Karácsony - a szeretet ünnepe

2009. december 22.

Kellemes karácsonyt kívánok minden idetévedő kedves olvasómnak! Ezen a boldog, örömteli ünnepen összegyűlik a család apraja, nagyja és megajándékozzák egymást. Nem mindenki számára sikerül mindig eltalálni a legmegfelelőbb meglepetést, de az első nem az ajándék. Elmaradhatatlanok ilyenkor az ünnepi ételek, mint például a bejgli, vagy a hal, a rengeteg édesség, sütemény, a nagy lakomák, valamint az őket kísérő pár plusz kiló. De számít-e az ajándékozás, vagy csak a szándék fontos?

Az ünneppel járó rohanás, a fokozott ételfogyasztás a szokásosnál jobban megterheli az embert. Hogy mindezt ellensúlyozzuk, a karácsonyt minél szebbé és emlékezetesebbé kell tennünk.
Ilyenkor pár napra elfeledhetjük a munka kényszerét és lehetőségünk lehet egy kis lazításra is. Az ünnep különleges hangulatában épp olyan jó adni, mint kapni.
Nincs szebb egy meghitt, családi szentesténél, amikor feldíszített karácsonyfával, kellemes alkalomhoz illő, halk zenével köszöntik a karácsonyt. A gyerekek alig várják az ajándékozás pillanatát. Bennük erősebben él az a csodálatos tradíció, miszerint az ajándékot a Jézuska hozza. Kíváncsiságuk hajtja őket: "Mi lehet benne?" Átszellemülve bontogatják ajándékukat és átadják magukat a meglepetés örömének.

A szépen feldíszített fenyőfa a lakás dísze is.

Az ajándékozás mellett azonban nagyon fontosak azok az apróságok, amelyekkel kifejezzük összetartozásunkat és amelyek ezáltal még szebbé teszik az együtt töltött időt. Ilyenkor ajándék tud lenni az is, ha az irónia legkisebb jelét sem mutatva így reagálunk egy ajándékra: "Ezt már régóta keresem", vagy "mindig egy ilyenről ábrándoztam". Ilyen szép gesztus még a baráti kézfogás és a vállveregetés is.

Ha egyedül vagy
Olykor nem árt elgondolkodni azokról sem, akik magányosan "ünneplik" a karácsonyt. A szeretteik, vagy egyes esetekben otthonuk hiánya miatt nagyon nehéz napokat élnek át. Számukra még a legkisebb figyelmesség, a legapróbb gesztus is hatalmas jelentőséggel bír. Ha van ilyen ismerőseid közt, akkor legalább írj neki pár sort, akár interneten, akár levélben és hidd el, már ezzel is becsempésztél a szívébe egy kis boldogságot.
Ha te vagy magányos, vagy nincs otthonod, erre nehéz bármit is írni. Megváltoztatni nem tudom helyzeted, egy valamit mégis mondhatok: mindannyiunknak, így neked is feladatod van az életben, hogy mi az, arra csak te tudod a választ, ha nem tudod, akkor is van teendőd. Nem veszhetsz el! Biztosan voltak jó pillanatok az életedben, gondolj rájuk úgy, mint megismételhető dolgokra! Ami elromlott, megjavítható, a rossz tett jóvá tehető és nincs jó cselekedet fizetség nélkül.
Amikor valami nagyon reménytelen, arra azt szokták mondani: "Ezért már maximum csak imádkozni lehet." Eszerint sokan csak a végső esetben imádkoznak. Nem vagyok pap és nem akarok szent fazéknak tűnni, de a mai "trendi" tevékenységek helyett egyszer próbáld ki, hogy karácsonykor imádkozol! Megnyugszol tőle, felfrissít, több leszel általa. Ha nem is hiszel benne, azért tedd meg, nem veszítesz vele semmit!

Mitől lehet a legszebb a karácsony?
Nem az ajándékoktól, még csak nem is a hagyomány ápolásától. A hit ugyanakkor nagyon fontos, hiszen a családi mellett elsősorban vallási ünnepről beszélünk.
Az ünnep lényege egy olyan eszme, amelynek kifejezésével, vagy kifejezésmódjával mindenki egy személyben "irányíthatja" a saját- és a család többi tagjának hangulatát, valamint az ünnep menetét is.


Az ölelés, amelyre nagy szükségünk van, hogy kifejezzük érzéseinket

Ez pedig a szeretet, amelynek kifejezésére a szó a legkézenfekvőbb. Nálatok hányszor hangzik el karácsonykor a bűvös mondat? "Szeretlek benneteket, -téged, -Apa, -Anya!" Vagy csak simán: "Szeretlek!" Ha a válaszod az, hogy legalább egyszer, akkor már ajándékok nélkül is sokkal hozzájárultál az ünnep szellemiségéhez az igazi, szeretetteljes karácsonyhoz. Ugyanilyen az ölelés is, amely kiegészülve a szóval egy nagyon erős, anyagi érzetet társít a kapcsolathoz, így juttathatod igazán kifejezésre a szereteted és karácsonyod emléke örökké megmarad benned és szeretteidben.

Új medicina: konfliktusmegoldás = egészség?

2009. november 24.

Sokan úgy gondolják, az orvosok élet és halál urai. Az úgynevezett hagyományos orvoslás kiegészülve persze napjaink legmodernebb technikájával az a lehetőség, amelyhez a legtöbbször fordulunk, ha valami nincs rendben a szervezetünkkel. Emellett léteznek más, természetgyógyászok, spiritiszták, karmikus gyógyítók által használt „nagyra tartott” természetfeletti gyógymódok. Ismerjünk meg most egy másik verziót, amelyik az összes eddig említettől különbözik.

Az elméletet, amiről beszélek Dr. Ryke Geerd Hamer német orvos, fizikus és teológiatudós dolgozta ki.

Szerinte az életünk során elszenvedett lelki konfliktusok, traumák és a testi betegségek összefüggésben vannak. Erre saját- és több tucatnyi beteg példája alapján jött rá. A trauma, amely őt érte a legnagyobb volt, amit egy édesapa átélhet: fia a saját karjaiban halt meg. Pár héttel az eset után Hamer megbetegedett hererákban és az orvosok 1% esélyt adtak túlélésére.
A felismerés akkor következett be, amikor az általa kikérdezett, körülbelül 200 rákos betegnél is kiderült, hogy hasonló lelki megrázkódtatás előzte meg a betegségüket.
Mindezek és ismeretei felhasználásával egy 5 természettörvényből álló elméletet dolgozott ki, melyet saját magán alkalmazva elérte, hogy teljesen felgyógyuljon betegségéből.

Az 5 természettörvény a következő:

1. Minden úgynevezett megbetegedés egy érzelmi megrázkódtatással keletkezik;

2. Minden megbetegedés két szakaszból áll, ha sor kerül a konfliktus megoldására;

3. A rákos és rákkal egyenértékű megbetegedések és az ontogenetika (vagyis az egyedfejlődés, az embrionális csíralemezek fejlődése) között összefüggés van;

4. A mikrobák (mikroorganizmusok: gombák, baktériumok, vírusok) ontogenetikus (csíralemez függő) rendszere;

5. a megbetegedésnek, az elváltozásnak biológiai célja, értelme, rendeltetése van.


Az új medicina egy merőben más megközelítése a gyógyításnak.

Az elméletet azonban kezdetben nem fogadták-, és nem is ismerték el hivatalosan.
Dr. Hamert, miután beszélt a médiában felfedezéséről, elbocsátották munkahelyéről, majd kétszer is bebörtönözték. Végül 1998-ban történt meg az új medicina hatósági elfogadása.

Az elmélet 3 szinten tárgyalja a betegségek lefolyását: lelki, agyi és testi szinten.
Az agyban és a testben megjelenő betegségeket a szellemben történt változások tükörképének tartja.
Hamer szerint mindhárom szinten párhuzamosan következik be az elváltozás, amely ugyanakkor tudatosan vezérelhető, mégpedig a lelki szinttel, a konfliktus megoldásával, vagy megszüntetésével.


Manapság egyre több konfliktussal kell szembenéznünk.
Megoldásukon múlik az egészségünk?

Mindez azt jelenti az én olvasatomban, hogy ha nincsenek konfliktusaink, nincsenek betegségeink sem. Az orvostudomány szükségességét jóllehet nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ugyanis ha ez igaz, akkor nincs szükség többé orvosokra, a szervezet önmagát képes gyógyítani, a megfelelő ismeretek birtokában.

Hamer elméletének magyarországi terjesztője Barnai Roberto.
Bővebb információt az újmedicina.hu weblapon találsz.

Animusic – a számítógéppel animált zene

2009. október 13.

Az Animusic egy gyönyörű, rendkívül látványos, részlet gazdag, fantáziadús, humoros és nagyon igényes zenei animáció, amely nézőjének különleges kikapcsolódást nyújt.
A számítógépes programokkal „élővé” tett zene egy olyan élethű vízióban testesül meg, amelynek láttán az embernek tátva marad a szája.


Az azonos nevű cég 2001-ben és 2005-ben kiadott DVD-in összesen 15 nagyszerűen megkomponált zeneműre animált alkotás található.
A klipekkel nem lehet betelni, nem elég egyszer megnézni őket, mert rengeteg „felfedeznivaló” vár ránk, hiszen minden egyes hallható hang mögött egy jól látható mozgás jelenik meg. A mozgás mellett fény-, és képi effektek teszik még élvezetesebbé a látottakat.



A Fiber bundles című klip a csendtől és a legapróbb részletektől a legmozgalmasabbakig vezeti a nézőt és egyúttal bevezet egy Földöntúli világba, ahol megtapasztalhatjuk a zene és a kép összefonódását.


Minden megszólaltatott hangot élethűen modelleztek az adott hangszernek megfelelően. A csúcsminőségű videónak köszönhetően láthatóak pl. a gitárhúrok rezgéshullámai is.
Az elektronikus hangokat lézernyalábokkal tették láthatóvá, a különböző hangeffektek élethűségét a lézerfény megtörésével, visszaverődésével, megszakításával és a nyaláb szögének hangmagasság szerinti folyamatos változtatásával érték el.
Az Animusic-ben életre kelnek a hangszerek, amelyek „önállóan” képesek zenélni, bármilyen zeneműbe, bármikor be tudnak kapcsolódni, és ami a legfontosabb: teljesen spontán és gyönyörűen játszanak, hangolásuk mindig tökéletes.

A klipek szépen kialakított, az aktuális zenéhez illő virtuális térben játszódnak, amely olykor egyfajta koncertteremként, máskor kellemes szobaként, vagy tájként funkcionál.
Ami már az első alkalommal megfogott, az a végtelen könnyedség, egyszerűség és a mögötte rejlő mozgalmas, összetett zenei felfogás.

A két DVD megrendelhető a cég honlapján: Animusic.com

Hecc, vagy rossz szándék? Értsd a viccet!

2009. szeptember 20.

Új társaságba kerülve tudnod kell különbséget tenni a tréfa és az ártó szándék között. Az emberek azonnal „vizsgáztatni” kezdenek, tesztelik a humorérzéked, azt, hogy meddig bírod a gyűrődést. Van, aki korán „feladja a harcot” és van, aki visszavág.

"Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi ostobaság. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos” /Albert Einstein/

Némelyik vicc megértéséhez komoly IQ szükséges. Nagyon kellemetlen, ha nem értjük és legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkben. Mindenkinél más a reakcióidő, máskor csattan a poén, máskor jön rá, hogy valójában ugratták és nem gondolták komolyan.

A döntő a kezdet
Hogy hogyan kezded, hogyan mutatkozol be, döntően ez határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes beilleszkedni olyan emberek közé, akiket azelőtt nem ismertél. Azt is befolyásolja, milyen értelmi szintet és személyiséget társítanak hozzád az interakciók alatt, mennyire avatnak be bizonyos dolgokba, és fogadnak be ezáltal.


Beilleszkedni soha sem egyszerű!
Előbb térképezz fel, hogy tudd, kinek, mikor, mit, hogyan!

Vicc, vagy durvaság?
Mindenekelőtt döntened kell, hogy az illető vajon komolyan gondolja-e, amit mondott, vagy ahogyan viselkedett. Ha első hallásra „bántó” dolgokat mondott, figyeld meg mozgását, arckifejezését! Ha elmosolyodik, és közben nem néz a szemedbe, csak miután a végére ért a mondandójának, akkor várja a reakcióidat, tehát nagy valószínűséggel megviccelt. Ha hangját erősíti, beszéd közben emelgeti a fejét, a szemedbe mondja szavait, erélyes és nem nagyon enged szóhoz jutni, akkor nagy valószínűséggel komolyan gondolja.
Ha valaki mások szeme láttára hord le, megint csak kezdhetsz gyanakodni, hogy csak viccel.

Mikor és hogyan vághatsz vissza a bosszantóknak?
„A legjobb védekezés a támadás.” Ne kezdj azonnal viccet mesélni, ha idegenek közt találod magad, légy higgadt és minden döntésed előtt mérlegelj! Vedd számba a lehetőségeket! A cél a közös hangulat olyan szintre hozása, amikor az emberek megnyílnak, és nem lesz kínos, hogy „te vagy, és ők vannak”.
A mosolynak – mint korábbi bejegyzésemben (A mosoly nyelve) írtam – közösségteremtő ereje van. Elfedi gyengeségeidet, valamint jelzed vele, hogy „igen, értem a poént, a közös nyelvet”.

Ne légy naiv!
Nem minden vicc, amit viccesen mondanak! Például: „Imádok hétfőn felkelni!” Az iróniára a legjobb reakció szintén irónia, természetesen némi megértéssel megtoldva: „Én is, főleg, hogy még dolgozni is kell menni!”
Ne nevess mindenen, amit mondanak, csakhogy fenntartsd a hangulatot!

Viccelj finoman és engedd, hogy megvicceljenek, légy őszinte, de ne légy durva másokkal, így előbb-utóbb irányítani tudod a hangulatot, hogy ne szorongással és gyötrődéssel teljenek el a dolgos hétköznapok.

Egyedül vagyunk? Elméletek az univerzumról

2009. szeptember 6.

Hogy egyedül vagyunk-e? Erre a kérdésre nem tudjuk a választ, mert egyrészt ha van is élet univerzumunk távoli pontjain, az elképzelhetetlen távolság és a rendelkezésre álló technológia alkalmatlansága miatt soha nem jutnánk el oda, másrészt csak anyagi életformákban gondolkodunk, azaz úgy képzeljük el a földönkívülieket, mint testtel rendelkező értelmes lényeket, harmadrészt pedig – egy nem túl régi elmélet szerint – azt hisszük, csak egy univerzum létezik.



Terry Ballard Flickr CC BY 2.0
Az univerzum egy kis, látszólag fekete része kinagyítva (Hubble űrtávcső). Minden kis fénypont, ellipszis egy-egy galaxis a hatalmas térben.

Távolság, méret
Az ember a távolságot, annak mértékét csak úgy fogja fel, ha meg tudja mérni és kötni tudja valamihez, például testrészekhez (hüvelyk, vagy arasz hossza). Ugyanakkor a mai felgyorsult világban egyre „kisebbek” a távolságok: el tudjuk képzelni mekkora távolság a kilométer, annak 10, vagy 100-szorosa. De felfogni akárcsak egy bolygó méretét is, már nem olyan egyszerű feladat. Ezek a méretek már nem „kézzelfoghatóak” emberi léptékkel nem mérhetők. Képzeljünk el egy 1 km-es mérőszalagot, a Föld átmérőjének megméréséhez egy 12 000 km-es mérőszalag kéne. Ha túl vagyunk ezen a kis távolságon, gondoljunk a Nap átmérőjére, amely Földének körülbelül a 100-szorosa! Ezen túl a fényévet, valamint mondjuk galaxisunk méretét már megemlíteni is kár. Pedig az univerzumunk méretéhez képest még ezek is elenyésző távolságok.

Világok méretbeli különbségei
Elgondolkodtató elmélet, miszerint azon túl, hogy nem vagyunk egyedül, bennünk, és általában az anyagokban külön kis univerzumok léteznek. Gondoljunk csak bele: mire hasonlít naprendszerünk a Nap körül keringő bolygókkal? Az atomra, ahol az atommag a napnak, a körülötte keringő elemi részecskék pedig a bolygóknak felelnek meg, és méretében ugyanúgy elenyésző hozzánk képest, mint ahogy naprendszer a galaxis méretéhez képest.
Hasonlóképpen a mi világunk is csak egy „atomja” lehet egy magasabb rendű univerzumnak. Még belegondolni is félelmetes.


Nick Risinger Wikipedia
Galaxisunk a Tejút (Milky Way), amely csak egy a rengeteg hasonló galaxis között.
1 fényév = 9 460 530 000 000 km.

Multiverzum
Az elmélet szerint végtelen számú univerzum létezik a miénk mellett és azzal párhuzamosan, ezek többségében azonban nem adottak az élet feltételei, így eszerint is „egyedibbek” vagyunk, mint gondoljuk. Ám ez az elmélet is felfoghatatlan, annak ellenére, hogy egyesek szerint több kérdést válaszol meg, mint amennyit felvet.

Anyag és információalapú élet
Az anyagon alapuló életet mindnyájan jól ismerjük, hiszen anyagi testben élünk, környezetünkben minden, még az élettelen tárgyak is anyagi természetűek (ugyanúgy, mint a kis távolságok, kézzel foghatóak), megérinthetőek. Egyes anyagok, mint pl. a levegő nem láthatóak, de jelenlétük teljesen nyilvánvaló és érezhető.
Az információ alapú életnek semmi köze az anyagihoz. Úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy az anyagtól függetlenül, mégis azzal párhuzamosan létező világ.
A vallások azt hirdetik, hogy mi is információ alapú lények vagyunk, létezik egy, a testünktől teljesen független valónk, ez pedig a lélek, melyet a tudomány tudatnak nevez, és amely egy másik elmélet szerint csak a testnek – azon belül a túlfejlett agynak – a mellékterméke. Egy véletlen műve ugyanúgy, ahogy az élet kialakult bolygónkon.
Csakhogy túl sok a véletlen! Vajon egy ekkora univerzumban, ahol végtelen a lehetőségek száma, csak a mi galaxisunkban jött létre 1 olyan csillag, amelynek csak egyetlen egy bolygóján jött létre az élet?

Eddig még a saját életünkre sem találtunk magyarázatot, épp úgy nem értjük az anyagi élet működését, mint ahogy az információ alapú életét sem.
Feltételezünk, elméleteket gyártunk, folyton „mi lenne, ha…” kezdetű kérdéseket teszünk fel, miközben a kapacitásunkat meghaladó dolgok működéséről fogalmunk sincs, mert az emberi agy úgy lett megtervezve, hogy ösztönösen ne foglalkozzon velük.

Korunk gyermekjátékai a számítógépes játékok

2009. augusztus 31.

Vajon a készség, ügyesség, vagy képességfejlesztés céljából, gyerekeknek készülnek-e az egyre nagyszerűbb grafikájú számítógépes játékok? Vajon élethűségük és agresszív, sokszor véres játékmenetük miatt okoznak-e függőséget és maradandó személyiségkárosodást a gyermekeknél?

A fiatalabb 10-15 éves korosztálynál nagyon is valós problémával állunk szemben. A virtuális világot kínáló játékok a teljes beleélést és a külvilág teljes kizárását követelik meg. Ugyanakkor a gyermekek nagy része ügyesen alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és játék közben kialakít egy olyan éberségi szintet, amelynek hatására a külső szemlélő – ha nem látja, hogy a gyermek éppen játszik – észre sem veszi annak megváltozott kommunikációját.

Már csak azért is valós a veszély, mert a játék menete – a valóság mintájára – szinte végtelen ideig tart. Mivel a virtuális térben nincsenek szükségleteink, szinte mindenhatóak vagyunk, nem érzünk fájdalmat, a helyváltoztatás pedig nem kerül semmilyen erőfeszítésbe, képesek lehetünk megfeledkezni az emberi szervezet valós szükségleteiről, mint például a táplálkozás, mozgás. Megváltozik a fontossági sorrend, az első helyre a játékban való életben maradás, a játék folytatása lép.


Gyermek a gép előtt. A felelősség a tiéd.

A számítógép előtt ülő, mereven a monitort bámuló, fejhallgatót viselő gyermek könnyen a játék rabjává válhat. Részben, vagy tejes egészében megszűnik számára a valóság és legtöbbször csak testileg van jelen. A függőség jeleit már elég korán észlelhetjük: a gyermek minden géptől független tevékenységet gyorsabban tesz meg (gyorsabban eszik, előbb végez a tanulással, kevesebb időt tölt a szabadban, barátaival). Ilyenkor észlelhetően többet van bekapcsolva a számítógép.

Hogyan előzhetjük meg a függőség kialakulását?
Addig, amíg a gépet tanulásra, kevés játékra, és kismértékű kapcsolattartásra használja gyermekünk, és a napi rutinjába nem épül be, képes napokig nélkülözni a gépet, semmi okunk aggodalomra.
Ha azonban észleljük az említett tüneteket, rendszeresen hosszabb időt tölt a gép előtt, romlanak a jegyei, mindenért kétszer, háromszor kell rászólni, hogy eljusson a tudatáig, akkor komolyan el kell gondolkodnunk a folytatásról. Ha nem teszünk semmit, azzal hozzásegítjük a függőséghez.
A megoldás:
Nem kiabálni kell, vagy eltiltani a számítógép elől, hanem leülni és beszélgetni. Meg kell értetnünk vele, hogy amit tesz, azzal csakis saját magának árt. Tudnia kell, hogy a számítógép világa nem valós, a valóságban nem teheti meg azokat a dolgokat, amelyeket ott megtesz. Az ilyen játék hiába okoz kezdetben örömet, hiába izgalmas, kis idő múlva egyre többet kell játszania ugyanannak az örömnek és izgalomnak eléréséhez.
A másik – radikálisabb – módszer a gyermekfelügyeleti és családbiztonsági eszközök alkalmazása. Ezek olyan programok, melyek a gyermek felhasználó számára megszabják például a számítógép előtt tölthető időt, megtiltják bizonyos beállított honlapok látogatását, vagy programok futtatását.

Amit még ezen felül tehetünk: lépjünk kapcsolatba az iskolatársainak szüleivel, és velük is beszéljük meg a problémát! Ne engedjük, hogy gyermekeink játékfüggővé váljanak, hiszen a számítógép nem csak játékokat tartalmaz, az interneten nem csak játszani lehet.
Használja másra a gépet: mennyivel izgalmasabb a tanulnivalót internetről kiegészíteni, ahelyett, hogy könyvtárba kéne menni. Nézzen filmeket, hallgasson zenét a gépen!
Az igényes számítógép használat alapjait már egész fiatal korban kell megtanulnunk, az iparág fejlődését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ám védekezhetünk annak negatív hatásai ellen.

Gyár – egy más világ

2009. augusztus 26.

Akinek megadatik, hogy igazi gyárban dolgozhasson, annak egyszerre fárasztó és egészségtelen a munkája.
A fülsiketítően hangos zajban gépek, szerszámok, robotok, szállítóeszközök hada diktálja a fémes, rideg, szigorú, katonás ritmust.

Az embert itt sokkal több inger éri, mint például az utcán. Nincs megállás, főleg egy olyan összeszerelő szalag mellett, ahol rajtad kívül többen dolgoznak. Ha valakinek ki kell mennie, a rendszer leáll, a munkások nem tudnak dolgozni, az anyag felgyűlik, és ha nem áll be valaki azonnal, a kiesett munkahelyre, annak nem csak az adott egység, hanem az egész gyár látja kárát.

Diákot a gyárba!
Elterjedt gyakorlat, hogy nagyobb cégek a meglévő munkaerő kiegészítéseként diákok munkájára is igényt tartanak. A diákmunka ugyanis nagyon kifizetődő. Sokszor ugyanazt a munkát végeztetik el diákokkal, amit a munkásokkal, ugyanazok az elvárások is tőlük, de a fizetség így is alatta marad a normál munkabérnek. Persze ez mindenhol máshogy van, mások az értékek az egyes üzemekben, de a diákmunka mindenhol kevesebbet ér.

Nehéz-e a gyári munka?
Elég nehéz, főleg a nap 24 órájában működő megmunkáló, vagy alkatrészgyártó üzemekben, ahol 8, vagy ami rosszabb, 12 órás műszakokban dolgoznak. A 18 év alattiak ugyan nem vállalhatnak egyszerre 8 óránál többet, de nekik is elég kimerítő egy-egy műszak. Sokan már 16, 17 éves korukban vállalnak gyári munkát, amely azért – legyünk őszinték – az összes biztonsági előírás, óvintézkedés, védőruházat és munkavédelmi oktatás ellenére sem veszélytelen. Ebben a korban még más az ember gondolkodása, máshogy lát előre.

A gyári életforma

Korunk felgyorsult gazdasága, a csillapíthatatlan fogyasztási igény olyan gyárszörnyetegek kialakulásához vezetett, amelyekben a termelés az első. A legkisebb termeléskiesés sem engedhető meg, mert azon milliókat veszíthet a cég. A selejttel ugyanez a gond, ráadásul a betanított munkáknál, különösen az elején, néhány munkadarab minden erőfeszítésünk ellenére is selejt lehet. Ilyenkor a termék nem készül el, ha lehet, anyagait újrahasznosítják, ha nem, akkor megy az egész a kukába, szennyezve a környezetet, és ha jelentős mennyiségről van szó, annyival megrövidítve a cég költségvetését.

A gyárakban is vannak egyszerű, könnyű munkák, ahol csak pár dekás súlyokat kell emelni, de nem ez dominál, a legtöbb helyen több kilós munkadarabok mozgatása a követelmény, kötött, monoton munkafolyamatban, erősen zajszennyezett munkahelyen. A gyári munka nem gyenge fizikumú embereknek való. Aki nem bírja a folyamatos zajt, annak nem sokat használ a füldugó sem, ami egyébként minden ilyen helyen ajánlott. Ugyanígy a gyári munkával a megfelelő védőfelszerelés, a védőkesztyű, az acélbetétes bakancs és a zárt ruházat is együtt jár, még a legnagyobb melegben is. Ilyenkor enyhülést csak a légkondicionáló, vagy a ventillátor hozhat, de ha egyik sem áll rendelkezésre, akkor készüljünk a legrosszabbra!

Balesetek a gyárban
Ahol gépek vannak és a gépekkel emberek dolgoznak, ott könnyen bekövetkezhetnek nagyon csúnya balesetek. Munka közben állandóan józannak és ébernek kell lennünk. Ahol egy munkafolyamat manuális beavatkozást igényel, a dolgozónak minden figyelme a munkájára kell, hogy irányuljon. Az alkohol itt élet és halál eldöntője lehet. Akár csökken, akár nő az ember reakcióideje, a gép nem fog ehhez igazodni, nem erre tervezték. Ugyan biztonságtechnikailag jól megoldott a védelem, de ahol van emberi tényező, ott semmi sem lehet elég biztonságos. Hogy érzékeltessem, mennyire erős egy szerszámgép: képzeljük el például a mosógépünk villanymotorját! Ha túl sok ruhát teszünk a gépbe, vagy vízkövesedik, a motor nem lesz képes a dobot megpörgetni. Ugyanezt a motort képzeljük el egy olyan mosógépben, ahol a motor többszörös fogaskerekes áttétellel csatlakozik a dobhoz (a motor tengelyén lévő kis fogaskerék hajt egy nagyobbat, aminek a tengelyén lévő szintén kis fogaskerék hajt ismét egy nagyobbat, ami a dobra van szerelve)! Az ereje nem változott, de az áttételnek köszönhetően még tízszer annyi ruhával is képes működni. A fém megmunkálására, az anyagok mozgatására készült gépek mind ezen az elven működnek. Amelyik gépnek nem jelentenek akadályt a fémek, az minden gond nélkül áthatol az emberi szöveten is. Az ilyen erőknek nem áll ellen sem a védőruházat, sem az acélbetét, sem a csont.

A gyár, a gyári munka valóban egy más világ. Itt más törvények uralkodnak, mint a külvilágban. Aki nem töltött hosszabb időt egy üzemben, nehezen tudja elképzelni az ottani életet, a szürke, egyhangú, de ugyanakkor komoly, felelősségteljes és veszélyes munkát, amit ha elég sokáig csinálunk, könnyen megunhatunk, alig várjuk a műszak végét, amikor még a hazaút is üdítő lehet.

Közlekedés - veszélyes üzem, amiben mindenki részt vesz

2009. augusztus 19.

Autósként sokszor idegesek, türelmetlenek, figyelmetlenek és meggondolatlanok vagyunk. Azt hisszük az autó megvéd minket, sérthetetlenségünk határtalan és mindent megtehetünk az utakon.

Hatalmas önbizalommal nyomjuk a gázt, hogy megmutassuk: mi ezt is tudjuk, ilyenkor az emberi büszkeség kerekedik felül bennünk, kizárunk mindent és mindenkit, a vezetés életérzése lesz az első számunkra.
A közlekedés fegyelmet követel meg, ha nincs meg a megfelelő fokú fegyelem, önuralom, az borzalmas balesetekhez vezet, amelyek súlyosságát tapasztalhatjuk nap, mint nap a televízióban, vagy az interneten.
A gyorshajtás önmagában nem lenne bűn, ha csak a versenypályára korlátozódik, ahol nincsenek szabályok, az út alakján kívül semmi nem kényszerít olyan keretek közé, amelyekkel a közúton találkozunk. Hogy mennyire véd az autó? A kisebb koccanások ellen tökéletes védelmet nyújt. De a sebesség növekedésével arányosan nő a balesetveszély is, nőnek az erőhatások, az autót hiába tervezték gyűrődésre, ha te is vele együtt gyűrődsz fel!

Video by MikesPhotos from Pixabay
Ha vezetsz, egy pillanatra sem szabad elkalandoznod!

A biztonsági öv nem véletlenül tartozéka az autónak. Ha lusta vagy használni gondolj arra, mi történhet veled, amikor ütközésnél kirepülsz a szélvédőn keresztül és nekicsapódsz egy betonfalnak! Egyeseket sem ez, sem a bírság nem rettent el, mondván: „így kényelmesebb, gyorsabb, és az öv nem töri össze a bordáimat”. Csak éppen az életedet törheti össze egy baleset, ha nem használod.

A vezetésben a „jobb félni, mint megijedni” elvet tartom követendőnek. Autóval soha ne siess, hidd el, minél gyorsabban szeretnél menni, annál később fogsz célba érni. A közlekedés optimális folyamát nem szakíthatod meg, szigorú szabályok szerint kell játszanod, tekintettel kell lenned mindenre és mindenkire!

Hogy érezd, milyen félelmetes a közlekedés, ülj kerékpárra! Semmihez nem hasonlítható érzés, amikor 60-nal, vagy 70-nel húznak el az autók, teherautók melletted. Visszapillantójuk pár centire halad el a karodtól. Ebben a helyzetben egyértelműen te vagy az alárendelt. Érezheted a menetszelet, amely viszont az elhaladó autó mögött szívó hatást kelt. Ez önkéntelenül is arra kényszerít, hogy elveszd az egyensúlyod, és ez által, ha lehet, még félelmetesebbé teszi az élményt.

Mielőtt beülünk az autóba, gondoljuk át, merre szeretnénk menni, milyen forgalmi helyzetekre számíthatunk utunk során! Óvatosság, türelem, tolerancia, higgadtság, némi udvariasság, de mindenekelőtt fegyelem!
Ha lehet, kerüljük a szemkontaktust a közlekedés többi résztvevőjével! Az integetést, a baráti beszélgetést, a csajozást, a kérkedést, az idegeskedést hagyjuk máskorra! A közös élmény, amit ezzel veszíthetünk nem ér fel azzal a veszteséggel, amit egy baleset okozhat.

A gyalogosok és kerékpárosok biztonsága viszont nem csak az autósokon múlik. A KRESZ alapszintű ismerete számukra is fontos lenne, hiszen ők is ugyanazt az utat használják. Kerékpárút és járda nincs mindenhol. Egyre több a gyalogosgázolás a zebrán, amikor sem a gyalogos, sem az autós nem ismeri fel idejében a veszélyhelyzetet. Miért hibás a gyalogos? Mert nem nézett körül! Miért hibás az autós? Mert nem vette el a lábát a gázról még akkor sem, amikor már késő volt.

A mobiltelefonod sokszor a segítségedre lehet vészhelyzetben, de ha vezetés közben használod, meg is ölhet! Láttam telefonáló autóst veszélyesen kacsázni egy gyorsforgalmi úton. Tapasztaltam, amikor egy balkanyarban a szemben jövő átlépte a felezővonalat és egyenesen felém tartott. Talán nem írnám most ezeket a sorokat, ha nem kap észbe és rántja vissza a kormányt. Aki telefonál, nem méri fel, a következményeket, nem érzi felelőssége súlyát.

A közlekedésben egymásért és magunkért is felelősek vagyunk egy olyan film szereplőiként, amit nem lehet visszatekerni.

Szellemek - paranormális jelenségek a hétköznapokban

2009. augusztus 15.

Léteznek szellemek? Ha igen, miért vannak köztünk? Láthatjuk őket? Rossz, vagy jó szándékúak? Sokakat borzongással tölt el, ha szellemekről beszélünk. De tulajdonképpen mi a szellem? Kell-e tőle félni és egyáltalán felvehető-e a kapcsolat vele?

Mint minden természetfeletti témakörnek, így ennek is megvannak a szkeptikusai, akik nem hisznek benne, nem látták, nem hallották és nem érezték soha szellemek jelenlétét és állításuk szerint a jövőben sem fogják.

A szellemnek, mint jelenségnek két magyarázata lehet:
Az egyik, hogy magát a jelenséget az agyunk állítja elő különböző külső elektromos ingerek, vagy anomáliák hatására. Minthogy az agysejtek apró elektromos jelekkel kommunikálnak, ez az érzékeny rendszer könnyen megzavarható hasonló frekvenciájú rezgés, vagy áram segítségével. Ebben a felfogásban a jelenséget, mint hallucinációt értelmezzük, ebből az következik, hogy nincsenek szellemek.
A másik magyarázat, hogy a szellem egy valaha élt ember, vagy állat entitása (vagyis lelke), amely nem lépett át a halála után a következő létezési szintre, hanem itt ragadt köztünk, természetesen test nélkül, információ, rezgések, elektromágneses erőterek formájában. Ilyenkor a "halott" személy tulajdonképpen nem is tudja magáról, hogy halott és megpróbálja ugyanúgy folytatni életét, mint azelőtt. Ez az, amit természetfelettinek hívunk.

Hogy vannak-e szellemek, azt az dönti el, melyik elgondolás bizonyul helyesnek.
Aki még nem látott szellemet és ezért kételkedik a jelenlétükben, érdemes elgondolkodnia a második magyarázat helyességén. Lehetséges-e, hogy egy tudat rezgések, és elektromágneses hullámok formájában legyen jelen köztünk? A technológia még nem áll rendelkezésünkre, hogy mindezt bizonyítsuk, de egyesek szerint ahhoz már megvan, hogy ellenőrizzük, láthatóvá tegyük, mérjük a szellemek jelenlétét.
A legegyszerűbb módszer, ha digitális fényképezőgéppel, vaku használatával befényképezünk egy sötét szobába. Ha szerencsénk van, az elkészült képen láthatunk olyan dolgokat, amik nem oda valók, vagy nem tudjuk megmagyarázni mibenlétüket. Láthatunk például úgynevezett "gömbjelenséget", ami a szellemvadászok szerint idegen entitás jelenlétére utal. A lényege, hogy kis átlátszó fehér körök jelennek meg a képen, a körök belseje nem homogén, utalva ezzel az általuk hordozott információra. A szkeptikusok a köröket a fényképezőgép lencséjének a vaku hatására valamely tárgyról visszaverődő képével magyarázzák.

Kíváncsi voltam, hogy én is le tudok-e fényképezni egy gömbjelenséget és tettem egy kísérletet. Először sötét szobával próbálkoztam, de semmi eredménye nem volt. Próbáltam az ablakról visszaverődő vakuhatást, de így sem jártam sikerrel. Végül teljesen véletlenül a családi képek között bukkantam rá az ominózus körökre. Karácsonyi képek voltak és nagyon érdekes, hogy körök csak azokon a képeken jelentek meg, amelyek idősebb családtagokról készültek.


Gömbjelenség | készítő: Reactor
Gömbjelenség egy családi fotón, amely az eredeti kép fekete hátterében tökéletesen látható.

A képeket kinagyítottam, megfigyeltem a körök mintázatait, de jelenlétükre nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy egy szemüvegről visszaverődő lencse fényfolt, vagy valóban egy halott személy, aki íly módon volt jelen a család meghatározó összejövetelén? Ha az utóbbi a helyes, abba beleborsózik az ember háta, ugyanis a tudat, hogy egy szellem járkál a lakásban, aki egy egykori családtag is lehet, felfoghatatlan és félelmetes. Mindemellett azért fontos azt is kiemelnünk, hogy egyre fokozódó elektroszmogban élünk, lakásunk falai vezetékekkel behálózottak, a háztartási gépek, a számítógép, vagy a televízió igazi elektromos gócpontok, ahonnét rengeteg hullám bombáz minket nap, mint nap. Ebben a környezetben nagyon is gyakoriak lehetnek az anomáliák. Mondok is egy példát: az olyan szobában ahol digitális fényerő-szabályozós villanykapcsoló van, ott bármikor egy hálózati áramingadozás hatására felkapcsolódhat a lámpa, valamint a fényerőssége is változhat külső beavatkozás nélkül.

Vannak, nincsenek? Mindenki válasszon egy lehetőséget, a döntés a sajátja. Egy dolog viszont aggodalomra adhat okot: nem lehetünk biztosak sem az egyikben, sem a másikban, a megoldás egyelőre rejtély marad.

Otthonunk - csodálatos film a Földről és arról, amit veszíthetünk

2009. augusztus 9.

Az "Otthonunk" a "Föld" mellett az idei év második igazi "figyelemfelkeltő természet-mozija". Egy nagyon komplex rendszerről, a Földről, a földi élet összetettségéről szól és bármilyen felzaklató, előrevetíti az emberiség tevékenységének néhány következményét is, amelyek hatásának súlyát még elképzelni sem tudjuk.

Rohamosan fogy az édesvízkészletünk, rendkívüli méreteket ölt az erdőirtás, egyre hatalmasabbak az aszályok, növekszik a globális hőmérséklet, olvadnak a jégsapkák.


A Föld.

Amikor a következményeket tárgyaljuk, teljesen ismeretlen területen járunk. Mi lesz a hatása az életre annak a rengeteg - a szén-dioxidénál többszörösen nagyobb üvegházhatású - metánnak, amely a tundra fagyott talajában vár, hogy a globális felmelegedés következtében az atmoszférába kerüljön? Mi történik, ha az óceánokból eltűnnek a halak? Mi a következménye a fák, az erdők eltűnésének, vagy a fajok pusztulásának? Mihez kezdünk, ha elapadnak a kőolajkészletek? Súlyos kérdések ezek.

A film kitűz egy gondolatbeli határidőt is, ami 10 év. Szerinte ennyi ideje van az emberiségnek, hogy megállítsa a folyamatot, amelyet egyesek szerint megállítani már nem, csak legfeljebb lassítani tudunk.
Miért van az, hogy a megtermelt javak legnagyobb részét az emberiség egy csekély hányada éli fel? Miért ilyen hatalmasak az ellentétek ember és ember között?
Temérdek adatot közöl a fogyasztásról, a technikai fejlődés gyorsulásáról, a bolygó kizsákmányolásának mértékéről, a pusztításról, de utal a még meglévő tartalékokra, a reményre, hogy a tendencia még megfordítható.

Mit tehet az egyén, mit tehetsz te a Földért?
Szemlélet-, és értékrend váltásra lesz szükséged, egyes esetekben nehéz dolgod lesz.
Elsősorban fogyassz kevesebbet! Vásárolj tudatosan! Használj energiatakarékos izzókat és fénycsöveket, újratölthető elemeket! Autó helyett járj kerékpárral, vagy tömegközlekedéssel! Ne hagyd készenléti állapotban a TV-t, ha nem nézed! A hulladékot gyűjtsd szelektíven!
Ha így teszel, nem csak egészségesebb leszel, de a pénztárcádban is több marad és a Föld védelmével a többi ember javát is szolgálod.

Itt vetődik fel a következő probléma:
"Ha csak én szennyezem a környezetet, fogyasztok mértéktelenül, az semmilyen hatással nincs az élővilágra, az élet összetett rendszerére."
Egy "aprócska" gond van ezzel: A legtöbben is így gondolják!
Nem elég, ha csak te vagy tudatos, a nagyobb hatás elérése érdekében ösztönöznöd kell környezeted is, mint ahogy most én is teszem:
Gondoljunk gyermekeinkre, az ők gyermekeire! Milyen világot hagyunk rájuk? Hol, milyen környezetben fognak élni, tudnak-e majd alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Az életük a kezünkben van, a mi feladatunk az élhető bolygó fenntartása és továbbadása a következő generációknak!
Tegyünk hát együtt érte, hogy a Föld még sokáig "élő" bolygó legyen!

A film angolul megtekinthető a YouTUBE-on (szélessávú internetkapcsolat ajánlott): Home
Ha DVD-n szeretnéd látni a filmet, megrendelheted itt: Divido.hu

Zseni, vagy bolond?

2009. augusztus 4.

Ki a zseni és ki a bolond?
Van, aki már annyira mestere szakterületének, olyan mértékben túlspecializálódott, hogy egyesekben már a bolond benyomását kelti.
Megfordítanám a dolgot: a bolond egy nem megértett zseni. Persze itt két csoportot kell megkülönböztetnünk: a valóban "értelmi fogyatékosokat" és az igazi "szakembereket", akik témakörükben mindenhatók.


Mindkét csoportnál igaz viszont az, hogy nehezebben kommunikálnak az átlagemberrel. Elméjükben az egyes értékek más súllyal bírnak, ugyanakkor egyfajta gátló mechanizmus érvényesül náluk, amely többek közt a kommunikációra is nagy hatással van.
A zsenik kommunikációját elsősorban a szaknyelvük nehezíti meg, speciális szóhasználatuk és viselkedésük miatt kevesen értik meg őket.
Az értelmi fogyatékosoknál pedig az agyi struktúrájuk, annak elváltozásai határozzák meg kommunikációs képességüket.

Nevezhető-e normálisnak egy értelmi fogyatékos?
A válasz elsőre nyilván mindenkinél a NEM lesz. De gondoljuk át a kérdést!

A dolgot a legjobban a látásélességgel szemléltethetjük. Az emberi szem képes megváltoztatni a szemlencse görbületét, ezáltal beállítani az élességet, így a távoli és közeli tárgyakat is képesek vagyunk élesen látni. A hasonlathoz továbbá sötét hely szükséges, aminek az éjszaka tökéletesen megfelel. Nézzünk ki sötétedés után az ablakon, koncentráljunk az utcai fényekre! Lazítsuk el szemünket, ekkor a lencsét tartó izmok ellazulnak és megváltozik a fókuszpont, aminek hatására a fényforrás káprázattá válik. Ha több fénypontot nézünk egyszerre, az összes elhomályosul és valami hasonlót fogunk látni, mint a következő képen:


Bokeh photography pxfuel.com
A kép csak illusztráció, amit láthatsz, nagyon hasonló ehhez, de azt csak te láthatod. Vajon mi van a látás és a gondolkodás mögött?

A szem látásélességétől teljesen függetlenül a kis körök mindegyikében megjelenik a szaruhártyánk pupilla előtti részének nagyított képe, amelyben még a milliméternél sokszorosan kisebb mikroszkopikus képződmények is láthatóvá válnak.
Akármilyen homályosan látsz, az éles látás csírája ott van a szemedben. Ennek ismeretében teljesen független a látás a szem problémáitól. Ugyanígy az értelmi fogyatékosok is láthatnak, érezhetnek, feldolgozhatnak környezetükből jövő hatásokat, csak a kommunikációjuk korlátozott. Ennek alapján feltételezzük tehát, hogy a gondolkodás teljesen független az agy elváltozásaitól, betegségeitől. Egyfajta "belső" gondolkodás ez, belső személyiség, aki ugyan megérti a külvilág információit, de válaszolni nem tud rá, a test börtön számára.

Hol a határ?
Hogyan állapítható meg valakiről egyértelműen, hogy milyen az elmeállapota?
Azt kell mondanom, hogy ezt manapság nem csak a kommunikáció módjának, vagy a beszédnek, a kifejezésmódnak, az intelligenciának vizsgálatával, hanem a kinézetnek, a társadalmi rétegben elfoglalt helynek, a személyközi kapcsolatok számának megítélésével teszik, amelyekről az ember nem tehet közvetlenül. Továbbá a normalitás viszonylagos, és nem lehet egyértelműen behatárolni annak szintjeit. Egy szélsőséges példa: mi a különbség a több diplomás hajléktalan és a tehetős szülök papíron több céget is vezető 8 általánost végzett nagy gyermeke között? Az egyenlőtlenség, vagy az ismeretek, az ismeretség, az ismertség hiánya, vagy feleslege határozza meg a különbséget, amely hatalmas az egyének között.
A normalitást ezen túl - a meghatározó élethelyzetekben - az éberség, a pillanatnyi lélekjelenlét, a döntés is meghatározza. De nem csak az egyén, hanem a környezetének, szüleinek, vezetőinek döntése is. "Az örök probléma: hegedűt, vagy gitárt vegyek a gyereknek? Hogyan befolyásolom ezzel az életét?"

Egy biztos: mindenki tud zseni, vagy bolond is lenni és van, aki ezt nem tudja kimutatni.
A viselkedés pedig mindig az adott helyzettől, az alkalmazkodóképességtől, a rugalmasságtól, az életkortól függ.

Ha nem bújsz álarcok mögé, mindig vállalod önmagad, belenézel az emberek szemébe, alkalmazkodsz az aktuális helyzetedhez, átgondolsz, higgadtan döntesz, kihasználod az életben adódó lehetőségeket, akkor nem fognak bolondnak tartani, több igaz barátot, követőt szerezhetsz és alakíthatod az életed akaratodnak megfelelően.

Nyáron melegünk van, télen pedig "fázunk"

2009. augusztus 2.


Ismét egy környezettudatos megoldás, amellyel sokat spórolhatunk.
Amikor azt mondom: "fázunk", a fával való fűtésre gondolok. A fa egy nagyszerű megújuló energiaforrás és hatékonyabban működik, mint a gázfűtés. Munka van vele ugyan, de lényegesen kevesebbe kerül.


Egy átlagos méretű családi ház fűtését egy télen kb. 15 köbméter fával meg lehet oldani és a legtöbb erdei fa megfelelő e-célra. A legjobb fajták közé pl. az akácfa tartozik, amelynek nagyon jó fűtőértéke garantálja a kis befektetésű, ám nagy hő leadású fűtés lehetőségét.


Kályhakész tűzifa

Már nyáron kezdj el "fázni", hogy ne fázz télen!
A fa beszerzését már július hónapban célszerű megejteni, mert mire szükségünk lesz rá, már teljesen száraznak, és "kályhakésznek" kell lennie.
További kiadásoktól kímélhetjük meg magunkat, ha a fát nem aprítva, hanem 1 méteres hasábokban vásároljuk meg és gondoskodunk megfelelő szerszámokról annak feldarabolása érdekében. A ház körül nagyon hasznos tud lenni ilyenkor az elektromos láncfűrész, mert rengeteg időt és munkát takarít meg használójának. Szükség van még fűrészbakra, fejszére és "sulyokra", valamint ékekre a hasábok szétfeszítéséhez. A munka minimum 3 embert kíván, ketten fűrészbakra teszik a fát, egy pedig vágja. A hasábokat általában keresztirányban háromfelé daraboljuk, így kb. 30 centis darabokat kapunk. Láncfűrész használatakor nagyon fontos a megfelelő védőruházat, fülvédő és védőszemüveg viselete. Ha kész a fűrészelés, a lehullott forgácsot zsákokba gyűjtjük, a darabokat pedig egy előre kivágott tuskóra helyezzük és fejszével - átmérőtől függően - hosszanti irányban további darabokra hasítjuk.


A kézi favágáshoz elengedhetetlen szerszámok

Ha nem sikerül azonnal elhasítani, sulyokra lesz szükségünk. A sulyok egy keményfából készült, hosszú nyelű, kalapács formájú szerszám, amivel a fába ütött fejsze fokára ütünk, ezáltal az képessé válik a fa elhasítására. A cél a megközelítőleg 10x10x30 centiméteres kis hasábok kialakítása, amelyek könnyedén beférnek a kazán, kályha adagolónyílásán. A hideg idő beköszöntével megkezdhetjük a "fázást". A fűrészeléskor összeszedett faforgács tökéletes begyújtósként funkcionál, így egy kevés újságpapírral is beindíthatjuk az égést.
Ha jó szigetelésű a házunk, még a leghidegebb napokon is maximum 10, 15 db. ilyen méretű hasáb kerül felhasználásra, így a fa kitart egész télen és a gázfűtés hőfokszabályzójának feltekerésére még gondolni sem fogunk.

A jövő fűtési technológiája természetesen nem a fa, hanem a Nap-, és a geotermikus energia hasznosítása. De ezek beszerzése, felépítése az átlagember számára sokkal több szakértelmet és pénzt kíván. Amíg erre nincs lehetőségünk, kénytelenek vagyunk nem túl kellemes klímájú gázfűtéses lakásokban élni, vagy az imént említett "fázás" technikáját követjük, amelyhez ugyan központi fűtés szükséges, de kellemes, sosem túl meleg, de nem is hideg klímát tudunk biztosítani lakásunkban.

Kertészkedés - hobbi, vagy létfenntartás

2009. július 26.

Ma, amikor mindenki, mindenen megpróbál spórolni, amikor fontos a pénz, a munka és emellett még meg is akarunk valamiből élni, érdemes elgondolkodni a saját kiskertről, a saját termesztésű növényekről, amelyek nem csak egészséges táplálékot nyújtanak és díszítik lakásunkat, hanem anyagiakban is levesznek vállunkról néhány terhet és bevezetik az embert az önellátás irigylésre méltó világába.


A kert egy csodálatos, élettel teli hely, amely általad ölt formát

Akinek van kiskertje, tudja, hogy nem nagy ördöngösség a kert "működtetése", nem kell hozzá agrárprofesszornak, de még csak kertésznek sem lenni.
Még a kisebb boltok, szupermarketek polcain is megtalálhatók a különféle zöldség, és dísznövény vetőmagok. Egy valamire való piacon pedig kis utánajárás után szép kis facsemetéket és palántákat szerezhetünk be.
Aki az elméleti ismeretek hiánya miatt aggódik, annak sem kell elkeserednie, ugyanis az összes fontos adat, tulajdonság, ültetési idő és ültetési mód megtalálható a magok csomagolásán.


Nincs egészségesebb a frissen szedett paradicsomnál

Ha kiskertet szeretnénk
Telken, kisebb földterületen is kialakíthatunk a saját elvárásainknak megfelelő kiskertet. Az ősz második felében kezdjük a kert kialakítását (azonnal ne számítsunk eredményekre). Nem kell hozzá más, mint a leendő kert területén a föld megtisztítása. A legjobb a kézi módszer, vagyis puszta kézzel (kesztyűvel, ásóval, lapáttal) gyökerestől eltávolítjuk a gyomokat és egyéb szennyeződéseket, törmeléket, aztán az egész területet elgereblyézzük, egyenessé-, szintkülönbségek nélküli telek esetén vízszintessé tesszük. Ne feledd: magadnak teremtesz.

A cél a talaj létrehozása a növényeink számára. Ehhez a legkézenfekvőbb a szerves trágya felvitele a földfelszínre. De honnét vegyek szerves trágyát? - Merül fel a kérdés. A válasz pedig a tudatosságban rejlik: ha már megvettem a boltban a zöldséget, gyümölcsöt, húst és készételt, akkor vegyem arra is a fáradtságot, hogy a maradékot nem dobom ki, a lenyírt füvet nem hagyom ott, hanem összegyűjtöm! Fontos, hogy csak a biológiailag lebomló anyagokat gyűjtsük össze. A kb. fél év alatt összegyűlt, leginkább fából készült ládában tárolt "maradék" látja el tápanyagokkal leendő kertünket. A ládát légáteresztőre tervezzük, legyen teteje is, amit ajánlatos kisebbre méretezni, hogy általa gondoskodhassunk az anyagok bomlásához szükséges megfelelő nyomásról, amit pár nehezebb tárgy, például kőtömbök ráhelyezésével érhetünk el. Ha jól összeért a trágyánk, a keletkezett humuszt szórjuk ki az elegyengetett felszínre, majd ásóval forgassuk meg, hagyjuk nagyobb darabokban a földet! A többit bízzuk a télre.

Tavasszal aztán jöhet egy újabb egyengetés. Ekkorra már teljesen kész a talajunk, nem darabos és tele van értékes tápanyagokkal. Osszuk fel a területet a későbbi betakarítás megkönnyítése érdekében és tapossunk utakat a puha talajba. Ezután jelöljük ki a magágyakat egy kisebb kapával a vetőmagok csomagolásán feltüntetett módon (van, aki zsinór mellett vezeti a sort, én általában szemmértékkel húzom a megfelelő hosszban és mélységig). A magok kiszórása, vagy földbe helyezése után takarjuk be a magágyat és gereblyével tömörítsük kissé meg a földet! Ami ezután vár ránk, az a rendszeres öntözés, talajlazítás és gyomlálás (úgynevezett kézi kultivátorral, és sarabolóval). Az öntözést egy részét az eső átvállalja, de az esőmentes időszakokban nekünk kell pótolni a növények vízszükségletét.

Itt is tudatosan átgondolt megoldásra lesz szükségünk: gyűjtsük össze az esővizet! Állítsunk hordót az ereszcsatorna lefolyója alá! A házunk tetejéről lefolyó esővíz sokszor még több is, mint amennyire szükségünk van. Mindet nyilván nem tudjuk összegyűjteni, de minél több gyűlik össze, annál jobb.


Lilla Frerichs Publicdomainpictures
A szerszámok, melyek segítenek, mindig veled vannak a munkában

Ha nincs rá lehetőségünk
Ha nincs telkünk, lakásban lakunk, akkor is megörvendeztethetjük a családot időnként egy adag friss paradicsommal, paprikával, még télen is, amikor a boltokban is hiánycikk a friss zöldség. Használjuk a zöldségeket szobanövényként! A cserépbe, vagy kis ládába, megfelelő tápanyagtartalmú virágföldbe ültetett palánták földjét gyakran lazítsuk, öntözzük! Tegyük a növényeket ablak közelébe, a legjobb, ha egy délre néző erkélyajtó, vagy ablak által kapják meg az éltető fényt. A lakás melege biztosítja számukra a megfelelő körülményeket, de időnként elkerülhetetlen a szellőztetés. Télen inkább többször, rövid ideig szellőztessünk, mert a hosszú ideig hidegnek kitett növények levelei megfagynak, lehetetlenné téve a "légzésüket". A meghatározott fejlődési idő lejártával szüretelhetjük is a szebbnél szebb zöldségeket!

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy kiskertet hoz létre, élvezheti a szezonális, otthon termesztett, fogyasztásra-, és díszítésre szánt növények ajándékait és szépségét. Ha tudatosan tervez, kitart és némi erőfeszítést tesz érte, egy jól működő kiskerthez juthat, ami meghálálja a belevetett hitet és gondoskodást.

Nincs időd? Nyerj időt házilag!

2009. július 13.

Pihenéskor, vagy jó munka közben szalad az idő. A kellemetlen dolgok pedig örökkévalóságnak tűnnek.
Ha te nem vagy, idő sincs, az időd tőled függ, te határozod meg, mikor, milyen sebességgel telik. Gyorsíthatod, lassíthatod, szinte megállíthatod, csak éppen visszatekerni nem tudod!


Az alvás, a gondolkodás, vagy egyszerűen csak az, amit szívesen csinálsz, gyorsítja az időt. A nyaralás, a szórakozás, a pihenés gyorsan véget ér, ezért kell belőlük minél többet merítenünk, és sokszor átélni őket.

A fájdalom, a kedvtelenség, a stressz lassít az idő folyásán. A munkának, melyet nem tudsz, vagy nem szeretsz csinálni, nehezen érsz a végére. Az idő lassulása egyetemi előadásokon a legrosszabb. A motiváció hiánya miatt sokkal hamarabb fáradsz el, de tudod, hogy ilyenkor nem pihenhetsz. A feszült figyelem sok energiát emészt fel, ezt előbb-utóbb ki kell pihenni.


A végtelen idő

Van viszont egy kivétel, ami egyik kategóriába sem sorolható, ez pedig a szeretet. Ha szeretsz valakit, a vele töltött idő lehet egy pillanat, mégis úgy érzed, soha nem ér véget, ilyenkor szinte megáll az idő. A szeretet hiánya viszont rosszabb mindennél. Itt is minden pillanat öröké tart, csak ezek rossz pillanatok, a magány pillanatai.

Nincs időd? Használd saját eszközeidet az idő megváltoztatására!
Tanulás, vagy munka közben iktass be olyan tevékenységeket, amelyek hatására gyorsul az idő! Minél több "gyorsító" szüneted van, annál előbb végzel a munkával, mivel a következő jutalom motivál az előtte elvégzendő, kevésbé kellemes feladatok végrehajtására is. Ahol dolgozol, tedd ki szeretteid fényképét az asztalra! Jelenlétük kellemes perceket hoz és megnyugtat.

Ha éppen pihensz, nyaralsz, lassítsd le az időt! Elalvás előtt gondolkodj el azokon a dolgokon, amelyeket szívesen csinálsz, gondolj egy olyan helyre, ahova szeretnél eljutni! Ezek a gondolatok később az álmaidban megjelennek színesebbé, szebbé, és hosszabbá téve azokat.

Nyaraláskor mindig több szabadidős programot tervezz, mint amennyit végre tudsz hajtani, így nem fogsz unatkozni, és pihenésed is tovább tart majd. A nyaralás ne csak a strand és a szállás közti ingázásból álljon! Legyenek közvetlen programjaid, próbálj ki új dolgokat, szerezz ez által új barátokat.

Alakítsd idődet mindig a pillanatnak megfelelően, gazdálkodj vele okosan és akkor mindenre lesz időd, amit szeretnél. Ha ügyesen csinálod, időmilliomos lehetsz.

Háziállat, mint családtag

2009. július 8.

Nem tartunk otthon semmilyen állatot, mégis valahol legbelül vágyódom rá, hogy legyen és itt most nem a vele járó bosszúságra, hanem az állat és ember közt kialakítható barátságra gondolok, arra, amikor az állatból családtag válik.
Tapasztalataim csak kint tartott állatokról vannak, azok is elég felszínesek.
Nemrég volt egy házimacskánk, akit sajnos elgázoltak, neki viszont története van.

A történet 2002 környékén kezdődött, amikor is jó szomszédjaink valamelyikétől átsétált hozzánk egy várandós cica. Az akkor még jó néhány - használaton kívüli - kerti bódé közül kinézte magának az egyiket ahova jól befészkelte magát. Az ajtó zárva volt, ezért az ablakon jutott be, amit csak egy szakadt fólia védett.

A nyár alatt fűvel jól benőtt területen lévő kunyhók felől olyan augusztus vége felé kezdett furcsa szöszmötölés hallatszani. Ekkor még fogalmam sem volt mit találok odabent. Egy nap aztán átvágtam magam a sűrű fűerdőn és benyitottam a feltételezett helyiségbe. Meglepett, amit láttam, hiszen addig nem volt részem hasonlóban: 5 kis világító szempár szegeződött azonnal az ajtóra, 2 tarka és 3 koromfekete kiscica volt. Aztán megláttam az anyacicát is, aki nem örült túlzottan jelenlétemnek. Dühös állatot nem szabad tovább hergelni, ezért mielőtt felkelt volna, hogy jókat karmolásszon rajtam, menekülőre fogtam.

Másnap - ravasz módon kifigyelve, mikor távozik az anyacica - belopóztam, hogy jobban szemügyre vegyem őket. Négyen önfeledten játszottak, egy viszont már halott volt. A késő nyári cicákból általában nem sok éri meg a következő nyarat.

Összeült a családi kupaktanács, hogy megtartjuk-e a cicákat, mert hát mégis csak itt születtek nálunk. A határozat a megtartás mellet szólt. Az évek során a négy cicából három lett, mert egyet szintén elgázoltak az utcán, majd kettő, mert az egyik tovább ált, végül a nem túl távoli múltban ugyancsak elütöttek egyet és aki a legtovább bírta, akiről a történet szól, egy fekete fiúcica volt, egy igazi kis "zseboroszlán", akit aztán megilletett a kint tartott állatoknak járó minden kiváltság. Enni kapott itthon is, a szomszédban is, kedvére versenghetett a rivális cicákkal a területért és a nőstényekért és időnként természetesen nem maradt el a vadászat sem (jó néhány egeret, galambot és egyéb kisállatot kapott el a szemünk láttára). Aztán őt is utolérte a végzete: egy feltehetően sikertelen vadászat után - több szerencsét remélve - átszaladt az úttesten s egy autó telibe találta. Kb. 7 évet élt.



A cica látványa egyeseket megnyugtat, "mások a gázra lépnek" :(

Így ért véget a cicánk története, aki azért valljuk be: már majdnem a családtag volt. Neveket sajnos nem adtunk a cicáknak, úgyhogy csak cicaként tudom megemlíteni őket.

A házi kedvencek színt visznek az ember életébe, megóvják a stressztől, ha ideges, megnyugtatják, egy másfajta szeretetet adnak, mint az emberek, más értékrendet képviselnek. Értelmi szintjük szerint kisgyermekként kezelendők, taníthatók, idomíthatók és végül elérhető, hogy családtagként kezeljük őket.

A mosoly "nyelve"

2009. július 5.

Van egy egyetemes nyelv, amit a világ minden népe kivétel nélkül megért: a mosoly, a nevetés nyelve. De pontosan mi az, amit ezen nyelv használatával közölhetünk egy idegen ajkú emberrel?
A válasz nem egyszerű, ugyanis mint ahogy egy több jelentésű gesztusnak, így a mosolynak is sok jelentése van, az adott helyzetnek megfelelően.

Jelentheti például a következőket:
- Ha csak pillanatokra is, de boldog vagyok!
- Most azt hiszed kifogtál rajtam!
- Bocsánat, ezt nem így akartam!
- Már kezdem érteni!
- Tudom, mit mondasz, csak nem értem!
- Szívesen randiznék veled!
- Stb.

Persze a mosoly mindenhez csak egy plusz adalék, nem kötelező használni. A legtöbben nem is teszik. Pedig a mosoly nem csak megértet másokkal, hanem hasznos számodra is, jótékony hatásai azonnal mutatkoznak. Fiatalít, ideiglenesen kisimítja a ráncokat, boldogsághormon termelődik közben a szervezetben, önfeledt nevetéskor pedig sok izmot megmozgat, kalóriát éget, és ami a legfontosabb: ingyen van! :)


A mosoly fiatalít

De mi az, ami a legértékesebbé teszi a mosolyt?
A közösségteremtő ereje! Hogy miért? Azért mert ha megfelelően indítják, futótűzként terjed. A nevető arc látványa másokat is nevetésre késztet. A mosoly összehoz, kibékít, megvigasztal, lehet a bizalom jele is.

A ma emberének világában azonban van egy határa a nevetésnek, mind a nevetés tárgyában, mind a nevetés erősségében. Ez a határ elég széleskörű. Vannak dolgok, amiken nem túl előnyös nevetni, valamint a nagyon hangos nevetés másokat esetleg zavarhat. Ne essünk át a ló túlsó oldalára! A határt mindenki maga húzza meg, hogy min és mennyit nevet, de a túl magas nevetési arány a környezetre hat kellemetlenül.

Mindezek ellenére ma nagyon kevesen élnek a mosoly adta lehetőségekkel!
Őszintén: hány embernek köszöntél mosolyogva a mai napon? 1-nek, 2-nek, esetleg 3-nak? Kevés! A szint, amit először tűzz ki célul: ma 5 emberrel leszek közvetlen, természetes, őszinte és mosollyal üdvözlöm, legyen az akár a közúton ellenőrző rendőr, akár egy ideges alkalmazott, akár a csöndben dolgozó takarító néni!
Hidd el, ha búskomoran, szúrós tekintettel "üdvözlöd, mutatkozol be", akkor ezt fogod tőlük is kapni.

Nevess, és nevettess! Használd a mosolyt, ami feloldja az ellentéteket és kapcsolatot teremt! Segítségével a saját-, és embertársaid napját is szebbé teheted!

Szabadtéri program esős napokra

2009. július 3.

Nem sokszor esik meg velem, hogy hazafelé elkap egy kiadós eső. Ami nem késik, nem múlik - tartja a mondás és általában mind úgy vagyunk az esővel, hogy szükséges rossz. Nem irányíthatjuk az időjárást!
Olyankor nem csinálhatunk semmit, lemondhatunk a kint tervezett programokról, az önfeledt szórakozásról és kénytelenek vagyunk négy fal közt lenni.
Fontos még megemlíteni a kifejezetten erős viharokat is, melyek az utóbbi időben nem kímélték hazánkat. Természetesen az ilyen extrém időjárási helyzetekben nem szervezhető semmilyen program!

Nézzük a dolog jó oldalát!
Az eső, hulljon akármilyen formában, az éltető vizet biztosítja növényeinknek, táplálja folyóinkat, a területet, ahol élünk és így közvetetten minket is. Tekintsünk rá úgy, mint egyfajta tisztító mechanizmusra, mely által tisztább lesz a levegő, amit belélegzünk és nem utolsó sorban az autónkat is lemossa! Persze itt nem a jégesőre gondolok, hanem a kellemes nyári záporra, vagy az esetleg elhúzódó, napokig tartó, áztató esőre.

Nem megyek ki, mert már megint esik, megázom, tönkremegy a hajam!
Ezek a kifogások minden esős napon kapóra jönnek. De fontos-e bemenekülnünk a legkisebb szitálás elől is? Erre a kérdésre talán a fiatalabbak, közülük is inkább a gyerekek válaszolnának nemmel. A gyermek számára mást jelent az eső. Szívesen gondolok vissza gyermekkoromra, amikor az ember kifejezetten várta, mikor lehet pocsolyába ugrani. Nemcsak a hecc kedvéért, vagy a szülők bosszantása érdekében, hanem amiatt a felfogás miatt is, hogy az eső alapvetően jó dolog.



Amikor az eső élvezet
Egyszer próbáljuk ki, hogy ha épp nincs más dolgunk, esőkabátot ragadunk és elindulunk sétálni az esőben! Ha gyerekekkel megyünk, és nem fogjuk őket olyan szigorúan, első kézből láthatjuk a pocsolyaugrás művészetét.

Weblapszerkesztés - Nemcsak a hozzáértők kiváltsága

2009. június 29.

Annak ellenére, hogy vannak, akik nem így gondolják, az internetes jelenlét fontos. A személyes honlap tulajdonképpen egy profil, a tulajdonosának profilja. Általa részben (egyes esetekben teljes egészében) megismerhetjük a szerkesztőt, aki ily módon megoszthatja ismerőseivel "életét".
Egyre több személyes, bemutatkozó és ingyenes honlapszerkesztővel készült weblappal lehet találkozni egy-egy internetes szörfölés alkalmával.

Vannak-e veszélyei a túlzott internetes jelenlétnek?
Igen, vannak! De csak akkor, ha nem figyelünk oda, nem tartunk be bizonyos íratlan szabályokat, hogy elkerüljük a visszaéléseket.

- Bemutatkozó weblapon személyes adatot (nevet, lakcímet, bankszámlaszámot) ne adjunk meg, még akkor sem, ha honlapunk kevésbé, vagy egyáltalán nem látogatott.
- Telefonszámot csak ott adjunk meg, ahol a honlap működésének és a kapcsolatfelvételnek elengedhetetlen feltétele.
- Teljes nevünket ne adjuk meg!
- Egy honlappal e-mail cím is együtt jár, amely segítségével a látogatók üzenhetnek a szerkesztőnek. Erre a célra hozzunk létre egy külön e-mail címet, ahova csak a honlappal kapcsolatos leveleket várjuk. Fontos, hogy az e-mailt ne @-cal, hanem [kukac]-cal adjuk meg (valaki[kukac]gmail.com), így nagyban megnehezítjük az automatikus spamküldő robotok munkáját.
- Hacsak nem társkeresés, vagy üzlet céljából hoztuk létre honlapunkat, ahol lehetőség van rá, kérjük a szolgáltatót, vagy állítsuk be magunk a honlap elérhetőségének engedélyeit, így meghatározhatjuk, kik látogathatják, írhatnak e-mailt, szólhatnak hozzá.

Tartalmi és esztétikai irányelvek
- Írjunk helyesen! Nevetségesnek tűnhet, de a mai felgyorsult világban egyre kevesebben fordítanak időt a szöveg pontos megszerkesztésére, egyre többen használnak "szlenget".
- Fogalmazzunk szépen, trágár szöveget ne írjunk, és ne is tűrjünk meg honlapunkon!
- Legyen honlapunk tiszta, jól áttekinthető! Ne díszítsük túl az oldalt! A túl sok mozgó szöveg, animáció, csillogó háttér és egyéb díszítőelem elvonja a figyelmet az oldalunk lényegéről.
- Használjunk olvasható betűtípusokat! A graffitiszerű szöveg felett a tekintet átsuhan.
- Az oldal színei harmonizáljanak egymással! Pl.: piros háttér előtt ne sötétzöld betűket használjunk! Részesítsük előnyben a "nyugtató színeket", úgymint a kék, vagy a zöld! Pirosat, narancsot, sárgát csak kis helyen, figyelemfelkeltésre alkalmazzunk!
- Ami még zavarhatja a szemet, az a túl nagy kontraszteltérés az oldal színei között. Pl.: fekete háttér előtt kis betűméretű, fehér, tagolatlan szöveg. A szem ilyenkor kénytelen kisebb területre fókuszálni, ezáltal hosszabb olvasás után, ha becsukjuk a szemünket, a sorok akkor is megjelennek, kis időre "beleégve" retinánkba.
- Legalább havonta frissítsük az oldalt újabb elemekkel, hírekkel, mert a hónapokig változatlan oldal érdektelenné válik.

Látogatottságnövelő eszközök
A legtöbb felhasználó számára az ingyenes linkgyűjtemények, és fórumok adnak lehetőséget honlapja népszerűsítésére. Vannak keresőoptimalizálással foglalkozó honlapok, amelyek, pénzért ajánlják megoldásaikat.
A legegyszerűbb azonban, ha közösségi oldalakon, egyenesen az ismerőseinknek adjuk meg a honlapunk elérhetőségét.

Ez a cikk nem kötelez senkit a benne leírtak betartására!
Természetesen "mindenki a saját honlapjának kovácsa", úgy alakítja, ahogy legjobban megfelel egyéniségének és tükrözi szándékait.

Hétköznapok: hasznos-e a fejmosás

2009. június 28.

Időnként nagyon hasznos tud lenni egy-egy kiadós fejmosás. Bizonyára mindenki volt már dühös valakire, osztott már ki másokat! Pl.: "Tanuld már meg!", "Mi lenne, ha dolgoznál is?", "Nem megmondtam, hogy ez így lesz?", "Ezt nem így kell csinálni!", "Gondolkozz!", "A mélyvízben meghalnál!", stb.
Vizsgáljuk meg most a másik oldalt "az alperesek oldalát". Nézzük meg a fejmosás gyakorlati hasznát azok szemszögéből, akik kénytelenek viselni a dorgálást!

- Egyszerre felfrissül az ember emlékezete, olyan dolgokra emlékszik hatására, amelyekről előtte fogalma sem volt.
- Megjön az esze, a fejmosás nem más, mint a helyes gondolkodásra való felszólítás.
- A kezdeti szorongás hirtelen ötletrohamokba megy át, azonnal tudható a megoldás mindenre, csak valakinek meg kell adnia a kezdőlökést hozzá.
- Akár munkahelyen a főnöktől, akár otthon egy családtagtól kapjuk, később rájövünk, hogy szeretetből tették, jót akartak vele.
- Váltóként működik (mint a vasúti váltó), a vakvágányról a helyes útra terel.
- Aki átél pl. egy apai pofont, annak megváltozik az értékrendje, átértékeli az életét, kezdetben lehetőségeket keres ugyan a kibúvóra, de aztán rájön, hogy mindez a saját érdekében történt.

Ha még mindig neheztelünk az aktuális "jótevőnkre", gondoljuk át: A rossz emlékek idővel eltűnnek, mintha meg sem történtek volna, a fejmosásból mindig csak annyi marad meg, ami a későbbi boldogulás elősegítésében játszik szerepet.

Filmnézés - moziban, vagy otthon?

A legtöbben a mozira esküsznek, ha filmről van szó, nem úgy a mai digitális, nagyteljesítményű házimozi rendszerekkel, projektorokkal, profi hangcuccokkal rendelkező filmnézők, akik szinte minden filmet saját otthonukban néznek szívesen!
Nézzünk pár érvet és ellenérvet mindkettő mellett, aztán döntse el mindenki maga, hogy melyik mellett foglal állást!

Házimozi
Előnyei
Kétségtelen, hogy egy szobában, ahol a helyiségre méretezett hangrendszer és képi megjelenítés működik, bizonyos aspektusok tekintetében a film lehet élvezetesebb is, mint a moziban. Egy átlagos, mondjuk 25 négyzetméteres helyiségben egy 5.1-es hangfal szett képes a legapróbb zajokat is megszólaltatni tökéletes minőségben, nem mosódnak össze az egyes hangeffektek és az rendszer további hangolásával a helyiség akusztikai adottságainak megfelelő hanghatás érhető el. Ugyanezen helyiségben egy maximum 5m képátlójú kép vetítésére képes megfelelő projektorral a mozi illúziója tárul szemünk elé.


A házimozi - amellett, hogy dísze a lakásnak - élvezhetőbbé teszi kedvenc filmjeinket.

Hátrányai
Ezt a fajta technikát nem mindenki engedheti meg magának. A házimozi rendszerek (ha minőséget akarunk) ellenértékhatára a csillagos ég. Továbbá a filmeket meg kell vásárolni DVD, vagy Blu-ray lemezen, illetve a lejátszóval kompatibilis adathordozón, vagy internetről letölteni (mondjuk torrenttel), ami sokak szerint nem túl legális.

Mozi
Előnyei
Rövid távon megfizethetőbb és a házimozival szemben társasági szórakozási forma. A mozirajongók szerint az a párszáz forint, teljes mértékben megéri, és azt a minőséget, amit egy mozi nyújthat, nem pótolja semmi.
Nézzük meg a dolog technikai hátterét: a mozi vetítőtermében minden ülőhelyen a legjobb és közel azonos hanghatásoknak és látványnak kell megjelennie. A terem alakja, a fal bordázata, valamint az abban elhelyezett hangsugárzók minden hangot a lehető legegyenletesebben osztanak el minden ülőhelyre. A vetítővászon enyhe görbülete és a legelső üléssor távolsága biztosítja, hogy pl. a legszélső ülésen is a legnagyobb látószögben követhessük a filmet. A nézőtér hátrafelé finoman emelkedik, hogy a leghátsó sorban ne az előttünk ülő tarkóját lássuk a vetítővászon helyett.


Jóleső izgalommal tölt el, amikor a fények kialszanak és elkezdődik a film

Hátrányai
Filmnézés közben el kell viselnünk a bekiabálásokat, nevetést, pattogatott kukoricaropogtatást, üdítőszürcsölést és minden más társasági szórakozási formával járó egyéb hanghatásokat. Nem állíthatjuk meg a filmet és tekerhetjük vissza, ha kíváncsiak vagyunk egy jelenetre, vagy ki kell mennünk. Nincs túl nagy mozgásterünk a sokszor elég szűkre szabott ülésekben, ezért sokan még a film vége előtt kénytelenek felállni és kimenni, hogy megmozgassák végtagjaikat - mondván: úgyis tudom a végét, a többiek meg majd megnézik még egyszer! A mozi időhöz kötött elfoglaltság, nem a néző határozza meg a vetítések időpontját.

Mindezeken túl
A filmek mondanivalójának megértéséhez nem szükséges profi házimozi, de még mozi sem. Természetesen alkalom adtán kihagyhatatlanok, de állandósítani - főleg a mozi tekintetében - felesleges. Próbáljuk megtalálni az arany középutat: a katódsugárcsöves televízió és a video lassan feledésbe merül, pedig milyen jó is volt, amikor az volt a "minőség". Visszagondolva: igazán nem a film minőségét, hanghatásait, hanem tisztán az élményt is nagyra tartották az emberek.

A mai technikával már majdnem részesei lehetünk a filmeknek, a főhős bőrébe bújhatunk. A mozikban egyre jobban elmerülhetünk a film átélésének mélységeibe. Mindeközben a filmek fajtái közt egyre inkább elmosódik a határ. Kérdés, hogy emiatt (feltételezhetően) ki fog-e alakulni az univerzális film, egy olyan műfaj, amely az összes többit tartalmazza, de ez már csak képzelgés.

Aktuális: meghalt Michael Jackson!

2009. június 26.

"Elment a pop királya Michael Jackson!
Az ismert popénekes tegnap (2009. június 25-én) délután vesztette életét szívroham következtében." - Hallom a reggeli hírekben a "lesújtó hírt".

Viselt dolgai ellenére azért olyan nagy slágereket köszönhetünk neki, mint pl. a They Don't Care About Us, vagy az Earth song.

Számomra talán mégis a mozgáskultúrája volt az, ami igazán megfogott. Teljesen egyedülálló, bevallom, sokszor vicces koreográfiája sokakban megmarad.

Emlékezzünk tehát Jackora a következő klippel, amelyben megpróbálja visszafordítani a Föld folyamatos pusztulását, az ember tevékenységét! Nyugodjon békében!

Fizikai értelmiség, avagy a munka öröme

2009. június 23.

A munka egyfajta kényszer, amely ugyan hasznot termel, de cserébe időt, energiát, szellemi kapacitást emészt fel, amire azért elég nagy szüksége lenne a "ma kisemberének".
Nincs idő elmélkedni, új dolgokat kitalálni, családdal lenni, kirándulni, egy szóval szenvedés ez is, mint az élet egésze. Senki sem végezheti azt a munkát, amit szeretne. Az egyszerű, kétkezi munka ugyanakkor háttérbe szorul, mert mindenki "életfogytig tanul" és dolgozni senki nem akar.

Amikor az ember hazaér még arra sincs ideje, hogy levegőt vegyen, zuhan az ágyba, és minden kezdődik elölről. Nincs megállás, nincs csend, nincs gondolkodás. Van viszont kávé, cigaretta, alkohol, depresszió... (ez borzasztó, csak ártunk vele magunknak!)

Hogyan lehetne élvezetesebbé tenni a robotolást?
1. Próbáljuk elkerülni ezeket a helyzeteket! Legyen minden nap egy-két perc, amikor leülünk, veszünk pár nagy levegőt és átgondoljuk, mit tettünk eddig és mit fogunk tenni ezután. Mit szeretnénk, mit tudnánk jobban csinálni az eddiginél? Tervezzünk! Építsük fel, rakjuk össze a
következő napunkat! Ezután mindig várakozással fogunk tekinteni a holnapra, kellemes izgalommal fog eltölteni a jövő ismerete és ennek hatására hatékonyabban, jobb közérzettel végezhetjük munkánkat.

2. Ha valami tönkremegy, ne hívjuk azonnal a "szakértőt", (ne is essünk neki ész nélkül) próbáljuk megérteni, hogyan működik, mi a hiba oka, hogy lehetne megoldani? Keresgéljünk, nézzünk utánna, vegyünk igénybe kis segítséget! Ha sikerül, az eredmény örömmel és büszkeséggel fog eltölteni. Ha nem jártunk sikerrel, próbáljuk újra, és újra, mindig kicsit módosítgatva a tervünkön, de soha ne csüggedjünk!

3. Állítsunk magunk elé új kihívásokat, ami most nehéz munka, az később felhőtlen szórakozás, és öröm, a kétkezi munka öröme. Alkossunk maradandót. Ha hibázunk, vagy kritikát kapunk, ne adjuk fel, tanuljunk belőle! Így egyre jobb és jobb lesz az eredmény.

A szellemi munka értelmesebb-e a fizikainál?
Ha az egyén nézőpontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor a válasz: NEM! "A szó elszáll", az anyag pedig, amiből új dolgokat teremthetünk, megmarad, kézzel fogható. Az egyszerű munkás - legyen munkája akármilyen jelentéktelen is - saját területén ő a király. Élvezi a munkája gyümölcsét, melyet megoszt másokkal is.

A fizikai munka szellemi síkon felfrissülést vált ki, a vele járó mozgás, erőkifejtés pedig segít az egészség megőrzésében. Legtöbben azonban erőnket kevésbé munkára, inkább sportra, energialevezetésre használjuk.

Miért van az, hogy a laikus elsőre rávágja a helyes választ a professzor által kezdetben megválaszolhatatlan kérdésre? Mert egyszerűen gondolkodik, szellemileg frissebb, spontán dönt, nem mérlegel, nem veszi számba a lehetőségeket, agyának több szabad területe van az adott
kérdés megválaszolására. Később a professzor persze rájön ugyanarra: "Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe!?" És vajon miért: mert a sok "ismeret" között elveszett a lényeg. A tudást az ember a leghatékonyabban tapasztalati úton szerezheti meg, a sok elmélet fárasztóan hat és inkább a rövid távú tudást segíti elő!

A tudást általában az iskolázottsággal, a diplomák számával mérik. De valljuk be: a legtöbb élethelyzetben nem segít a tananyag. Nem azt tudod, amit az előadáson hallottál, azt tudod, amiért áldoztál erőt, amit megterveztél, amiért keményen, kitartással megdolgoztál, amit magadnak teremtettél!

Közlekedési sokk, vezetési sakk

2009. június 19.

A magyar közlekedési morál messze földön híres, és milyen meglepő, hogy nem a vezetők rutinja és udvariassága miatt.
A rossz tapasztalat és a (kerékpárosként és gyalogosként) folyton kellemetlen és veszélyes közlekedési helyzetekbe kerülés tekintetében a vezetési morál (tisztelet a kivételnek!) a következőképpen írható le:

1. Az úttesten csak az ÉN autóm közlekedhet, de az gyorsan!
2. A gyalogos és kerékpáros közlekedjen a járdán, vagy a szántóföldön!
3. Szerintem két pont között az egyenes a legrövidebb út!
4. A nagy fekete autó tükrözi a személyiségemet!
5. Különösen iskolák, középületek, és minden olyan épület előtt, amelyben sokan vannak, feltekerem a hangerőt!
6. Ha nincs parkolóhely, akárhova állhatok.



Az autósok persze azonnal mentik a menthetőt (jó kifogások következnek az előbbiekre):

1. Csak akkor lépem át a megengedett sebességet, ha lassúságommal másokat is veszélyeztetek.
2. A gyalogos közlekedjen a járdán és a zebrán, a kerékpáros pedig a kerékpárúton! Sokszor előttem kacsáznak, aztán csodálkoznak, ha ledudálom őket! Akkor ki itt a szabálytalan?
3. Ha nincs az úton senki és erről meg is bizonyosodtam, akkor nyugodtan levághatom a kanyart, úgysem tűnik fel senkinek.
4. Ez nem igaz, nincs is nagy fekete autóm!
5. Nem az épületet nézem, amikor zenét hallgatok, a hangulatom diktálja a hangerőt.
6. Nem azért ülök autóba, hogy kilométereket sétáljak a célomig! A bírságot úgyis kifizetem!

Hogy miért vezetési sakk?
A különböző vezetési stílusok, autótípusok, és a közlekedés más résztvevőinek felhasználásával összeállíthatnánk akár egy sakktáblát is.

Király:
Mivel a Király csak egyet léphet egyszerre, ezért az utak "királya" minden bizonnyal a busz, illetve a kamion. Lassan közlekedik, betartja a KRESZ-t, és ha bajba kerül, mindent üt, minden irányban.

Vezér:
A fekete BMW-vel, Mercedesszel, Audi-val rendelkező vezető legjobban a vezérhez (királynő) hasonlítható, akinek tekintélyt parancsoló autója elől mindenki a külső sávba menekül.

Futó:
A tuning megszállottjainak száguldó csodái (és hangosan dübörgő kipufogói) láttán sokaknak megdobban a szívük. A sebesség mámorában az ember megfeledkezik a szabályokról. A Futó, melyhez hasonlítom ezt a réteget, ugyan átlósan, de nagyon gyorsan közlekedhet.

Bástya:
Van, aki motoron éli az életét, amellyel ha lassan, óvatosan, biztosan közlekedne, nem vívta volna ki autóstársai ellenszenvét. Legyen az pizza futár, városi gyorsasági motoros, vagy akár az elektromos biciklis nénike. Ez egy másik irányzat, úgyhogy kiérdemelte a bástya rangot.

Huszár (ló):
A higgadt, megfontolt sofőr, mindig az adott helyzetnek megfelelően közlekedik. Indexel a kereszteződésben és a körforgalomban, odafigyel mások biztonságára is, de ha kell ügyesen helyezkedik, hogy elkerülje a karambolt.

Gyalog (Paraszt):
A gyalogosok, kerékpárosok, és az öreg trabantos bácsi (sűrű fekete füsttel) tartozik ebbe a kategóriába. Sokan közülük "még" nem-, sokan pedig "már" nem ismerik eléggé a KRESZ-t. A gyalogosok zebra helyett a forgalmas úttestet választják átkelésre. Az öregeket pedig inkább szállítsuk mi, fiatalok, mert hiszen az ő idejükben még nem volt ilyen nagy forgalom és ez nekik sokszor túl sok, mondhatnám azt is: túl SOKK!

Trance hatás

2009. június 16.

Voltál már úgy, hogy amikor monoton tevékenység például autóvezetés, vagy munka közben elkalandoztál és utána nem emlékeztél rá, hogy mit is csináltál közben? Aludtál? Nem, ilyenkor valójában rengeteg dolog fut át az agyadon, és közben még az éppen végzett feladattól teljesen eltérő problémára is megoldást találhatsz.



Valami hasonló játszódik le az agyban a trance zene hallgatása közben is. A trance egy különleges, energetikus basszus alapra épített atmoszférikus (azaz könnyed, légies elemeket felvonultató) zenei irányzat, amelyet annak ellenére, hogy kissé elmosódott a határ, sokan hajlamosak összetéveszteni a hasonlóan dinamikus techno-val, illetve house-zal, továbbá - vicces módon - a mosógép működése közben hallható kattogásokkal, ismétlődő zajokkal azonosítják, és "mosógépzenének" nevezik.

Nos, miután így "leírtuk" az irányzatot, próbáljunk keresni néhány pozitívumot is!
Természetesen itt is, mint minden más zenei irányzatnál megvannak a pörgésre, a ritmusos mozgásra ösztönző alkotórészek. De a trance mégis más, olyasfajta hangzásvilág jellemző rá, amely ugyan kis részletekben visszaköszön az említett irányzatokban (az összemosódás miatt), de ennek hallgatása közben jelentkeznek azok az érdekes hatások.

Egyesek csodálatos képet látnak, mások úgy érzik, mintha repülnének közben, felfrissülnek, tudatuk kitisztul. A dolog működése jóllehet az agyra gyakorolt hanghatások módjában, frekvenciájában, valamint ismétlődésében keresendő. A periodikus zene jótékony hatással van a szervezetre. A ritmus, a periodicitás ugyanis egész életünk meghatározója. Gondoljunk csak a bioritmusra, az alvás és az ébrenlét váltakozására, vagy akár a szívritmusra.

A vélemények megoszlanak a trance-szel kapcsolatban:
- "Értelmetlen tuctuc, mint a többi"
- "A legcsodálatosabb dallamok, amiket valaha hallottam!"
- "Csak bulizni lehet rá"
- "A zene csúcsa"

Ugyanakkor mint minden zenének, ennek is megvannak a rajongói. Ezek azonban minden bizonnyal két részre oszthatók: Van, aki a buli, a vadulás kedvéért hallgatja, és van, aki azért, mert meglátja benne azt a zeneiséget, különlegességet, ami a mai, modern kor zenéévé teszi.

Álmok

2009. június 15.

Mivel is kezdhetném jobban ezt a blogot, mint egy olyan spontán és sokszor nagyon is valósághű dologgal, mint az álom. Az álmok betekintést nyújtanak az ember tudatába, és nem utolsó sorban fiziológiai és szellemi síkon segítenek megérteni például az előző nap eseményeit, történéseit.

Egyes álmok tényleg olyan élethűek, hogy ha az ember nem ébredne fel a legizgalmasabb résznél, akkor nem is tudna róla, hogy álmodik. Mintha egy mozifilm aktív szereplője és egyben külső szemlélője lenne.

A valósághűségnél maradva: valaki gondolt már arra, hogyan vagyunk képesek például mozogni, futni álmunkban? Az agy, hogyan képes a mozgás illúzióját oly módon létrehozni és fenntartani az álom ideje alatt, hogy közben a test mozdulatlan?

A válasz talán az agy összetettségében és működésében keresendő. Azon túl, hogy az előző nap folyamán szerzett információk rendezésével megváltoztatja struktúráját, közben a megfelelő tevékenységeket irányító központjaiban spontán ingerületeket generál, így hozva létre azokat a csodálatos illúziókat, amelyeket látunk és érzünk alvás közben.

Az álmok ezen felül tartalommal és jelentéssel is bírnak. Figyelmeztethetnek, de ugyanakkor jót is jelenthetnek. Vágyak és félelmek is megfogalmazódhatnak bennük.

Az emberi agy csodálatos szerkezet, csaknem végtelen tárhellyel és mindemellett olyan "gyárilag beégetett" programokkal mint a légzés, a beszéd, vagy az anyagcsere irányítása.
Így hát fontoljuk meg, mielőtt azt mondjuk: "Eldobom az agyam!", mert ez a szerv tesz emberré minket!

Kezdünk!

2009. június 14.

Üdv minden kedves olvasónak!
A spontaneitás, a véletlenség, a káosz talán minden blognak sajátossága. Az esemény, vagy tény, amelynek hatására keletkezett a bejegyzés ugyanúgy történt spontán, mint amennyire valóságos. Van, aki az életének folyamatát írja le, van, aki a világ történésein keresztül mutatja be saját magát.


Remélhetőleg mindezek mellett még sok más, egyszóval minden szerepelni fog a blogban, amit le tudok írni és nem ütközik a tartalmi követelményekkel.

Helyenként lesznek tudományos, nehezen érthető megfogalmazások is, de mindig törekedni fogok a közérthetőségre.

Időm hiányában több oldalas eszmefuttatásokra nem lehet számítani, de ennek ellenére szeretnék mindig kellemes és érdekes témákat felvonultatni.

A bejegyzésekhez szívesen fogadok építő jellegű hozzászólásokat! A blog hamarosan indul, előre is jó olvasgatást mindenkinek!