Avatar "Látlak téged!"

2010. február 24.

Ritkán írok filmekről, de az Avatar mélyebben megérintett, minthogy kihagyhatnám. Kevés alkotás van, amely – kitalált története ellenére – úgy lebilincseli, mondanivalójával úgy rabul ejti az embert, hogy komolyan elgondolkodik: A vademberek is képesek szeretni? Egyáltalán kit, vagy mit nevezhetünk vadnak? Mire képes a szeretet? Vajon mit teszünk bolygónkkal és mit tennénk egy újonnan felfedezett világgal, ha birtokunkban lenne a technológia annak meghódítására?

A film – ha csak kis időre is – teljesen kiragadja nézőjét a szürke hétköznapokból és egy olyan csodálatos világba vezeti el, amely elméletben akár valóságos is lehet.


A legendás pandorai lebegő hegység

A filmelőzetes zenéje, amely tökéletesen tükrözi a film hangulatát és tartalmát egyaránt:
Steve Jablonsky - My name is Lincoln (2005)

Egy feltételezést – miszerint a „szomszédos” csillagrendszerekben létezhetnek élhető, földszerű bolygók, vagy holdak – vesz alapul, és ezt minden részletre kiterjedő alapossággal mindaddig fokozza, amíg teljesen megelevenedik.


Ízelitő a filmből


A történet 2154-ben, a Földtől több mint 4 fényévnyire elhelyezkedő Alfa Centauri hármas csillagrendszer egyik gázóriása körül keringő Pandora nevű holdon játszódik, ahova az út egy közel fénysebességgel haladó űrhajóval is majdnem 6 évet vesz igénybe, ez idő alatt az emberek lehűtve, egy életfunkcióikat lelassító kamrában pihennek.

A monumentális képek végigkísérik az egész alkotást, a látvány már a dolgok puszta mérete miatt is elképesztő.
A rendező James Cameron egy teljes világot teremtett rendkívüli részletességgel, a bolygó-, az élőlények megjelenésétől egészen a bennszülött nép nyelvéig, kultúrájáig.

A bolygón az élőlények egyfajta hálózatot alkotnak, és elektromos jelekkel kommunikálnak. Ebbe a hálózatba a humanoidok is be tudnak kapcsolódni. A hálózatot ők Eywa-nak nevezik, akit a bolygó istenének, minden forrásának tartanak.
A légkör mérgező az ember számára ezért csak egy speciális légző maszk (exofelszerelés) használatával maradhatnak életben a szabad levegőn.


A pandorai világ bemutatása


A film teljesen a feje tetejére állítja a megszokott jó-rossz szerepet. A pénzéhség, a technológia, a nyers erő, a gépesített, rendkívül fejlett harci eszközök állnak az istenekkel és hiedelmekkel, a természettel, a bennszülött néppel és tulajdonképpen az élettel szemben.

A Pandorán egy különleges, szupravezető, ezáltal mágneses térben lebegésre képes ásvány található az unobtanium, amelyet többek közt a csillagközi utazáshoz is használnak. Az értékes anyagért az ember képes a legvégsőkig elmenni. A kitermelés hatalmas bányákban, szigorú katonai védelem alatt zajlik.

A bolygón élő bennszülött nép a Na’vi-k amellett, hogy tökéletes harmóniában élnek környezetükkel, értelmes lények, és kifinomult kultúrájuk van. Olyan közösségekben élnek, amelyeket a harmónia, valamint a természethez tartozás erős hite tart egyben.
A na’vi-k testfelépítése első látásra ijesztő, erőteljes és bámulatos. 3 méteres magasságuk mellett eltörpül az emberi faj. Sajátos megjelenésük: kék bőr, széles orr, hatalmas zöld szem és magasan ülő, elálló fülek. Ettől eltekintve teljesen emberinek mondhatók.
Agyuk fejlettsége hasonló az emberéhez azzal a különbséggel, hogy teljesen más törzsfejlődésen ment keresztül. Képes idegi szinten kapcsolatot teremteni az állatok agyával, aminek eredményeképpen egy különleges szimbiózis alakul ki a két faj között. A kapcsolat egy plusz testrészt igényel, amit a na’vi-k ügyesen a hajfonatukba rejtenek és szükség esetén azonnal használható. Természetesen az állatokon is megtalálható ez a testrész, amelynek végén folyamatosan a környezetét pásztázó, kapcsolatot kereső nyúlványokból álló csatlakozó van. Egyfajta USB csatlakozónak tekinthető, amelyen az adatok a fénysebességnél gyorsabban áramlanak.
A na’vi-k legszentebb helye a lelkek fája, itt csatlakozhatnak az egész bolygó hálózatába, itt vehetik fel a kapcsolatot a bolygó istenével Eywa-val.

A történet előzménye
A Föld a 22. század közepén egy halott bolygó, kopár felszínén nem terem növény, az ember viszont elérte technológiai fejlettségének azt a szintjét, amikor ellátogathat más naprendszerekbe lakható bolygókat keresve. Ilyen bolygó a Pandora is.
Az RDA vállalat már évek óta végzi az unobtanium kitermelését, nem törődve a bolygó bioszférájával, az ott élő életközösségekkel. Rábukkannak egy hatalmas lelőhelyre a bennszülöttek faluja alatt. A tudósok eközben megpróbálják tanulmányozni a népet, távirányítású ember-na’vi hibrideket - avatarokat - hoznak létre, hogy beépüljenek a közösségbe, és egyezségre jussanak velük. Tudósok javaslatára iskolát alapítanak részükre, hogy elősegítsék a két faj integrációját, ami eddig kudarcra volt ítélve. Tom Sully, a többdiplomás, képzett szakember is részt vesz a programban, avatarját már elő is készítik, de Tom még a Földön rablótámadás áldozatává válik. Mivel testvére Jake Sully genetikai állománya pontosan megegyezik az övével, ezért a megbízatást ő kapja meg.
Jake mindkét lábára lebénult, háborús veterán. Katonai múltja miatt egy na’vi testben képes lehet beférkőzni a „vadak” közé és rávenni őket területeik átadására.
A na’vi testeket (önálló tudattal nem rendelkező, félig ember, félig pandorai őslakos) erre a célra kifejlesztett irányítóegységekből vezérlik. A szerkezet összehangolja a vezető és az avatar agyát így válik lehetségessé az irányítás.
Gondoljunk csak bele: mit érezhet egy mozgássérült, aki ez által nem csak a lábait, de egy teljesen új, az előzőnél sokkal erősebb és egészséges testet kap.

Pár gondolat a filmből
Azok számára, akik még nem látták a filmet, "nem szeretném lelőni a poént", ezért ők ezt a részt nyugodtan kihagyhatják.

Első pandorai útján Jake egy véletlen folytán megismerkedik Netirivel a na’vi törzsfőnök lányával. Két tűz közé kerül, egyrészt jelentenie kell a seregnek beépüléséről, másrészt – mivel a törzs úgy dönt, nem ölik meg – meg kell tanulnia együtt élni a néppel, megtanulni szokásaikat, nyelvüket. Netiri tudja, hogy Jake belül ember, mégis belészeret, egyre erősebb benne a vonzódás a férfi iránt. Segíti a törzsbe való beépülését, bevezeti az állatok irányításába, megtanítja „repülni” az ikrannak nevezett szárnyas hátán.

Mire azonban sikerül a nép bizalmába férkőznie, és elismerik sajátjukként, elfeledkezik eredeti feladatáról, elmarad a jelentésekkel, rátámad az éppen a törzs egyik szent helyét elpusztító munkagépre. Azonnal megszakítják a kapcsolatot közte és az avatar-ja között. Ekkor ráveszi a vállalat vezetőjét, hogy adjon neki még egy esélyt.

Mivel a na’vi-k nem hallgatnak Jake-re, elkerülhetetlenné válik a falu elpusztítása. Az első támadás elsöprő erejű. Gázlövedékekkel elkábítják az őslakókat, majd eltörlik a felszínről az otthonfát, a törzs otthonául szolgáló hatalmas növényt. Az egyoldalú harcban meghal Netiri apja is, ekkor megrendül a Jake-be vetett hite és eltaszítja magától.

Jake-et két tudós társaságában zárkába küldik, minden elveszettnek látszik. A falu elpusztult, a szerelem is oda, és még az esetleges büntetéssel is szembe kell néznie, ha hazatér a Földre. Ebben a helyzetben a jó szerepét Jake és a na’vi-k töltik be az embert szolgáló vállalattal és hadsereggel szemben.

Ezen a ponton több fordulat is mutatkozik a filmben. Az első, hogy Trudy, az egyik helikopterpilóta ügyes húzással kiszabadítja őket a zárkából és elmenekülnek egy ún. mobil irányítóegységgel, egy olyan helyre ahol a bolygó erős mágneses tere a "flux vortex" megakadályozza, hogy bemérjék őket.
Jake ismét csatlakozik avatarjához, de nincs könnyű dolga, vissza kell szereznie a törzs bizalmát. Egy szent és halálos ragadozót sikerül irányítása alá vonnia, amelynek megülése eddig csak keveseknek adatott meg. Ezzel minden na’vi-t, köztük más törzseket is együttműködésre sarkall és visszanyerheti Netiri szerelmét is.

A háború azonban elkerülhetetlen, az emberek észlelik a na’vi-k gyülekezését, és minden eddiginél nagyobb erődemonstrációra készülnek. A legszentebb helyüket akarják elpusztítani és ezzel elűzni őket.
Jake Eywa-hoz imádkozik, és a segítségét kéri, hivatkozva Földanya elpusztítására, valamint arra, hogy soha nem fog meghátrálni.
Megindul a harc a felszínen és a levegőben is. Áldozatok mindkét félnél vannak, de a végén a na’vi-k kerekednek felül elpusztítva az összes harci egységet. A hadsereg parancsnoka túléli a helikoptere felrobbanását és Jake ellen indul. A parancsnok egy pusztító erőgéppel támad Jake avatarjára és megpróbálja megölni. Közben keresi magát Jake-et is megsértve a mobil irányítóegységét. Ekkor Netiri közbelép és megöli a parancsnokot megadva a kegyelemdöfést a hadseregnek. Jake a sérült egységben levegőért kapkod, majd elveszti az eszméletét.
A na’vi lányban a szerelem érzése minden eddiginél erősebb lesz és Jake magatehetetlen avatarját próbálja élesztgetni. Már majdnem késő, amikor eszébe jut, hogy Jake emberi testével van gond. Netiri levetve félelmét belép az egységbe és ráhelyezi jake-re az exo-maszkot, amitől ismét visszanyeri eszméletét. Ebből látszik, hogy mekkora ereje van a szeretetnek, képes átívelni teret, időt, és faji különbségeket is.
Jake első szava a na’vi-knál használt általános megszólítás: „Látlak téged!” Ez mutatja, hogy Jake immár teljes jogú tagja a népnek és ha akarna, sem szakadhatna el tőlük. De túlmutat még ezen is, jelzi a lány iránt érzett ősznte szeretetét, és hogy kikívánkozik emberi mivoltából.

A megmaradt embereket, egy-két kivétellel hazaküldik a Földre, jelezve, hogy ez a föld a na’vi-ké. Jake tudatát pedig Eywa segítségével végleg átültetik a na’vi testbe, ezentúl így élhet tovább.

Kivágott jelenetek
A moziban megjelent filmből számos jelenet hiányzik a korhatárra és stílusra való tekintettel, ilyen pl. a szexjelenet, vagy a legbensőségesebb kulturális törzsi szertartások, de a vadászat is. A szexjelenet ugyanakkor felveti a történet egyik legérdekesebb kérdését: mi játszódik le akkor, ha két humanoid lény tudata kapcsolódik össze? Ezek a jelenetek csak a DVD és Blu-Ray változaton jelennek meg.

Technikai háttér
A film technikai háttere is egészen elképesztő. Ilyen összetett produkciót talán most láthatunk először. A CGI (Computer-Generated Imagery = számítógéppel létrehozott kép) technológiának köszönhetően a képernyőn látható karaktereken keresztül nem az animáció, hanem maga a színészi alakítás látható. A mozgás mellett a színészi játék is rögzítésre kerül. A mimika, az érzelmek megjelenítését a színészek arca elé helyezett kamerával oldották meg, amely valós időben rögzíti az arcukra festett apró pontok pillanatnyi helyzetét. Így tökéletes mozgási információkat kapunk, amelyeknek köszönhetően a virtuális karakter mozgása, arckifejezése egy az egyben a színészének felel meg.

A pandorai világ természetesen számítógéppel generált, de az élethű, fotorealisztikus megjelenítésnek és művészi munkának köszönhetően ez szinte észrevehetetlen, ugyanakkor ez a világ is valós időben generálódik a kamera mozgatásával párhuzamosan. A virtuális kamerát mozgatva az operatőr azonnal a valóságos szereplők által megformált karaktert látja a virtuális térben, amely a kamera útját követve, vagy azzal együtt mozogva, mindig a megfelelő részletét tárja a szemünk elé.

Az alkotók két, egymástól teljesen függetlenül működő és más feladatot ellátó kamerarendszerrel dolgoztak. Az egyik a már említett virtuális kamera, amellyel a színészi alakítást rögzítették a virtuális térben, a másik pedig a valós díszletek között felvett élő jelenetek rögzítésére alkalmas 3D-s kamerarendszer. A két rendszer teljes összhangban működik egymás mellett, ennek köszönhető az a mindent fölülmúló hatás, ami úgy szegez a székbe, hogy közben az az érzésed, te is ott vagy a Pandorán. Egy különleges eljárással (SimulCam) integrálták a két kamerarendszert és így érték el azt, hogy az élő felvételen, megjelenjenek a virtuális karakterek. A színészeknek folyamatosan úgy kellett tenniük, mintha a semmi valami lenne.

A film megszerkesztése során nem végeztek utómunkát, csupán a vágás tekinthető utómunkának, aminek kivitelezéséhez ún. „előmunkát”, azaz a világ megtervezését és a rögzített jeleneteket használták fel.
A különleges valós hatás 2/3 részben a digitális technikának köszönhető. A képek észrevehetően sehol sem "tökéletesek" a szó filmes értelmében. Ez persze nem negatívum, mert gondoljunk csak bele: abszolút nem tűnne valóságosnak, ha minden teljesen sima és tökéletes lenne, mint pl. egy 3D-s animációban, ahol nem látszik az élőlények izomzata, a tárgyak kopása, az időjárás hatása.
De a film nem lenne teljes egész hangok nélkül, csak a vizuális effektekkel. A hangoknak pontosan kell passzolniuk a történésekhez. Egy ilyen filmhez számtalan forrásból vesznek fel úgynevezett nyers hangokat, amelyek természetes és mesterséges, de nem filmbéli hangok. Ahhoz, hogy megfeleljenek a mű kritériumainak, manipulálni, keverni, vágni kell öket.

Filmzene
A betétdaloknak tükrözniük kell azt a nagyszerű, mély és csodálatos világot, amelyet a film képvisel. James Horner az Avatar betétdalainak szerzője két zenei szálon dolgozott. Az egyik a Na'vi-k világát, kultúráját testesíti meg, a másik egy tradicionális szál, amely a film folyamatát hivatott fenntartani. Emellett az egész alkotás, mindkét szálon egy jól elkülöníthető dallamvilágra épül, amely hallatán azonnal beugrik: "igen ez az a film!"

A film mind a technika, mind a történet tekintetében újat mutatott és meghúzott egy képzeletbeli határt, amin túl jelenleg nem beszélhetünk ennél valóságosabb 3D-s megjelenítésről. De kijelölt egy követendő útvonalat is a filmes szakma számára, amit a közeljövőben remélhetőleg egyre több filmkészítő fog követni.

Melyek a film mondanivalói számunkra?
Az Avatar tipikusan az a film, amelyet nem elég egyeszer megnézni. A film úgy van megszerkesztve, hogy minden újabb alkalommal más és más jelentések, mondanivalók kerüljenek előtérbe az emberi elme kíváncsiságát és emlékezetét kihasználva. Mindenkinek mást jelent mind az első, mind a második, stb. alkalommal, de egyben rendkívül tömör szellemi táplálék is, amelynek sokrétű mondanivalójából mindenki a számára hasznos következtetéseket vonja le.

A film elsősorban az emberi tevékenységre hívja fel a figyelmet, az ember kielégíthetetlen terjeszkedési vágyára, a kizsákmányolásra, arra, amit most a Földdel teszünk. Milyen lesz a Föld 150 év múlva? Megállítható a pusztítás?
Ennek a filmnek is happy end a vége, tehát soha nincs veszve semmi, soha nem túl késő. Ha csak véletlenek folytán is, de mindig győz a szeretet, a segítőkészség, az önfeláldozás és a megbocsátás. Mindig lesz egy maroknyi ember, akik nem az egyéni érdekeket nézik, hanem a jövőbe tekintenek, a gyermekeik, az unokáik, az ükunokáik jövőjébe.

Miért függünk annyira testünktől? Lehet, hogy jelenlegi testünk is csak egy avatar, amiben az a feladatunk, hogy ez alatt a kis idő alatt, amit itt töltünk a Földön, ismerkedjünk az itteni lényekkel, megtanuljuk szokásaikat, nyelvüket, kapcsolatokat teremtsünk, szeressünk, védelmezzünk, majd ha "készen vagyunk" adjunk számot ismereteinkről.

Bármennyire is lehetetlennek hangzik, lehet élet a Földön kívül és épp amennyire idegen, olyannyira emberi és anyagi is lehet. Egy idegen civilizáció bizonyára minket is vadaknak tekintene, de amint itt is látható: főleg ha fejletlenebb civilizációról van szó, mindig van lehetőség a kapcsolatteremtésre.
Az igazi szenzáció az lenne ha eljutnánk addig, hogy egy idegen értelmes lény szemébe mondhassuk saját nyelvünkön: Látlak téged!

A film hivatalos weboldala
Bemutató: 2009. december 18.
DVD és Blu-Ray megjelenése: 2010. április 28.