Akinek megadatik, hogy igazi gyárban dolgozhasson, annak egyszerre fárasztó és egészségtelen a munkája.
A fülsiketítően hangos zajban gépek, szerszámok, robotok, szállítóeszközök hada diktálja a fémes, rideg, szigorú, katonás ritmust.
Az embert itt sokkal több inger éri, mint például az utcán. Nincs megállás, főleg egy olyan összeszerelő szalag mellett, ahol rajtad kívül többen dolgoznak. Ha valakinek ki kell mennie, a rendszer leáll, a munkások nem tudnak dolgozni, az anyag felgyűlik, és ha nem áll be valaki azonnal, a kiesett munkahelyre, annak nem csak az adott egység, hanem az egész gyár látja kárát.
Diákot a gyárba!
Elterjedt gyakorlat, hogy nagyobb cégek a meglévő munkaerő kiegészítéseként diákok munkájára is igényt tartanak. A diákmunka ugyanis nagyon kifizetődő. Sokszor ugyanazt a munkát végeztetik el diákokkal, amit a munkásokkal, ugyanazok az elvárások is tőlük, de a fizetség így is alatta marad a normál munkabérnek. Persze ez mindenhol máshogy van, mások az értékek az egyes üzemekben, de a diákmunka mindenhol kevesebbet ér.
Nehéz-e a gyári munka?
Elég nehéz, főleg a nap 24 órájában működő megmunkáló, vagy alkatrészgyártó üzemekben, ahol 8, vagy ami rosszabb, 12 órás műszakokban dolgoznak. A 18 év alattiak ugyan nem vállalhatnak egyszerre 8 óránál többet, de nekik is elég kimerítő egy-egy műszak. Sokan már 16, 17 éves korukban vállalnak gyári munkát, amely azért – legyünk őszinték – az összes biztonsági előírás, óvintézkedés, védőruházat és munkavédelmi oktatás ellenére sem veszélytelen. Ebben a korban még más az ember gondolkodása, máshogy lát előre.
Korunk felgyorsult gazdasága, a csillapíthatatlan fogyasztási igény olyan gyárszörnyetegek kialakulásához vezetett, amelyekben a termelés az első. A legkisebb termeléskiesés sem engedhető meg, mert azon milliókat veszíthet a cég. A selejttel ugyanez a gond, ráadásul a betanított munkáknál, különösen az elején, néhány munkadarab minden erőfeszítésünk ellenére is selejt lehet. Ilyenkor a termék nem készül el, ha lehet, anyagait újrahasznosítják, ha nem, akkor megy az egész a kukába, szennyezve a környezetet, és ha jelentős mennyiségről van szó, annyival megrövidítve a cég költségvetését.
A gyárakban is vannak egyszerű, könnyű munkák, ahol csak pár dekás súlyokat kell emelni, de nem ez dominál, a legtöbb helyen több kilós munkadarabok mozgatása a követelmény, kötött, monoton munkafolyamatban, erősen zajszennyezett munkahelyen. A gyári munka nem gyenge fizikumú embereknek való. Aki nem bírja a folyamatos zajt, annak nem sokat használ a füldugó sem, ami egyébként minden ilyen helyen ajánlott. Ugyanígy a gyári munkával a megfelelő védőfelszerelés, a védőkesztyű, az acélbetétes bakancs és a zárt ruházat is együtt jár, még a legnagyobb melegben is. Ilyenkor enyhülést csak a légkondicionáló, vagy a ventillátor hozhat, de ha egyik sem áll rendelkezésre, akkor készüljünk a legrosszabbra!
Balesetek a gyárban
Ahol gépek vannak és a gépekkel emberek dolgoznak, ott könnyen bekövetkezhetnek nagyon csúnya balesetek. Munka közben állandóan józannak és ébernek kell lennünk. Ahol egy munkafolyamat manuális beavatkozást igényel, a dolgozónak minden figyelme a munkájára kell, hogy irányuljon. Az alkohol itt élet és halál eldöntője lehet. Akár csökken, akár nő az ember reakcióideje, a gép nem fog ehhez igazodni, nem erre tervezték. Ugyan biztonságtechnikailag jól megoldott a védelem, de ahol van emberi tényező, ott semmi sem lehet elég biztonságos. Hogy érzékeltessem, mennyire erős egy szerszámgép: képzeljük el például a mosógépünk villanymotorját! Ha túl sok ruhát teszünk a gépbe, vagy vízkövesedik, a motor nem lesz képes a dobot megpörgetni. Ugyanezt a motort képzeljük el egy olyan mosógépben, ahol a motor többszörös fogaskerekes áttétellel csatlakozik a dobhoz (a motor tengelyén lévő kis fogaskerék hajt egy nagyobbat, aminek a tengelyén lévő szintén kis fogaskerék hajt ismét egy nagyobbat, ami a dobra van szerelve)! Az ereje nem változott, de az áttételnek köszönhetően még tízszer annyi ruhával is képes működni. A fém megmunkálására, az anyagok mozgatására készült gépek mind ezen az elven működnek. Amelyik gépnek nem jelentenek akadályt a fémek, az minden gond nélkül áthatol az emberi szöveten is. Az ilyen erőknek nem áll ellen sem a védőruházat, sem az acélbetét, sem a csont.
A gyár, a gyári munka valóban egy más világ. Itt más törvények uralkodnak, mint a külvilágban. Aki nem töltött hosszabb időt egy üzemben, nehezen tudja elképzelni az ottani életet, a szürke, egyhangú, de ugyanakkor komoly, felelősségteljes és veszélyes munkát, amit ha elég sokáig csinálunk, könnyen megunhatunk, alig várjuk a műszak végét, amikor még a hazaút is üdítő lehet.
A fülsiketítően hangos zajban gépek, szerszámok, robotok, szállítóeszközök hada diktálja a fémes, rideg, szigorú, katonás ritmust.
Az embert itt sokkal több inger éri, mint például az utcán. Nincs megállás, főleg egy olyan összeszerelő szalag mellett, ahol rajtad kívül többen dolgoznak. Ha valakinek ki kell mennie, a rendszer leáll, a munkások nem tudnak dolgozni, az anyag felgyűlik, és ha nem áll be valaki azonnal, a kiesett munkahelyre, annak nem csak az adott egység, hanem az egész gyár látja kárát.
Diákot a gyárba!
Elterjedt gyakorlat, hogy nagyobb cégek a meglévő munkaerő kiegészítéseként diákok munkájára is igényt tartanak. A diákmunka ugyanis nagyon kifizetődő. Sokszor ugyanazt a munkát végeztetik el diákokkal, amit a munkásokkal, ugyanazok az elvárások is tőlük, de a fizetség így is alatta marad a normál munkabérnek. Persze ez mindenhol máshogy van, mások az értékek az egyes üzemekben, de a diákmunka mindenhol kevesebbet ér.
Nehéz-e a gyári munka?
Elég nehéz, főleg a nap 24 órájában működő megmunkáló, vagy alkatrészgyártó üzemekben, ahol 8, vagy ami rosszabb, 12 órás műszakokban dolgoznak. A 18 év alattiak ugyan nem vállalhatnak egyszerre 8 óránál többet, de nekik is elég kimerítő egy-egy műszak. Sokan már 16, 17 éves korukban vállalnak gyári munkát, amely azért – legyünk őszinték – az összes biztonsági előírás, óvintézkedés, védőruházat és munkavédelmi oktatás ellenére sem veszélytelen. Ebben a korban még más az ember gondolkodása, máshogy lát előre.
A gyári életforma
Korunk felgyorsult gazdasága, a csillapíthatatlan fogyasztási igény olyan gyárszörnyetegek kialakulásához vezetett, amelyekben a termelés az első. A legkisebb termeléskiesés sem engedhető meg, mert azon milliókat veszíthet a cég. A selejttel ugyanez a gond, ráadásul a betanított munkáknál, különösen az elején, néhány munkadarab minden erőfeszítésünk ellenére is selejt lehet. Ilyenkor a termék nem készül el, ha lehet, anyagait újrahasznosítják, ha nem, akkor megy az egész a kukába, szennyezve a környezetet, és ha jelentős mennyiségről van szó, annyival megrövidítve a cég költségvetését.
A gyárakban is vannak egyszerű, könnyű munkák, ahol csak pár dekás súlyokat kell emelni, de nem ez dominál, a legtöbb helyen több kilós munkadarabok mozgatása a követelmény, kötött, monoton munkafolyamatban, erősen zajszennyezett munkahelyen. A gyári munka nem gyenge fizikumú embereknek való. Aki nem bírja a folyamatos zajt, annak nem sokat használ a füldugó sem, ami egyébként minden ilyen helyen ajánlott. Ugyanígy a gyári munkával a megfelelő védőfelszerelés, a védőkesztyű, az acélbetétes bakancs és a zárt ruházat is együtt jár, még a legnagyobb melegben is. Ilyenkor enyhülést csak a légkondicionáló, vagy a ventillátor hozhat, de ha egyik sem áll rendelkezésre, akkor készüljünk a legrosszabbra!
Balesetek a gyárban
Ahol gépek vannak és a gépekkel emberek dolgoznak, ott könnyen bekövetkezhetnek nagyon csúnya balesetek. Munka közben állandóan józannak és ébernek kell lennünk. Ahol egy munkafolyamat manuális beavatkozást igényel, a dolgozónak minden figyelme a munkájára kell, hogy irányuljon. Az alkohol itt élet és halál eldöntője lehet. Akár csökken, akár nő az ember reakcióideje, a gép nem fog ehhez igazodni, nem erre tervezték. Ugyan biztonságtechnikailag jól megoldott a védelem, de ahol van emberi tényező, ott semmi sem lehet elég biztonságos. Hogy érzékeltessem, mennyire erős egy szerszámgép: képzeljük el például a mosógépünk villanymotorját! Ha túl sok ruhát teszünk a gépbe, vagy vízkövesedik, a motor nem lesz képes a dobot megpörgetni. Ugyanezt a motort képzeljük el egy olyan mosógépben, ahol a motor többszörös fogaskerekes áttétellel csatlakozik a dobhoz (a motor tengelyén lévő kis fogaskerék hajt egy nagyobbat, aminek a tengelyén lévő szintén kis fogaskerék hajt ismét egy nagyobbat, ami a dobra van szerelve)! Az ereje nem változott, de az áttételnek köszönhetően még tízszer annyi ruhával is képes működni. A fém megmunkálására, az anyagok mozgatására készült gépek mind ezen az elven működnek. Amelyik gépnek nem jelentenek akadályt a fémek, az minden gond nélkül áthatol az emberi szöveten is. Az ilyen erőknek nem áll ellen sem a védőruházat, sem az acélbetét, sem a csont.
A gyár, a gyári munka valóban egy más világ. Itt más törvények uralkodnak, mint a külvilágban. Aki nem töltött hosszabb időt egy üzemben, nehezen tudja elképzelni az ottani életet, a szürke, egyhangú, de ugyanakkor komoly, felelősségteljes és veszélyes munkát, amit ha elég sokáig csinálunk, könnyen megunhatunk, alig várjuk a műszak végét, amikor még a hazaút is üdítő lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése