyon értékes volt számomra.
Azonban ahogy a blog születésnapján ígértem, itt egy újabb bejegyzés, amelyben ismét megpróbálok kapcsolatokat találni létünk egyes kérdései közt.

A blog második bejegyzésében – lassan 2 éve – röviden már foglalkoztam az álmaink témájával, valamint egy másik „Szellemek…” című írásomban kitértem a szellemvilágra és a paranormális jelenségekre. Most kísérletet teszek a két témakör összefüggéseinek megkeresésére, arra, miként kapcsolnak össze álmaink a sokat emlegetett szellemvilággal, valamint mélyebben megvizsgálom az álmok működését.

Őszintén megmondom, ebben a témában az úgynevezett „érdeklődő szkeptikusok” közé sorolom magam és nem azért, mert nem éltem át hasonló élményeket, hanem azért, mert – mint minden racionálisan gondolkodó ember – megpróbálok a dolgok mélyére látni, megérteni azok működését.

Minden álmunk egy-egy utazás. Utazás a múltba, a jövőbe, az általunk felfogható, valamint olykor a felfoghatatlan világba. Amikor álmodsz, tudatában vagy a benne látható történéseknek, de legtöbbször úgy érzed, mintha külső szemlélőként lennél jelen és nem te irányítanál.
Az álmok azonban nem csak válaszok, reakciók a múltbéli, vagy jövőbeli eseményekre, élményekre, hanem általuk betekinthetünk egy „belső világba”.

Enrique Meseguer Pixabay

Az álmok épp olyan mulandóak, mint a valóságos élményeink, de ezekre sokszor kihívás emlékezni.

Láthatjuk-e általuk a jövőt?
Igen, a legfőképpen akkor, ha tervezünk, ha meg szeretnénk valósítani valamit. Nehéz, gondolkodást igénylő feladatok megoldása előtt sokszor használjuk a következő kifejezést: „Majd megálmodom…”, vagy: „Álmomban születnek a legjobb ötleteim!”
Ha jobban belegondolunk, tényleg így van, ugyanis az álmunk alatt mintegy „megszabadulunk” fizikai valónktól és magunk mögött hagyva minden nehézséget, szenvedést – amely elvonhatná figyelmünket – a tényleges problémára, annak megoldására koncentrálhatunk.

Irányíthatjuk-e álmainkat?
Bármilyen meglepő, erre a kérdésre is igen a válasz. Az álmokat gondolataink irányítják, a tartalmukat pedig nagyrészt a kezdőgondolat határozza meg, az, amire elalváskor gondolunk.

Tekintsünk álmainkra úgy, mint üzenetekre, amelyek utat mutatnak.
Próbáljuk csak elképzelni azt a – számunkra távolinak tűnő – végtelen szabadságot, amit egy test nélküli lélek érezhet, akinek ugyanúgy vannak gondolatai, érzései, mint nekünk. Számára viszont az anyagi világ épp oly megfoghatatlan, mint számunkra a szellemek világa. Gondolatai hullámain utazik, amelyek nem mozognak, hanem létrejönnek a kívánt helyen és időben, ami azt jelenti, hogy a távolság számára ismeretlen fogalom. Ott- és akkor lehet, ahol- és amikor szeretne.

Álmok és halál közeli élmények
Volt már olyan élményed, amelyben egy pillanaton, egy pár centiméteren, vagy egy döntésen múlt az egészséged, vagy netán az életed? Nekem volt, nem is egy, de mégsem éltem át hagyományos értelemben vett halál közeli élményt.
Volt, hogy balesetet szenvedtem és közben elvesztettem az eszméletem. Nem éreztem fájdalmat. Ami történt, leginkább az alváshoz tudnám hasonlítani. De nem a megszokott alvás volt, amelynek során lassan, ellazulva, vagy a fáradtságtól alszunk el, hanem hirtelen történt. Mintha egy pillanatra ösztönösen kimenekültem volna a testből „megelőzve” a fájdalmat. Érdekes érzés volt.
A tudomány persze az ilyen jellegű esetekre is megpróbál kézzelfogható magyarázatot adni: „az agy így védekezik a nagyobb fizikai és tudati sérülések elkerülése érdekében”. A tudat pedig nem más, mint az agy működésének mellékterméke, amely a test működése szempontjából másodlagos, amolyan anomália.
Ugyanakkor ezzel még semmi nincs megmagyarázva, maradnak nyitott kérdések, leginkább a halál közeli élmények lefolyását illetően: Miért látnak, hallanak, éreznek a klinikai halál állapotában lévő személyek? Hogyan képesek ebből az állapotból szinte minden ok nélkül visszatérni? Kereshetjük a válaszokat az agy nagyszerű regenerációs képességében, vagy az orvostudomány fejlettségében, de mindig visszajutunk ahhoz a feltételezéshez, miszerint képesek vagyunk a testen kívüli életre is.

Álmok és a „belső világ”
Ritkán emlékszem álmaimra, mert nem mindig sikerül az álomszakaszban felébrednem. Ezzel a legtöbben így vagyunk, viszont időnként előfordulnak olyan ébredések, amelyek mintegy félbeszakítják az álmot és ilyenkor egy ideig még éber állapotban is emlékszünk a teljes álomszakaszra.
Olykor eseményekre, máskor személyekre, megint máskor pedig egy egész világra emlékszünk. Ez a „belső világ” a saját világunk, ahol mi irányítunk, áthelyezhetünk, megváltoztathatunk dolgokat.

AD_Images Pixabay

A belső világunk lehet akár ilyen is. Vágyaink csodálatos perspektívája.

Az egyik ilyen álmomban valóban megtapasztalhattam a saját álomvilágomat, amelynek egyes részei a valóságból, mások filmekből, könyvekből kiragadott, közismert, vagy egészen jelentéktelen elemekből álltak. A legjobban úgy tudnám leírni, hogy egy rendkívül szépen, részlet gazdagon kidolgozott térben jártam, amelyben ugyanúgy volt értelme a fizikai világban megtapasztalt egyes szabályoknak, mint pl. a perspektívának, vagy a színeknek. Visszagondolva, ebben az álomban a legfurcsább élmény a testnélküliség volt. Valóban a gondolataim segítségével változtattam helyet, de nem érzékeltem, hogy haladtam volna, az egyik pillanatban itt, a másikban ott voltam. Érdekes és figyelemre méltó élmény volt.
Úgy éreztem, hogy a tér feltérképezéséhez nem elég egy álomszakasz, még több éjszaka sem, mert ezúttal csak egy nagyon kis részlet vált láthatóvá számomra.

Szellemünk tápláléka
Az álmok nem csak izgalmas élmények, hanem általuk betekinthetünk szellemi lényünk működésébe. Láthatjuk bennük azokat a dolgokat is, amelyekben hiányt szenvedünk. A szellemnek ugyanúgy, mint a testnek, táplálékra van szüksége. De amíg a testet anyaggal, addig a lelket információval kell táplálni. Ez az információ ad lendületet az élethez, segít átlendülni a holtpontokon, és elérni azt a célként meghatározott állapotot, amit az élet értelmének hívunk.
Mi lehet ez az információ, amellyel lelkileg táplálkozhatunk? Leginkább a vallások által közvetített információra gondolok, amely egyfajta értelmet, célt adnak az életünknek. És itt most nem csak a klasszikus értelemben vett Istenhitre, hanem minden olyan helyzetre utalok, ahol szükségünk van a hitünkre. Hit nélkül, nincs megvalósulás. Hogy mennyire erős a hit, és milyen jelentősége van annak, ha csak egy pillanatra is ráhangolódunk a kívánt célra, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy álmaink olykor teljesülnek is, ha hiszünk bennük.

StockSnap Pixabay

Álmunkban akár a tenger mélyére is eljuthatunk, megtapasztalva a mélység világát.

Emellett a lélek nagyon fontos tápláléka a szeretet, amellyel már több bejegyzésben is foglalkoztam. Szeretetből soha nem elég, hiánya egészségtelenebb, mint az alkohol, vagy a drogok hatása. Nélküle üresnek érezzük magunkat, mégis – ha akarunk – bármikor képesek vagyunk adni, még abból a szeretetből is, amelyet kevésnek gondolunk. Néha egy jó szó, egy mosoly többet ér mindennél. A testre hatni könnyű, de általa a lélekre hatni már nehezebb.

Rémálmok
A legszörnyűbb rémálmainkra a legtöbben nem emlékszünk, vagy csak nem szeretnénk rá emlékezni. A rémálmok általában valamilyen kudarccal, halállal, de – emberi felfogás szerint – mindenképp rosszal, kellemetlenséggel végződnek. Az éjszaka közepén törnek ránk, minden előjel nélkül.
Az ilyen álom átélése alatt érezhetünk rendkívüli félelmet, és nem egyszer fizikai fájdalmat is. Amennyire vissza tudok emlékezni, egyik gyermekkori rémálmomban fuldokoltam. Iszonyú érzés volt. A legtöbbünknek voltak fájdalommal és kínokkal kapcsolatos álmai is.
Kell-e félnünk ezektől az élményektől? Természetesen nem. Ennek több oka is van:
- Alvás közben ugyanis az agyunk – az alapvető élettani funkciók fenntartása mellett – megszakítja a mozgató idegek jelátvitelét, így nem tehetünk kárt magunkban.
- Az álom nem anyagi valóság, tehát ami ott történik, az teljes egészében szellemi, tudati tevékenység, amelynek célja az információ feldolgozása. Az agyunk alvás közben a legaktívabb, előre- és újraél minden olyan élményt, amelyet fontosnak tart.
- A rémálom általában nem tart sokáig, mert az ember ösztönösen felébred.

A külvilág érzékelése
Az álmokat nem csak a szellemi tartalom, hanem az alvó ember környezete is nagyban befolyásolja. Ösztönszerűen belénk programozva – alapszinten – működik a látásunk, a hallásunk, és a tapintásunk is arra az esetre, ha valami a külvilágban veszélyeztetné testünket. Ezeknek az érzékeléseknek alvás közben nem túl gyakran vagyunk tudatában, általában az ébredés előtt, vagy közvetlenül akkor tapasztalhatjuk meg működésüket.

Free-Photos Pixabay

Merengés a végtelenbe. Ilyen hangulatúak álmaink is. A környezetünk hatásai azért épülnek beléjük, hogy figyelmünket egy pillanatra se kösse le a külvilág zaja.

Az álom tartalma ekkor kapcsolódik a külvilágból jövő ingerekhez. Pl. Egyszer ébredés előtt még álmomban az autómban ültem és éppen indítottam a motort, miután az nagy robajjal leállt. Ekkor felébredtem és visszatérve a valóságba tapasztaltam, hogy éppen az indítás pillanatában mennydörgés hallatszott a félig nyitott szobaablakon át.
Ugyanígy az éles fényjelenségek, pl. a villany felkapcsolása is kihat az álmok tartalmára.

Az álmaink a legbelsőbb személyes élményeink, amelyeket nem elég átélni, érteni kell őket, hallgatni kell rájuk. Ha pedig igazán szeretünk valakit, az iránta érzett bizalmat úgy mutatjuk ki leginkább, ha az álmainkat osztjuk meg vele.

Későre jár, a legtöbben ilyenkor fordulnak a másik oldalukra, nekem is ideje mennem.
Így hát jó éjszakát mindenkinek, álmodjunk szépeket – ne rémeket – és nyugodtan álmodjunk magunknak egy egész világot!

A végső valóság

Hogy működik a világ, kik vagyunk, mi az, amit valóságnak nevezhetünk, egyáltalán létezik-e klasszikus értelemben vett anyag, amit érzünk és megérinthetünk? A vallás és a tudomány valóban összeegyeztethetetlen? Balogh Béla: „A végső valóság” című könyvében ezekre a kérdésekre is – azt mondhatjuk, minden részletre kiterjedő és teljesen kielégítő – választ ad. Lépjünk be a tényleges való világba, amelynek működéséről némi fogalma mindenkinek van, tudat alatt sejti az igazságot, de eddig nem volt ilyen mélyre ható, részletes és összeszedett kiindulópontja annak megértéséhez.

Az utóbbi időben többször is foglalkoztam hasonló témákkal például az „Egyedül vagyunk? Elméletek az univerzumról”, vagy legutóbb az „Új medicina: konfliktusmegoldás = egészség?” című, egy igazán különleges gyógyítási módról, vagy felfogásról szóló bejegyzésemben, és a világ működésének apró részleteit próbáltam leírni, persze biztos forrásból származó háttéranyagok felhasználásával.

Időnként jó elgondolkodni más világnézetekről, egy másik ember nézőpontjából szemlélődni, még ha nem is hisszük el, hogy így is lehet, akkor is ad egyfajta pluszt, amit beépíthetünk eddigi világképünkbe, hiszen nincs két ember, aki ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy látná a világot.

Nemrég a kezembe vettem Balogh Béla: „A végső valóság” című fantasztikus könyvét. Már a cím is sejteti azt a sokrétű tartalmat, ami a könyvben szerepel. Gondoltam, ebbe érdemes belevágni, mert a valóság, az igazság keresése mindenkit érint.

Úgy érzem az új medicina által hangoztatott konfliktusmegoldás ennek csak egy nagyon kis töredéke. Kezdetben azt gondoltam: ismét egy ezoterikus alapokon nyugvó verzió, ismét egy mindent megmagyarázni próbáló felfogás, ennél se több, se kevesebb. Később viszont, a könyv olvasása közben azon kaptam magam, hogy egyszerűen nem tudom letenni. Miről szól, miben más és mit nyújt ez a kiadvány a pillanatnyi élményen túl? Találhatók benne olyan mély gondolatok, igazságok, amelyek megfogják az embert, vagy megváltoztathatják-e eddigi életét? Azt kell, hogy mondjam: határozottan IGEN.

A könyvben leírt „felfedezés” olyan léptékű, mint amikor beépült az emberiség tudatába, hogy a Föld gömbölyű.

Mindössze két dolog teszi ezt a világfelfogást rendkívül érdekessé és hihetővé.
- Az egyik az általunk érzékelt anyagi világ létezésének mélyebb megértése, annak a „hajmeresztő” feltételezésnek a belátása, hogy az, amit anyagnak nevezünk tulajdonképpen hullám, mint a hang, vagy a fény. Ez teljesen felborítja a materialista (anyagközpontú) világnézetünket.
- A másik az, hogy nem foglalkozik külön tudományos, vallási és ezoterikus témákkal, hanem mindhármat együtt, egységes egészként tárgyalja. Minden mindennel összefügg. A vallást és az ezotériát mindig is nagyon nehéz volt összeegyeztetni a tudománnyal.
Ez a könyv kísérletet tesz arra, hogy megértesse ezeket a dolgokat, persze csakis azok számára, akik megfelelően nyitottak a hit és a logika eme különös keverékére és ezzel együtt egy új világnézetre.

Mi az anyag?
Nézzük először, hogy mi köze van az anyagnak a rezgéshez. Mi az anyag legkisebb oszthatatlan építőköve, mi az a részecske, ami az anyag alapjának tekinthető? Az atom, az elemi részecskék (protonok, elektronok), vagy a kvarkok? A tudomány nem tud erre választ adni, ugyanis minél kisebb alkotórészeket keres, annál inkább nem talál semmit. Szó szerint semmit. Az anyag, mint olyan, nem létezik. Mi lehet akkor az, ami felépíti az általunk anyagnak nevezett képződményt.

Idézet a könyvből:
„Mi történne, ha az anyagot hullámként kezelnénk? A fizikai és matematikai lehetőség ugyanis adott. E=mc² mondja ki Einstein speciális relativitáselméletének közismert képlete, ahol E az energia, m a tömeg és c a fény sebessége vákuumban. A képlet azt mutatja, mennyi energia felel meg egy bizonyos tömeggel rendelkező részecskének. Ezek a bizonyos részecskék tehát, amiket mi anyagként érzékelünk, tulajdonképpen kis energiacsomagok.”

És mindemellett azt hisszük, a szilárd dolgok, pl. a fa, egy meghatározott sűrűséggel rendelkező, kézzel fogható, „felfogható” anyag. A kulcs nem is gondolnánk, milyen egyértelmű és milyen egyszerűen kivitelezhető jelenségben van: az anyagérzetben. A könnyebb megértés érdekében tekintsük a vizet, mint anyagot! A víz 0°C alatt megfagy, szilárd halmazállapotot vesz fel. Ilyenkor megérinthető, megfogható, mondhatnánk kézzel fogható és érzékelhető anyag. A dolog megértése az általunk érzékelhető tartományú halmazállapot változásokban van. A víz normál szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú, még mindig érezhető, felfogható anyag. Jóllehet szerkezete immár olyan, hogy megengedi az alakváltozást, belenyúlhatunk anélkül, hogy sérülést okoznánk magunknak. Mi történik viszont, ha a vizet 100°C fölé hevítjük? Légneművé válik, így egy bizonyos koncentráció alatt teljesen érzékelhetetlen anyagról beszélünk.

Angie Agostino Pixabay

A víz 3 fizikai megjelenési formája.

Az tehát, amit mi anyagnak nevezünk csupán rezgés, csak éppen olyan tartományú, ami érzékszerveink érzékenységén belülre esik. Az anyagérzet az, amin keresztül az átlagember is megértheti az anyag hullámtermészetét.
Ezek szerint az emberi test, és minden anyag, amit magunk körül látunk és érzünk rezgésekből áll. És mivel a rezgés nem jöhet létre magától, ezért kell lennie egy magasabb frekvenciájú rezgésnek, ami létrehozza azt. Ekkor nyílik ki igazán az egész univerzum megértésének lehetősége, ugyanis – mint ahogy a hangnál, és a fénynél – az anyagnál is elképzelhetjük a rezgéstartomány fogalmát, és így beilleszthetjük egy rendkívül széles spektrumba, ahol a frekvencia határozza meg, hogy éppen érzékelhető, vagy nem érzékelhető „anyagról” van szó. Például az ultrahangot a fülünk nem érzékeli, mert ultra magas frekvenciájú, a dobhártyánkat nem képes rezgésbe hozni. Ugyanakkor a denevérek füle ugyanolyan hangnak érzékeli, mint mi, mondjuk a beszéd hangját. A lényeg itt is az érzékszerv „méréshatára”.

Hogy jön össze a vallás a tudománnyal?
Mi az, amit az ember érzékel, de mérőműszerrel nem mérhető. Mi az, amit egyértelműnek veszünk, mégsem tudjuk behatárolni, vagy felfogni annak természetét? Ez a gondolat. Már a fajunk elnevezése is sejteti igazi valónk lényegét: Homo Sapiens – gondolkodó ember.
A gondolataink is rezgések, csak éppen nincs olyan mérőműszerünk, amivel mérni tudnánk. Itt tudni kell, hogy az agytevékenység mérése lehetséges, de a felvételen, csak bizonyos agyterületek fokozott aktivitása jelenik meg, nem pedig a gondolat maga. Az agy egy anyagi természetű szerkezet, amely maximum hőt termel, de gondolatok előállítására képtelen. Itt is van egy nehezen hihető dolog: nem az agy irányítja a gondolatokat, hanem a gondolatok az agyat. Ezek szerint a gondolat a kulcs a vallás megértéséhez, hiszen olyan rezgésről beszélünk, melynek frekvenciája meghaladja az anyagi világban mérhető legmagasabb értéket is, de mi emberek, mégis érzékeljük.
Hogy észlelhetünk ilyen rezgéseket, amikor anyagi világban élünk? Ez összefüggésbe hozható a dimenziók kérdésével is. Mi 3 dimenziós világban élünk, melynek van hossza, szélessége, és magassága. A 2 dimenziós világot szintén felfogjuk, és értjük, ellentétben a 4 dimenziós világgal, amit már elképzelni sem tudunk, mert az anyagnak nem létezik számunkra negyedik kiterjedése. Az nem mérhető, nem észlelhető számunkra, ugyanúgy, ahogy a 2 dimenziós lény sem foghatja fel a 3 dimenziós világot, mert létezése korlátok közé van szorítva. A gondolat viszont megtöri ezt a rendszert, ugyanis kimutathatatlan anyagi körülmények között. Ebből következik az a felismerés, hogy testünk ugyan anyagi, de gondolataink, egy úgynevezett magasabb szférában erednek.

Minden bizonnyal létezik egy úgymond érzékelhetetlen valónk is, amelyet az ezotéria asztráltestnek nevez és ebben a magasabb frekvenciájú világban létezik. A leírtak alapján nem nehéz belátni, hogy ebből ered az anyagi testünk is, amely a rezgések fizikai megjelenése, kivetülése. De honnét ered az a magasabb rezgés? Csak egy központi forrásból érkezhet, amit nevezhetünk kiindulópontnak, teremtő erőnek, vagy Istennek.
Itt jön be a képbe az ezotéria, és a vallás, mint szintén egyértelmű és nyilvánvaló dolgok. Isten létezik? A leírtak alapján kijelenthetjük, hogy igen.

A gondolat ereje
Mivel az anyag egy kimutathatatlan és nem mérhető világból ered, így mondhatjuk, hogy gondolatok által teremtett dolog. Ha ez igaz, akkor gondolataink megjelennek a fizikai valóságban is. Persze ez nem ilyen egyszerű. Itt jön a képbe az ezotériában gyakran emlegetett „vonzás törvénye” kifejezés. Azt jelenti, hogy amire gondolunk, azt mintegy bevonzzuk az univerzumból, és megjelenítjük (materializáljuk).

Az anyagi világban azonban minden lassabban történik, az anyag természete miatt. Például, ha egy sportautóra gondolok, az nem jelenhet meg azonnal előttem. Ha így lenne, az káoszt okozna. Ez pedig már csak akarat, és kitartás függvénye, mert beláthatjuk, hogy a gondolat vezérli a tetteinket is, tehát ha valamit nagyon akarunk, akkor teszünk érte és előbb-utóbb valósággá válik. (Az autó esetében spórolunk, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és a végén megvásároljuk egy autószalonban.) Amint azonban megszűnik az akarat, megszűnik az a gondolat, amely irányította a dolgok kivetülését, abban a pillanatban megszűnik annak anyagi valója is.

Mi történik, ha meghalunk?
A felfogás szerint a fizikai test halálával nem szűnik meg annak magasabb szférából érkező úgymond adása. Olyan ez, mint amikor tönkremegy a rádiósmagnónk. Attól, hogy tönkrement a készülék, az nem jelenti egyben a műsorszolgáltató, vagy adótorony tönkremenetelét is.
Emellett egyre többen hisznek a lélekvándorlásban, hiszen ha a leírtakat belátjuk, akkor megnyílik előttünk a reinkarnáció megértésének lehetősége is.

Mindenesetre igaza van a szerzőnek, azzal kapcsolatban, hogy ebben az anyagközpontú, anyagias világban, ahol nemzedékek óta a materialista világnézet dominál, nehéz bármit is elképzelni, még ha az egyébként fizikai törvényekkel is alátámasztott, és hihető formában kerül tálalásra.

Viszont érdemes elgondolkodni a következőkön:
- A gondolat létét elfogadjuk, mert gondolkodunk, annak ellenére, hogy a gondolat nem anyagi.
- Hányszor mondjuk, amikor meg szeretnénk magyarázni valamit: „Gondolj csak bele!”
- Hányszor használjuk ezt a kifejezést: „Előző életemben…”
- Amikor látunk a TV-ben egy nehéz sorsú gyermeket, mindig azt mondjuk: „Hová született ez a szerencsétlen…” (Tudat alatt utalva a lélekvándorlásra.)
- Ha nem is vagyunk vallásosak, kellemetlen helyzetekben rendszerint a következőt mondjuk: „Jaj Istenem!”

Remélem felkeltettem az érdeklődést a könyv iránt, és ha még hihetetlen is, amit leír, azért az olvasása kellemes kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.
Hogy ki mennyit hisz el a könyvből, azt az dönti el, mennyire képes befogadni olyan dolgokat, amik elsőre nem egyértelműek. A nyitottság, a kíváncsiság mindenkiben benne van, folyamatosan keressük a világ megértése felé vezető utat, még ha ennek nem is vagyunk mindig tudatában.

További információ a szerző weboldalán:
www.baloghbela.hu

A könyv megrendelhető a Bioenergetic kiadótól:
www.bioenergetic.hu