Új szerző csatlakozott a bloghoz!

Izgalmas, várakozásokkal teli és minden bizonnyal tanulságos időszak kezdődik most blogom történetében.
Eljött az a pillanat is, amikor lehetőséget kapott egy általam ismert személy, hogy csatlakozzon, és a blog médiumán keresztül megossza gondolatait. Ezentúl az enyém mellett az ő világába is betekintést nyerhetünk.

Aki még nem írt blogot, annak kezdetben nehezebb lehet írásainak elfogadtatása, hiszen „minden kezdet nehéz”, mint amikor az autó nem akar beindulni. Nálunk is ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt már megvan az alapötlet, valamint van, akire lehet számítani, aki figyel, és segít akkor is, ha valami nem az író elképzelése szerint alakul.
Hogy megéri-e blogot írni? Ha már 1 olyan téma is szerepel benne, amiről a visszajelzések pozitívak, azt gondolom egyértelműen igen.

Bevallom, nehéz találni olyan szerzőtársat, aki elfogulatlanul, teljes részletességgel, és komolysággal tud írni, nem töri le a negatív kritika, képes tanulni hibáiból, mindig új, érdekes és hasznos témákkal örvendezteti meg a honlap látogatóit.
Mindemellett persze tudja, hogy nem az ismertség miatt ír, vagy azért, hogy növelje a honlap látogatottságát, hanem azért, hogy írásai pozitív életszemléletet, útravalót, ismereteket nyújtsanak. Nehéz elhinni, de az írások csak akkor lesznek igazán nagyszerűek, ha nem másnak íródnak, mint saját írójuknak.

Ahhoz, hogy egy írás pozitív reakciót váltson ki egy látogatóból, először is az írójának kell ismernie saját magát. Az önismeret a kulcs, írj magadról, és magadnak. Mint a színészetnél: nem az a legjobb színész, aki szerepeket játszik, hanem az, aki magát adja a színpadon.
Mindenki máshogy látja a világot, ettől vagyunk egyediek. Ahhoz viszont, hogy megtudd, mit szeretnének látni az emberek, magadba kell nézned, és akkor már az lesz a kérdés, hogy te mit szeretnél látni, te mit csinálnál mások helyében? Ha már tudsz mások fejével gondolkodni, akkor tudni fogod, miről írj, hogy szólítsd meg az embereket és hogyan okozz nekik pár vidám, de értékes percet.

A blogolás mindaddig rendben is van, amíg nem okoz függőséget. Ha minden pillanatban, minden élményed átélésekor azt érzed, hogy az általuk kiváltott érzelmekről bejegyzést kell írnod, az nem jelent jót. Erre van egy jó gyógyszer: tarts szünetet! Hagyd abba, majd folytasd akkor az írást, amikor megfelelő mennyiségű és minőségű élményed, tudásod és motivációd van hozzá!
Mindezek betartása teszi igazán nehézzé, de egyben élvezetessé is a blogolást.

Az új szerző Reflector, bemutatkozása a rólunk oldalon olvasható.
Hogy miért vettem fel? Elsősorban a szerénysége, valamint a világ dolgainak mélyebb ismerete volt az, ami megfogott. Nyilván a személyiségéből a bejegyzései alkalmával egyre többet és többet fog feltárni, ami lehetőséget ad annak jobb megismeréséhez és megértéséhez.

Ezentúl tehát két nézőpontú lesz a blog, nem ígérem, hogy mindenben teljesen egyet fogok érteni vele, de biztos vagyok benne, hogy ő is tartani fogja magát a „közvetlenül mindenről” elvhez, igyekszik értékes tagja lenni a blognak és elgondolkodtató, ismeretekben gazdag írásokat közzé tenni.

Remélem, a jövőben is lesz alkalmam szerzőket felvenni, hogy ezzel is gyarapítsam, színesítsem a blogot.

Jelenleg éppen nem keresek társszerzőt, de idő közben készült egy új aloldal is Jelentkezz szerkesztőnek címmel, ahol a csatlakozni kívánó szerzőjelöltek jelentkezhetnek. A csatlakozás feltételei továbbra is azon az oldalon olvashatók.

Kommunikáció – a magyar nyelv különlegessége

Régóta tervezem, hogy írok pár sort az anyanyelvünkről, mint a kommunikáció egy speciális megnyilvánulási formájáról, de mint minden magyar ajkú, én is naponta használom, anélkül, hogy tudatában lennék annak belső értékeivel. Honnan ered nyelvünk? Mi a külföldiek véleménye róla? Milyen lehet a magyar, mint idegen nyelv? Fontos-e a nyelvtan, és a szerkezet? Tudunk-e mi magyarul? Tisztában vagyunk-e a nyelv értékeivel?

A legegyszerűbben gondolkodók is beláthatják, hogy a magyar nyelv különbözik az összes többi beszélt nyelvtől. Persze minden nyelv egyedi a maga nemében, de van egy dolog, ami miatt a magyar kilóg a sorból, ez pedig a nyelv írásával és kifejezésmódjával kapcsolatos. A legtöbb magyar szó pontosan ugyanúgy íródik, ahogyan kiejtjük, ami még önmagában nem lenne különlegesség, ami viszont teljesen egyedivé teszi az egyrészt a beszéd megdöbbentő összhangja, harmóniája, másrészt a kifejezőképességének tisztasága.

2081671 Pixabay

Az anyanyelvet ajándékba kapjuk, még csak kérnünk sem kell, önkéntelenül tanuljuk a legjobb tanárainktól, a szüleinktől

A legtöbben nem foglalkozunk az anyanyelvünkkel, hiszen agyunk annyira „begyakorolta”, hogy semmi szüksége a nyelvtanra és már-már azzal sem kell törődnie, melyik szó mit jelent, valamint mikor használatos. A beszédet automatikusan és önkéntelenül tanuljuk gyermekkorunkban, szüleink, környezetünk révén és meg kell hagyni, ez a tanulási folyamat nagyon könnyen megy végbe, anélkül, hogy valamit is éreznénk belőle.

A téma szakértői szerint nyelvünk régebbi, mint a többi nyelv. Ezt a következtetést onnan vonták le, hogy szinte minden más nyelvben megtalálhatók magyar szavak, vagy kifejezések olyan módosulatai, amelyek csakis egyetlen, közös nyelvből származhatnak.
Mások azt állítják, hogy a magyar egy az egyben a gondolatokat jeleníti meg, az agyműködést tükrözi.

Emellett híres külföldiek véleménye is megtalálható a magyar nyelvről, amelyekben foglaltak szintén az egyediséget és különlegességet írják le. Az idézetek hitelessége nem mindenhol tisztázott, csak érdekességként láthatóak.

Grimm Jakab meseíró a XIX. századból, aki egyben a német tudományos nyelvtan megalkotója. „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.” N. Erbersberg bécsi tudós szintén a XIX. századból „Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benn minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.” Sir John Bowring angol nyelvész 1830-ban. „A magyar nyelv egész sajátos módon fejlődött és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődő nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padolatait sem tudjuk megmagyarázni honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot, annak is az első tételét.” George Bernard Shaw drámaíró – az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Grover Sanders Krantz amerikai kutató „A magyar nyelv ősisége Magyarországon (…) meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét (…), az összes helyben maradó nyelv közül a legrégebbi.” Ove Berglund svéd orvos és műfordító „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” „Amikor először megláttam József Attila verseit, valami megütött. A poémák képe, a betűk, a szavak képe? Még ma sem tudom megfogalmazni. Aztán felolvastattam néhány verset, és akkor már tudtam, hogy a magyar az istenek nyelve, és azért teremtették, hogy az emberek költeményeket írjanak rajta. Pedig akkor még nem is értettem József Attila szavait. Amikor magyar barátom segítségével aztán erre is sor került, tudtam, nincs menekvés. Ezeket a verseket svédül meg kell szólaltatnom!” Teller Ede atomfizikus „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” Isaac Asimov scifi író: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!”

::


Kiss Dénes értekezései a magyar nyelvről, annak ősiségéről.
Bepillanthatunk nyelvünk titkaiba egy nyelvkutató szemével.

Ugyanakkor a külföldiek szerint nagyon nehéz nyelv. De miért is lehet olyan nehéz? Nyilván magyarként ezt sokkal nehezebb megítélni. Vannak viszont jelek, amelyekből kis visszajelzéseket kaphatunk nyelvünk komplikáltságát illetően. Ilyenek például a különböző fordítóprogramok által produkált eredmények. Amíg egy tolmácsnak jókora szókincs, és agyának számítási kapacitása áll rendelkezésére, addig egy fejlődő fordítóprogram csak a beletáplált szavakból, szókapcsolatokból indulhat ki. Ennek eredményeként szükségszerűen megnő a jelentés- és szórendbeli hibák és tévedések valószínűsége.

Nézzünk egy példát:
Ezt a szöveget ráküldöm egy fordítóra, hogy fordítsa le angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal szembetűnik, ugyanis az általam használt, általában többszörösen összetett mondatok – amelyek egyébként nagyon sokszor fordulnak elő az élőbeszédben is – egyrészt meghaladják a program szórendi szabályait, másrészt vannak szavak, melyek nem lefordíthatók.

Lássuk az előző bekezdést angolul:
This text ráküldöm a translator, to translate into English and then back into Hungarian. The difference is immediately apparent, because I have used, usually in the multi-complex sentences – which would otherwise occur very often in the élőbeszédben too – both exceeding the program's rules of word order, and there are words that are not translated.

Most nézzük ugyanezt visszafordítva magyarra:
Ez a szöveg ráküldöm a fordító, lefordítani angolra, majd vissza magyarra. A különbség azonnal látható, mert én használtam, általában a több összetett mondatok – amelyek egyébként gyakran fordulnak elő az élőbeszédben is – mind meghaladja a program szabályai szórend, és vannak szavak, amelyeket nem fordították le.

Szótár | készítő: Reactor

A fordítás sohasem tartozott a könnyű dolgok közé, de kulcsfontosságú a nyelvek közti megfelelő konverzióban

Az eredeti szöveg birtokában természetesen érthető a fordítás, de maradéktalanul megértenénk, ha csak a visszafordított szöveget látnánk? Nos, a szórend is a különbségek közé tartozik a magyar és a többi nyelv között.

Mindent összevetve a magyar egy ősi nyelv, és kétség kívül bonyolult is. De egy másik lehetséges verzió szerint könnyen feltételezhetjük, hogy pontosan nyelvünk egyszerűségében van a nehézsége, hogy a bonyolult nyelvű külföldieknek nehezebb megérteni az egyszerűbb kapcsolatokat.

Vannak-e a magyar nyelv tanulásának akadályai?
Az ismertebb nyelvek, mint az angol, vagy a német oktatásához rengeteg módszer, oktatási anyag, segédlet áll a rendelkezésünkre. A magyarral már nem ez a helyzet. Gondoltunk valaha arra, hogy milyen lehet egy külföldinek idegen nyelvként tanulni a magyart? A legtöbben nem, pedig részben ez teszi olyan „nehézzé” nyelvünket. A kezdeményezés megvan, vannak magyar nyelviskolák is, a taneszközök viszont eléggé hiányosak. Ugyanakkor egy „magyar nyelvtanár” láttán arra gondolunk: „minek tanítani a magyart, úgyse kíváncsi rá senki!” Ez nem így van, az oktatásra egyre több a külföldiek igénye.

silviarita Pixabay

A magyar, mint idegen nyelv oktatása a mi érdekünk is.

Egy nyelvet a legegyszerűbben hallás után lehet megtanulni, ahogyan a gyermekek a szüleiktől. A szerkezeti felépítéstől teljesen függetlenül alakul ki a nyelv használatának képessége. Az agy alkalmazkodik a szövegkörnyezethez és kommunikációját ahhoz mérten alakítja ki. Ennek mikéntjét feltérképezve jelenleg is folynak neurológiai kutatások, és vannak módszerek, melyek felhasználják azok eredményeit. Ilyenek az úgynevezett „villám” nyelvtanulási módszerek, de még jobban illik a témához az Ivo Toman által kifejlesztett Taxus Learning.

Tudunk magyarul?
Ahhoz, hogy megértsük a nyelvünk megőrzésének szükségszerűségét, meg kell vizsgálnunk a gyermekeink nyelvhasználatát. Az anyanyelvi kultúra megőrzésében a szülőké mellett viszonylag nagy a tanárok felelőssége is, mert napi szinten foglalkoznak a gyerekekkel. A magyar oktatási rendszerben a nyelvtan mellett a gyermekek anyanyelvi és beszédtechnikai képességeire is figyelmet kéne fordítani. Ez azért is égető probléma, mert korunk gyermekei a számítógép előtt nőnek fel, azon keresztül kommunikálnak egymással, ahol a nagyszámú, de rövid szöveges, vagy élőszavas hangüzenetek miatt a szavak rövidítése, a szlengesítés és az anyanyelv másodlagossá válása következik be. A beszédpartnerek rákényszerülnek arra, hogy más nyelvek szavait használják, csak azért, hogy színesebbé tegyék mondandójukat.

Példaként nézzünk meg egy mai gyerekek közt folyó elektronikus beszélgetést (szándékosan a legszélsőségesebb esetet választottam, amelyben megtalálható az legtöbb vizsgált probléma):

- csá figyúú :P - szasz mi??? :) - mekuksiztad számot mit kültm tgnapű - ja thenksz tökkre Ok :O lájkolom nagy vlt!!! ijen jöhet ezerrel 8) - OMG nekem szar XD de azér csak toccsed le!!! - am csajjal kra fleshheltük a buliba :D tiszta tutiság. meg nyomtuk a dancet rá mint ÁLLAT. - az kafa. na huzok alcsizni hlnap talizunk :P - Ok akk csáó

Sok tanár kapna a fejéhez, ha ilyen beszélgetésben lenne része. Tényleg így beszélnek egymással a mai gyerekek? Nyilván nem ilyen gyászos a helyzet, mégegyszer mondom: ez csak egy szélsőséges eset volt!
Első ránézésre megfigyelhető a szavak rendellenes rövidítése, ami egyértelműen a gyors eszmecsere miatt van jelen. Nagyon szembetűnő az úgynevezett hangulatjelek használata, amelyek hatására a szöveg átláthatatlanná és érthetetlenné válik. A szleng, a káromkodás, valamint az angol szavak ilyen módon történő keverése teljesen átalakítja az interakciót, amelyből már nem a helyesírás és a szép fogalmazásmód, hanem a nyelv iránti teljes közömbösség, és tiszteletlenség mutatkozik meg, így nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ne javítanánk ki:

- Szia, figyelj! - Szia, mi újság? - Megnézted azt a zeneszámot, amit küldtem neked tegnap? - Igen, köszönöm szépen! Nagyon tetszik, ilyet még sokat küldhetsz! - Nekem annyira nem tetszett, de azért te csak töltsd le! - Amúgy a barátnőmnek is nagyon tetszett a házibulin. Jó, mert táncoltunk is alatta. - Örülök, hogy tetszett! Most megyek aludni, majd holnap találkozunk. - Rendben van, szia!

Láthatjuk, hogy a kijavított szöveg nem sokkal több, de mégsem tartalmaz nyelvtani hibát. Ezt már nevezhetjük párbeszédnek, vagy eszmecserének, amely mindenki számára érthető, világos.

Ahhoz, hogy valaki értse, megfelelően használja és szeresse is az anyanyelvét, a maitól merőben eltérő felfogás szükséges. Nem elég azt mondanunk, hogy: „Mi tudunk magyarul!” Ugyanis ez a kijelentés feltételezi, hogy ismerjük nyelvünk történetét, szerkezetét, nyelvtanát és úgy használjuk, hogy közben tudatosan védjük, de egyúttal tovább is adjuk a minket követő generációnak.

Minden nemzet büszke saját nyelvére, mert nem csak azzal fejezi ki magát és kommunikál, hanem a gondolkodása is az anyanyelvén történik. Természetesen a többnyelvűség a mai világban alapkövetelmény, de legalább annyira legyünk hűek nyelvünkhöz, hogy kimutatjuk büszkeségünket. Legyünk büszkék arra, hogy magyarul beszélünk!

A témához kapcsolódó filmsorozat, amely nem csak a nyelvvel, hanem a magyarság történetével is behatóan foglalkozik:
Csillagösvényen

Emlékek és vágyak – időkapszulák az elménkben

Az emlékek általában a múlt nagyon pontos lenyomatai, amelyeket hosszú távú memóriánkban őrzünk, ahonnan szinte bármikor előhívhatók. Lehetnek pozitív, illetve negatív eseményeket rögzítők, de egy dologban megegyeznek: általuk – ha csak képzeletben is – visszautazhatunk a múltba. Hogyan befolyásolja személyiségünket a legrégibb emlékünk? A rossz emlékeknek milyen pozitív hatásai lehetségesek? Megváltoztathatjuk-e a jövőt vágyakozással?

Mi a legrégibb emléked az életedből? Erre a kérdésre nem jön azonnal a válasz. Nyílván elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon mi is lehetett az. Kitalálsz olyan általános dolgokat, hogy: „az első születésnapod”, vagy „az első utazásod babakocsiban” és megpróbálod ezekhez igazítani, ezek segítségével felhozni az emlékeidet és van, amikor sikerül, van, amikor nem.
Éppen az első emlékünk az, ami megmutatja, hogyan fogjuk fel az életet, ugyanis ez az, ami már a kezdetektől befolyásolta tudatunkat, viszonyunkat a világhoz, mert még mindig emlékszünk rá.

Ha első emlékünk pozitív, pl. egy önfeledt játék emléke, akkor arra örömteli visszaemlékezni, és az akkori boldogság egy részét időnként sikerül becsempészni mostani életünkbe.
Ha a gyermekkorból rossz emlékeink, beidegződéseink vannak, az rossz hatással van jelenünkre, de ez különböző módszerekkel, pl. a tudat átprogramozásával megfelelően kezelhető.

Visszatérve az első emlékre, annak meghatározó voltára:
A legrégibb emlékem – amire még képes vagyok visszaemlékezni – a gyermekágyhoz, a játékhoz kötődik. Csecsemőkorban minden tárgy, minden képi- és hanghatás, valamint a környezet minden kis rezdülése módosítja a kialakulóban lévő személyiséget. Az ember aztán csak évekkel, évtizedekkel később jön rá ezek valódi jelentőségére, és érti meg hatásukat.

Photo by joncutrer on Foter.com / CC BY

A játék a gyermek számára egy nagyszerű élmény, de egyúttal tanulás is, amely felkészít az életre, fejleszt, erősít, és emléke meghatározó marad

Ugyanakkor nem minden negatív gyermekkori élmény hátráltatja a fejlődést, pont ellenkezőleg, az „ami nem öl meg, erősít” elv alapján sok rossznak mondott élethelyzet egészen előnyös személyiségbeli változásokat eredményez. Az egyik ilyen rossz élmény a gondoskodás hiánya. Az, amikor a gyermek sír, és az anyának nem áll módjában azonnal ott teremni, és megoldani a problémát. Ha a sírás rövid időn belül abbamarad, akkor felesleges a gondoskodás, és a gyermek előbb-utóbb megtanulja kezelni a helyzetet, így személyisége pozitív irányba fejlődik.
Ha a sírást kiváltó folyamat nem éhség, vagy betegség, hanem csak egyszerűen az unalom, vagy a figyelemfelkeltés, az azt jelenti, hogy a gyermek teszteli az anya kitartását, és ha megkapja a gondoskodást, akkor a továbbiakban is igényt tart rá, ez viszont hátráltatja fejlődését.

Mindannyian időgépek vagyunk, mert az emlékeink múltbéli pillanatokhoz, és helyekhez kötnek. Olyan időkapszulák, amelyek segítségével időben és térben is utazhatunk. Bármikor felidézhetünk egy meghitt vacsorát, vagy egy kalandos utazást, amelyet már korábban pozitív élményként átéltünk.

Lejátszó | Készítő: Reactor

Az időt, jelen esetben a lejátszást megállítani nem tudjuk, viszont mindig le tudunk ülni, elmélkedni, meditálni, átgondolni az életünket, valamint előhívhatunk emlékeket és persze vágyakozhatunk is jövőbeli dolgok után

És általában ezt is tesszük, mert a „most” az ember számára mindig is egy nehezen meghatározható fogalom, vagy időpont. A most nem létezik. Az éppen átélt pillanatra nem mondhatom azt, hogy ez most van, hiszen mire kimondom, már a múltban van.

Az idősödő, sokat megélt emberek gondolkodása fokozatosan megváltozik, lassul az életritmusuk, ugyanakkor az idő múlását gyorsulónak ítélik meg. Igyekeznek minél több pillanatot igazán megélni, megpróbálnak a múltba kapaszkodni. A gondolkodásmódjuk változásával lehetővé válik számukra, hogy minél több emléket hozzanak elő életük bármely szakaszából. A nagymamák és nagypapák sokszor órákig tartó mesedélutánt szoktak tartani a családnak.

Az emlékek élnek, hiszen az újbóli felépítésükhöz szükséges információ az élő szövet mintázataiban tárolódik és minden előhíváskor újra megteremti az emlék megélésének pillanatát, azt az élethelyzetet, vagy személyt, aki az emlék tárgya. „Addig élsz, amíg emlékeznek rád.” Tartja a mondás, és valóban, meghalt szeretteink tovább élnek bennünk, az emlékeinkben.

De nem csak a múltba mutató emlékeink, hanem a jövőt formáló vágyaink, álmaink is ugyanekkora jelentőséggel bírnak. Amíg viszont a múlt már nem változtatható meg, a jövő képlékeny, rugalmas, képes változni, és – egyes elképzelések szerint – képesek vagyunk rá, hogy megváltoztassuk.

Pl. az alapvágy a következő: „Úgy meginnék egy jófajta bort!” Akarat nélkül nem lesz bor sem, de ha elmegyek a boltba és megveszem, akkor mintegy beteljesítem a vágyamat és megváltoztatom az egészen közeli jövőt. Ez nyílván egy egyszerű, könnyen megoldható, beteljesíthető vágy volt. Persze más a kérdés az „úgy szeretnék egészséges lenni!”, vagy „jó lenne egy kis pénz!”, esetleg „új autó kéne” típusú vágyak esetén, amelyek eléréséhez sok kisebb vágynak kell teljesülnie, és az ő következményükként materializálódnak majd.

Határidőnapló | Készítő: Reactor

A vágyak az elménkben, mint egy határidőnaplóban kerülnek feljegyzésre, ahol folyamatosan szem előtt vannak

A dolog lényege, hogy ami után vágyakozunk, az folyamatosan foglalkoztat, cselekvésre késztet minket, és a belső ösztönzés hatására fáradhatatlanul vagyunk képesek dolgozni a teljesülése érdekében.

Mindenki vágyakozik valami után, ami jó dolog, mert feladatokat ad, próbára tesz, hogy el tudod-e érni, hogy bizonyítasz-e saját magadnak.

Amíg az emlékeink által a múlt egy nyitott könyv előttünk, addig a vágyak előre mutatnak, minduntalan munkálkodnak bennünk, általuk örömre, boldogságra lelhetünk és segítenek elérni életünk célját.