3 éve együtt

By: Reactor

Három év! Mennyi öröm, szenvedés, szeretet, kétségbeesés, megdöbbenés, de mindenekelőtt mennyi hála és lekötelezettség! Hála az életért, minden új napért, óráért és percért. De ugyanígy hála minden kellemetlenségért, minden bántásért és rosszért, amelyek erősítettek és általuk mindig tovább léptünk az önismeret felé vezető úton.

---

Harmadszor fújjuk el a gyertyát a jelképes tortán és közben eszembe jut, hogy jutottunk el idáig, mind a bloggal, mind a tervezett, vagy éppen nem tervezett eredményeinkkel, mennyit fordult velünk a világ, és hogy mennyi maradt meg ebből nekünk.
Egy biztos: a kezdés óta háromszor kerültük meg a Napot, ami egy átlagember szemével nem kis távolság.

Varázslat – A szavak ereje

By: Reactor

Létezik varázslat? Mit jelent a varázsvilág a hétköznapi életben? Képesek vagyunk-e „varázsolni”? Számít-e, hogy valaki hogyan nyilvánul meg? Miért kerül időnként nagyobb erőfeszítésbe a hallgatás? Mennyi erő van egy versben? Miért nem értjük az állatokat? Miből állnak a számítógép programjai? Mennyi csoda van egy kérdésben, egy válaszban, vagy a gyermekszóban?

Mindig is érdekelt a csodák, a varázslat világa amely, még ha szemfényvesztés is, elgondolkodtat és általa olyan távlatokba pillanthatunk, amelyek általában nem adatnak meg számunkra. Vizsgáljuk meg most a varázslatot a hétköznapok szemszögéből! Nézzük meg, milyen eszközeink vannak a varázslásra!

Életünk vonata úgy robog át az időn, hogy sokszor észre sem vesszük azokat az apró, ám értékes pillanatokat, amelyekért érdemes élni. Időnként olyanok vagyunk, mint a vonat ablakán kihajoló gyermek, akit elvarázsolt a táj szépsége. Próbálunk a csodából minél többet magunkévá tenni. A gond csak akkor van, amikor a vonat egy sínhez közeli jelzőlámpa mellett halad el. A mérleg egyik karján a halál, a másikon az élet van, és mint minden mérleg, így ez is egyensúlyra törekszik, amit mindenki, minden pillanatban a saját bőrén tapasztal. Ez az egyensúly ugyanúgy igaz a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, a nagy és a kicsi, vagy éppen az élvezet és a szenvedés közti viszonyra, akárcsak a természetre.