Hecc, vagy rossz szándék? Értsd a viccet!

2009. szeptember 20.

Új társaságba kerülve tudnod kell különbséget tenni a tréfa és az ártó szándék között. Az emberek azonnal „vizsgáztatni” kezdenek, tesztelik a humorérzéked, azt, hogy meddig bírod a gyűrődést. Van, aki korán „feladja a harcot” és van, aki visszavág.

"Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi ostobaság. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos” /Albert Einstein/

Némelyik vicc megértéséhez komoly IQ szükséges. Nagyon kellemetlen, ha nem értjük és legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben. Mindenkinél más a reakcióidő, máskor csattan a poén, máskor jön rá, hogy valójában ugratták és nem gondolták komolyan.

A döntő a kezdet
Hogy hogyan kezded, hogyan mutatkozol be, döntően ez határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes beilleszkedni olyan emberek közé, akiket azelőtt nem ismertél. Azt is befolyásolja, milyen értelmi szintet és személyiséget társítanak hozzád az interakciók alatt, mennyire avatnak be bizonyos dolgokba, és fogadnak be ezáltal.


Beilleszkedni soha sem egyszerű!
Előbb térképezz fel, hogy tudd, kinek, mikor, mit, hogyan!

Vicc, vagy durvaság?
Mindenekelőtt döntened kell, hogy az illető vajon komolyan gondolja-e, amit mondott, vagy ahogyan viselkedett. Ha első hallásra „bántó” dolgokat mondott, figyeld meg mozgását, arckifejezését! Ha elmosolyodik, és közben nem néz a szemedbe, csak miután a végére ért a mondandójának, akkor várja a reakcióidat, tehát nagy valószínűséggel megviccelt. Ha hangját erősíti, beszéd közben emelgeti a fejét, a szemedbe mondja szavait, erélyes és nem nagyon enged szóhoz jutni, akkor nagy valószínűséggel komolyan gondolja.
Ha valaki mások szeme láttára hord le, megint csak kezdhetsz gyanakodni, hogy csak viccel.

Mikor és hogyan vághatsz vissza a bosszantóknak?
„A legjobb védekezés a támadás.” Ne kezdj azonnal viccet mesélni, ha idegenek közt találod magad, légy higgadt és minden döntésed előtt mérlegelj! Vedd számba a lehetőségeket! A cél a közös hangulat olyan szintre hozása, amikor az emberek megnyílnak, és nem lesz kínos, hogy „te vagy, és ők vannak”.
A mosolynak – mint korábbi bejegyzésemben (A mosoly nyelve) írtam – közösségteremtő ereje van. Elfedi gyengeségeidet, valamint jelzed vele, hogy „igen, értem a poént, a közös nyelvet”.

Ne légy naiv!
Nem minden vicc, amit viccesen mondanak! Például: „Imádok hétfőn felkelni!” Az iróniára a legjobb reakció szintén irónia, természetesen némi megértéssel megtoldva: „Én is, főleg, hogy még dolgozni is kell menni!”
Ne nevess mindenen, amit mondanak, csakhogy fenntartsd a hangulatot!

Viccelj finoman és engedd, hogy megvicceljenek, légy őszinte, de ne légy durva másokkal, így előbb-utóbb irányítani tudod a hangulatot, hogy ne szorongással és gyötrődéssel teljenek el a dolgos hétköznapok.

Egyedül vagyunk? Elméletek az univerzumról

2009. szeptember 6.

Hogy egyedül vagyunk-e? Erre a kérdésre nem tudjuk a választ, mert egyrészt ha van is élet univerzumunk távoli pontjain, az elképzelhetetlen távolság és a rendelkezésre álló technológia alkalmatlansága miatt soha nem jutnánk el oda, másrészt csak anyagi életformákban gondolkodunk, azaz úgy képzeljük el a földönkívülieket, mint testtel rendelkező értelmes lényeket, harmadrészt pedig – egy nem túl régi elmélet szerint – azt hisszük, csak egy univerzum létezik.



Terry Ballard Flickr CC BY 2.0
Az univerzum egy kis, látszólag fekete része kinagyítva (Hubble űrtávcső). Minden kis fénypont, ellipszis egy-egy galaxis a hatalmas térben.

Távolság, méret
Az ember a távolságot, annak mértékét csak úgy fogja fel, ha meg tudja mérni és kötni tudja valamihez, például testrészekhez (hüvelyk, vagy arasz hossza). Ugyanakkor a mai felgyorsult világban egyre „kisebbek” a távolságok: el tudjuk képzelni mekkora távolság a kilométer, annak 10, vagy 100-szorosa. De felfogni akárcsak egy bolygó méretét is, már nem olyan egyszerű feladat. Ezek a méretek már nem „kézzelfoghatóak” emberi léptékkel nem mérhetők. Képzeljünk el egy 1 km-es mérőszalagot, a Föld átmérőjének megméréséhez egy 12 000 km-es mérőszalag kéne. Ha túl vagyunk ezen a kis távolságon, gondoljunk a Nap átmérőjére, amely Földének körülbelül a 100-szorosa! Ezen túl a fényévet, valamint mondjuk galaxisunk méretét már megemlíteni is kár. Pedig az univerzumunk méretéhez képest még ezek is elenyésző távolságok.

Világok méretbeli különbségei
Elgondolkodtató elmélet, miszerint azon túl, hogy nem vagyunk egyedül, bennünk, és általában az anyagokban külön kis univerzumok léteznek. Gondoljunk csak bele: mire hasonlít naprendszerünk a Nap körül keringő bolygókkal? Az atomra, ahol az atommag a napnak, a körülötte keringő elemi részecskék pedig a bolygóknak felelnek meg, és méretében ugyanúgy elenyésző hozzánk képest, mint ahogy naprendszer a galaxis méretéhez képest.
Hasonlóképpen a mi világunk is csak egy „atomja” lehet egy magasabb rendű univerzumnak. Még belegondolni is félelmetes.


Nick Risinger Wikipedia
Galaxisunk a Tejút (Milky Way), amely csak egy a rengeteg hasonló galaxis között.
1 fényév = 9 460 530 000 000 km.

Multiverzum
Az elmélet szerint végtelen számú univerzum létezik a miénk mellett és azzal párhuzamosan, ezek többségében azonban nem adottak az élet feltételei, így eszerint is „egyedibbek” vagyunk, mint gondoljuk. Ám ez az elmélet is felfoghatatlan, annak ellenére, hogy egyesek szerint több kérdést válaszol meg, mint amennyit felvet.

Anyag és információalapú élet
Az anyagon alapuló életet mindnyájan jól ismerjük, hiszen anyagi testben élünk, környezetünkben minden, még az élettelen tárgyak is anyagi természetűek (ugyanúgy, mint a kis távolságok, kézzel foghatóak), megérinthetőek. Egyes anyagok, mint pl. a levegő nem láthatóak, de jelenlétük teljesen nyilvánvaló és érezhető.
Az információ alapú életnek semmi köze az anyagihoz. Úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy az anyagtól függetlenül, mégis azzal párhuzamosan létező világ.
A vallások azt hirdetik, hogy mi is információ alapú lények vagyunk, létezik egy, a testünktől teljesen független valónk, ez pedig a lélek, melyet a tudomány tudatnak nevez, és amely egy másik elmélet szerint csak a testnek – azon belül a túlfejlett agynak – a mellékterméke. Egy véletlen műve ugyanúgy, ahogy az élet kialakult bolygónkon.
Csakhogy túl sok a véletlen! Vajon egy ekkora univerzumban, ahol végtelen a lehetőségek száma, csak a mi galaxisunkban jött létre 1 olyan csillag, amelynek csak egyetlen egy bolygóján jött létre az élet?

Eddig még a saját életünkre sem találtunk magyarázatot, épp úgy nem értjük az anyagi élet működését, mint ahogy az információ alapú életét sem.
Feltételezünk, elméleteket gyártunk, folyton „mi lenne, ha…” kezdetű kérdéseket teszünk fel, miközben a kapacitásunkat meghaladó dolgok működéséről fogalmunk sincs, mert az emberi agy úgy lett megtervezve, hogy ösztönösen ne foglalkozzon velük.