Vajon a készség, ügyesség, vagy képességfejlesztés céljából, gyerekeknek készülnek-e az egyre nagyszerűbb grafikájú számítógépes játékok? Vajon élethűségük és agresszív, sokszor véres játékmenetük miatt okoznak-e függőséget és maradandó személyiségkárosodást a gyermekeknél?
A fiatalabb 10-15 éves korosztálynál nagyon is valós problémával állunk szemben. A virtuális világot kínáló játékok a teljes beleélést és a külvilág teljes kizárását követelik meg. Ugyanakkor a gyermekek nagy része ügyesen alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és játék közben kialakít egy olyan éberségi szintet, amelynek hatására a külső szemlélő – ha nem látja, hogy a gyermek éppen játszik – észre sem veszi annak megváltozott kommunikációját.
Már csak azért is valós a veszély, mert a játék menete – a valóság mintájára – szinte végtelen ideig tart. Mivel a virtuális térben nincsenek szükségleteink, szinte mindenhatóak vagyunk, nem érzünk fájdalmat, a helyváltoztatás pedig nem kerül semmilyen erőfeszítésbe, képesek lehetünk megfeledkezni az emberi szervezet valós szükségleteiről, mint például a táplálkozás, mozgás. Megváltozik a fontossági sorrend, az első helyre a játékban való életben maradás, a játék folytatása lép.
A számítógép előtt ülő, mereven a monitort bámuló, fejhallgatót viselő gyermek könnyen a játék rabjává válhat. Részben, vagy tejes egészében megszűnik számára a valóság és legtöbbször csak testileg van jelen. A függőség jeleit már elég korán észlelhetjük: a gyermek minden géptől független tevékenységet gyorsabban tesz meg (gyorsabban eszik, előbb végez a tanulással, kevesebb időt tölt a szabadban, barátaival). Ilyenkor észlelhetően többet van bekapcsolva a számítógép.
Hogyan előzhetjük meg a függőség kialakulását?
Addig, amíg a gépet tanulásra, kevés játékra, és kismértékű kapcsolattartásra használja gyermekünk, és a napi rutinjába nem épül be, képes napokig nélkülözni a gépet, semmi okunk aggodalomra.
Ha azonban észleljük az említett tüneteket, rendszeresen hosszabb időt tölt a gép előtt, romlanak a jegyei, mindenért kétszer, háromszor kell rászólni, hogy eljusson a tudatáig, akkor komolyan el kell gondolkodnunk a folytatásról. Ha nem teszünk semmit, azzal hozzásegítjük a függőséghez.
A megoldás:
Nem kiabálni kell, vagy eltiltani a számítógép elől, hanem leülni és beszélgetni. Meg kell értetnünk vele, hogy amit tesz, azzal csakis saját magának árt. Tudnia kell, hogy a számítógép világa nem valós, a valóságban nem teheti meg azokat a dolgokat, amelyeket ott megtesz. Az ilyen játék hiába okoz kezdetben örömet, hiába izgalmas, kis idő múlva egyre többet kell játszania ugyanannak az örömnek és izgalomnak eléréséhez.
A másik – radikálisabb – módszer a gyermekfelügyeleti és családbiztonsági eszközök alkalmazása. Ezek olyan programok, melyek a gyermek felhasználó számára megszabják például a számítógép előtt tölthető időt, megtiltják bizonyos beállított honlapok látogatását, vagy programok futtatását.
Amit még ezen felül tehetünk: lépjünk kapcsolatba az iskolatársainak szüleivel, és velük is beszéljük meg a problémát! Ne engedjük, hogy gyermekeink játékfüggővé váljanak, hiszen a számítógép nem csak játékokat tartalmaz, az interneten nem csak játszani lehet.
Használja másra a gépet: mennyivel izgalmasabb a tanulnivalót internetről kiegészíteni, ahelyett, hogy könyvtárba kéne menni. Nézzen filmeket, hallgasson zenét a gépen!
Az igényes számítógép használat alapjait már egész fiatal korban kell megtanulnunk, az iparág fejlődését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ám védekezhetünk annak negatív hatásai ellen.
A fiatalabb 10-15 éves korosztálynál nagyon is valós problémával állunk szemben. A virtuális világot kínáló játékok a teljes beleélést és a külvilág teljes kizárását követelik meg. Ugyanakkor a gyermekek nagy része ügyesen alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és játék közben kialakít egy olyan éberségi szintet, amelynek hatására a külső szemlélő – ha nem látja, hogy a gyermek éppen játszik – észre sem veszi annak megváltozott kommunikációját.
Már csak azért is valós a veszély, mert a játék menete – a valóság mintájára – szinte végtelen ideig tart. Mivel a virtuális térben nincsenek szükségleteink, szinte mindenhatóak vagyunk, nem érzünk fájdalmat, a helyváltoztatás pedig nem kerül semmilyen erőfeszítésbe, képesek lehetünk megfeledkezni az emberi szervezet valós szükségleteiről, mint például a táplálkozás, mozgás. Megváltozik a fontossági sorrend, az első helyre a játékban való életben maradás, a játék folytatása lép.
Gyermek a gép előtt. A felelősség a tiéd.
A számítógép előtt ülő, mereven a monitort bámuló, fejhallgatót viselő gyermek könnyen a játék rabjává válhat. Részben, vagy tejes egészében megszűnik számára a valóság és legtöbbször csak testileg van jelen. A függőség jeleit már elég korán észlelhetjük: a gyermek minden géptől független tevékenységet gyorsabban tesz meg (gyorsabban eszik, előbb végez a tanulással, kevesebb időt tölt a szabadban, barátaival). Ilyenkor észlelhetően többet van bekapcsolva a számítógép.
Hogyan előzhetjük meg a függőség kialakulását?
Addig, amíg a gépet tanulásra, kevés játékra, és kismértékű kapcsolattartásra használja gyermekünk, és a napi rutinjába nem épül be, képes napokig nélkülözni a gépet, semmi okunk aggodalomra.
Ha azonban észleljük az említett tüneteket, rendszeresen hosszabb időt tölt a gép előtt, romlanak a jegyei, mindenért kétszer, háromszor kell rászólni, hogy eljusson a tudatáig, akkor komolyan el kell gondolkodnunk a folytatásról. Ha nem teszünk semmit, azzal hozzásegítjük a függőséghez.
A megoldás:
Nem kiabálni kell, vagy eltiltani a számítógép elől, hanem leülni és beszélgetni. Meg kell értetnünk vele, hogy amit tesz, azzal csakis saját magának árt. Tudnia kell, hogy a számítógép világa nem valós, a valóságban nem teheti meg azokat a dolgokat, amelyeket ott megtesz. Az ilyen játék hiába okoz kezdetben örömet, hiába izgalmas, kis idő múlva egyre többet kell játszania ugyanannak az örömnek és izgalomnak eléréséhez.
A másik – radikálisabb – módszer a gyermekfelügyeleti és családbiztonsági eszközök alkalmazása. Ezek olyan programok, melyek a gyermek felhasználó számára megszabják például a számítógép előtt tölthető időt, megtiltják bizonyos beállított honlapok látogatását, vagy programok futtatását.
Amit még ezen felül tehetünk: lépjünk kapcsolatba az iskolatársainak szüleivel, és velük is beszéljük meg a problémát! Ne engedjük, hogy gyermekeink játékfüggővé váljanak, hiszen a számítógép nem csak játékokat tartalmaz, az interneten nem csak játszani lehet.
Használja másra a gépet: mennyivel izgalmasabb a tanulnivalót internetről kiegészíteni, ahelyett, hogy könyvtárba kéne menni. Nézzen filmeket, hallgasson zenét a gépen!
Az igényes számítógép használat alapjait már egész fiatal korban kell megtanulnunk, az iparág fejlődését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ám védekezhetünk annak negatív hatásai ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése